is történik velünk, ugyanis ma, amikor bejött a fater mondta, hogy megérkezett a határozat a GYOD-ra való továbbra is fennálló jogosultságunkról, szóval legalább ez rendben van. Azért az vicces, hogy a fogyatékosságival meg szórakoznak, holott ugyanazon okokból járt eddig, amik miatt a GYOD. Milyen érdekes, az egyik helyen megfeleltek a betegségeket igazoló papírjaim, a másikon meg hirtelen nem? Főleg, hogy eddig utóbbin is megfeleltek, csak mióta elbaltázta valaki a dolgokat, azóta úgy tesznek ott, mintha új lennék a rendszerben. Újabban azt találták ki, hogy semmilyen adat és dokumentum nem lelhető fel rólam! Na ne szórakozzunk már, talán elvitte a mumus az évek alatt beadott nagy stóc papíromat?! Ráadásul eddig is azokból dolgoztak, akkor vajon hová lettek hirtelen? Valami itt bűzlik és az nem a zoknim. Nincs is rajtam zokni. 😁 Nem tudom, mit kavarnak, de a jogász majd kideríti.
Most örülök annak, hogy a GYOD miatt már nem kell stresszelni. Így már a javulásra koncentrálhatok. Igaz, a fater itt is bunkózik, meg idegesít, de próbálom kizárni. Ma pl. megmondtam neki, hogy ha csak idegesíteni tud, akkor ne fáradjon a bejövetellel. Jól megsértődött és elment haza, de nem érdekel. Azért is a jó dolgokra fogok odafigyelni! 😎
Más:
Ma is fos közérzettel és hőemelkedéssel keltem, utóbbi ma is többször visszatért, így ma sem trafóztak meg.
Azért jó hírek is vannak, ugyanis az étvágyam jó, valamint ma már a szívtájékomon sem éreztem azt a kellemetlenséget. A fejem zúg és szédülök, de legalább a mérsékelt és a viselhető között maradt a fájdalom mértéke. Tegnap este megint kezdte a kompresszorra hajazó érzést és elég rosszul is kezdtem lenni, de el tudtam aludni, mielőtt eldurvult volna a helyzet.
Kis időkre felkelek az ágyból és járok egyet, úgyhogy igyekszem nem csakis feküdni és azáltal jobban legyengülni.
2019. szeptember 27., péntek
2019. szeptember 26., csütörtök
Tegnapelőtt óta
foglalom a kórház egyik ágyát, aminek az igencsak kifeküdt matraca nem segít az alapból is fellángolt hát és derékfájdalmamon, amik miatt néhány napja kb. orángutánjárásban közlekedve szerencsétlenkedem. 😂
Egy erős, elhúzódó rosszullét és rohamsorozat miatt kerültem be. Mivel már szinte teljesen rendben vagyok, így csak megfigyelnek. Az itteni EKG szerint már nem rosszalkodott a ketyegőm (a mentők által készített szerint akkor még gyors szívverés és pitvarfibrilláció állt fenn, mondjuk erre én is rájöttem, mert még éreztem a zakatolást, beremegéseket és rúgásokat, amikkel jár), a CT idézem "nem látott semmit a fejemben", így orvosilag igazoltan agyatlan vagyok. 😂 Nem volt vérzés az agyamban, szóval hiába volt magas a vérnyomásom, nem repedt el ér, viszont mondták, hogy lehetett egy elkóborolt rög, ami okozhatta a görcsöket és a többit. Figyelnek, meg közben kiderült, hogy nincs egy vasam se', a szervezetem megint felzabálta azt is és a véremből is újfent bekajált, szóval azokat még belém kell majd folyatni, addig meg nincs hazamenetel, hiába lettem a fentiek tekintetében jobban. Elvileg ma trafóznak és a vasat is megkapom.
Fogalmam sincs mi hozta elő, de tegnapelőtt olyan roham jött rám sorozatban, amilyen már régen. A fater is hozta a formáját, amin már nem lepődöm meg.
Szokásos rizsa következik, dokumentáció jelleggel, hogy később legyen viszonyítási alapom.
Aznap azzal a jellegzetes fejfájással és erős szédüléssel ébredtem, be is villant, hogy a roham előfutára is lehet, de reméltem, hogy csak egy szimpla migrén. A nap folyamán egy pillanatra sem hagyott alább, gyógyszerre sem, kb. mintha kompresszorral fújták volna egyre nagyobbra az agyamat és ki akart volna robbanni a fejemből, ezzel arányosan nőtt a szédülés mértéke is, egy idült alkesz megirigyelte volna a támolygásomat. 😃 Az élményt fokozván hol a tarkóm szorított, hol az orrom akart lerobbanni a fejemről. Feküdtem, de úgy sem volt jó. Délutánra már belassultam minden téren, meg hülyeségeket csináltam, a látásom is csomószor homályossá vált, úgyhogy inkább visszafeküdtem, közben körémgyűltek a macskák és úgy őriztek, mint valami testőrök. 😃 Nyalogattak is, gondolom érezték, hogy valami nem kóser. El-elaludtam a társaságukban, de ahányszor felkeltem, azonnal belehasított a fejembe és az egyik ilyen ébredés után már éreztem, hogy tényleg roham lesz a vége, mert jöttek a jellegzetességek. Most nem 'szikrázott' előtte a szemem, de a többi finomság megvolt. A kegyetlen fejfájás-szédülés mellett a hányinger is jött és a szívtájékomon is jellegzetes buli zajlott, meg jött a légszomj. Az ágyam az ajtóhoz közel van, viszont már annyira lassult és gyenge voltam, hogy a karomat is alig tudtam kinyújtani, hogy kilökjem. A fater odajött és becsukta. Be sem nézett, nem is kérdezett, csak visszacsukta. 👏 Összeszedtem a maradék szuflámat és kiszóltam, hogy segítsen. Kérdezte, hogy mi van, de csak annyit tudtam mondani, hogy jön a roham és nyisson ablakot, mert nem kapok levegőt. Mivel nem volt erőm felkelni, jobb híján fóka mód' elkúsztam az ágy azon végébe, ahol az ablak van, erre a fater beszólt, hogy ne játsszam az agyamat, aztán kiment. Csak magamban küldtem kapálni, mert beszélni már addigra nem tudtam és pillanatok múlva mozogni sem, szememet kinyitni sem, jött a rángógörcs. Hol a rosszullétet éreztem, hol valami félig alvó-félig éber állapot váltogatta egymást, ami alatt mindenfélét hallucináltam. 😮 Hiába voltam az ablaknál, nem tisztult ki a fejem és a légszomj sem enyhült. Eközben már nem először éreztem a szívem rohanását, meg beremegését, rúgásait + adrenalinfröccsöket + a végtagjaimban cirkuláló hideg-meleg érzetet és itt jött a para, hogy nehogy megint bekrepáljon a keringésem. Igyekeztem higgadt maradni. Fogalmam sincs meddig tartott a rosszullét, de egy örökkévalóságnak tűnt, aztán filmszakadás. Mikor felébredtem, még mindig pokolian fájt a fejem és égett az egész, de aztán mintha kezdett volna tisztulni a tudatom, meg a többi funkcióm visszajönni. Gondoltam, végre! HülyeArnold szépen elhitte, ugyanis jött mégegy kör, ugyanígy. Megint alvásba zuhantam, de felkelve még mindig nem múlt el az ostrom, jött a 3. kör, majd egy 4. is és itt volt az, hogy amint magamhoz tértem abból is, mentőt kértem, már csak azért is, mert közben a vuk is meglátogatott és ilyen még nem volt, eddig mindig csak az inger jött. A fater meg letolt, amiért takarítani kellett, holott ő egyszer sem nyitotta rám az ajtót, akkor tudtam volna szólni, hogy hozzon vödröt, meg egyáltalán: jó lett volna, ha nem fossa le a fejemet legalább ilyenkor. Kérdeztem, hogy mennyit aludtam, meg meddig tartott az egész, mert ilyenkor az időérzékem is bekrepál, de azt mondta nem tudja, mert nem jött be. Hasonlóakra számíthat tőlem ő is a jövőben! Szarul esett, hogy megint magamra hagyott, pedig nem újdonság, csak az ember nem ezt várná legalább olyan helyzetben, amikor teljesen a másikra (pláne a szülőjére, szóval elvileg nem is egy idegenre) van utalva. Ilyenkor mindig arra gondolok, hogy Isten óvjon attól, hogy egyszer tartósabban, vagy véglegesen magatehetetlenné váljak, mert akkor nagyon megszívom. Így is gáz a ráutaltság, pedig még csak részbeni, de már most is hajlamos visszaélni vele. Mindenesetre még mindig jobban járok a mostani helyzettel.
Amíg a mentőt vártuk, megint jobban lettem és akkor megmondtam neki, hogy jólesett volna, ha nem szarja le a fejemet, mert nem túl megnyugtató úgy átvészelni ezeket a rohamokat, hogy be sem néz, mert egyrészt ijesztőbb tök egyedül várni, hogy ezúttal vajon mi lesz a végkifejlet, másrészt megnyugtatna, ha tudnám, hogy ha nagyobb baj van, akkor észreveszi, mert figyel és hív segítséget, erre közölte hogy ne idegesítsem, aztán megint otthagyott. Ennyit róla. 👎
Mikor az öcsém nálunk lakott, mindig leült ilyenkor az ágyam mellé egy székre és beszélt nekem mindenféléről, vagy csak hallgatott, de nem hagyott magamra és ez nagyon rendes dolog volt tőle! (Főleg úgy, hogy jóval kevesebb időt töltöttünk életünkben együtt, mint a faterommal.) Adott valami megnyugvást, hogy valaki ott van mellettem.
