ma a pszichodokit, decemberre kaptam időpontot. Rám fog férni, ha kezdünk velem valamit közösen, mert ma is hullámvasúton ültem. Nappal volt pár felfokozottabb kedélyállapotú időszakom, amellett befigyelt párszor a lejtmenet, de nem voltak vészesek és hamar sikerült kijönnöm belőlük.
Igyekeztem lekötni a figyelmemet, ma is kimozdultam, hallgattam zenét, néztem tv-t, fát vágtam, stb., szóval nagyon igyekszem kikeveredni a mocsárból. Fater ma is hozta a formáját, de lepergettem magamról.
Egész' viselhető nap volt.
Meghozták az új konyhaajtót, a napokban fog elvileg a helyére kerülni.
2019. október 18., péntek
2019. október 17., csütörtök
Gáz van
Most biztos nem leszek népszerű, mivel nem pozitív dolgokról fogok írni, de ez is én vagyok, csak ez a felem egy ideje szunnyadt és még most is próbálok felülkerekedni rajta. Nem szoktam sem elhagyni, sem szánni magam, sem panaszkodni és most sem teszem, csak érzem, hogy megint nem kerek a világ. Sosem az, csak általában az a szemüveg van rajtam, ami a jó dolgokat nagyítja fel.
Eddig nem akartam erről írni, mert azt gondoltam átmeneti, jelentéktelen állapot és nem kell vele foglalkozni, de ahogy telik az idő, érzem hogy tényleg gond van és hogy nem csak a borderline ügyködik. Támad a depresszióm megint, pedig jó ideje az én kezemben volt a gyeplő. Megint közeledem a gödör aljához, pedig minden erőmmel azon vagyok, hogy ne érjek le a fenékre. Mindent bevetek és mégis egyre gyakrabban telepszik rám az a súly, amit alig bírok és amivel szemben néha össze is rogynak a lábaim. Van, hogy hiába minden figyelemelterelés, beékelődnek a figyelmem középpontjába a kínzó gondolatok és szinte érzem, ahogy darálják le a lelkivilágomat. Persze ilyenkor méginkább próbálok valamit találni, ami terel. Van, hogy szinte megbénulok és mintha lassított felvétel lenne a világ is, meg én is, közben rámereszkedik egy búra, amin át nem jut el hozzám semmi kintről. Bebörtönöz. Egy ideje beférkőznek olyan dolgok is a középpontba, amik enyhén szólva nem jól hatnak rám és ugyan még mindig a jóra igyekszem fókuszálni, a rossz egyre nagyobb teret próbál elfoglalni magának.
Zsong az agyam. Csomó minden futkosik benne és nem bírom szétválogatni őket. Totál össze vagyok zavarodva, mert ugyan még tevékeny vagyok és igyekszem ellentartani annak az erőnek, ami le akar rántani, mégis van egy felem, amelyik nem tudja meddig bírja a dolgokat, meddig tudja a napos oldalt meglátni, meddig tud nevetni, meddig marad meg az érdeklődése dolgok iránt, egyszóval meddig bírja egyben tartani az egészet, vagyis engem. Nehéz kifejezni, ami belül van. Van egy felem, ami örök optimista és emiatt képtelen szétesni is, mert ez összetartja és feltölti, ami ad egy biztonságérzetet, aztán ott van az a felem, ami képtelen egészében látni a dolgokat, úgy érzi egy nagy káosz van bennem és körülöttem is, meg hogy nem bírja kontrollálni sem a gondolataimat, sem a történéseket. Baromira kusza minden. Mintha bezuhantam volna egy sötét verembe és ugyan látom a peremét, az túl magasan van és a fényből is kezd lassan, de biztosan egyre kevesebb eljutni hozzám. Nem vagyok kétségbeesve, mivel már jópárszor sikerült ebbe a remek állapotba kerülni és mindig volt holnap, mindig erőre kaptak a lábaim is, hogy felálljak és hogy továbbvigyenek és a vállaim is, hogy cipeljem a dolgokat. Nyilván ezúttal is lesz holnap, csak nem tudom hányszor tudok még kimászni a veremből. Vannak dolgok, amik olyan teherként kapaszkodnak rám, hogy egyre nehezebb nem véglegesen összeroppanni alattuk. Kívül nyilván tartom magam, de belül folyamatos harc zajlik, időnként üvöltök is dühömben és tehetetlenségemben, ahogy a csövön kifér, persze ezt is csak magamban, aztán vannak olyan gondolataim is, hogy néha megijedek attól, hogy egyszer elszakad az utolsó szál, ami féken tart és olyat teszek, amit nem csinálhatok vissza. Józan fejjel tudom mi helyes és mi nem, az Istenhitem is jelen van, a felelősségem is azokért, akik kedvelnek, vagy szeretnek, ám el tud borulni az agyam annyira, hogy nem látok mást, csak azt az utat, amit nem szabad választani. Mindent beleadok, hogy továbbra se térjek le a helyes útról.
