Már egy hónapja

nem tudtunk beszélni a fogadott Tesómmal és ma - vagyis mivel jócskán elmúlt éjfél, így tegnap - írt, viszont megint pont vacsoráztam. 😡 Mire végeztem, már nem volt online, mert mennie kellett. Minden este (van, hogy napközben is) fent vagyok az oldalon, ahol elér, erre most elszalasztottam, holott a hóhér tudja, hogy mikor tud legközelebb írni. 👏 Baromira dühös lettem magamra. Marhára hiányzik és láttam, hogy ez kölcsönös, szóval egyrészt egyből jött az eufória, másrészt nagyon le is törtem. Próbálok arra koncentrálni, hogy írt és ebből töltekezni! Remélem lesz még alkalmunk beszélni! 🙏 (Tarts ki! 😘 Köszönöm a köszöntést is és hogy írtál! Sajnálom, hogy elkerültük egymást!)

Még nem érkezett meg a medence, de jó szolgálatot fog tenni, ha olyan forró lesz a nyár, mint amilyet jósolnak. A házban egyelőre élhető a hőmérséklet és egyelőre én sem vagyok nagyon rosszul, sőt, meglepően lightos a helyzet és ez maradjon is így! Hiszem, hogy számít az is, hogy azt 'sugallom' a szervezetemnek, hogy jól kell lennie. Ez önmagában nyilván kevés, de biztos, hogy számít valamennyit.

Ma, vagyis ugye már tegnap jött haza a fater, felháborodva. A Józsi (az egyik ismerőse) állítólag kérdezte, hogy nem vagyok itthon? Mondta neki apám, hogy dehogynem, erre állítólag azt mondta a Józsi, hogy ő azt hallotta, hogy nem is lakom itthon már jóideje, hanem Bácsbokodon vagyok egy bentlakásos intézetben, állítólag még látott is engem ott az a valaki, akitől hallotta a Józsi. 😄 Egyrészt rohadt jót röhögtem, hogy ennyire unatkoznak egyesek, másrészt marhára dühít a pletykálás. Mondjuk a szomszéd Géza is úgy járt állítólag, hogy egy ismerőse meglátta az utcán és döbbenten kérdezte tőle, hogy "te élsz még? Azt hallottam meghaltál!" Szánalmas ez a pletykálás, ami kisebb közösségekben megy. Mondtam az öregemnek, hogy ne csodálkozzon azon, hogy azt hiszik nem is lakom itt, mivel ki sem visz, sosem látnak. Persze ettől még nem kéne a feltevéseiket tényként kezelni és terjeszteni, de vidéken nagy divat a pletyka. Lezsibbadtam ettől a baromságtól, főleg hogy állítólag még látott is, aki kavar. 😄 Más hülyeségeket is hallottunk már vissza.

Nagy összegben fogadtam volna

arra, hogy most sem lesz semmi a Vadasparklátogatásból. Pontosan emiatt legalább nem csalódtam, de azért dühös vagyok. Pénteken délelőtt kiment apám a buszpályaudvarra egy adott időpontban (amit a neten nézett), hogy az - elvileg - akkor Szegedre induló járat sofőrjét megkérdezze, be lehet-e majd rakni a széket a csomagtartóba (mert volt már, hogy megtagadta a sofőr és nem akkor akartunk ezzel szembesülni, amikor már szállnánk fel). Mikor hazajött, kérdeztem, hogy mit mondott a sofőr, erre mondta, hogy a busz meg sem állt. Nem tudom milyen buszt látott elhúzni, vagy mit nézett a neten, de valamit benézett valószínűleg. Mondta, hogy mindegy, mert úgyis másik járattal megyünk, ugyanis kánikulát ígértek aznapra, így a hajnalival megyünk, mert akkor fél 8-kor már Szegeden leszünk, elsétálgatunk mondjuk 2 órát a parkban és még a nagy hőség előtt hazaindulunk. Mondom ja, ha lesz egyáltalán busz délelőtt visszafelé, előbb arról kéne biztosat tudni. Azt mondja megnézi a neten. Mondom ne ott nézd, mert amit most néztél, azt is buktad, mert az orrod előtt húzott át az állomáson, már ha jót néztél egyáltalán... Mondom neki, hogy a buszpályaudvaron kérdezze meg az adott járat sofőrjét, mert az a biztos. Azt mondja oké, majd délután kimegy, mert most dolga van. Mint mondtam, ez pénteken délelőtt volt. Tegnap, azaz szombaton koraeste kérdeztem, hogy kiment-e a pályaudvarra (mert mindig járkál valahol, így nem tudtam, merre kóválygott), hogy megtudja, amit kell, erre benyögte, hogy nem ment, mert nem megyünk Szegedre. A fejem már kezdett gőzölögni és kérdeztem, hogy miért? Azt mondja azért, mert hőség lesz. Mondom ezt eddig is tudtad, sőt, te magad mondtad, hogy menjünk a hajnali busszal, hogy ne a hőségben kelljen járkálnunk! Erre elkezdi, hogy "igen, de most voltam kint és már most megsültem, pedig még nincs is 33 °C." (Annyit jósolnak hétfőre.) Mondom fasza, hogy megint nem megyünk. 😡 Eldurrant az agyam, aztán inkább nem is pörögtem már ezen, de azért rákérdeztem ma mégegyszer, hogy biztosat tudjak, erre azt mondja úgy döntött mégis megyünk. Hú, bakker... 🙄 Azért az elég vicces, hogy a múltkor beszólt nekem, hogy "borzalmasan döntésképtelen tudsz lenni!" Mondom neki, hogy ő is, persze hevesen tagadta. 😁 Na mindegy, szóval ma már újra azon az állásponton volt, hogy megyünk, mert hogy "változott az előrejelzés és enyhébb időt jósoltak". Nem tudom amúgy ezt hol látta, mert én is megnéztem, de ugyanúgy 33 °C van odaírva. Mutattam is neki, erre elkezdi, hogy "szarom le, nehogy már ne menjünk!" Aha, szóval amikor én akarom, akkor hőség van, de amikor ő, akkor le van szarva. 😂 Marhára fárasztó. 😄 Mondom neki nem vagy te borderline a döntésképtelenségeddel, meg a pillanatonként változó döntéseiddel és hozzáállásoddal? Persze tagadta. Amúgy ennyitől még nyilván nem az, csak elég vicces, hogy beszól nekem azért, ami rá is erősen igaz. Visszatérve az eredeti témára; kiment ma a buszpályaudvarra tudakozódni, de állítólag kb. semmit nem tudtak a sofőrök. Ugye tudnunk kéne, hogy hánykor van busz (a netes kiírásban nem bízik, miután azalapján ment ki pénteken és áthúzott a pályaudvaron a busz, bár lehet, hogy nem is az a járat volt, csak ő hitte). Állítólag a sofőrök még azt sem tudják, hogy ki fogja holnap vinni a szegedi járatot. (Az fasza.) Tudnunk kéne azt is, hogy berakja-e a sofőr a székemet, mert vannak járatok, amiknek nem lehet a csomagtartójába pakolni. Hogy miért, azt nem tudjuk és magyarázatot sem kaptunk, amikor először tapasztaltuk. Mondta állítólag apám, hogy adjanak egy telefonszámot, amin elér egy illetékest, akitől tájékozódhat, de állítólag a sofőr, akivel beszélt, nem tudta milyen számot adhatna. (Király ez az olajozottan működő rendszer és utastájékoztatás. 👍) Azt sem ártana tudni, hogy mikor van járat visszafelé, de nyilván azt sem tudtuk meg, ha előbbieket sem. Teljes a homály, viszont így nem indulhatunk el, hogy vagy van hajnalban busz, vagy nincs, vagy berakja a sofőr a széket, vagy nem, vagy haza tudunk jönni még délelőtt, vagy nem (ez azért fontos, mert ha fosul vagyok, nem kóvályoghatunk mondjuk délutánig Szegeden). Elengedtük egyelőre a dolgot. Most azt találta ki, hogy menjünk át reggel Bajára, mert az csak ¾ óra busszal és onnan van járat visszafelé délelőtt, így nem kell a hőségben kóvályogni. Oké, de Baján mi a fenét csinálunk? Ott is csak üzletekbe lehet bemenni, meg esetleg 'Mekizni'. Azt mondja nem baj. Ez érdekes, mert pont tegnap mondta, hogy a hónapban már nincs édesség (ugye ő tud elmenni a boltba és a pénzt amúgy is ő kezeli, én meg mivel függő vagyok, nem is tudnám beosztani, alapból sem tudom kezelni a pénzt), szóval az édesség már nem fér bele, de a 'Meki', meg más dolgok igen? 🤔 Na mindegy, nem tudom megyünk-e, én már nem hiszek neki, bár nem hiszem hogy van értelme háromnegyed órát buszozni azért, hogy üzletekbe menjünk, ráadásul azok itt is vannak. 'Meki' nincs, de nem fogok azért ¾ órát buszozni. Ma nagyon meglepett, ugyanis köszöntött a névnapomon! 😯 A (mindjárt) 32 évem alatt először! 😂 Amúgy nem izgat, hogy eddig nem, mert csak egy névnap, de azért érdekes. Persze nem magától tudta most sem, hanem a szomszéd unokája Levente és mondtam, hogy akkor egynapon tartjuk, de ezt csak mellékesen mondtam, nem is gondoltam, hogy megjegyzi, mivel az eddigi 32 év alatt sem sikerült neki. Ma reggel dörömbölt a szobám ablakán, én meg kómás és morcos fejjel csattogtam oda, hogy mi van már, erre még megszólalni sem volt időm, beadott egy tálca süteményt egy "boldog névnapot!" kíséretében! Szokatlan volt tőle a figyelmesség, mivel szinte sosem tapasztaltam. Ez felvitte a hangulati görbémet az űrbe, csak aztán a pincéig is lehúzta apám kb. negyedórával később, mert a viselkedése olyan területet kapott telibe, amit amúgy is majdnem naponta talál el, meg ami régi "seb". Ezt hívja a pszichológia "triggernek". Igyekeztem minél hamarabb megnyugtatni az ilyenkor felszínre kerülő "gyerek" személyiségrészt és nemsokára újból a felnőtt oldalam dominált. 👍 Ma egész' jól voltam, így aktív tudtam lenni. Bringát is szereltem, mert apám ráhajtott valamire, ami teljesen szétvágta a gumit, szóval le kellett cserélni. Mondtam, hogy majd én megcsinálom, mivel egyrészt dolga is volt, másrészt mindig éhezem a teendőkre, legyen az szinte bármi. Rajzolni is tudtam, mert a kezem még mindig együttműködik.