Most egy merő nyekergésnek tűnhet a poszt, pedig mindez nem panasz, csak a gondolataim, meg a valóság.
Visszatérve:
Kijött a mentő, behozott, itt egy nő kikérdezett, majd átadott az ügyeletes dokinak. A vérvétel is megtörtént.
A doki alaposan megvizsgált, a szokásos neurológiai ellenőrzést ejtette meg, aztán gurítottak tovább koponya CT-re, utána az őrzőbe parkoltak le. Aki a vért levette, jött EKG-t is készíteni. Megvizsgált egy neurológus is, de a gyengeségen, egy enyhe szédülésen és egy viselhető mértékű fejfájáson kívül más panasz nem maradt addigra. Később megint felerősödött a fejfájás, de nem lettek egyéb vonzatai. Tegnap már csak alig fájt a fejem, inkább a szívem táján volt még diszkomfort érzetem, de nem ugrált, meg semmi egyéb. Szívügyileg ugyanaz a helyzet, a fejem jobban fáj ma, de bízom benne, hogy ennyiben marad. Már az erőm is több, pedig még vért sem kaptam. Megint Darth Vader módjára fújtatok 2 szó után, de fekve jobb a helyzet.
Egyelőre pihenés van és várom a vasat, meg a vért.
Na, közben ebben a pillanatban derült ki, hogy hőemelkedésem van, szóval egyelőre sztornó.
Fogalmam sincs mi hozta elő, de tegnapelőtt olyan roham jött rám sorozatban, amilyen már régen. A fater is hozta a formáját, amin már nem lepődöm meg.
Szokásos rizsa következik, dokumentáció jelleggel, hogy később legyen viszonyítási alapom.
Aznap azzal a jellegzetes fejfájással és erős szédüléssel ébredtem, be is villant, hogy a roham előfutára is lehet, de reméltem, hogy csak egy szimpla migrén. A nap folyamán egy pillanatra sem hagyott alább, gyógyszerre sem, kb. mintha kompresszorral fújták volna egyre nagyobbra az agyamat és ki akart volna robbanni a fejemből, ezzel arányosan nőtt a szédülés mértéke is, egy idült alkesz megirigyelte volna a támolygásomat. 😃 Az élményt fokozván hol a tarkóm szorított, hol az orrom akart lerobbanni a fejemről. Feküdtem, de úgy sem volt jó. Délutánra már belassultam minden téren, meg hülyeségeket csináltam, a látásom is csomószor homályossá vált, úgyhogy inkább visszafeküdtem, közben körémgyűltek a macskák és úgy őriztek, mint valami testőrök. 😃 Nyalogattak is, gondolom érezték, hogy valami nem kóser. El-elaludtam a társaságukban, de ahányszor felkeltem, azonnal belehasított a fejembe és az egyik ilyen ébredés után már éreztem, hogy tényleg roham lesz a vége, mert jöttek a jellegzetességek. Most nem 'szikrázott' előtte a szemem, de a többi finomság megvolt. A kegyetlen fejfájás-szédülés mellett a hányinger is jött és a szívtájékomon is jellegzetes buli zajlott, meg jött a légszomj. Az ágyam az ajtóhoz közel van, viszont már annyira lassult és gyenge voltam, hogy a karomat is alig tudtam kinyújtani, hogy kilökjem. A fater odajött és becsukta. Be sem nézett, nem is kérdezett, csak visszacsukta. 👏 Összeszedtem a maradék szuflámat és kiszóltam, hogy segítsen. Kérdezte, hogy mi van, de csak annyit tudtam mondani, hogy jön a roham és nyisson ablakot, mert nem kapok levegőt. Mivel nem volt erőm felkelni, jobb híján fóka mód' elkúsztam az ágy azon végébe, ahol az ablak van, erre a fater beszólt, hogy ne játsszam az agyamat, aztán kiment. Csak magamban küldtem kapálni, mert beszélni már addigra nem tudtam és pillanatok múlva mozogni sem, szememet kinyitni sem, jött a rángógörcs. Hol a rosszullétet éreztem, hol valami félig alvó-félig éber állapot váltogatta egymást, ami alatt mindenfélét hallucináltam. 😮 Hiába voltam az ablaknál, nem tisztult ki a fejem és a légszomj sem enyhült. Eközben már nem először éreztem a szívem rohanását, meg beremegését, rúgásait + adrenalinfröccsöket + a végtagjaimban cirkuláló hideg-meleg érzetet és itt jött a para, hogy nehogy megint bekrepáljon a keringésem. Igyekeztem higgadt maradni. Fogalmam sincs meddig tartott a rosszullét, de egy örökkévalóságnak tűnt, aztán filmszakadás. Mikor felébredtem, még mindig pokolian fájt a fejem és égett az egész, de aztán mintha kezdett volna tisztulni a tudatom, meg a többi funkcióm visszajönni. Gondoltam, végre! HülyeArnold szépen elhitte, ugyanis jött mégegy kör, ugyanígy. Megint alvásba zuhantam, de felkelve még mindig nem múlt el az ostrom, jött a 3. kör, majd egy 4. is és itt volt az, hogy amint magamhoz tértem abból is, mentőt kértem, már csak azért is, mert közben a vuk is meglátogatott és ilyen még nem volt, eddig mindig csak az inger jött. A fater meg letolt, amiért takarítani kellett, holott ő egyszer sem nyitotta rám az ajtót, akkor tudtam volna szólni, hogy hozzon vödröt, meg egyáltalán: jó lett volna, ha nem fossa le a fejemet legalább ilyenkor. Kérdeztem, hogy mennyit aludtam, meg meddig tartott az egész, mert ilyenkor az időérzékem is bekrepál, de azt mondta nem tudja, mert nem jött be. Hasonlóakra számíthat tőlem ő is a jövőben! Szarul esett, hogy megint magamra hagyott, pedig nem újdonság, csak az ember nem ezt várná legalább olyan helyzetben, amikor teljesen a másikra (pláne a szülőjére, szóval elvileg nem is egy idegenre) van utalva. Ilyenkor mindig arra gondolok, hogy Isten óvjon attól, hogy egyszer tartósabban, vagy véglegesen magatehetetlenné váljak, mert akkor nagyon megszívom. Így is gáz a ráutaltság, pedig még csak részbeni, de már most is hajlamos visszaélni vele. Mindenesetre még mindig jobban járok a mostani helyzettel.
Amíg a mentőt vártuk, megint jobban lettem és akkor megmondtam neki, hogy jólesett volna, ha nem szarja le a fejemet, mert nem túl megnyugtató úgy átvészelni ezeket a rohamokat, hogy be sem néz, mert egyrészt ijesztőbb tök egyedül várni, hogy ezúttal vajon mi lesz a végkifejlet, másrészt megnyugtatna, ha tudnám, hogy ha nagyobb baj van, akkor észreveszi, mert figyel és hív segítséget, erre közölte hogy ne idegesítsem, aztán megint otthagyott. Ennyit róla. 👎
Mikor az öcsém nálunk lakott, mindig leült ilyenkor az ágyam mellé egy székre és beszélt nekem mindenféléről, vagy csak hallgatott, de nem hagyott magamra és ez nagyon rendes dolog volt tőle! (Főleg úgy, hogy jóval kevesebb időt töltöttünk életünkben együtt, mint a faterommal.) Adott valami megnyugvást, hogy valaki ott van mellettem.
Most egy merő nyekergésnek tűnhet a poszt, pedig mindez nem panasz, csak a gondolataim, meg a valóság.
Visszatérve:
Kijött a mentő, behozott, itt egy nő kikérdezett, majd átadott az ügyeletes dokinak. A vérvétel is megtörtént.
A doki alaposan megvizsgált, a szokásos neurológiai ellenőrzést ejtette meg, aztán gurítottak tovább koponya CT-re, utána az őrzőbe parkoltak le. Aki a vért levette, jött EKG-t is készíteni. Megvizsgált egy neurológus is, de a gyengeségen, egy enyhe szédülésen és egy viselhető mértékű fejfájáson kívül más panasz nem maradt addigra. Később megint felerősödött a fejfájás, de nem lettek egyéb vonzatai. Tegnap már csak alig fájt a fejem, inkább a szívem táján volt még diszkomfort érzetem, de nem ugrált, meg semmi egyéb. Szívügyileg ugyanaz a helyzet, a fejem jobban fáj ma, de bízom benne, hogy ennyiben marad. Már az erőm is több, pedig még vért sem kaptam. Megint Darth Vader módjára fújtatok 2 szó után, de fekve jobb a helyzet.
Egyelőre pihenés van és várom a vasat, meg a vért.
Na, közben ebben a pillanatban derült ki, hogy hőemelkedésem van, szóval egyelőre sztornó.