Rászántam magam, hogy sok idő kihagyás után visszamenjek a pszichodokihoz. Tegnapelőtt felhívtam és kértem volna időpontot, de először egy köszönni, bemutatkozni és elköszönni képtelen diszpécserhez volt szerencsém, aki azt mondta 2 óra után keressem a dokit, aztán hiába csörgettem többször, senki nem vette fel. Azóta is kajtatok utána telefonon, de kb. lehetetlen elérni. Ma sem sikerült. Holnap újrapróbálom, elvileg délelőtt bent lesz a kórházban és hívhatom. Persze mire felemeltem azt a rohadt telefont, napokig dilemmáztam, billegett a mérleg nyelve ide-oda, mert az egyik felem nem akarta belátni, hogy szükség van rá és stresszelt miatta, dühítette az a tudat és érzet, hogy nem bír megküzdeni a dolgokkal szaki nélkül, viszont a másik felem érzi, hogy mégis szükséges. Teljesen idióta vagyok már, minden idegesít, feszélyez. A szociális fóbia is durvább fokozatra kapcsolt, mert az oké, hogy személyesen nem bírok sokáig emberek közt lenni, de hogy egy telefonos beszélgetés kezdeményezése is ekkora stresszt okozzon, az durva. Ráadásul ha EZ ilyen nehezen ment, az méginkább az lesz, amikor a dokival személyesen kell leülnöm beszélni, pláne csupa olyan dologról, amik magánügyek, meg alapból sem vagyok egy kitárulkozós fajta (csak írásban és itt sem mondok ki mindent), viszont nyilván muszáj, mert csak úgy tud segíteni. Fogalmam sincs mi van, csak azt érzem, hogy káosz van bennem és körülöttem is. Lesz mit átbeszélnem a dokival és ideje már azt is tisztába rakni, ami óvoda óta kísért és amit nem tudok hová tenni. Időről-időre a felszínre tör valami, amivel nem tudok mit kezdeni és összezavar. Egy időben jó mélyre is taszított, szóval semmi kedvem újra lecsekkolni azt a szakadékot.
A hangulatom is megint olyan mostanság, mint az időjárás. Percek alatt képes vagyok a totál lelkesből élesváltani az érdektelenbe, a fene nagy életkedvből a 0-ás szintűre, aztán itt vannak a feszült napok, amik alatt felcsattanok kb. mindenen, hülyeségeken is, stb. Egyik percben tervezek, következőben nincs jövőképem, de totál nincs. Egyik percben optimistán látom a jövőt, következőben maga a pokol rajzolódik ki előttem. Egyik pillanatban fel vagyok pörögve, beszélgetek, nevetek (gyakran könnyezésig), szórakoztatom a környezetemet, következőben befordulok, szótlanná, érdektelenné válok. Nappal mindent bevetek a figyelemelterelésre, tegnap is magamraerőltettem a kimozdulást, estére viszont elfáradok és elönt az a sokminden, amit napközben tuszkolok félre a figyelmem középpontjából. Most már minden este rámzuhannak a dolgok és ugyan még teljesen nem zúznak össze, de befásulok alattuk és lesek ki a fejemből valami félig éber, félig gép módban. Gyakran már majdnem könnyezni kezdek az egyre erősebb feszültségtől, holott nem is akarok, viszont legalább még van erőm visszafogni. A gáz csak az, hogy ilyenkor mindig idő kérdése a teljes összeomlás.