Egy lépést előre, egyet hátra

Hihetetlen módon tegnap végre megérkezett a faanyag a kutyakennelhez. Jó sokat csúsztunk a várakozás miatt, de mostmár majdnem minden megvan hozzá, majd még a tetőhöz kell anyag, de már el lehet kezdeni építeni. Még jó, hogy áprilisban akartuk elkezdeni... Egy ideig a szar idő is akadály volt, aztán az, hogy a Tüzépen nem volt olyan fajta faanyag, ami nekünk kellett és ugyan megrendelték, de sokára kapták meg. Amint megvan a kutyáké, elkezdjük a macskákét. Ezzel tehát léptünk egyet előre. Pihenek mostanság, de jobb óráimban majd besegítek apámnak az építésben.

Nemsokára érkezik a medence is, de mondtam apámnak, hogy ha így folytatja az időjárás az esőzést, inkább cserélje egy csónakra. Tényleg abbamaradhatna ez az esős idő, mert haladnunk kell a kennellel, meg a jóból is megárt a sok és a termés sem örül már a sok víznek.

Hétfőn mennénk a Vadasparkba, mert jó idő lesz (ha minden igaz), viszont itt jön a hátrafelé tett lépés, ugyanis vacakol a szervezetem. Addigra használható állapotba kellene kerülnöm. Az utóbbi 2-3 napban légszomj, terhelés nélkül is - fektemben is - pörgő szív, karszorongatás, szédülés (olykor majdnem ájulásig), rossz közérzet, görcsroham (egyelőre nem voltak durvák és eddig csak napi egy jött), visszaesett étvágy, hányinger, aluszékonyság, ingadozó vérnyomás boldogít, meg érzem a hideg-meleg váltakozását itt-ott, szóval a keringésem sem stabil. A keringési instabilitásról jut eszembe: nemrég hozták le azt a hírt, hogy meghalt egy 11 éves gyerek egy repülőn és emiatt Ferihegyen szakította meg az útját a járat. Állítólag születése óta beteg volt, de amikor beszálltak még nem volt gond, viszont amint elkezdett emelkedni a gép, folyamatos oxigénhiánya támadt, ami ájulásig fokozódott és leállt a szíve is. A gépen elkezdték az újraélesztést, amit a földön is folytattak, de hiába. Állítólag összeomlott a keringése a légnyomáskülönbség miatt. Már értem miért tiltotta meg a Dokim a nagygépes repülést. 🤔 Kijózanító volt ez az eset több okból kifolyólag is, de gyorsan lapoztam, mielőtt olyasmiknek adok teret, amiknek tilos, mert azzal zöld utat adok annak,.ami ellen küzdök. Visszatérve az állapotkövető részhez: a fenti tüneteket megelőzően kb. egy hétig állandóan csurom vizesre izzadtam, az egyelőre elmúlt. Hiszem, hogy ez sem visszaesés, csupán a változékony, meg nyirkos idő nem tetszik a szervezetemnek, márpedig holnaptól megint esőzést ígérnek. Hétfőn meg berobban 30 °C-kal a nyár. Nem is csoda, ha az ember fosul van ilyen hőingásnál. Nem adtam még fel a hétfői menetelt, bár ha el is tudunk indulni, necces lesz a meleg miatt. Már tavasszal mondtam apámnak, hogy még a kánikula előtt menjünk, mert nem szoktam bírni, ehhez képest mégis elhúzta az időt és melyik napot választja a menetelre? Naná, hogy az első 30 °C-sat. 🙄 Oké, az időjárás is elég szar volt idáig, de volt párszor száraz nap, amikor elmehettünk volna és még nem kánikulában. Na mindegy, majd kiderül, hogy egyáltalán el tudunk-e indulni miattam hétfőn. Azzal is 'megnyugtatott', hogy olvasta, hogy akár 50 °C körül is lehet majd idén nyáron. Remélem ez nem fog bekövetkezni, mert azt nem tudom hogyan vészeli majd át a szervezetem (meg persze a többi betegé, de nyilván az egészséges szervezetűeknek is megterhelő volna már az a hőség). Egyelőre igyekszem nem pörögni ezen és bízni abban, hogy 'csak' a szokásos mértékű hőség lesz, mert már az is bőven sok. Nem engedek semmilyen negatív gondolatnak, az állapotomat illetően sem! Jobban leszek most is, mert úgy kell lennie! 🙏 Nagyon akarom és eddig mindig győzött az akaratom, szóval remélem a legjobbakat!

Vegyes

Megmakkant a hűtő. Mikor máskor, ha nem nyáron... Most megint lehet elvenni a házfelújításra szánt zsozsóból, mert hűtő mindenképp' szükséges. A folyosóval is kezdeni kell valamit, hogy be tudják hozni a hűtőt, mert pont útban van a támaszték, ami a mennyezetről leszakadni készülő bazinagy vakolatdarabot tartja a helyén. Addig szégyenszemre a szomszéd hűti a kajánkat. Jóban van vele apám, de akkor is gáz.

A befekvős terápiát bebuktam most is, de számítottam rá.

3 hete nem beszéltem a fogadott Tesómmal. Nagyon hiányzik, de biztos, hogy írna, ha tudna.

Ha minden igaz, a most következő héten végre megyünk a Vadasparkba. Fater felébredt, hogy magunkra is kell időt és energiát szánni. Persze csak azért, mert már ő is begolyózik itthon, de mindegy, a fő, hogy kimozdulunk. Remélem az időjárás is kegyes lesz és én sem leszek szarul. El ne kiabáljam egy ideje nincs különösebb gond, szóval jó volna ígymaradni, hogy eljussunk, meg hogy ne vonja el a figyelmünket a rosszullétem, valamint ne kelljen hazasietnünk miatta. Úgy tűnik vaklárma volt a május eleji visszaesés, mert azóta nem vagyok rosszul, szóval még mindig tart a remisszió! 👍 Mondjuk nagyon 'üzengetem' is a szervezetemnek, hogy jól van és jól is lesz! Vannak ugyan fájdalmak, de azok nem érdekelnek annyira. Ne legyek veszélyben, meg tudjam ellátni az állataimat és magamat, ennyi a lényeg számomra. Mindjárt itt a jövőhét, ezért bízom abban, hogy kitart ez a jó állapot és tudunk menni, meg persze az időjárástól is függ.

Fater vett egy medencét, szóval idén nyáron már nem kell majd annyira megsülni. Jól fog jönni, mert a hőszabályozásom be van krepálva és nyáron pl. állandóan hőemelkedésem lesz, mert túlhevülök, de mostantól beugorhatok a vízbe, hogy lehűtsem magam. Persze annyi eszem van, hogy nem felhevült testtel megyek bele, hanem lehetőleg még mielőtt elérem azt a pontot.