2019. szeptember 23., hétfő
Még mindig
szívóznak velünk a fogyatékosságit illetően, szóval eljött az a pont, amikor jogi útra viszi az öregem az ügyet. Mivel már nem tudtak mibe belekötni, ma kiküldtek egy olyan végzést, hogy küldjünk be 8 napon belül friss szakvéleményeket. (Eddig jók voltak a meglévők is...) Meg vannak huzatva! 8 napon belül?! Még 1 szakorvoshoz sem jutok el, mivel mindenhol időponttal fogadnak csak (amit jó esetben csak egy héttel későbbre kapok, rosszban 1-2 hónap múlva), nemhogy többhöz! Arról nem is beszélve, hogy még az is időbe telne, míg eljut a paksaméta Ceglédre. Eszementek!
Eddig olyan szakvélemény kellett nekik, ahol fel van tüntetve a végleges állapot. Megkapták, de azt (is) elkutyulták, vagy nem tudom mit csináltak és most már friss kell nekik, az is olyan időintervallumon belül, ami alatt lehetetlen teljesíteni a kérésüket. 👏👌 Mindent kitalálnak, csak hogy húzzák az időt és ne kelljen fizetni. 😠
Az is vicces, hogy a GYOD pontosan ugyanamiatt az állapot miatt jár, ami miatt a fogyatékossági és előbbihez megfeleltek a papírok, akkor utóbbit miért esik ilyen nehezükre visszaadni?
Még mindig valami okostojás figyelmetlenségének a levét isszuk. Tehet egy szívességet!
Nem is pörgetem be magam újra, ma már megtörtént, meg 2 hete is, szóval elég volt az ezres vérnyomásból. A fater is besokallt. Nem kívánunk rámenni a b@szakodásukra, főleg potyára, mert valami IQ fighter elcseszte a papírmunkát. Baromira stresszes, amit művelnek mostmár lassan fél éve.
Jó, téma lezárva, mert megint kezd a 💩 felmenni az agyamba.
Más:
Ma meghozták a 10 mázsa fát, ami mellett kétszer melegszünk; egyszer míg behordtuk 😆 és egyszer a vele való fűtéskor. Én mondjuk jóval kevesebbet tudtam becipelni, mint a fater, mivel szar a lábam (mostanában a szokásosnál is használhatatlanabbak) és a derekam is be van gyulladva, de azért igyekeztem besegíteni neki. Nagyon durva, hogy milyen jó kondiban van így közel a 60-hoz. 😮 (Én meg milyen siralmasban a mindjárt 28 évemmel 😂) Egy darabig legalább a fűtés miatt nem kell aggódni.
Ma nagyon kezdtem besokallni több dolog miatt is, köztük a fenti helyzet miatt is, de aztán sikerült lehűtenem a forrásban lévő agyvizemet. Kínomban már röhögtem, meg hülyeségeket dumáltam, a pszichém időnként mintha így akarná kompenzálni a vergődését, ami végülis jó. Jobb, mint búval cseszetten meredni magam elé. Arról nem beszélve, hogy legalább a Tesómat is fel tudtam vidítani, mert sikerült magammal rántani a baromkodásba. Mostanában furcsán érzem magam mentálisan, de nem vagyok magam alatt, addig meg nincs nagy gond. Vannak sötét órák, de amíg beütnek a "jaj, de fasza az élet!" érzéssel átitatott pillanatok, vagy jobb esetben órák, sőt, néha egy egész nap is eltelik nyugodt kedélyállapotban, addig nincs vész.
Eddig olyan szakvélemény kellett nekik, ahol fel van tüntetve a végleges állapot. Megkapták, de azt (is) elkutyulták, vagy nem tudom mit csináltak és most már friss kell nekik, az is olyan időintervallumon belül, ami alatt lehetetlen teljesíteni a kérésüket. 👏👌 Mindent kitalálnak, csak hogy húzzák az időt és ne kelljen fizetni. 😠
Az is vicces, hogy a GYOD pontosan ugyanamiatt az állapot miatt jár, ami miatt a fogyatékossági és előbbihez megfeleltek a papírok, akkor utóbbit miért esik ilyen nehezükre visszaadni?
Még mindig valami okostojás figyelmetlenségének a levét isszuk. Tehet egy szívességet!
Nem is pörgetem be magam újra, ma már megtörtént, meg 2 hete is, szóval elég volt az ezres vérnyomásból. A fater is besokallt. Nem kívánunk rámenni a b@szakodásukra, főleg potyára, mert valami IQ fighter elcseszte a papírmunkát. Baromira stresszes, amit művelnek mostmár lassan fél éve.
Jó, téma lezárva, mert megint kezd a 💩 felmenni az agyamba.
Más:
Ma meghozták a 10 mázsa fát, ami mellett kétszer melegszünk; egyszer míg behordtuk 😆 és egyszer a vele való fűtéskor. Én mondjuk jóval kevesebbet tudtam becipelni, mint a fater, mivel szar a lábam (mostanában a szokásosnál is használhatatlanabbak) és a derekam is be van gyulladva, de azért igyekeztem besegíteni neki. Nagyon durva, hogy milyen jó kondiban van így közel a 60-hoz. 😮 (Én meg milyen siralmasban a mindjárt 28 évemmel 😂) Egy darabig legalább a fűtés miatt nem kell aggódni.
Ma nagyon kezdtem besokallni több dolog miatt is, köztük a fenti helyzet miatt is, de aztán sikerült lehűtenem a forrásban lévő agyvizemet. Kínomban már röhögtem, meg hülyeségeket dumáltam, a pszichém időnként mintha így akarná kompenzálni a vergődését, ami végülis jó. Jobb, mint búval cseszetten meredni magam elé. Arról nem beszélve, hogy legalább a Tesómat is fel tudtam vidítani, mert sikerült magammal rántani a baromkodásba. Mostanában furcsán érzem magam mentálisan, de nem vagyok magam alatt, addig meg nincs nagy gond. Vannak sötét órák, de amíg beütnek a "jaj, de fasza az élet!" érzéssel átitatott pillanatok, vagy jobb esetben órák, sőt, néha egy egész nap is eltelik nyugodt kedélyállapotban, addig nincs vész.
2019. szeptember 10., kedd
Lefáradtam
az elmúlt 2 naptól, leginkább mentálisan, bár az utazgatásból is elég volt.
Akkor most rizsázás következik:
Megjártuk Pestet. Végül mégis vasárnap indultunk, mert a fater le tudta mondani az aznapi feladatát. Persze most is stressz és kapkodás társult az induláshoz, mert az öregem szokása szerint tökölt. Vagy 10 perccel a tervezett időpont után rongyoltunk ki a kapun, gondoltuk biztos lekéssük a buszt, de azért kíséreljük meg elérni. Olyan jó tempót sikerült diktálnia az öregemnek, hogy a késői indulás ellenére 7 perccel a busz előtt értünk ki. Mielőtt felszálltunk, akkor vette észre, hogy a székemet beletolta egy kutya💩ba, aztán kiderült, hogy én is beleléptem egybe. Na, mondom így lehetett ilyen szerencsénk. 😁 Gyors kerék, meg cipőtalpsikálás és irány a busz. A sofőr berakta a széket a csomagtartóba, aztán mikor felszálltunk és 90%-os jegyet vett a fater, megkérdezte mire fel? 😂 Az öregemnek megnyúlt a feje, azt mondja "a fiam mozgáskorlátozott, nem vette észre, amikor elrakta a székét?" 😀 Talán még álmos volt a sofőr. 😉 Az út eseménytelenül telt, Pesten még némi villamosozás, aztán bő egyóra buszozás után végre helyben voltunk. Az a nap nyugisan telt.
Másnap, azaz hétfőn, vagyis tegnap volt nagyon szar napunk. Kezdjük azzal, hogy a Gabi kötekedős hangulatban volt, amiből persze a hangfelemelős "fúb@szdmegdehülyevagy"-on át következett a kiabálós kurv@anyázás és egyebek. Élvezetes volt napi többször hallgatni, szóltam egy idő után, hogy elég legyen, ígyis "idegállapotban voltam" 😆 az ügyintézés miatt. A faterom szintén és a Gabi még dühítette is, szóval csoda, hogy nem kapott agyvérzést. Szívbajt mondjuk majdnem, ugyanis miután a Kormányhivatalban egy darab 💩-ként beszéltek velünk + nem felelt meg a papír, amit amúgy ők kértek be! + közölték, hogy kell még ez is-az is, a fater rosszul lett az idegtől, beszúrt a szíve és szorított a karja. Megmondtam az ügyintéző csajnak, hogy beszéljen kultúrált ember módjára, ha az ügyfél is megtiszteli őt normális hangnemmel. Még a buszon is rosszul volt a fater, úgyhogy mondtam neki, hogy bejön velem a dokihoz, nincs apelláta. Bejött, kapott a nyelve alá Nitromintet, lefektette a Doki és helyrejött. Végre én is bejutottam kontrollra legalább Hozzá, aztán majd immunológia, érsebészet, stb. is sorra kerül. A vérnyomásom jó volt, a pulzus magas és szabálytalan, ahogy szokott, de valószínűleg ebben most szerepe volt az egésznapos erős stressznek is. Megnézte a nyakamat, szerinte nem a pajzsmirigyem dagad, hanem allergiás lehetek valamire, de nem volt benne biztos. Vannak allergiáim, de azok már kiskorom óta jelen vannak, a nyakam azonban csak nemrég kezdett feldagadni és fájni. Kérdezte, hogy megfigyeltem-e mikor dagad fel, de mondtam, hogy nem köthető konkrét dologhoz, egyszerűen gondol egyet és feldagad órákra, meg napokra, emellett szúró fájdalmat, fojtást érzek, nehéz nyelni, meg a hangom is elváltozik olyankor, van hogy szinte elmegy - fater biztos örülne, ha teljesen elmenne. 😉😂 Éjszaka is dagad és fojt, pedig olyankor nyilván nem eszem, meg nem érintkezem semmivel, szóval gondoltam, hogy nem allergia lesz, meg a Doki is csak tippelt. Írt fel allergia elleni gyógyszert, hogy meglátjuk hat-e? Még nem írom le a továbbiakat ezzel kapcsolatban, haladjunk sorban.