Szükséges tehát, hogy mondjon valami okosat egy szakavatott személy, egy pszichodoki. A Tesóm is segít, legfőképp' miatta van motivációm dolgokra, meg amíg Neki segítek, addig hasznosnak is érzem magam + terel a magam bajairól is. Eddig helyrerántottam magam, de most nem látom merre tovább. A fater is küldi belém a rúgásokat, de igyekszem lepergetni magamról, mert annyit sem ér, hogy felvegyem.
Tele vagyok feszültséggel, dühös vagyok magamra is.
Remélem nem fog túl sokáig tartani ez az időszak.
Eddig nem akartam erről írni, mert azt gondoltam átmeneti, jelentéktelen állapot és nem kell vele foglalkozni, de ahogy telik az idő, érzem hogy tényleg gond van és hogy nem csak a borderline ügyködik. Támad a depresszióm megint, pedig jó ideje az én kezemben volt a gyeplő. Megint közeledem a gödör aljához, pedig minden erőmmel azon vagyok, hogy ne érjek le a fenékre. Mindent bevetek és mégis egyre gyakrabban telepszik rám az a súly, amit alig bírok és amivel szemben néha össze is rogynak a lábaim. Van, hogy hiába minden figyelemelterelés, beékelődnek a figyelmem középpontjába a kínzó gondolatok és szinte érzem, ahogy darálják le a lelkivilágomat. Persze ilyenkor méginkább próbálok valamit találni, ami terel. Van, hogy szinte megbénulok és mintha lassított felvétel lenne a világ is, meg én is, közben rámereszkedik egy búra, amin át nem jut el hozzám semmi kintről. Bebörtönöz. Egy ideje beférkőznek olyan dolgok is a középpontba, amik enyhén szólva nem jól hatnak rám és ugyan még mindig a jóra igyekszem fókuszálni, a rossz egyre nagyobb teret próbál elfoglalni magának.
Zsong az agyam. Csomó minden futkosik benne és nem bírom szétválogatni őket. Totál össze vagyok zavarodva, mert ugyan még tevékeny vagyok és igyekszem ellentartani annak az erőnek, ami le akar rántani, mégis van egy felem, amelyik nem tudja meddig bírja a dolgokat, meddig tudja a napos oldalt meglátni, meddig tud nevetni, meddig marad meg az érdeklődése dolgok iránt, egyszóval meddig bírja egyben tartani az egészet, vagyis engem. Nehéz kifejezni, ami belül van. Van egy felem, ami örök optimista és emiatt képtelen szétesni is, mert ez összetartja és feltölti, ami ad egy biztonságérzetet, aztán ott van az a felem, ami képtelen egészében látni a dolgokat, úgy érzi egy nagy káosz van bennem és körülöttem is, meg hogy nem bírja kontrollálni sem a gondolataimat, sem a történéseket. Baromira kusza minden. Mintha bezuhantam volna egy sötét verembe és ugyan látom a peremét, az túl magasan van és a fényből is kezd lassan, de biztosan egyre kevesebb eljutni hozzám. Nem vagyok kétségbeesve, mivel már jópárszor sikerült ebbe a remek állapotba kerülni és mindig volt holnap, mindig erőre kaptak a lábaim is, hogy felálljak és hogy továbbvigyenek és a vállaim is, hogy cipeljem a dolgokat. Nyilván ezúttal is lesz holnap, csak nem tudom hányszor tudok még kimászni a veremből. Vannak dolgok, amik olyan teherként kapaszkodnak rám, hogy egyre nehezebb nem véglegesen összeroppanni alattuk. Kívül nyilván tartom magam, de belül folyamatos harc zajlik, időnként üvöltök is dühömben és tehetetlenségemben, ahogy a csövön kifér, persze ezt is csak magamban, aztán vannak olyan gondolataim is, hogy néha megijedek attól, hogy egyszer elszakad az utolsó szál, ami féken tart és olyat teszek, amit nem csinálhatok vissza. Józan fejjel tudom mi helyes és mi nem, az Istenhitem is jelen van, a felelősségem is azokért, akik kedvelnek, vagy szeretnek, ám el tud borulni az agyam annyira, hogy nem látok mást, csak azt az utat, amit nem szabad választani. Mindent beleadok, hogy továbbra se térjek le a helyes útról.