Sűrű napom volt

tegnap, így már nem maradt sem energiám, sem agysejtem, sem pedig hangulatom a firkáláshoz. Nem megyünk az esküvőre és nem rajtunk múlt, de nem rohanok előre. Fater a múltkor (kb. egy hónapja) mesélte, hogy találkozott az Ildivel a hivatal előtt. A Zoliékat várta, mert valami időpontért mentek. Fater állítólag megkérdezte, hogy "csak nem esküvő lesz?", de az Ildi azt mondta, hogy nem. Ez is mutatja, hogy nem akartak minket meghívni. A múltkor ott volt apám az Ildinél, ahol szintén ott volt az unokahúgom a palijával és állítólag a fater hallotta, ahogy a Péter kérdezi a Zolit, hogy "és mikor lesz a nagy nap?" Nekik szóltak ezek szerint, fater előtt meg letagadta az Ildi, hogy esküvő lesz. A Zoli motyogta állítólag az időpontot, hogy apám ne hallja. Mondtam neki, hogy szarja le, hiszen tudja milyen a család. Mint mondtam, ez kb. egyhónappal ezelőtt zajlott, erre mit ad Isten, kedden este hívta a Zoli apámat, hogy hétfőn esküvőjük lesz és menjünk. Hogy miért hívtak mégis, arról majd lejjebb írok. Maradt kemény 3 napunk arra, hogy alkalmi holmit vegyünk, jó dühös is volt a fater, hogy kapkodni kell, ráadásul felénk semmi ilyen gönc nincs. Ekkor volt az, hogy az Ildi szerint "nem kell kiöltözni", aztán amikor a napokban ment át hozzájuk apám, látta kilógatva az alkalmi ruhákat. Mondtam is az öregnek, hogy ennyire nem kéne igénytelennek néznie bennünket. Oké, apám az, de azért azt ő is tudja, hogy ilyen alkalomra nem állíthat be melegítőben, meg én sem mehetek pólóban, vagy Adidas csukában. Tegnapelőtt is elment ruhákat keresni, de nem talált alkalmit és mivel állítólag a Zolinak is kellett ing, megbeszélték az Ildivel, hogy tegnap elviszi őt is Bajára, mert akkor ő is tud venni, ami kell. Mivel a Zoli 5-ig dolgozott, így arról volt szó, hogy akkor indulnak Bajára és felveszik apámat is. Fontos adalék még, hogy állítólag a Zoli tegnapelőtt dühöngött, mert nincs pénzük és hogy lemondja a kaját, meg hogy az ing sem érdekli, megy pólóban és állítólag elkezdte flegmán, hogy "én nem fizetem az italt sem, majd aki szomjas, az fizeti magának!" Állítólag a fater mondta neki, hogy ilyet nem lehet csinálni, hogy lemondja a vacsorát, meg hogy a vendégek fizetik maguknak az italt. Kérdezte tőle állítólag, hogy miért vágtak egyáltalán bele, ha nincs pénzük? Állítólag kölcsönt akartak felvenni, de nem kaptak. Nagyon okos mindegyikük, mert előbb meg kellett volna győződni arról, hogy kaphatnak-e és csak utána nekivágni, meg vendégsereget hívni, de hogy az Ildinek sem volt esze, hogy erre emlékeztesse őket, az komoly. Persze fater megint hülye volt (erre nincs jobb szavam), mert állítólag felajánlotta, hogy beszáll az ételbe is, meg a dekorációba is, mivel az sem volt szinte (ezekre állítólag felcsillant az Ildiék szeme) és az okos még ajándékot is vett. Annak a párnak akart segíteni és vett ajándékot, akik amikor pár éve ideengedte őket (mert az Ildiéknél nem lehettek együtt, mivel az Ildi nem bírta a Nikit és akkoriban még nem volt az Ildinek az a háza, amiben most lakhatnak külön), szóval fater ideengedte őket (igen, a putriba...), nem voltak képesek köszönni nekem, meg szórakoztak azon, hogy rángatódzom, valamint meg is loptak bennünket. (Persze hamar ki is lettek rakva.) Velem mindig szemetek, mert állítólag "furcsa vagyok". Oké, de normális esetben senkit nem közösítünk ki, főleg nem egy rokont. A Nikinek meg főleg nincs joga röhögni, meg sutyorogni rólam, mert ő a családunkhoz csak csatlakozott. Most pedig az egész banda elhallgatta az esküvőt, de csak előlünk. (Hogy miért szóltak az utolsó pillanatban mégis, arról majd később, de annyi sejthető, hogy nem azért, mert a társaságunkra vágytak.) Megmondtam most apámnak, hogy palimadár, amiért ezek után bármiben is segíteni akart! Csodák-csodájára bólogatott. A lényeg tehát, hogy egyből segíteni akart és pontosan erre apelláltak. Mondtam neki, hogy kicsit érdekes, hogy csak nekünk nem szóltak az esküvőről, aztán miután kiderült, hogy nem tudnak hitelt felvenni, az utolsó pillanatban meghívnak minket, akiket amúgy ki- és lenéznek, viszont tudják, hogy egy bizonyos összeg már össze van gyűjtve a házfelújításra és azt is tudják, hogy ő teper azért, hogy ne zárjanak ki minket, így biztosan nem fogja szarban hagyni őket! Azt mondta igazam lehet és hogy mekkora g€cik, hogy kihasználják a szeretetét és a jóságát. Mondom nem, a hülyeségedet használják ki, mert ne haragudj, de ostoba vagy, hogy az ismétlődő szemétségeik ellenére állandóan adsz, meg segítesz nekik! Kérdeztem tőle, hogy mit szeret az ilyen embereken, mert én semmit! Azt mondja "de az Ildi a nagynénéd, a Zoli meg az unokaöcséd!" És?! Akkor viselkedjenek is úgy velem! Kérdeztem mégegyszer, hogy mit szeret ezen a bagázson? "Mégiscsak a rokonaink!" Fú... 🙄 Kérdeztem tőle, hogy te kapsz jóságot, vagy szeretetet tőlük? Akkor miért adsz?! Azt mondja nem azért kell adni, hogy kapjunk. Na ezt hagyjuk, mert számtalanszor vallotta be, hogy egyesekkel azért rendes, hogy ha szarban van, tudjon kihez fordulni. A másik az, hogy ez ugyan igaz, de arra az esetre nem vonatkozik, amikor pofonokat kap cserébe az ember. Mondtam neki, hogy ez nem jószívűség, hanem ostobaság! Kérdeztem tőle azt is, hogy fordított esetben szerinte ők segítettek volna? Hányszor is hagyták szarban? Nem ők voltak azok, akiknek vitetett 2 mázsa fát, de amikor mi fáztunk és tényleg csak egy taligányit kért, akkor nem adtak? Nem a Zoli volt az, aki itthagyta félben a munkákat, (holott ő fizetett neki)? Nem az Ildi volt az, aki egésznapra felügyelet nélkül hagyott engem, pedig rá volt bízva, hogy nézzen rám, míg ő Pesten volt? Nem az Ildi férje hagyott itt minket szétvert fürdőszobával, kiszedett wc-vel, félig lerakott vízcsövekkel? Nem az Ildi hívott át minket megünnepelni a születésnapomat, majd végül velem nem is foglalkozott, csak a (számunkra) idegen vendégekkel és amikor apám kért egy pohár innivalót, közölte, hogy csak csapvíz van (amit apám utál), de rá 1-2 perce egy vendég poharát Colával töltötte tele? Nem ő volt az, aki egyszer idejött nézegetni a házat és közölte, hogy csak nézi mit kell majd javítani a házán (!) (amikor úgy volt, hogy neki adja el apám) és amikor apám megkérdezte, hogy amíg a miénk, addig nem kell javítani, akkor cinikus vigyorral az arcába mondott egy "nem"-et? Sorolhatnám a dolgokat... Hiába emlékeztetem ezekre. Persze most megint rohadtul pipa és magyarázza, hogy így leszarja már őket, meg úgy köcsögök, de mondtam neki, hogy ezt ismerem, kb. 5 percig tart, aztán majd újra megy a bájolgás. 🤮 Azt mondja nem, ez tényleg vérlázító húzás volt és befejezte velük. Mondom aha, pont úgy, mint legutóbb, meg mint ahogy tavaly is és még ki tudja hányszor! Hiába világítok rá a dolgokra és ő maga is hiába tapasztalja a köcsögségeket és még fel is idézi, ugyanúgy önként sétál be a pofonerdőbe. 👏 Rohadtul idegesítő látni, hogy ő teper, a 'család' kihasználja, aztán jön 'sírni' nekem és amikor tizenötezredszerre is a fejébe verem, hogy fogja már fel, hogy csak kihasználják, akkor fogadkozik, hogy befejezte velük, aztán rövid idő múlva ismét megy a bájolgás. Megmondtam tegnap neki, hogy engem már nem érdekel, hogy mit csinál, mert hiába dumálok, de akkor ne sírjon a szája a legközelebbi aljasságuk után! Visszatérve a dolgokra: kiderült, hogy teljes a káosz. A kaját az Ildinek kell állni, de egyedül nem győzi, így ugye apám beszállt volna. Italra sem futja. Nem volt dekoráció, csak néhány léggömb, meg egy-két gyertya, de virág pl. semmi. Fater adott pénzt az Ildinek, hogy vegyen, ami kell. Az is kiderült, hogy a dekorálás sem lesz meg, majd akkor akarja az Ildi megcsinálni két barátnőjével, miután a ceremónia lezajlott és mennénk az étterembe, szóval a násznép majd nézi a díszítést, addig pedig malmozik. Állítólag még bent sem volt az étteremben, azt sem tudja hová tud díszeket tenni és mennyi kell, meg hogyan lesznek az asztalok, stb. Nem csodálom, hogy a két alig huszonéves ilyen ügyetlenül indult neki az egésznek, ha az Ildi - az elvileg tapasztalt - 52 évével is ennyire meggondolatlan, meg "ahogy esik, úgy puffan" elven csinálja a dolgokat. Mikor ezeket a fater elmesélte, mondtam neki, hogy ez egy tragikomédia. Mondtam neki, hogy ne szálljon be, meg ne ossza az észt, mert nem az ő dolga és meg sem érdemlik! Erre jött a szokásos szöveg, hogy "de egycsalád vagyunk!" Mondom bakker, nem veszed észre, hogy mi nem vagyunk a család tagjai? Hányszor kell megalázniuk, kihasználniuk, ignorálniuk, hogy felfogd?! Mondom neki, hogy azzal, hogy nyomul, nem azt fogja elérni, hogy befogadjanak minket, hanem jól kiröhögik, hogy "nézd, az a marha hogy' teper!", meg méginkább ellenszenves lesz a tolakodással! Persze amit nyújt, azt azért elfogadják és ez addig lesz így, míg ő hagyja! Mondom neki, hogy ezerszer meg lettünk alázva és sírt-rítt miatta, de ezeregyedszerre is odatartja a képét a pofonért, miért jó ez neki?! Azt mondja "de ők a rokonaink!" Hú, b+... 