Kitöltötte a papírokat a fogyatékosságihoz, megírta az igazolást is - újból, nem baj, hogy 3 hete már mindent ugyanígy bekért a Kormányhivatal... 😠 Persze vissza nem kaptunk semmit, még a szakvéleményemet sem küldték vissza, pedig az most nagyon kéne. Másolatot nem fogadtak el, csak az eredetit, de nem kaptuk vissza és emiatt mindent kezdhetünk elölről. Vannak ugyan szakvélemények, de azokra a kiállításukkor nem került fel a végleges állapot és nekik olyan kell, viszont amelyikre később már felkerült, azt 3 hete küldte be a fater, mégis újrakezdetnek velünk mindent! Mint kiderült, azért nem felelt meg a formanyomtatvány kitöltési módja, mert félreértették a helyzetet: a faterom csak jelezte rajta, hogy tévedés történt és kérte, hogy folyósítsák tovább az ellátást, de ők úgy vették, hogy igényelni akarja és szerintük nem felelt meg az előírásoknak a kérelem, tehát nem jár a pénz. Könyörgöm, nem kérelmet adtunk be, minek adtunk volna be, amikor évek óta meg volt állapítva és kaptuk az ellátást?! Ott került a 💩 a palacsintába, amikor hónapokkal ezelőtt a Kormányhivatalban figyelmetlenül járt el egy ügyintéző, tévedésből beírt felülvizsgálatra, de nekem nem kellett menni a szakvélemény szerint, szóval nem vitt el a fater, ám Cegléden, ahol elbírálják a járandóságot nem tudják, hogy ott van a véglegesítés a papíron. Ők az alapján ügyködnek, amit a Kormányhivatal megküld nekik és mivel ott az ügyintéző elcseszte és beírt felülvizsgálatra, Cegléden csak azt látták, hogy be voltam rendelve, de nem jelentem meg, szóval abból a szemszögből nem jár nekem lóf@$z sem, elvették a pénzt. Senki nem hajlandó utánanézni, hogy mik az előzmények, meg mi van a szakvéleményen, inkább végigcsináltatják velünk újra a procedúrát. Aki hibázott és azzal nyakig a lecsóba nyomott minket, az pedig éli világát. 👏 Most az lesz, hogy az öregem beküldi az újabb igazolásokat, meg a kérelmet egy új felülvizsgálatra, mert máshogy nem hajlandóak megadni az ellátást, kénytelenek vagyunk újra lefutni a köröket. Újra kell kezdeni az egész ügyintézést, ahelyett, hogy kijavítanák a hibát. Tehetnek egy szívességet, különösen az, aki miatt rójuk a köröket a sz0pórolleren! Nekem szerencsém van, mert van segítségem, de vannak olyan rokkantak, akik maguk vannak. Helyettük, vagy velük nem tud senki elmenni elintézni az ilyen ügyeket, akkor ők hogyan járják ki maguknak a dolgokat?! Főleg hogy huszonnyolcféle helyről kell harmincháromféle szakvélemény, igazolás, anyámkínja. Még a fateromnak is megterhelő annyi helyre futkosni. Mit csinál akkor egy ágyhoz, vagy tolószékhez kötött ember?! Idegileg meg pláne gyilkos a dolog, főleg ha hozzánemértő, bunkó, vagy a kettő kombinációjával megáldott ügyintézőkkel kénytelen vergődni az ember (tisztelet a kivételeknek). Ráadásul a határidőket is olyan szűkre szabják, nekünk pl. 5 napon belül kellett - volna - mindent beszerezni, kitölteni, elküldeni. Csókoltatom azt, aki ezt a hangyaf@sznyi időt kiszabta! Főleg, hogy három hete kaptak meg mindent! Az oké, hogy igénylésnek értelmezték, ami nem is az volt 😂 és ezért nem felelt meg nekik az a nyomtatvány, de az összes többi papír rendben volt, akkor miért kellett újakat szerezni belőlük? Ott vannak az előzőek, csak hozzá kéne csatolni a szakvéleményhez! Gondolom ez is arra jó, hogy húzzák az időt és megint ne kelljen fizetni. Hányinger! Amit tudott beszerzett a fater, szakvélemény nincs több olyan, amilyen nekik kell, mert ami volt, az 3 hete pontosan náluk leledzik, úgyhogy amit tud bead és várhatjuk, hogy kijelöljék a felülvizsgálat napját, aztán azt, hogy lesz-e valami az egészből. Azt mondta a fater, hogy mivel már ~100 rongyot benyeltek, várunk, mert nem hagyja veszni. Inkább felcibál megint Pestre a vizsgálatra, mert akkor bebizonyosodik a jogosultság és kötelességük kifizetni azt a 100 rudit + amennyivel még addig megrövidítenek. Mondta, hogy ha mégis szívóznak majd tovább, akkor fog a betegjogi képviselethez fordulni.
A háziorvos is megdöbbent a dolgokon, meg az a nő is, aki kijött tegnap a GYOD-dal kapcsolatos felülvizsgálatot lefolytatni. Ha minden igaz, az már sínen van legalább. Nem nekünk kellett menni a bizottság elé, mint ahogy hittem, hanem kijött egy nő lakásra és ott kérdezgetett, megvizsgált. A fater szerint 4 éve is ő jött, én nem is ismertem fel. 😆 Kitöltötte a papírokat, elment és elvileg most már csak arra kell várni, hogy feldolgozzák a bennük foglaltakat, aztán jöjjön tovább az ápolási, vagyis a GYOD. Legalább ez a stressz megszűnt, ha jól értettem 5 év múlva esedékes a következő ilyen szemle.
Hogy a fogyatékosságival kapcsolatban mire jutunk, az jó kérdés. Most majd várjuk, hogy mikor kell menni arra a felülvizsgálatra is. Jó lesz, megint 5 óra utazás. 😤
Nonszensz, hogy következmények nélkül véthet valaki ilyen hibát és a másik cumizhat miatta. 👎
Visszatérve a Dokihoz: kitöltötte az igazolásokat, itt van már nálunk minden és olvasgattam. A diagnózisoknál találtam pár latin katyvaszt és az egyik idegen volt, mondom rákeresek neten, hogy mi a franc az. Kiderült, hogy csak a reflux, amiről tudok, csak latinul nem ismertem és az zavart meg a papíron. Ha már ott volt előttem a neten a reflux leírása, kíváncsiságból elolvastam a tüneteit, néztem mivel is jár pontosan a gyomorégésen és egyéb kellemetlenségeken kívül, amiket én is jól ismerek. Nincsenek véletlenek. 😉 Na mi volt a felsorolásban feltüntetve? Gégegyuszi! Bingó, ez sokkal valószínűbb, mint az allergia. Nem váltom ki az allergiagyógyszert, mert nem veszek be olyasmit, amit talán nem is kell, szedek eleget ígyis, meg a Doki is bizonytalan volt, hogy allergia-e egyáltalán, szóval nem kísérletezem magamon. Sanszosabb a gégegyulladás, mivel a refluxom erős, főleg stresszes időszakban, mint az utóbbi is, meg az allergia nem fáj szúróan, a gyulladás viszont annál inkább. Belenézett amúgy a számba a Doki és mondta, hogy gyulladtak a manduláim is, meg a torkom is, úgyhogy ezért is tartom esélyesnek, hogy a gégém is attól fáj, meg dagad. Allergiagyógyszer helyett gyulladáscsökkentőt fogok kérni, de addig is nekimegyek mézzel, meg egyéb természetes gyulladáscsökkentővel, minél kevesebb pirulát szándékozom magamba tömni. Stresszelni sem kéne, főleg ilyen erősen, mert az nem segít, de a jelenlegi helyzet idegtépő. Bár, tegnap már röhögtem kínomban és mondtam, hogy nem fogom magam kikészíteni a fos rendszer miatt, menjenek el melegebb éghajlatra. Tényleg nincs értelme stresszelni, de úgy fel tudják nyomni az ember agyába a trágyát, hogy az nem igaz.
Mindegy, félig-meddig tehát haladtunk, mert a GYOD továbbfolyósítása intéződik, a többivel pedig most nincs kedvem foglalkozni, mert elég volt tegnap egész nap agyf@szt kapni.
Ma délelőtt értünk haza, jó volt az állataink közé megérkezni, egyből csökkent a feszültségem.