Rászántam magam, hogy sok idő kihagyás után visszamenjek a pszichodokihoz. Tegnapelőtt felhívtam és kértem volna időpontot, de először egy köszönni, bemutatkozni és elköszönni képtelen diszpécserhez volt szerencsém, aki azt mondta 2 óra után keressem a dokit, aztán hiába csörgettem többször, senki nem vette fel. Azóta is kajtatok utána telefonon, de kb. lehetetlen elérni. Ma sem sikerült. Holnap újrapróbálom, elvileg délelőtt bent lesz a kórházban és hívhatom. Persze mire felemeltem azt a rohadt telefont, napokig dilemmáztam, billegett a mérleg nyelve ide-oda, mert az egyik felem nem akarta belátni, hogy szükség van rá és stresszelt miatta, dühítette az a tudat és érzet, hogy nem bír megküzdeni a dolgokkal szaki nélkül, viszont a másik felem érzi, hogy mégis szükséges. Teljesen idióta vagyok már, minden idegesít, feszélyez. A szociális fóbia is durvább fokozatra kapcsolt, mert az oké, hogy személyesen nem bírok sokáig emberek közt lenni, de hogy egy telefonos beszélgetés kezdeményezése is ekkora stresszt okozzon, az durva. Ráadásul ha EZ ilyen nehezen ment, az méginkább az lesz, amikor a dokival személyesen kell leülnöm beszélni, pláne csupa olyan dologról, amik magánügyek, meg alapból sem vagyok egy kitárulkozós fajta (csak írásban és itt sem mondok ki mindent), viszont nyilván muszáj, mert csak úgy tud segíteni. Fogalmam sincs mi van, csak azt érzem, hogy káosz van bennem és körülöttem is. Lesz mit átbeszélnem a dokival és ideje már azt is tisztába rakni, ami óvoda óta kísért és amit nem tudok hová tenni. Időről-időre a felszínre tör valami, amivel nem tudok mit kezdeni és összezavar. Egy időben jó mélyre is taszított, szóval semmi kedvem újra lecsekkolni azt a szakadékot.
A hangulatom is megint olyan mostanság, mint az időjárás. Percek alatt képes vagyok a totál lelkesből élesváltani az érdektelenbe, a fene nagy életkedvből a 0-ás szintűre, aztán itt vannak a feszült napok, amik alatt felcsattanok kb. mindenen, hülyeségeken is, stb. Egyik percben tervezek, következőben nincs jövőképem, de totál nincs. Egyik percben optimistán látom a jövőt, következőben maga a pokol rajzolódik ki előttem. Egyik pillanatban fel vagyok pörögve, beszélgetek, nevetek (gyakran könnyezésig), szórakoztatom a környezetemet, következőben befordulok, szótlanná, érdektelenné válok. Nappal mindent bevetek a figyelemelterelésre, tegnap is magamraerőltettem a kimozdulást, estére viszont elfáradok és elönt az a sokminden, amit napközben tuszkolok félre a figyelmem középpontjából. Most már minden este rámzuhannak a dolgok és ugyan még teljesen nem zúznak össze, de befásulok alattuk és lesek ki a fejemből valami félig éber, félig gép módban. Gyakran már majdnem könnyezni kezdek az egyre erősebb feszültségtől, holott nem is akarok, viszont legalább még van erőm visszafogni. A gáz csak az, hogy ilyenkor mindig idő kérdése a teljes összeomlás.