🙄 Mondom igen, de milyenek?! Mondom neki, hogy én is családi hovatartozásra vágyom, de nem nyomulok be az ablakon, miután az ajtón kidobtak és nem veretem őssze magam képletesen a pofonjaikkal, csak hogy hozzájuk tartozhassak. Akar a rosseb ilyen emberekhez tartozni! Igen, marha szar a családon belüli magány, de hiába teper, mert amit kap is, az sem őszinte. Kérdezem tőle, hogy mitől jó az, hogy kicsikar dolgokat, amiket amúgy nem is kapna meg őszintén? Ez egy hamis kép, tudja is, akkor miért kell? Mondom már rég' nem kéne foglalkozni velük! Ezt is annyiszor elmondtam neki, hogy szakítsa meg a kapcsolatot! Azt is megmondtam neki, hogy ők sokszor g€ciznek vele/velünk, mégis most is nekik segít, meg az Ildihez ment a napokban is, míg az én szükségleteim mindig háttérbe szorulnak az ő javukra, holott nem én vagyok genya! Persze bólogatott, de sejtem, hogy 5 perccel később ez a belátása már sehol sem volt. Na, de visszakanyarodva: tegnap még apám elment egy boltba, hogy alkalmi göncöt nézzen, de nem talált. Nekem talált cipőt, szóval nekem már csak ing kellett volna, neki viszont nem volt még semmi, cipő sem, mert a méretében nem volt ott, ahol nekem vette és állítólag amit nekem vett, abból is csak egyetlen pár volt már. Mivel ugye arról volt szó, hogy az Ildiék 5 körül felveszik kocsival, nem görcsölt a dolgon, mert gondolta, hogy majd Baján, ahol nekem néz inget, magának is néz azt + alkalmi nadrágot + cipőt. Nekiállt főzni. 'Természetesen' nem jöttek érte, de még annyit sem böfögött az Ildi, hogy bocs. Fater hívta fel negyed 6-kor, hogy mikor ér ide? Kihallatszott, amiket az Ildi mondott (amúgy is kihallatszik mindig, akivel beszél, de most a vita miatt hangosan is beszélt) és hallottam, ahogy elkezdi, hogy nem volt arról szó, hogy elviszi apámat, hiszen apám azt mondta, hogy az itteni boltba megy. Láttam, ahogy dagad és vörösödik apám feje, meg én is lezsibbadtam agyilag. Fater emlékeztette (durván szelektív a figyelme, senkire nem figyel), hogy de igenis volt róla szó, ugyanis arról volt szó, hogy ha nem talál semmit az itteni üzletekben, akkor át kell mennie Bajára, ráadásul ha magának talált volna gatyát és csukát, ingek akkor is kellettek volna és mivel egyszínű nem volt az itteni üzletekben (és ezt az Ildi is tudta), ezért mindenképp' Bajára kellett volna mennie! Mondta az Ildinek, hogy jól kikúrt velünk, mert nincs ruhánk és így lőttek az egésznek, mivel hétvége jön, hétfőn meg már senkinek nem lesz ideje Bajára futkosni. Az Ildi erre azzal jött, hogy ne pattogjon és hogy meg kellett volna kérdeznie apámnak, hogy egyáltalán mennek-e? Ez hülye... Arról volt szó, hogy a Zolinak is kell ing és ezért mindenképp' mennek! Elkezdi, hogy "minek így felfújni, nem kell kiöltözni!" Mondom apámnak kérdezze már meg tőle, hogy akkor náluk miért volt kiakasztva öltöny a Janinak és alkalmi ruha neki, meg a Klaudiának? Akkor ők is mehetnének "valamilyen nadrágban, meg pulóverben", ahogy ő javasolta, hogy az elég nekünk. Mondta neki a fater is, hogy ennyire nem kéne csövesnek nézni bennünket! Mondtam neki, hogy megint egy bizonyíték arra, hogy nem is akarták, hogy menjünk. Mondta neki a fater, hogy valószínűleg nem is akarták, hogy menjünk és örülhetnek, mert így nem is megyünk. Elkezdi az Ildi, hogy miért nem ment el busszal Bajára? Mondjuk azért, mert meg volt beszélve, hogy 5-kor ő felveszi és jobb helyeken az ígéreteket betartják. A másik fele a dolognak, hogy el kellett menni kaját vásárolni, főzött is apám, meg ugye járkált az itteni boltokba, hogy hátha talál valamit, de ha előre tudja, hogy kikúr vele az Ildi, akkor nem így szervezi a napját, hanem elmegy reggel a boltba, megfőzök én és nem itt helyben kajtat holmik után, hanem felül egy buszra és átmegy Bajára, de mivel megbízott az Ildi szavában (sokadszor, holott ezerszer átpalizta...), így inkább csinálta, amit akart itthon, mert úgy volt, hogy délután együtt elmennek kocsival. Elkezdi az Ildi, hogy hétfőn dél körül beviszi Bajára, ha akarja. Nagyon okos. Egyrészt az út kb. háromnegyed óra oda (legyen fél, ha jobban a gázra lép), szóval oda-vissza elment volna másfél, de legjobb esetben is 1 óra. Ki tudja, hogy ott hány helyre kellett volna betérniük, mire mindent megkapnak, ami megfelelő, szóval erre is rá lehet számolni minimum egy órát. Ez már akkor jó esetben is két óra mínusz és ekkor van nagyjából 2 óra, ha tényleg dél körül indultak itthonról (mert az Ildi mindig késik, ha meg van beszélve, hogy adott időre jön). Nekünk fél 4-kor kellett volna indulni itthonról, hogy 4-re odaérjünk, mivel a remek szervezést látva nem bíztunk abban, hogy tényleg mindenhol le tudok majd ülni, így vittük volna a széket, de ugye az "nem fért volna be" a csomagtartóba, szóval gyalog kellett volna odamennünk és lehetőleg nem rohanva, hogy fater ne izzadjon le és legyen büdös, mire odaérünk az aznapra jósolt ~ 30 °C-ban a hátsómat toligálva. Nagyjából 2 órától tehát maradt volna másfél óránk indulásig. Ezalatt ennünk kellett volna (ugye legközelebb csak vacsorát ettünk volna, szóval éhgyomorral nem indulhattunk volna el, én pl. semmiképp', mert hajlamos vagyok az éhség miatti rosszullétre), a kajálásra szintén számolhatok kb. fél órát, szóval maradt volna egyetlen óránk. Ebbe kellett volna besűríteni, hogy fürödjünk és vállalható frizurát vágjon nekem a fater. A fürdés nálunk nem abból áll, hogy beülünk a kádba és gyorsan megmosdunk, hanem itt be kell gyújtani a sparheltbe (ez így júniusban igazi élvezet), felmelegíteni a vizet (ami szintén vagy fél óra, így már csak fél óra maradt), majd lavórba önteni és nem egyszerű nekem lavórozni, mivel állni kell felette, míg el nem jutok a lábmosásig (ugye akkor ülök a széken), de addig lassabban haladok, mert meg kell pihennem időnként. Nagyjából egy óra mindig, mire a pihenőkkel megfürdök és ezzel máris fél órával kicsúsztam az időből, holott még a fateromnak is fürdeni kellett volna, bár az ő vize melegedhetett volna, amíg én fürdök, de akkor is kicsúsztunk már az időből és még a séróm sem vállalható. Tudja az Ildi, hogy nálunk nem lehet 5 perc alatt lezuhanyozni, nem tudom hogy' gondolta, hogy a járkálásból hazaérve még elég lesz az idő mindenre. Na mindegy, szóval a nagy lényeg, hogy nem a mi jelenlétünk lett volna a lényeg, hanem kellett volna valaki, aki anyagilag kisegíti őket. 🤮 Ez az okos fater meg bele is sétált a csapdába. Mondtam is neki, hogy gratulálok, hogy a házfelújításra félrerakott pénzből költött tök feleslegesen! Azt mondja nem baj, mert ígyis jól állunk és nem költött sokat. Az lehet, de akik egy fűszálat nem raknának keresztbe értünk, azok miatt neki sem kéne törnie magát! 30 ezret vett el, ami szerinte nem sok, szerintem meg igen, főleg ha hozzávesszük, hogy hogyan viszonyulnak hozzánk. Amin még eldobtam az agyamat, hogy állítólag a Gabi adott volna neki 50 ezret, hogy ne 100 hiányozzon majd, csak 50 (mert az okos fater százat akart adni a Zoliéknak). Nyilván ezt is vissza kellett volna fizetni neki, de fater szerint azt mondta neki a Gabi, hogy amikor eladjuk a házat, akkor majd visszaadja neki apám. Aha, csak egyrészt az jó soká' lesz, mivel tengernyi a teendő vele, hogy eladható állapotú legyen, másrészt marhára gáz, hogy már megint ő segítette volna ki, ráadásul olyasmi miatt, ami baromság, mert semmit sem érdemel a famíliánk, ő meg képes lett volna akkora összeget rájuk fordítani. A cipőm is feleslegesen lett megvéve. Fater szerint nem gond, mert máshová is fel tudom majd venni. Ez igaz, mert ugyan elegáns, de nem az a fajta, amiről ordít, hogy alkalmi, viszont ha előre tudjuk, hogy nem jutunk el az esküvőre, nem kellett volna megvenni. Igaz, nem volt drága, de akkor is. Most szarban lesznek, mert nem fogják tudni kifizetni a kaját. Miután jól összevesztek és fater mondta, hogy nem megyünk, mert nincs ruha, az Ildi egyből mondta, hogy hétfőn dél körül beviszi Bajára. Nyilván kellett volna aki beszáll a kaja összegébe és erre csak akkor számíthatott volna, ha megyünk, meg persze ha apámat megpuhítja. Máskor nem ajánlotta volna fel, hogy elfurikázza, mivel azt mondta volna, hogy készülődik. Volt már, hogy más miatt kellett volna bemennie Bajára apámnak és nem vitte be, holott akkor nem esküvőre készülődött. Ő mindenkit csak az érdekei szerint használ. Visszatérve a Gabira: ő sem normális. Nekem eszembe sem jutott volna 50 ezret felajánlani, hiszen senki nem kötelezte apámat arra, hogy egy ilyen bagázsra fordítson nagy összeget. Szerencsére nem történt meg, mert nem megyünk az esküvőre és nem ad nekik pénzt, de így történt volna, ha eljut ruhákért. Ha már a pénznél tartok: hallottam, ahogy a Gabival beszélt telefonon és szó volt a házról, meg hogy nem haladunk, sőt, egyre szarabb minden és mondta a Gabi, hogy hagyja már a fenébe ezt a házat, nézzen egy másikat és ő ad 3 milliót. Tiszta égés! Egyrészt a jelenlegi házat is ő finanszírozta, másrészt nem másnak a feladata volna kivakarni minket állandóan a fosból! Fater mondta neki, hogy van a szomszéd utcában egy ház 3 és fél millióért, de még várni kell, míg megvehető lesz. Nem igazán értek ezekhez a dolgokhoz, így nem értem hogy' van az, hogy árat már lehet tudni, de megvásárolni még nem lehet, gondolom van valami várakozási idő, vagy fene tudja. Állítólag a 3 millión felüli 500 ezret összegyűjtenénk mi (menne is, mert már most is lenne annyink, ha apám nem adott volna 100-at a szomszédnak, meg nem jótékonykodik a 'kedves' családunknak és nem kellett volna hozzányúlnia a kajálás miatt is, csak ugye minden qrva drága). Már nem merem elhinni, hogy még ebben az évszázadban átköltözünk egy élhető közegbe, szóval ebben nem is reménykedem.