Legifjabb szőrös barátom, a kismacska kiabált a leghangosabban, mikor beléptem az előszobába. 😃 Kis szaros. ☺
Akkor most rizsázás következik:
Megjártuk Pestet. Végül mégis vasárnap indultunk, mert a fater le tudta mondani az aznapi feladatát. Persze most is stressz és kapkodás társult az induláshoz, mert az öregem szokása szerint tökölt. Vagy 10 perccel a tervezett időpont után rongyoltunk ki a kapun, gondoltuk biztos lekéssük a buszt, de azért kíséreljük meg elérni. Olyan jó tempót sikerült diktálnia az öregemnek, hogy a késői indulás ellenére 7 perccel a busz előtt értünk ki. Mielőtt felszálltunk, akkor vette észre, hogy a székemet beletolta egy kutya💩ba, aztán kiderült, hogy én is beleléptem egybe. Na, mondom így lehetett ilyen szerencsénk. 😁 Gyors kerék, meg cipőtalpsikálás és irány a busz. A sofőr berakta a széket a csomagtartóba, aztán mikor felszálltunk és 90%-os jegyet vett a fater, megkérdezte mire fel? 😂 Az öregemnek megnyúlt a feje, azt mondja "a fiam mozgáskorlátozott, nem vette észre, amikor elrakta a székét?" 😀 Talán még álmos volt a sofőr. 😉 Az út eseménytelenül telt, Pesten még némi villamosozás, aztán bő egyóra buszozás után végre helyben voltunk. Az a nap nyugisan telt.
Másnap, azaz hétfőn, vagyis tegnap volt nagyon szar napunk. Kezdjük azzal, hogy a Gabi kötekedős hangulatban volt, amiből persze a hangfelemelős "fúb@szdmegdehülyevagy"-on át következett a kiabálós kurv@anyázás és egyebek. Élvezetes volt napi többször hallgatni, szóltam egy idő után, hogy elég legyen, ígyis "idegállapotban voltam" 😆 az ügyintézés miatt. A faterom szintén és a Gabi még dühítette is, szóval csoda, hogy nem kapott agyvérzést. Szívbajt mondjuk majdnem, ugyanis miután a Kormányhivatalban egy darab 💩-ként beszéltek velünk + nem felelt meg a papír, amit amúgy ők kértek be! + közölték, hogy kell még ez is-az is, a fater rosszul lett az idegtől, beszúrt a szíve és szorított a karja. Megmondtam az ügyintéző csajnak, hogy beszéljen kultúrált ember módjára, ha az ügyfél is megtiszteli őt normális hangnemmel. Még a buszon is rosszul volt a fater, úgyhogy mondtam neki, hogy bejön velem a dokihoz, nincs apelláta. Bejött, kapott a nyelve alá Nitromintet, lefektette a Doki és helyrejött. Végre én is bejutottam kontrollra legalább Hozzá, aztán majd immunológia, érsebészet, stb. is sorra kerül. A vérnyomásom jó volt, a pulzus magas és szabálytalan, ahogy szokott, de valószínűleg ebben most szerepe volt az egésznapos erős stressznek is. Megnézte a nyakamat, szerinte nem a pajzsmirigyem dagad, hanem allergiás lehetek valamire, de nem volt benne biztos. Vannak allergiáim, de azok már kiskorom óta jelen vannak, a nyakam azonban csak nemrég kezdett feldagadni és fájni. Kérdezte, hogy megfigyeltem-e mikor dagad fel, de mondtam, hogy nem köthető konkrét dologhoz, egyszerűen gondol egyet és feldagad órákra, meg napokra, emellett szúró fájdalmat, fojtást érzek, nehéz nyelni, meg a hangom is elváltozik olyankor, van hogy szinte elmegy - fater biztos örülne, ha teljesen elmenne. 😉😂 Éjszaka is dagad és fojt, pedig olyankor nyilván nem eszem, meg nem érintkezem semmivel, szóval gondoltam, hogy nem allergia lesz, meg a Doki is csak tippelt. Írt fel allergia elleni gyógyszert, hogy meglátjuk hat-e? Még nem írom le a továbbiakat ezzel kapcsolatban, haladjunk sorban.
Kitöltötte a papírokat a fogyatékosságihoz, megírta az igazolást is - újból, nem baj, hogy 3 hete már mindent ugyanígy bekért a Kormányhivatal... 😠 Persze vissza nem kaptunk semmit, még a szakvéleményemet sem küldték vissza, pedig az most nagyon kéne. Másolatot nem fogadtak el, csak az eredetit, de nem kaptuk vissza és emiatt mindent kezdhetünk elölről. Vannak ugyan szakvélemények, de azokra a kiállításukkor nem került fel a végleges állapot és nekik olyan kell, viszont amelyikre később már felkerült, azt 3 hete küldte be a fater, mégis újrakezdetnek velünk mindent! Mint kiderült, azért nem felelt meg a formanyomtatvány kitöltési módja, mert félreértették a helyzetet: a faterom csak jelezte rajta, hogy tévedés történt és kérte, hogy folyósítsák tovább az ellátást, de ők úgy vették, hogy igényelni akarja és szerintük nem felelt meg az előírásoknak a kérelem, tehát nem jár a pénz. Könyörgöm, nem kérelmet adtunk be, minek adtunk volna be, amikor évek óta meg volt állapítva és kaptuk az ellátást?! Ott került a 💩 a palacsintába, amikor hónapokkal ezelőtt a Kormányhivatalban figyelmetlenül járt el egy ügyintéző, tévedésből beírt felülvizsgálatra, de nekem nem kellett menni a szakvélemény szerint, szóval nem vitt el a fater, ám Cegléden, ahol elbírálják a járandóságot nem tudják, hogy ott van a véglegesítés a papíron. Ők az alapján ügyködnek, amit a Kormányhivatal megküld nekik és mivel ott az ügyintéző elcseszte és beírt felülvizsgálatra, Cegléden csak azt látták, hogy be voltam rendelve, de nem jelentem meg, szóval abból a szemszögből nem jár nekem lóf@$z sem, elvették a pénzt. Senki nem hajlandó utánanézni, hogy mik az előzmények, meg mi van a szakvéleményen, inkább végigcsináltatják velünk újra a procedúrát. Aki hibázott és azzal nyakig a lecsóba nyomott minket, az pedig éli világát. 👏 Most az lesz, hogy az öregem beküldi az újabb igazolásokat, meg a kérelmet egy új felülvizsgálatra, mert máshogy nem hajlandóak megadni az ellátást, kénytelenek vagyunk újra lefutni a köröket. Újra kell kezdeni az egész ügyintézést, ahelyett, hogy kijavítanák a hibát. Tehetnek egy szívességet, különösen az, aki miatt rójuk a köröket a sz0pórolleren! Nekem szerencsém van, mert van segítségem, de vannak olyan rokkantak, akik maguk vannak. Helyettük, vagy velük nem tud senki elmenni elintézni az ilyen ügyeket, akkor ők hogyan járják ki maguknak a dolgokat?! Főleg hogy huszonnyolcféle helyről kell harmincháromféle szakvélemény, igazolás, anyámkínja. Még a fateromnak is megterhelő annyi helyre futkosni. Mit csinál akkor egy ágyhoz, vagy tolószékhez kötött ember?! Idegileg meg pláne gyilkos a dolog, főleg ha hozzánemértő, bunkó, vagy a kettő kombinációjával megáldott ügyintézőkkel kénytelen vergődni az ember (tisztelet a kivételeknek). Ráadásul a határidőket is olyan szűkre szabják, nekünk pl. 5 napon belül kellett - volna - mindent beszerezni, kitölteni, elküldeni. Csókoltatom azt, aki ezt a hangyaf@sznyi időt kiszabta! Főleg, hogy három hete kaptak meg mindent! Az oké, hogy igénylésnek értelmezték, ami nem is az volt 😂 és ezért nem felelt meg nekik az a nyomtatvány, de az összes többi papír rendben volt, akkor miért kellett újakat szerezni belőlük? Ott vannak az előzőek, csak hozzá kéne csatolni a szakvéleményhez! Gondolom ez is arra jó, hogy húzzák az időt és megint ne kelljen fizetni. Hányinger! Amit tudott beszerzett a fater, szakvélemény nincs több olyan, amilyen nekik kell, mert ami volt, az 3 hete pontosan náluk leledzik, úgyhogy amit tud bead és várhatjuk, hogy kijelöljék a felülvizsgálat napját, aztán azt, hogy lesz-e valami az egészből. Azt mondta a fater, hogy mivel már ~100 rongyot benyeltek, várunk, mert nem hagyja veszni. Inkább felcibál megint Pestre a vizsgálatra, mert akkor bebizonyosodik a jogosultság és kötelességük kifizetni azt a 100 rudit + amennyivel még addig megrövidítenek. Mondta, hogy ha mégis szívóznak majd tovább, akkor fog a betegjogi képviselethez fordulni.
A háziorvos is megdöbbent a dolgokon, meg az a nő is, aki kijött tegnap a GYOD-dal kapcsolatos felülvizsgálatot lefolytatni. Ha minden igaz, az már sínen van legalább. Nem nekünk kellett menni a bizottság elé, mint ahogy hittem, hanem kijött egy nő lakásra és ott kérdezgetett, megvizsgált. A fater szerint 4 éve is ő jött, én nem is ismertem fel. 😆 Kitöltötte a papírokat, elment és elvileg most már csak arra kell várni, hogy feldolgozzák a bennük foglaltakat, aztán jöjjön tovább az ápolási, vagyis a GYOD. Legalább ez a stressz megszűnt, ha jól értettem 5 év múlva esedékes a következő ilyen szemle.