Szükséges tehát, hogy mondjon valami okosat egy szakavatott személy, egy pszichodoki. A Tesóm is segít, legfőképp' miatta van motivációm dolgokra, meg amíg Neki segítek, addig hasznosnak is érzem magam + terel a magam bajairól is. Eddig helyrerántottam magam, de most nem látom merre tovább. A fater is küldi belém a rúgásokat, de igyekszem lepergetni magamról, mert annyit sem ér, hogy felvegyem.
Tele vagyok feszültséggel, dühös vagyok magamra is.
Remélem nem fog túl sokáig tartani ez az időszak.
2019. október 5., szombat
Ennyit
a programról (meg az egész napról.)
Végre kicsit kiszakadhattam volna a sok fal közül, de most sem jött össze. Ilyenkor tudnék időnként - az utóbbi időben egyre sűrűbben - üvölteni a tehetetlen dühtől, ami abból fakad, hogy másokra, főként a fateromra vagyok utalva. Amiben csak lehet önálló vagyok, de vannak dolgok, amiket nem tudok és/vagy nem csinálhatok egyedül, na a közlekedés pont ilyen. Félig-meddig javult a helyzet, mert 3 évvel ezelőtt akkor már hónapok óta szinte ki sem mozdultam, mivel ~100 méternél tovább nem vittek a lábaim, úgyhogy mikor lett kerekesszékem, az maga volt a megváltás és az öröm, mivel általa visszakaptam azt, amit kezdtem elveszíteni: a mobilitásomat. Ennek örülök, viszont így is csak akkor tudok kimozdulni, ha az öregem ráér/hajlandó, mivel pár méternél tovább nem bírom hajtani a kereket. Azon agyalok, hogy be kéne újítani egy elektromos járgányt, hogy ne legyek ennyire a faterra utalva, csak erre az volt a reakciója, hogy felügyelet nélkül nem kóricálhatok a rosszullétek miatt. Értem, de rohadtul mérgezően hat rám, hogy alig jutok ki a házból. 28 éves vagyok, nem 78, nem normális dolog ilyen korban a szinte folyamatos otthon szobrozás.
Ezért durrant ma el az agyam, hogy megint nem jutottam el a programra. Kitalálta a fater, hogy fáradt, meg nagyon fáj a feje, nincs kedve menni, úgyhogy nem megyünk. Ennek a tetejébe tiszta dili egész nap és a morgásával, meg a felcsattanásaival az én idegszálaim is kezdtek már elpattanni, de vissza tudtam magam fogni. Annyit nem ér, hogy bepörgessem magam. A Tesóm megkérdezte mit kaptam a születésnapomra, kínomban röhögtem és mondtam, hogy agyvérzést. 😂
Ma mindent leejtek, fellökök, a saját lábamban is megbotlottam 😃, stb., úgyhogy ez nem az én napom. Le van 💩va, holnap már egy másik következik, tele eséllyel a jó dolgokra és ez a lényeg. Mindig csak egyet kell átvészelni. Az persze pech, ha a soronkövetkezők is gázosak, de azért általában mindben lehet találni jót, ha az ember akar.
Nem akarom elkiabálni (késő 😁), de jobban vagyok, van erőm, a fejem nem fáj durván, sőt, tegnapelőtt egyáltalán nem fájt, gyorsabb a reakcióidőm, stb. Ma ugyan megint hőemelkedéssel keltem és most is bejelentkezett, de ez legyen a legnagyobb bajom. Le is sántultam 2 napja, mert újfent begyulladt a jobb lábam Achilles-e és a bokámba is sugárzik, de még tudok menni. Jönni is. 😃
Ma itt járkált a közelben egy kisrepülő, sasoltam, meg füleltem is rendesen és mintha tudta volna a pilóta a rajongásomat, elhúzott a szomszéd háza felett 3× is, jól láttam-hallottam. A vigyor kb. körbeszaladt a fejemen mindannyiszor. Asszem' én má' nem növök fel. 😃😜
Az egyik lökött macskám, a Mogyi olyan új szokást vett fel, amit ő nagyon élvez, én viszont kevésbé. Fogalmam sincs milyen elgondolásból, de az almos tálcába fekszik be aludni. Ezzel nem is volna gond, ha csak a tiszta alomra feküdne rá. Van nekik puha fekhely, szóval nem tudom miért nem oda megy pihenni.