Lefáradtam tegnap agyilag a fentiektől.
Fizikailag meg attól, hogy délelőttől délután 5-ig takarítottam a szobát. Persze pihenőkkel, mert máshogy nem megy, meg az ízületi gyulladás is próbált korlátozni, de nem hagytam magam. Persze egy ponton az akarat kevés, de úgy vagyok vele, hogy ami maximum kihozható belőlem, azt ki is kell hoznom. Muszáj volt már egy alaposabb takarítás, bár nagyon utálok takarítani, de nyilván muszáj. Ma sem lazsáltam, segítettem a melegházat építeni, meg a teraszon is pakoltunk. Mostanra beintettek az alkatrészeim, de fekve viselhető a fájdalom. Nem érdekel, hasznos lehettem és csak ez számít! El ne kiabáljam, az elmúlt 2 napban jól vagyok, előbbit, meg a mozgásra felszaladó pulzust és egyéb jelentéktelen kellemetlenségeket leszámítva. Az étvágyam is jó, túl jó is, faterom már mondta is a szokásos "kieszel a vagyonomból" poénját.

Tegnap itt repült át felettünk egy helikopter, baromira hangos volt, persze vigyorogtam ezerrel és egy kölyök lelkesedésével pattantam az ablakhoz, de nem láttam a járgányt. Pillanatokkal később mégegyet hallottam. Kicsit távolabb ért, de onnan nem távolodott a hangja, na mondom leszállt a közelben? Jött haza a fater, kérdeztem, hogy ő is hallotta-e a 2 helikoptert, aztán mondta, hogy látta is, de nem 2 volt, csak egy. Mondta, hogy 2× húzott át felettünk egy mentőhelikopter, ami itt szállt le a buszpályaudvarnál (kb. 200-250 méter tőlünk), mert az iskolában volt valami gond. Mondta, hogy egy mentőautó is volt ott, ami szirénázva sietett el és hogy felszállni is látta a gépet, szóval hamar indulnia kellett a másik beteggel. A legjobbakat nekik!

Esküvőre vagyunk hivatalosak

mégpedig az egyik unokaöcsémére. A gond az, hogy hétfőn lesz, de nekünk csak tegnap koraeste szólt a Zoli és ebben a hétvége előtt fennmaradó 3 napban lehet rohangálni valami göncért, ami arra az alkalomra megfelel. Hihetetlen, hogy nálunk soha, semmi nem megy egyszerűen. 😁 Az Ildi szerint "nem lesz nagyszabású, nem kell kiöltözni", de a következő mondatával már azt mondta, hogy "a Niki családját tuti ki fogja nézni a társaság, mert csövesek". Telefonon beszélt apámmal, de kihallatszott, amiket mond. Egyrészt mi a tökömért kell klikkesedni (még családon belül is) és kinézni bárkit, bármi miatt (pláne annak a rokonait, akinek az esküvőjén egyáltalán részt vehetnek ezek a jóindulatú egyedek), másrészt nem fogunk alapot szolgáltatni arra, hogy az öltözékünk legyen a téma, így is ki vagyunk nézve a család részéről más dolgok miatt, harmadrészt nyilván nem fogjuk túlöltözni a vőlegényt, de azért egy egyszínű ing + elegáns nadrág + alkalmi csuka akkor is illő, viszont ezeket be kell szereznünk. Nekem van alkalmi nadrágom, de fateromnak nincs. Ingek mindkettőnknek vannak, de egyikünknek sincs egyszínű. Nekem nincs alkalmi cipőm, fateromnak van, de elhordta (igen, a melegítőnadrágjaival 😂), így annak nem vállalható már a külseje, szóval kell neki új. Ami még gond, hogy itt alig lehet kapni valamit és át kell menni Bajára, amit az Ildivel fog apám lezavarni pénteken, mert a Zolinak is kell ing. Jól lecseszte az Ildit, hogy miért az utolsó pillanatban szóltak? Mondtam neki aztán, hogy valószínűleg azért, mert minket nem is terveztek meghívni (az Ildiékére sem hívtak, jól meg is sértődött apám, bár nem tudom miért), csak gondolom tudják, hogy ő vérig sértődne most is és (mivel oda-vissza megy a kihasználás), nem akarták megharagítani. Kérdeztem tőle, hogy miért akar annyira elmenni, hiszen le sem szarnak minket, erre elkezdi, hogy "ha már így van, akkor legalább had bulizzak már egy jót!" Mondom az igen, ezek szerint csak magad miatt akarsz menni egy esküvőre, ami nyilván nem is rólad, a te bulizásodról szól, hanem a párról. 👏 Erre csak annyit mondott, hogy mi sem érdekeljük őket. Pfejj. 🤮 Anno az a gólya nagyon benézte a célt, ahová pottyantania kellett. Mit keresek egy ilyen undorító közegben? Hallottam, ahogy az Ildi mondta apámnak (mert apám mondta neki, hogy nekem is kell ruha), hogy "vegyem fel, amim van, elég valami nadrág, meg egy pulóver". Egyrészt valószínűleg meleg lesz, mert június 5.-e lesz már, szóval pulóvert tuti nem veszek fel, másrészt ki megy pulóverben esküvőre? Ennyire nem kéne suttyónak néznie. Mondta neki a fater is, hogy nem fogok odamenni mondjuk kockás ingben (mert az van) és Adidas cipőben, mert nem illik és mert ígyis kinéz a család (a borderline miatt), ezért nem érezném jól magam, ha az öltözékem miatt is kinéznének. Jólesett, mert irtó ritkán fogja a pártomat, vagy ért meg. Mondjuk ezt a pozitív megnyilvánulását hamar tönkrecseszte azzal, hogy nem volt már itthon kaja és amikor mondtam, hogy éhes vagyok, közölte, hogy "ki fogod bírni, amíg visszajövök az Ilditől és elmegyek a boltba!" Egyrészt cirka 2,5 órát volt oda, másrészt a fontossági sorrendet megint benézte... Mindegy, találtam zabkását, jobb híján ettem azt, aztán kajával jött haza, amit az Ilditől kért, mert nem ért volna oda a boltba a zárás előtt. Még a sérómat kell majd rendberakni, mert már amúgy is esedékessé vált ezt a dzsungelt eltüntetni a búrámról, de az esküvő egyel több ok a vállalható ábrázatra. A székem állítólag nem fér be a csomagtartóba, de állítólag le fogok tudni ülni mindenhol. Remélhetőleg a közérzetem is partner lesz. Mondta a fater, hogy átmentek az Ildivel a Zoliékhoz és ott is dumáltak. Állítólag a Zoli azt mondta, hogy aki bepiál és balhézik, azt kivágja, mert az ő esküvőjét nem fogja senki elcseszni! Jogos. Természetesen jön az unokahúgom is (ő a Zoli nővére) a palijával, aki a tavalyelőtti Szilvesztert elcseszte a balhéjával, mert bepiált és idióta volt, de most nem fogja szétbarmolni a légkört, mert a Zoli elküldi, ha nem tud viselkedni. A Janival (Ildi férje, de piás ő is) ugyanígy tesz, ha kötözködik. Állítólag nagy a szervezetlenség még, szóval kíváncsi vagyok, hogy hétfőre mit sikerül összehozniuk. Fater mondta, hogy tisztázódott, hogy milyen öltözék kell és baromira nem egy "pulóver, meg valamilyen nadrág", mint ahogy az Ildi mondta. Fateromnak egy komplett szerelés kell, nekem 'csak' ing és cipő. Kiderült, hogy kifogytam a nadrágból, de az egyik szomszéd felesége szokott varrni, szóval őt fogjuk megkérni, hogy vegyen be a nadrág derekából. Van övem, de összegyűrődik és kitüremkedik a nadrág dereka, amikor becsatolom az övet, így ez a megoldás felejtős. Nem fogunk nadrágot is venni, ha megoldható a rámigazítás, mert egyrészt akkor minek, másrészt így sem kevésbe fog fájni a ruházkodás, meg az ajándék. Majd jön értünk az Ildi autóval és ő is hoz haza, mivel a szék itthonmarad. Nagyjából 50 métert elsétálgatok, de az esküvő helyszíne is, meg az étterem is bőven meghaladja ezt a távot. Egy keveset még táncolni is tudnék, de nem fogok, mert nem tudok. Igen egyedi koreográfiát nyomnék le, az ziher. 😄