Hogy a fogyatékosságival kapcsolatban mire jutunk, az jó kérdés. Most majd várjuk, hogy mikor kell menni arra a felülvizsgálatra is. Jó lesz, megint 5 óra utazás. 😤
Nonszensz, hogy következmények nélkül véthet valaki ilyen hibát és a másik cumizhat miatta. 👎
Visszatérve a Dokihoz: kitöltötte az igazolásokat, itt van már nálunk minden és olvasgattam. A diagnózisoknál találtam pár latin katyvaszt és az egyik idegen volt, mondom rákeresek neten, hogy mi a franc az. Kiderült, hogy csak a reflux, amiről tudok, csak latinul nem ismertem és az zavart meg a papíron. Ha már ott volt előttem a neten a reflux leírása, kíváncsiságból elolvastam a tüneteit, néztem mivel is jár pontosan a gyomorégésen és egyéb kellemetlenségeken kívül, amiket én is jól ismerek. Nincsenek véletlenek. 😉 Na mi volt a felsorolásban feltüntetve? Gégegyuszi! Bingó, ez sokkal valószínűbb, mint az allergia. Nem váltom ki az allergiagyógyszert, mert nem veszek be olyasmit, amit talán nem is kell, szedek eleget ígyis, meg a Doki is bizonytalan volt, hogy allergia-e egyáltalán, szóval nem kísérletezem magamon. Sanszosabb a gégegyulladás, mivel a refluxom erős, főleg stresszes időszakban, mint az utóbbi is, meg az allergia nem fáj szúróan, a gyulladás viszont annál inkább. Belenézett amúgy a számba a Doki és mondta, hogy gyulladtak a manduláim is, meg a torkom is, úgyhogy ezért is tartom esélyesnek, hogy a gégém is attól fáj, meg dagad. Allergiagyógyszer helyett gyulladáscsökkentőt fogok kérni, de addig is nekimegyek mézzel, meg egyéb természetes gyulladáscsökkentővel, minél kevesebb pirulát szándékozom magamba tömni. Stresszelni sem kéne, főleg ilyen erősen, mert az nem segít, de a jelenlegi helyzet idegtépő. Bár, tegnap már röhögtem kínomban és mondtam, hogy nem fogom magam kikészíteni a fos rendszer miatt, menjenek el melegebb éghajlatra. Tényleg nincs értelme stresszelni, de úgy fel tudják nyomni az ember agyába a trágyát, hogy az nem igaz.
Mindegy, félig-meddig tehát haladtunk, mert a GYOD továbbfolyósítása intéződik, a többivel pedig most nincs kedvem foglalkozni, mert elég volt tegnap egész nap agyf@szt kapni.
Ma délelőtt értünk haza, jó volt az állataink közé megérkezni, egyből csökkent a feszültségem.
Legifjabb szőrös barátom, a kismacska kiabált a leghangosabban, mikor beléptem az előszobába. 😃 Kis szaros. ☺
2019. szeptember 4., szerda
Ma megérkezett
a határozat, miszerint elutasították a fogyatékossági visszaigénylését illető kérelmünket. Az öregem bőszen b@szdmegelt, én is dühöngtem, ugyanis ott tesznek keresztbe, ahol tudnak, ráadásul csak azért van ez a cirkusz, mert valaki hibázott.
Nem először kellett beadni a papírokat és eddig elfogadták őket, most érdekes módon nem, mert valami nem tetszett nekik a kitöltésben, legalábbis indoklásnak az van írva, hogy nem felel meg az előírásoknak. Ugyanúgy lett kitöltve minden, mint eddig. Passz, hogy mi a kínjuk vele. Persze így átcsúszunk majd az 5, vagy hány hónapon, amin belül még visszamenőlegesen fizetnek, szóval megint szívunk, mert nem fogjuk visszakapni azt sem és elesünk majd az azon felül eltelt hónapok ellátásától is. Jelenleg tehát sem ápolási, sem fogyatékossági nem jön egy ideje, jól megvágva ezzel bennünket. Azt írták 5 napon belül kell benyújtani az újabb kérvényt a fogyira, szóval a fater bead megint mindent kedden és még ígyis épp'hogy sikerül majd neki. Megint mehet a háziorvoshoz is igazolásért, de úgyis bemennénk, mivel réges rég' látnia kellett volna már. Akkor egyúttal kitölteti vele a fater a nyomtatványt. Csesztek visszaküldeni, amiket beadott, szóval most a doki is, meg ő is kezdhet mindent elölről, ami azért is bosszantó, mert eleve jogtalanul vették el az ellátást. Tök felesleges körök megint. 😠 Ez a rendszer tökéletes terápia lehetne alacsony vérnyomásra, ugyanis garantált a 200-ig ugró érték, ha ügyeket kell intézni. Minden egy nagy kalap 💩.
Baromira kíváncsi vagyok, hogy mi fog kisülni ebből. Na, meg a bizottság is mit fog kihozni a látottakból-hallottakból. Meg sem lepne, ha az állapotromlás ellenére visszavennének a százalékomból és ezáltal a pénzből, mert többekkel megcsinálták már.
Hányinger, amit művelnek az emberekkel.
Ma sokat aludtam és mikor ébren voltam, nem volt jó a közérzetem, meg ólmos fáradtság ült rajtam továbbra is. Délután megint ébredtem és úgy tűnt kialudtam mindent, de aztán újra nem voltam jól és a helyzet romlott, de akkor már felismertem, hogy a roham előszelét érzem. Jött is, de nem csak egy és hosszan tartott, mire lecsengtek, meg erős rosszullétet éreztem közben, szóval ez megint egy durva kanyar volt. Bízom benne, hogy csak a front hozta ki, mert akkor talán nem lesz gond az úton. Igaz, mondtam az öregemnek, hogy a reggeli busszal menjünk, mivel reggelente nem szoktam rosszul lenni, roham is csak egyszer jött hajnalban és az is tavaly volt már, meg ha a 6:45-össel megyünk, sanszos hogy bekómálok még és alszom 1-2 órát, tehát a 4 órás út érzésre a felére fog csökkenni, a szervezetem pihen és ez is csökkenti a rosszullét esélyét. A Népligetből mégegy óra buszozás, de ha tudok aludni a távolságin, akkor nem fog gondot okozni.
Megint kómás vagyok, pedig a roham után is aludtam, meg napközben is több órát. Elteszem magam holnapra. 😴
Nem először kellett beadni a papírokat és eddig elfogadták őket, most érdekes módon nem, mert valami nem tetszett nekik a kitöltésben, legalábbis indoklásnak az van írva, hogy nem felel meg az előírásoknak. Ugyanúgy lett kitöltve minden, mint eddig. Passz, hogy mi a kínjuk vele. Persze így átcsúszunk majd az 5, vagy hány hónapon, amin belül még visszamenőlegesen fizetnek, szóval megint szívunk, mert nem fogjuk visszakapni azt sem és elesünk majd az azon felül eltelt hónapok ellátásától is. Jelenleg tehát sem ápolási, sem fogyatékossági nem jön egy ideje, jól megvágva ezzel bennünket. Azt írták 5 napon belül kell benyújtani az újabb kérvényt a fogyira, szóval a fater bead megint mindent kedden és még ígyis épp'hogy sikerül majd neki. Megint mehet a háziorvoshoz is igazolásért, de úgyis bemennénk, mivel réges rég' látnia kellett volna már. Akkor egyúttal kitölteti vele a fater a nyomtatványt. Csesztek visszaküldeni, amiket beadott, szóval most a doki is, meg ő is kezdhet mindent elölről, ami azért is bosszantó, mert eleve jogtalanul vették el az ellátást. Tök felesleges körök megint. 😠 Ez a rendszer tökéletes terápia lehetne alacsony vérnyomásra, ugyanis garantált a 200-ig ugró érték, ha ügyeket kell intézni. Minden egy nagy kalap 💩.
Baromira kíváncsi vagyok, hogy mi fog kisülni ebből. Na, meg a bizottság is mit fog kihozni a látottakból-hallottakból. Meg sem lepne, ha az állapotromlás ellenére visszavennének a százalékomból és ezáltal a pénzből, mert többekkel megcsinálták már.
Hányinger, amit művelnek az emberekkel.
Ma sokat aludtam és mikor ébren voltam, nem volt jó a közérzetem, meg ólmos fáradtság ült rajtam továbbra is. Délután megint ébredtem és úgy tűnt kialudtam mindent, de aztán újra nem voltam jól és a helyzet romlott, de akkor már felismertem, hogy a roham előszelét érzem. Jött is, de nem csak egy és hosszan tartott, mire lecsengtek, meg erős rosszullétet éreztem közben, szóval ez megint egy durva kanyar volt. Bízom benne, hogy csak a front hozta ki, mert akkor talán nem lesz gond az úton. Igaz, mondtam az öregemnek, hogy a reggeli busszal menjünk, mivel reggelente nem szoktam rosszul lenni, roham is csak egyszer jött hajnalban és az is tavaly volt már, meg ha a 6:45-össel megyünk, sanszos hogy bekómálok még és alszom 1-2 órát, tehát a 4 órás út érzésre a felére fog csökkenni, a szervezetem pihen és ez is csökkenti a rosszullét esélyét. A Népligetből mégegy óra buszozás, de ha tudok aludni a távolságin, akkor nem fog gondot okozni.