Na, így a poszt végére le is higgadtam.
Végre kicsit kiszakadhattam volna a sok fal közül, de most sem jött össze. Ilyenkor tudnék időnként - az utóbbi időben egyre sűrűbben - üvölteni a tehetetlen dühtől, ami abból fakad, hogy másokra, főként a fateromra vagyok utalva. Amiben csak lehet önálló vagyok, de vannak dolgok, amiket nem tudok és/vagy nem csinálhatok egyedül, na a közlekedés pont ilyen. Félig-meddig javult a helyzet, mert 3 évvel ezelőtt akkor már hónapok óta szinte ki sem mozdultam, mivel ~100 méternél tovább nem vittek a lábaim, úgyhogy mikor lett kerekesszékem, az maga volt a megváltás és az öröm, mivel általa visszakaptam azt, amit kezdtem elveszíteni: a mobilitásomat. Ennek örülök, viszont így is csak akkor tudok kimozdulni, ha az öregem ráér/hajlandó, mivel pár méternél tovább nem bírom hajtani a kereket. Azon agyalok, hogy be kéne újítani egy elektromos járgányt, hogy ne legyek ennyire a faterra utalva, csak erre az volt a reakciója, hogy felügyelet nélkül nem kóricálhatok a rosszullétek miatt. Értem, de rohadtul mérgezően hat rám, hogy alig jutok ki a házból. 28 éves vagyok, nem 78, nem normális dolog ilyen korban a szinte folyamatos otthon szobrozás.
Ezért durrant ma el az agyam, hogy megint nem jutottam el a programra. Kitalálta a fater, hogy fáradt, meg nagyon fáj a feje, nincs kedve menni, úgyhogy nem megyünk. Ennek a tetejébe tiszta dili egész nap és a morgásával, meg a felcsattanásaival az én idegszálaim is kezdtek már elpattanni, de vissza tudtam magam fogni. Annyit nem ér, hogy bepörgessem magam. A Tesóm megkérdezte mit kaptam a születésnapomra, kínomban röhögtem és mondtam, hogy agyvérzést. 😂
Ma mindent leejtek, fellökök, a saját lábamban is megbotlottam 😃, stb., úgyhogy ez nem az én napom. Le van 💩va, holnap már egy másik következik, tele eséllyel a jó dolgokra és ez a lényeg. Mindig csak egyet kell átvészelni. Az persze pech, ha a soronkövetkezők is gázosak, de azért általában mindben lehet találni jót, ha az ember akar.
Nem akarom elkiabálni (késő 😁), de jobban vagyok, van erőm, a fejem nem fáj durván, sőt, tegnapelőtt egyáltalán nem fájt, gyorsabb a reakcióidőm, stb. Ma ugyan megint hőemelkedéssel keltem és most is bejelentkezett, de ez legyen a legnagyobb bajom. Le is sántultam 2 napja, mert újfent begyulladt a jobb lábam Achilles-e és a bokámba is sugárzik, de még tudok menni. Jönni is. 😃
Ma itt járkált a közelben egy kisrepülő, sasoltam, meg füleltem is rendesen és mintha tudta volna a pilóta a rajongásomat, elhúzott a szomszéd háza felett 3× is, jól láttam-hallottam. A vigyor kb. körbeszaladt a fejemen mindannyiszor. Asszem' én má' nem növök fel. 😃😜
Az egyik lökött macskám, a Mogyi olyan új szokást vett fel, amit ő nagyon élvez, én viszont kevésbé. Fogalmam sincs milyen elgondolásból, de az almos tálcába fekszik be aludni. Ezzel nem is volna gond, ha csak a tiszta alomra feküdne rá. Van nekik puha fekhely, szóval nem tudom miért nem oda megy pihenni.
Na, így a poszt végére le is higgadtam.