Élek még

csak nem nagyon történt mostanság olyasmi, amiről érdemes lett volna firkálni. Ha minden igaz, jövőhéten megyünk a Szegedi Vadasparkba. Ideje már kimozdulni. Hiába mondtam jóideje, hogy menjünk már valahová, mert becsavarodunk a sok fal között, nem kaptam érdemi reakciót, vagy azzal jött apám, hogy sok a dolga. Most is valószínűleg csak azért szánta rá magát a programra, mert neki is mehetnéke támadt. Csak akkor mozdul meg, ha ő maga akar valamit, a környezete igényei nem izgatják. Mindegy, már ez is csoda, hogy most elhúzzuk a csíkot itthonról, legalábbis remélem, hogy semmi nem jön közbe - szokás szerint. Kérdeztem, hogy a születésnapomra felmegyünk-e majd az Aeroparkba, de persze jött a szokásos "fogalmam sincs", meg a "ne adj feladatokat, mert ígyis zizeg az agyam a sok munkától", stb. Oké, valóban sok a teendő, de nem lehet úgy élni, hogy nem élünk! Ilyenkor rohadtul dühítenek a korlátok! Kell időt és energiát fordítani a kimozdulásra is, ráadásul úgy a feladatokat is könnyebb végezni, ha vannak időnként lazulós napok. Ha elfogadta volna a felajánlott segítségeket, akkor nem is itt tartanánk, úgyhogy nem fogom sajnálni, amiért eszi a főztjét. Nem haladunk semerre a házzal, ennyi erővel magunkra is lehetne fordítani a félrerakott pénzt és az energiát, meg az értékes időt ehelyett a szélmalomharc helyett. Mindegy, nem megyek bele, mert kezd felmenni a pumpám. Próbálok optimistán hozzáállni a jövőheti tervhez, hogy semmi nem fogja megakadályozni a kivitelezését, meg hogy a szervezetem sem fog kicseszni velünk és bírni fogom, mert fél 9-kor indulunk a busszal és majd csak az este 6-ossal akar apám hazajönni. Persze ha szarul leszek, hamarabb elindulunk, de remélhetőleg nem lesz erre szükség. Abban is bízom, hogy neki is jót fog tenni a lazulás, mert mostanság a szokásosnál is többet zsörtölődik mindenen és megint nem tud normálisan beszélni és viselkedni velem, de még az állatokkal sem. Nem bántja őket, csak idegesítik. Gondolom tiszta ideg a felhalmozódott feladatoktól (amiket tudunk, csinálunk, de ha 1-et elvégzünk, adódik másik 3). Persze ha én a viselkedésének csak egy töredékét megeresztem felé, hogy érezze a törődést, felháborodik, hogy mit képzelek? A család többi tagjával bájolog, holott nemrég még fel volt háborodva az Ildi újabb húzásán. Én meg, aki nem genyózik vele, kapom a parasztságot. 👏 Na, csak sikerült megint elkezdeni bepörögni, úgyhogy nem írom tovább ezt a témát. Nem szoktam magam dicsérni, de most pacsi nekem, mivel meglepően higgadtan sikerült mostanság kezelnem a viselkedését, nem volt dühkitörés, sem ordibálás és nem is zuhantam meg nagyon. Persze minden alkalommal dühös vagyok és feszült, de valami miatt nem hatalmasodott el rajtam és nem kezdtem el tombolni. 12.-én indul a terápia, kíváncsi vagyok, hogy ezúttal feljutok-e rá?

Marhára fáj a jobb vállam. Nem történt vele semmi, szóval az ízületi gyulladásra fogom. A vesém is jelzi, hogy létezik. Tegnap rohamoztam is, de csak egyet és nem volt annyira durva. Aludtam utána 2 órát. Ma sem volt minden kerek, de nem lettem rosszul. Az étvágyam sem jó, de még van.

Hiányzik a fogadott Tesóm.

Ma fater volt vásárolni és mondta, hogy meg vannak őrülve az emberek, mert kifosztották a Pennyt és kilóméteres sort állt végig. Mindezt azért, mert egy nappal hosszabb lesz a hétvége. 😄🙄

Nemrég megint betörtek valakihez itt a közelben. Éjjel felfeszítette az ablakot a csóka és bemászott, csak pechére felébredt a házban lakó nő. Szerencsére gyáva volt a muki és elmenekült, nem bántotta a nőt, meg nem lopott el semmit. Undorító világ van. 🤮 Ha ide bejön, nem fog jól járni.

3 éves lett a bundás csapat 4 tagja

5 lenne, de ugye szegény Oszkár már nem él. Ettől függetlenül ő is a fotóra került, nyilván. Remélem ez a 4 miniterrorista (amúgy nem, zömmel jól viselkednek) hosszú életet fog élni, a szüleikkel együtt.

Lina - Kezdetben úgy tűnt, hogy nem fog életbenmaradni, de sikerült némi cumisüveges, tápszeres rásegítéssel kikupálni. Neki volt a legélesebb, legerősebb a hangja és ez azóta is így van. Ő az egyetlen, aki nyugton képes aludni mellettem (vagy épp' rajtam). 😁 Már ha jut nekem is hely, mert természetesen a matrac közepére fekszik és nem is hajlandó odébbmenni, nekem kell odébbpakolni. Követeli, hogy felvegyem és ha valami miatt nem alkalmas, rámugrik és lóg a ruhámon. 😄 Ha nagyon élvezi a simogatást, ciripelő hangot ad dorombolás közben. Keservesen nyávog, ha épp' nem tudok vele foglalkozni, amikor szeretné. Viccesen iszik.

Lulu - Ő a legkisebb. A Lina volt az, de már túlnőtt rajta ő is. Állandóan dorombol, meg hízeleg és szintén zokon veszi, ha épp' nincs időm vele foglalkozni. Szeret legyekre vadászni, magyaráz nekik. Szokása az alomtálca szélén egyensúlyozás, majd onnan lezúgás. 😁 A hajnali zajongás egyik forrása ő szokott lenni. Szeret a frissen cserélt alomba belevetődni és hemperegni benne, teljesen bepörög, ezerfelé repítve az alomszemcséket.

Hamu - Olyan, mintha lenyelt volna egy hangtompítót, vagy mint akit bezártak volna a szekrénybe és onnan nyávogna, gyenge hangja van. Ő a másik vekker, aki akár hajnali fél 4-kor képes ébresztőt csinálni, mert akkor jut eszébe zörögni, vagy ugrálni, netán bunyózni. Ő az egyetlen, aki nyalogat a szeretete jeléül. Frizuraigazítást is vállal, csatakosra nyalogatással belövi a sérót, de ez ritka, általában a vágást, vagyis inkább rágást és a ritkítást végzi szívesen, mert nem gyengén megtépi az embert, ha nem vigyáz. Fater mentesül ezalól, mert kopaszodik, de az én sűrű séróm mindig csábító a számára. Ha legyet lát, "mekeg". Ő is szeret bunyózni a többiekkel. Ő is hízelgős, dorombolós.