Megint kómás vagyok, pedig a roham után is aludtam, meg napközben is több órát. Elteszem magam holnapra. 😴
2019. szeptember 3., kedd
Megvan
az időpont a felülvizsgálatra. Hétfőn kellene megjelennem, ám a fateromnak dolga lesz vasárnap, amikor utaznánk (egy nappal hamarabb megyünk, hogy ki tudjam pihenni az utat és ne rögtön utána kelljen a felülvizsgálatot megejteni) és mivel a feladatát nem mondhatja le, élni fog az időpontmódosítás lehetőségével, így kérni fogja, hogy kedden jelenhessek meg, mert a hétfő az utazással fog telni. A Krisz nem tud eljönni értünk, szóval marad a távolsági busz és a 4 órás zötyögés, viszont mivel a kánikulának vége, így legalább a hőség miatti rosszullét veszélye megszűnt. Mindig kifáraszt egy egyórás út is, szóval tuti nem leszek topon, mire felérünk, viszont a Gabinál lepihenhetek, amikor megérkezünk. Nála fogunk héderelni, mert felutazunk, akkor pihenés, másnap lecsekkol a bizottság + a házidokimhoz is időszerű betolni az arcomat (remélem már letelt a szabadsága és rendel, bár úgyis felhívom az út előtt, hogy megtudjam), szóval aznap nem jutnánk haza, meg nem is lenne jó ötlet a hosszú utat bevállalni úgy, hogy előtte ide-oda cirkáltunk, úgyhogy csak a következő napon jövünk haza.
Kaptam egy fasza cipőt, erre kicsi. Mondtam a fateromnak, hogy nem baj, levágok a lábujjamból. 😃 Eléggé elnézte a méretet, 2 számmal kisebb, mint a lábam. 😆 Meg sem lep, hogy még mindig nem tudja mekkora a lábméretem.
Kaptam egy fasza cipőt, erre kicsi. Mondtam a fateromnak, hogy nem baj, levágok a lábujjamból. 😃 Eléggé elnézte a méretet, 2 számmal kisebb, mint a lábam. 😆 Meg sem lep, hogy még mindig nem tudja mekkora a lábméretem.
2019. augusztus 27., kedd
Hahó!
A papír már megérkezett a felülvizsgálatról, de időpontot még nem kaptunk, csak az van benne, hogy 5 nappal azelőtt fognak szólni, mielőtt meg kell jelennem, meg hogy legfeljebb egyszer lehet módosítani, stb.
A szervezetem belendült ellenem, de teljesen még nem vert le a lábamról, szóval visszafoghatná magát legalább addig, míg letudjuk az utazgatást. Megint aluszékony vagyok, hőemelkedések jönnek, lábvizesedés, feldagadt pajzsmirigy, meg egyebek. Ideje lesz lecsekkolnia a Dokimnak. Nem érdekel a dolog amúgy, a hangulatom jó.
Megint haladnak a házkörüli dolgok; vettünk motoros fűkaszát és végre meg tudjuk szüntetni a dzsungelt a kertben és a ház körül, meg jön ma elvileg kéményes szaki és felhúzza az elbontott kéményt, meg az egyik mozgót is újrahúzza. Kíváncsi vagyok, lesz-e belőle valami... már mióta szó van róla, de tett nem követte eddig a szavakat. A félig szétkapott terasztető is teljesen el lesz bontva, mert új tető fog felkerülni (fogadjunk újabb ezer év múlva... 😈😃)
Volt most pár tartalmasabb napom, többször is kivitt a fater; elmentünk a nagynénémékhez, boltba, beültünk családilag kávézni-süteményezni a közeli kávézó teraszára, stb. Valamelyik napra is hívnak minket bográcsozni. Elég idegen a családom, széthúzás van, de jó volt együtt lenni, nekem lenne igényem az összetartásra. Ez talán pont azért van, mert sosem tartottunk össze és szeretném megismerni, hogy milyen érzés családként 'működni' és iszom azokat az alkalmakat, amikor hajlandó összejönni a família és esetleg még a légkör is jóra sikerül. Ettől függetlenül a realitás talaján maradok, tudom hogy mi újság van nálunk és emiatt sokszor nincs kedvem csatlakozni, de nem vagyok hajlandó kizárólag a rosszat látni, arra fókuszálni. Igenis keresem a jó pillanatokat, mert vannak és nem is lehet úgy élni, hogy az ember csak a szart fogadja be. Nem önámítás ez, hiszen tudom, hogy nagyon sokminden nincs meg nálunk, amitől család egy család, csak azt mondom, hogy ha vannak jobb napjaink együtt, akkor miért ne értékelném és miért ne élvezném ki? Elég furcsán működünk, az ziher, de ebből kell kihozni, amit lehet, mert tényleg bele lehetne kettyózni, ha csak arra figyelnék, mi minden rossz. Nekem ez nem megy, mindig a jó oldalát kutatom a dolgoknak - mert a legtöbbnek van, csak meg kell látni! 'Apám' hozza a formáját ma is, az imént közölte, hogy a hátamba állítja az ollót, csak mert a bunkóságára merészeltem hasonlóan reagálni, de nem érdekel. Elmúltak azok az idők, amikor azt tehetett velem, amit akar és még meg is hunyászkodtam előtte, mert belémnevelte, hogy minden körülmények között kuss a nevem.
Nem érdekel, nem engedem, hogy felcsessze az agyamat és ezt a pozitívabb tartalmú és hangvételű jegyzetemet sem fogom elcseszni a dolgaival.
Azért is a jó dolgokra figyelek. 😎
A szervezetem belendült ellenem, de teljesen még nem vert le a lábamról, szóval visszafoghatná magát legalább addig, míg letudjuk az utazgatást. Megint aluszékony vagyok, hőemelkedések jönnek, lábvizesedés, feldagadt pajzsmirigy, meg egyebek. Ideje lesz lecsekkolnia a Dokimnak. Nem érdekel a dolog amúgy, a hangulatom jó.
Megint haladnak a házkörüli dolgok; vettünk motoros fűkaszát és végre meg tudjuk szüntetni a dzsungelt a kertben és a ház körül, meg jön ma elvileg kéményes szaki és felhúzza az elbontott kéményt, meg az egyik mozgót is újrahúzza. Kíváncsi vagyok, lesz-e belőle valami... már mióta szó van róla, de tett nem követte eddig a szavakat. A félig szétkapott terasztető is teljesen el lesz bontva, mert új tető fog felkerülni (fogadjunk újabb ezer év múlva... 😈😃)
Volt most pár tartalmasabb napom, többször is kivitt a fater; elmentünk a nagynénémékhez, boltba, beültünk családilag kávézni-süteményezni a közeli kávézó teraszára, stb. Valamelyik napra is hívnak minket bográcsozni. Elég idegen a családom, széthúzás van, de jó volt együtt lenni, nekem lenne igényem az összetartásra. Ez talán pont azért van, mert sosem tartottunk össze és szeretném megismerni, hogy milyen érzés családként 'működni' és iszom azokat az alkalmakat, amikor hajlandó összejönni a família és esetleg még a légkör is jóra sikerül. Ettől függetlenül a realitás talaján maradok, tudom hogy mi újság van nálunk és emiatt sokszor nincs kedvem csatlakozni, de nem vagyok hajlandó kizárólag a rosszat látni, arra fókuszálni. Igenis keresem a jó pillanatokat, mert vannak és nem is lehet úgy élni, hogy az ember csak a szart fogadja be. Nem önámítás ez, hiszen tudom, hogy nagyon sokminden nincs meg nálunk, amitől család egy család, csak azt mondom, hogy ha vannak jobb napjaink együtt, akkor miért ne értékelném és miért ne élvezném ki? Elég furcsán működünk, az ziher, de ebből kell kihozni, amit lehet, mert tényleg bele lehetne kettyózni, ha csak arra figyelnék, mi minden rossz. Nekem ez nem megy, mindig a jó oldalát kutatom a dolgoknak - mert a legtöbbnek van, csak meg kell látni! 'Apám' hozza a formáját ma is, az imént közölte, hogy a hátamba állítja az ollót, csak mert a bunkóságára merészeltem hasonlóan reagálni, de nem érdekel. Elmúltak azok az idők, amikor azt tehetett velem, amit akar és még meg is hunyászkodtam előtte, mert belémnevelte, hogy minden körülmények között kuss a nevem.
Nem érdekel, nem engedem, hogy felcsessze az agyamat és ezt a pozitívabb tartalmú és hangvételű jegyzetemet sem fogom elcseszni a dolgaival.
Azért is a jó dolgokra figyelek. 😎
2019. augusztus 14., szerda
Úgy néz ki
hogy sikerült az öregemnek elintézni a dolgokat, már csak várni kell, hogy visszaadják a pénzeket, illetve az ápolásihoz még kell ugye a felülvizsgálat majd, szóval arra tovább kell várni. Ami a felutazást illeti, lehetséges, hogy ebben is mellénk áll a szerencse, ugyanis azt mondta a fater, hogy a Krisz felajánlotta, hogy felvisz és haza is hoz minket kocsival. Ez jelentene némi könnyebbséget, mivel a buszos 4 órányi út helyett kocsival 3 óra alatt felérnénk, ami szintén nem kevés, de nyernénk egy órát, amiért a szervezetem biztos hálás lenne, valamint a buszon nem tudok lefeküdni, ha rosszul vagyok, de a kocsiban a hátsó ülésen el tudok dőlni, ha kell. Hosszú utakat eleve nem is tehetnék meg, de a doki szerint ha muszáj, akkor csak úgy lehet, hogy le tudjak feküdni. Az sem utolsó szempont, hogy ha ne adj' Isten megint mentőt kell hívni, akkor nem tartok fel egy menetrend szerinti buszt, amíg várunk a segítségre.
Tök jó amúgy, hogy itt kell sakkozni a minél biztonságosabb feljutással, meg kockáztatni, holott évek óta a papírjaimból dolgozva ment minden a maga útján, nem cibáltak el itthonról.
Tök jó amúgy, hogy itt kell sakkozni a minél biztonságosabb feljutással, meg kockáztatni, holott évek óta a papírjaimból dolgozva ment minden a maga útján, nem cibáltak el itthonról.
2019. augusztus 11., vasárnap
💲
Már a negyedik hónapja nem kapom a fogyatékosságit, mert leállították, mondván nem jelentem meg a felülvizsgálaton - amin amúgy nem is kell megjelennem. 👏 Még mindig folyamatban van az az ügy is, de most már az ápolásira is kacsintgatnak, szintén arra alapozva, hogy nem voltam a felülvizsgálaton. Nevetséges!
Ma a fater felment Pestre, egyrészt hogy holnap reggel a fejükbe verje végre a jó címet - igen, ezredszer is a régi címre ment az értesítő, nem baj, hogy az öregem már többször kitöltötte a papírt a lakcímváltozásról... - valamint vitte a paksamétámat és a végleges állapotról szóló szakvéleményt, amin amúgy ott van, hogy pontosan emiatt nem kellene felülvizsgálni. A házidokim is adott igazolást, szóval megvan minden papír. Ugye eddig ápolási díjként kapták az érintettek, ám mivel GYOD-ra változott a neve, ezért újra kell igényelni és mindent újra kell kezdeni. Röhejes! Azért, mert a neve megváltozott, az egész procedúrát zongorázhatja le újból az ember. Igazán okos megoldás! Addig meg fényevésre állhat át és a gyomrát-máját is kímélheti, mert a gyógyszereit sem bírja kiváltani, plusz csekkeket sem kell ám fizetni... az agyam' eldobom!
Ráadásul mivel rossz címre ment az értesítés, későn tudott elkezdeni intézkedni a fater és csak reménykedhetünk, hogy holnap még jut valamire.
A dokimmal is mákja volt, ugyanis állítólag az utolsó pillanatban ment a papírokat illetően, mivel másnaptól szabadságra ment. Jól becumiztuk volna.
Azért szívás ez a felülvizsgálatra kötelezés, mert nem tudok csak úgy ott teremni. Ugyan a pontos időpontot még nem tudjuk, de valószínűleg hamarosan menni kell és ebben a hőségben elég rizikós a számomra 5 percet is kint tölteni, nemhogy 4 órát buszozni Pestig és +1-et ott is, hogy helyben legyek. A fater attól tart, hogy megint bekrepálok, mint 2 éve, pedig akkor csak egyórát buszoztunk, de ugyanúgy hőségben. Pedig nincs mese, menni kell, mégha jogtalanul hívnak is be, mert különben elveszik ezt a pénzt is. A legjobbkor szívatnak megint minket, ősz és tél előtt fontos teendők lennének a házzal, hogy ne fagyjunk meg idén is, de pénz nélkül aligha fogunk tudni renoválni.
Közben az öregem is, meg a volt barátnője is temettek megint, de úgy tettem, mint aki nem hallott semmit. Igyekszem nem foglalkozni ezzel a dologgal, mert csak lehúzna és nem arra van szükségem. Élem a napokat és élvezem azokat a jó dolgokat, amik jutnak, a kicsiket is. Sokszor totál felfokozott a hangulatom. Az okát nem találom, de nem is érdekel, mert az a fő, hogy pörgök. Remélem kitart ez jódarabig. A Tesómat is magammal rántottam ebbe, ami jó. Egymást szórakoztatjuk napi szinten. 😁
Megint jókedvű és optimista vagyok. 👍
Ma a fater felment Pestre, egyrészt hogy holnap reggel a fejükbe verje végre a jó címet - igen, ezredszer is a régi címre ment az értesítő, nem baj, hogy az öregem már többször kitöltötte a papírt a lakcímváltozásról... - valamint vitte a paksamétámat és a végleges állapotról szóló szakvéleményt, amin amúgy ott van, hogy pontosan emiatt nem kellene felülvizsgálni. A házidokim is adott igazolást, szóval megvan minden papír. Ugye eddig ápolási díjként kapták az érintettek, ám mivel GYOD-ra változott a neve, ezért újra kell igényelni és mindent újra kell kezdeni. Röhejes! Azért, mert a neve megváltozott, az egész procedúrát zongorázhatja le újból az ember. Igazán okos megoldás! Addig meg fényevésre állhat át és a gyomrát-máját is kímélheti, mert a gyógyszereit sem bírja kiváltani, plusz csekkeket sem kell ám fizetni... az agyam' eldobom!
Ráadásul mivel rossz címre ment az értesítés, későn tudott elkezdeni intézkedni a fater és csak reménykedhetünk, hogy holnap még jut valamire.
A dokimmal is mákja volt, ugyanis állítólag az utolsó pillanatban ment a papírokat illetően, mivel másnaptól szabadságra ment. Jól becumiztuk volna.
Azért szívás ez a felülvizsgálatra kötelezés, mert nem tudok csak úgy ott teremni. Ugyan a pontos időpontot még nem tudjuk, de valószínűleg hamarosan menni kell és ebben a hőségben elég rizikós a számomra 5 percet is kint tölteni, nemhogy 4 órát buszozni Pestig és +1-et ott is, hogy helyben legyek. A fater attól tart, hogy megint bekrepálok, mint 2 éve, pedig akkor csak egyórát buszoztunk, de ugyanúgy hőségben. Pedig nincs mese, menni kell, mégha jogtalanul hívnak is be, mert különben elveszik ezt a pénzt is. A legjobbkor szívatnak megint minket, ősz és tél előtt fontos teendők lennének a házzal, hogy ne fagyjunk meg idén is, de pénz nélkül aligha fogunk tudni renoválni.
Közben az öregem is, meg a volt barátnője is temettek megint, de úgy tettem, mint aki nem hallott semmit. Igyekszem nem foglalkozni ezzel a dologgal, mert csak lehúzna és nem arra van szükségem. Élem a napokat és élvezem azokat a jó dolgokat, amik jutnak, a kicsiket is. Sokszor totál felfokozott a hangulatom. Az okát nem találom, de nem is érdekel, mert az a fő, hogy pörgök. Remélem kitart ez jódarabig. A Tesómat is magammal rántottam ebbe, ami jó. Egymást szórakoztatjuk napi szinten. 😁
Megint jókedvű és optimista vagyok. 👍
2019. augusztus 8., csütörtök
Úgy tűnik
egyelőre lőttek a szeptemberre tervezett repülőútnak, de majd máskor összejön. Pénz sem lenne most rá, meg a doki kikötött egy tartós remissziót, viszont egy ideje megint napi szinten pattannak el az ereim különböző helyeken és különböző nagyságú területeken (a legnagyobb véraláfutás diónyi átmérőjű), meg itt vannak megint a rohamok is és a szívpanaszok, hirtelen rámtelepedő rossz közérzetek, szóval most ziher, hogy nem mehetnék és őszintén szólva így nem is indulnék el. A vesém is begyulladt megint, de nem panaszkodom, mert hónapok óta nem volt vele gondom, meg amúgy sem szokásom. Ami jó, hogy a légszomjam némileg enyhült, beszéd közben nem sóhajtok fel minden mondat után. A fejzúgás is sokat enyhült és a folyamatos kínzó fejfájás is abbamaradt (csak rohamok előtt tér vissza), egyedül a szédülés az, ami nem szűnik és hol nagyon erős, hol mérsékeltebb. Sokszor olyat érzek, mintha lángolna az egész testem, de lázam nem szokott olyankor lenni, szóval gőzöm sincs mi az oka.
így állok tehát fizikálisan.
Annyit röhögök a macskámon. A legfiatalabbon. Vicces szokásai, meg húzásai vannak. Már jól megszokott, továbbra is szeret papagáj módjára a vállamon utazni, meg rajtam aludni. Mikor valamelyik nap jött a roham, elkezdett nyávogni mellettem és felmászott rám (én feküdtem és az oldalamra felmászott), nem zavarta, hogy rázkódom. Mindent érzek olyankor és némileg fel is fogok ezt-azt, csak beszélni és mozogni nem tudok, szóval éreztem, hogy ott fekszik rajtam és nem mozdult el. Adott valami nyugalmat a jelenléte, meg a dorombolása.
így állok tehát fizikálisan.
Annyit röhögök a macskámon. A legfiatalabbon. Vicces szokásai, meg húzásai vannak. Már jól megszokott, továbbra is szeret papagáj módjára a vállamon utazni, meg rajtam aludni. Mikor valamelyik nap jött a roham, elkezdett nyávogni mellettem és felmászott rám (én feküdtem és az oldalamra felmászott), nem zavarta, hogy rázkódom. Mindent érzek olyankor és némileg fel is fogok ezt-azt, csak beszélni és mozogni nem tudok, szóval éreztem, hogy ott fekszik rajtam és nem mozdult el. Adott valami nyugalmat a jelenléte, meg a dorombolása.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)