Dani - Nagy forma a fickó. Szeret a függönyre mászni, egyet le is tépett, de mivel amúgy is mosni kellett már, megköszöntem, hogy nem kellett felmásznom a karnishoz. 😉 Nagyon szeret mászni, bárhová. Nem mindenki hallgat a nevére, ő az egyik, aki igen. Vicces stílusban nyávog. Mániája, hogy ha lehajolok, vagy guggolok, a hátamra ugrik, hegtetkót készítve a karmaival. Ez nyáron a legjobb, amikor csak póló van rajtam, vagy az sem. 😉 Ha néha nem veszem észre, hogy megitta a vizét, tologatja a tálat (ezt a Lulu is csinálja). Ő is hízelgős, dorombolós.

Oszkár - Nagyon nyugodt macska volt és ő is szerette a simogatást, ő is dorombolós, bújós volt. Szeretett az alomba belefeküdni. 😁 Mindig együtt pihent a Mogyival.

Hogy a szülők se maradjanak ki, ha már jellemzést írok:

Eszti - Szökős, ezért vigyázni kell vele. Valamelyik nap azt hittem kiszaladt, mert nem találtam és leizzadtam egy pillanatra, mert forgalmas út fut előttünk. Alkalmanként viccesen nyávog ő is. Válogatós. Az is szokása, hogy ha mögöttem van, akkor fogdos, hogy nézzek hátra, figyeljek rá. 😁 Ha idegen jön az ablakhoz (mert nem találják a jól látható, piros csengőt...), akkor morog, mint egy kutya. Ha produkált az alomba, az alomtálca oldalát kaparja. 😁 A mozdulatsort vágja, csak azt nem, hogy hol kell kaparni. Állandóan bemászik az ágy alá és pókhálós fejjel jön ki. 😁

Mogyi - Ő a legnyugodtabb és legszófogadóbb, sőt, csak ő fogad szót. Órákig hever békésen és csak skubizza az eseményeket. Ha mégis járkál, akkor viszont tuti, hogy pont ott van, ahol nem kéne, pont abba mászik bele, amibe nem kéne és párszor már mi is majdnem átestünk rajta, meg tuti, hogy oda ugrik fel, ami instabil és ezért borul ő is, meg az is, amit magával ránt, vagy olyan helyre ugrik, ahol alig fér el. 😁

Kapásból ezek ugrottak be róluk.

Ami mindenkire jellemző, az az egerészés szeretete, az állandó magyarázás, a hozzám való ragaszkodás, a kajalopás, ha nem figyelek, meg persze még jópár dolog.
Kedves, vicces banda.

Nem volt gáz ma a terápiás beszélgetés, mert nem mentem bele a kényes dolgokba, önvédelemből. A jó dolgokról beszéltem és ez hasznos is volt, mert erősítette a tegnap kiváltódott jó érzéseket és éppen erre van szükségem. Írt a Tesóm is tegnap megint. Megint elkerültem sajnos, pedig szüksége lett volna Neki is segítségre, de remélem összefutunk és tudok segíteni neki. Megint nagyon kedves üzenetet írt, ami csak fokozta azt a felpörgött állapotot, amit a repülős holmikkal kiváltott a kedves ismerős. Még tart az e két dolog miatti boldogság és ez segít, mert a poklot a háttérben tartja. Érzem, de nem tud lerántani és azon vagyok, hogy minél tovább késleltessem.

Csak azért sem!

Nem fogom hagyni, hogy felemésszenek a dolgok! Menni kell tovább, csak ez az egy út van, legalábbis ez az, ami helyes. Tegnap félig (inkább háromnegyedig) el volt borulva az agyam, de mára lement róla a lila köd. Az a durva, hogy valószínűleg ezzel így lenne az életösztön miatt az is, aki kiszáll, csak a beszűkült tudatállapotukban impulzívan cselekszenek ilyenkor, holott lehet, hogy másnap, vagy nemsokára már bánnák a visszafordíthatatlan lépésüket. Szomorú! Ez is visszatartott eddig (kivéve 1 alkalmat 13 évvel ezelőtt, de azóta nem cselekedtem), de legfőképpen a fogadott Tesóm a fék és az Isten-hitem. Eléggé ellentmondásosnak hangozhat (és az is), hogy hívő lévén akár csak gondoljak a kiszállásra, de olyankor nem látok ki a fostengerből, olyankor nincsenek észérvek sem. Nem mondom, hogy mára elszállt minden gondom, mert nyilván nem, csupán próbálok a helyes úton maradni, mégha ez hosszúnak és keservesnek is tűnik. Hitem szerint ennél a földi pokolnál is rosszabb várna, ha elkövetném az egyik főbűnt, persze amikor bekattanok, olyankor ez sincs az eszemben. Nem lehetek mégegyszer önző sem! Nem okozhatok csalódást és bánatot a fogadott Tesómnak (meg azoknak, akik kedvelnek, mégha csak netes ismeretségek is). Isten adja, hogy mindig kitisztuljon az agyam még időben és legyen erőm továbbmenni. Nem fogok meghátrálni! Nem tudhatom azt sem, mit hoz a sors. Lehet, hogy megoldódnak azok a dolgok, amik jelenleg lehetetlennek tűnnek. Tegnap csakis a pokol vett körül és bennem is az volt, meg mindig csak az "itt és most" játszik nálam, így most sem látok előre, de muszáj ebbe a hitbe kapaszkodnom, mert csak így tudok továbbmenni. Jó példa erre, amikor gyerekként mondtam, hogy szeretnék egy schnauzert. Igaz, hogy felnőtt koromban teljesült csak, de teljesült és akkor, amikor nem is számítottam rá. Ugyanígy megeshet, hogy évek múlva fognak csak pozitív irányba változni, amiknek kell, de ha kiszállok, egyrészt nem fogom megtudni, másrészt feleslegesen dobtam el mindent és okoztam bánatot legfőképp' a fogadott Tesómnak. Mindennek rendelt ideje van, ezt kéne nekem is észben tartani. Isten sosem késlekedik! Az egyik felemben teljes a reménytelenség, a másikban itt ez a kiirthatatlan hit és talán ez a szerencse. Igyekszem nem gondolkodni és ha be is indulnak a fogaskerekek, egyből lapozni, mert abból baj van, ha nem sikerül elterelni a figyelmemet. Erre (is) használom a rajzolást. Nyilván nem garantált, hogy tartós lesz ez a józanabb állapot, de most itt van és igyekszem fenntartani, ameddig csak lehet! Sokszor megkaptam már és elismerem én is, hogy rohadtul makacs vagyok, viszont ez most kapóra jön, mert tartom magam ahhoz, hogy mennem kell tovább. Persze most csak az tartja a fejemet a hullámzó fostenger felszíne felett, hogy nem engedek semmilyen "triggerelő" gondolatnak, de mindegy is mi a trükk, vagy a mankó, mert csak az számít, hogy sikerült felállni. Hogy mikor esem pofára és nyalom végig a padlót megint, az jó kérdés, de most ez sem érdekel, mert a fő, hogy addig is haladok tovább. Kivédhetetlen, mert a border ilyen, de nem adom át magam neki (sem). A Tesóm üzenetét is újra és újra elolvasom, az a fő kerozinom, ami tovább hajt. Ma ért mégvalami, ami örömet szerzett, nem is kicsit. Egy kedves ismerős küldött nekem repülős fotókat és videókat, amint felszáll velük a gép. Másoknak ez semmit nem jelent, de bennem valami kifejezhetetlen érzést vált ki. Talán az eufória a jó szó rá, vagy nem tudom. Nyilván mert az volt az álmom, hogy pilóta legyek és szinte szerelmes vagyok a repülés világába, meg a vasmadarakba. Azt írta az illető, hogy olvasta, hogy az ilyen fotók mekkora örömet okoznak nekem és jobb kedvre akart deríteni. Sikerült! Ha nem lennének füleim, a vigyor körbeszaladt volna a fejemen. 😁 Főleg a videóktól. Nagy szívfájdalmam, hogy nem repülhetek, ezért is volt jó a felvételt látni-hallani, mivel olyan volt, mintha a gépen ülnék. A hajtómű zene volt a füleimnek, a nekifutást szinte éreztem (szeretem is a sebességet), az elrugaszkodás meg a hab volt a tortán, ahogy a naplemente is, ami az ablak túloldalán elémtáruló madártávlatot csak mégszebbé tette! Vigyorogtam a gyönyörűségtől. 🙂 Azóta is az élményben fürdök. 😄 Kerozinként hajt tovább a Tesóm és Isten szeretete, meg azok jósága, akik szoktak kommentelni/máshol is írni, továbbá az ilyen örömök és a felelősség is, mert itt a bundás bagázs is, akik számítanak rám, meg a fogadott Tesóm is. A lényeg, hogy amíg van ki/mi hajtson, addig tovább tudok menni. Holnap mennem kell a dokihoz, remélem nem fog lerántani a beszélgetés, de legfeljebb nem megyek bele a poklomba, hanem a csupa jóról mesélek, amiket fentebb írtam. Nyilván azért járok, hogy segítsen, de most rosszabbat tenne, ha belemennék mindabba, ami tegnap kiakasztott. Úgyis lesz még ilyen, majd akkor boncolgatjuk, de nem akarom a jelenlegi pengeélen táncoló higgadtságomat és boldogságomat elcseszni, mert egyrészt rámférnek, másrészt így tudok csak egybenmaradni.

Mára is jutott röhögnivaló a Mogyi jóvoltából. Ezúttal a felvágottat tette magáévá, kirágva a szatyrot és a vákuumcsomagolást, szóval az a kaláccsal ellentétben nem úszta meg sértetlenül. 😁 Még viszonylag időben észrevettem, de azért kajált belőle.

Negatív és pozitív

Kezdem a negatívval, mert jobb a pozitívval zárni.

Már korán reggel dühöngtem, de az okok egy részét nem írhatom le. Hogy miért korán reggel? Mert már korán reggel szembesülnöm kellett valamivel, amivel ugyan minden nap kell, de már nagyon unom, meg nagyon méltatlan. Hiába pofázok a fateromnak, hogy nagyon gáz és senki nem él így, úgyhogy kezdjen valamit a helyzettel, jönnek a kifogások. Egy csöves szintjén van és ezt a környezetünkre is kiterjeszti! 😡 Mint már írtam korábban, nem mozdulhatok több okból kifolyólag sem, de ezekről sem írhatok, viszont kezdek végleg besokallni és el fog durranni az agyam, aztán megyek a híd, vagy a vonat alá és az sem érdekel, ha minden összeomlik, mert ugye jelenleg az tart fent mindent, hogy én maradásra kényszerülök. Minden összeomlana nélkülem, de én is össze fogok már. Nem, nem mehetek el és lehetőségem sincs az anyagiak miatt sem, de ezekről nem írhatok, csupán azért tisztázom, mert párszor már megkaptam, hogy húzzak el. Ennyi eszem nekem is van és nyilván réges rég' lekoccoltam volna, ha tehetném. Egy csapdában vagyok és a falai egyre szűkülnek össze. Amennyire tudtam összehúztam magam, próbáltam alkalmazkodni, de ennél jobban nem megy, mostmár össze fognak nyomni a falak, amikből mintha kihegyezett nyílvesszők állnának ki, amik sósavba vannak mártva. Kb. így érzem magam. A testi fájdalomra ott a morfium. Jó volna a lelkire is alkalmazni. Olyan feszültséget kelt a bennem hömpölygő fos, hogy tombolni tudnék. Szerencsére annyi önkontrollom még maradt, hogy ne tegyem, de ha fater nem lenne itthon, meg nem tartanám magam a Tesómnak tett ígérethez, miszerint nem használok semmi sérülést okozó tárgyat, elszabadulna a pokol. Qrva nehéz visszafogni magam. Erőm sincs leírni még azokat a dolgokat sem, amik publikusak. Jönni fog a "roham". Ez nem a görcsroham, hanem a téboly, ami időnként megtalál bizonyos "triggerekre". 2 napja a terápián lennék, ha feljutottam volna rá és pont jól jönne, bár meglehet, hogy nem így állna a helyzet, mert nem kattintottak volna be a dolgok, mivel nem itthon lennék. Mondjuk akkor megtörténne máskor, szóval oly' mindegy. Tegnap még tele voltam erővel, ma elillant mind, vagyis majdnem mind, mert annyi még van, hogy próbáljak kitartani, de nem tudom meddig fog sikerülni. Az őrület szélén állok. Túl sok és nagy a súly. Nemcsak a fater, a körülmények, meg a maradás kényszere a gond. Vannak más terhek is, de erőm sincs leírni és nem is próbálkozom vele, mert akkor tényleg "rohamba" fordul a kiakadás mértéke. Így sem kizárt. Kezd megbénítani a kín, ilyenkor mindig ez van, úgyhogy próbálok a jóra figyelni, mert az is ért ma már, nem is akármilyen. Hátha kihoz ebből a kezdődő őrületből. Remélem, hogy ez a legjobbkor küldött erő segíteni fog! Írt a fogadott Tesóm megint, de olyan kedves üzenetet és olyan jókor, hogy akkor meg azért bőgtem. Ezt máskor nem írnám le, de már nem érdekel az sem, milyen gáz. Nem tudhatta, milyen állapotban leszek, amikor olvasom, mégis jókor küldte, mert jelenleg a soraiba kapaszkodom. Még a tegnapi posztomra reagált, mert olvasta és biztat, meg szerinte nagyon erős vagyok. Hajjaj, főleg most... Na mindegy, nagyon kedves tőle ez, meg a többi gondolat! Sajnos megint elkerültük egymást, mert 2 órával azelőtt üzent, mielőtt felébredtem. 5-kor keltett a siserehad. Nem írom ki ide a levél tartalmát, mert ugyan államtitkot nem tartalmaz, de személyes holmi, szóval nagyvonalakban annyit róla, hogy továbbra is imádkozik, biztat, erőt kíván benne a Tesóm és szeret (nyilván barátként, de ezt mindig hozzáteszem, mert jópárszor már kombináltak az emberek), valamint rólam is mondott pozitív dolgokat (amiket nem érdemlek meg). A lényeg, hogy olyasmit kaptam és olyasvalakitől, meg pont akkor, amire és akitől, meg amikor nagy szükségem volt! Ha annyira hisz bennem, meg olyannak lát, amilyennek és annyira szeret, akkor nem okozhatok csalódást Neki! Meg is lettem "fenyegetve", hogy megjárom, ha nem vigyázok magamra, (pedig mint mondtam, nem tudhatta, hogy zuhanni fogok). Ő mindig vissza tudott fogni és Isten adja, hogy most is így legyen! Nagyon igyekszem felállni és továbbmenni. Az egyik felem nem lát mást, csak a poklot és egyetlen utat, de azt nem szabad választani és ezt a még józan felem mondja. Isten adja, hogy ez a felem sose hagyjon cserben. Nagyon durva ez a kettősség. Amíg a Tesómról szóló részt megírtam, engedett a bénultság, ami kezdett rámtelepedni (mindig jön, amikor túl nagy a stressz), meg nemhogy nem fordult "rohamba" a kiborulás, de már abba is maradt teljesen. Nyilván nem lettem jól egy varázsütésre, csupán Ő olyan jól hat rám mindig, hogy meg tud nyugtatni. Most nem gondolkodom, mert pengeélen táncol ez a nyugalom. Egyszerre zsong és üres az agyam, meg mindenem. Nagyon könnyen át tudok billenni, de próbálok ezen a térfélen maradni, mert csak akkor tudok észnél is maradni. Pénteken majd kezdünk velem valamit a dokival is. Ott sem egyszerű a helyzet, mivel elkezdtem kötődni hozzá (nem úgy, mint a Tesómhoz) és ezért - ambivalens módon - koccolnék is le. Azért van ez, mert a magamfajta könnyen kötődni kezd, viszont mivel fél a csalódástól, meg az elhagyatástól, inkább megelőzi azzal, hogy hamarabb lép le, minthogy ezeket megtapasztalhatná. Állítólag sokunk kötődik a dokijához és lehet ebben valami, mert a terápián is láttam. Volt ott egy srác, aki mesélte az egyik csoportos ülésen, hogy a dokija szabadságra ment és ezt ő elhagyatásnak élte meg, ezért totál megzuhant és felhívta a dokiját, hozzávágva, hogy ő is cserbenhagyta. Én ilyet nem csináltam sosem, de kicsiben befigyelnek az ilyen érzetek. A lényeg, hogy bezavar a kötődés, mert egyből arra késztet, hogy szálljak ki a helyzetből, mielőtt csalódnék. Mint mondtam, ez közel sem olyan kötődés, mint amit a fogadott Tesóm vált ki, csupán ad egy biztonságot, hogy minden pénteken dumálunk, meg hogy ért (majdnem) mindent és tud is módszereket helyzetekre. Próbálok a terápiában maradni.
Talpon is próbálok maradni. A poszt eleje még baromira sötét képet fest és érvényes is minden, de tisztult annyit a fejem, hogy perpillanat nem akarok a vonat alá feküdni. Hála a Tesómnak!
Akkor most pár sor Neked, Ecsém, mert itt látod csak:
A Jóisten áldjon meg! Nagyon szeretnék méltón reagálni a soraidra, de azt itt nem lehet, mert egyrészt félreértenék, másrészt nem is tartoznak másra pl. a magánügyeid, de nagyon szeretlek én is és tarts ki! Sajnálom, amit meséltél, de kívánom, hogy mielőbb legyél jobban! 🙏 Köszönöm azt az idézetet és minden sorodat! Én is erőt kívánok Neked és mindazt, amit te is kívántál! Te is erős vagy, hidd el! Sőt, te vagy az, én nem. Örülök, hogy tetszett a Mogyi akciója. 😁
Köszönöm, amiket mondtál rólam, de azok rád igazak! Szeretnék konkrétabban reagálni, meg kifejtősebben, mélyebben is, de nem akarok mindent ide kiírni, mivel Neked szánnám csak. Köszönök mindent és próbálj te is kitartani! 💪😗

Valamelyik éjjel egy kedves ismerősöm küldött két fotót, két repülőről. Mondta, hogy a gyereke akkor indul Milánóba és megkérte, hogy fotózzon nekem gépeket. 2-3 hónapja egy másik ismerős maga utazott és mondta, hogy beszállás előtt eszébejutottam, így ő is lőtt egy fotót nekem a nagy madárról. Nemrég egy harmadik ismerős küldött fotókat a Szolnoki Repülőmúzeumban álló gépekről. Vicces (és egyben megtisztelő), hogy egyből rám gondolnak páran, ha repülnek/gépet látnak. 😁 Mindig úgy örülök a fotóknak, hogy teljesen felfokozódik a hangulatom.