Lökött Mogyi 😃
2019. október 2., szerda
Itthon vagyok
Ma délelőtt engedtek haza.
Tegnapelőtt végre nem volt hőemelkedésem és megkaphattam a vért, meg a vasat. (El ne kiabáljam, azóta sem tért vissza a hőemelkedés.)
Lassan, de biztosan javulni fog a vérem oxigénfelvevő képessége is és nem lesz légszomjam, meg gondolkodni és koncentrálni is könnyebb lesz, mert jelenleg még elég sokszor lassan esnek le a dolgok, meg nem tudom mit akartam mondani, másodpercekig állok kezemben pl. a fogkefével és agyalok, hogy mit kell vele csinálni, stb. 😀 Nyilván nem öt perc múlva fognak helyreállni a dolgok, de már 'van vérem' és vasam is.
Vasárnap meghalt egy sorstárs, de az lesz a legokosabb, ha ennek a hatását is megfordítom és a lefelé húzó erő helyett hajtóerőnek használom az ehhez kapcsolódó gondolataimat. Úgy érzem, egyelőre működik. Az öregem szerint menekülök, de mondtam neki, hogy ne magából induljon ki. Ebből is erőt meríthetek, mert erősebb fokozatra kapcsolt miatta a dacom és az akaraterőm. Elég ha én érzem és tudom, az mindegy, hogy ő mennyire nem vesz komolyan. A Tesóm igen és ez nekem már elég.
Itthon javulgatok tovább a haramiák társaságában. 😆
A fater mondta, hogy 5.-én, szombaton feladatunk volna a Szeretetszolgálatnál, nevezetesen szendvicskészítés valami rendezvényre és lesz buli is (koncert, meg egy kis eszem-iszom) a tagoknak, mivel 30. évforduló lesz. Meglátom mennyi szuflám lesz addigra. Nyilván nem a szendvicsek fognának ki rajtam, hanem a bulira maradna-e kapacitásom. Cinkes volna ott kókadozni, vagy rosszul lenni. Mondtam neki, hogy ha tudom, eltolom a képemet és besegítek, de nem ígérem és azt sem, hogy a banzájra marad energiám. Addig még úgyis van a main felül 2 nap, azok alatt is pihenek, meg látom is hogyan alakulok és ha nincs gáz, megyek. Mivel semmi megerőltető nincs a szendvicsgyártásban, ezért merem elvállalni az előzmények dacára. Egyelőre egész' jól vagyok. 👍
Pont aznap leszek 28 éves és legalább bulizom egy kicsit, igaz nem abból kifolyólag, de ajándéknak veszem a sorstól. Kell már élnem, vagy valami olyasmit imitálni, nem csak létezni és oké, hogy ez csak egy laza nap lesz a többi sivár mellett, de nekem ez is töltést ad és mivel a poharam mindig félig teli van, így nem az érdekel, hogy meddig tart a jó, hanem az, hogy részem lehet benne. Na, de egyelőre még nem rohanok előre, úgysem én diktálok, bár a szervezetem most már behúzhatná a féket és hagyhatna érvényesülni. 😀 Majd kiderül.
Egyelőre itthon töltődöm az állataink közelségéből és a megszokott környezetből, na meg a Tesómmal való chatelésből és a baromkodásunkból.
Nem tudom mi lelt, de tele vagyok jókedvvel és energiával. Fizikailag még nem, de majd az is alakul, ma pl. jobban vagyok. Ami a leginkább örömmel tölt el az az, hogy tegnap este tudtam segíteni a Tesómnak.
Most megint a 'jajdefaszaazélet!' érzés dominál. 😎👍 Tartson is ki, mert eleget téptem a sérómat az utóbbi időben a sok szar miatt.
Tegnapelőtt végre nem volt hőemelkedésem és megkaphattam a vért, meg a vasat. (El ne kiabáljam, azóta sem tért vissza a hőemelkedés.)
Lassan, de biztosan javulni fog a vérem oxigénfelvevő képessége is és nem lesz légszomjam, meg gondolkodni és koncentrálni is könnyebb lesz, mert jelenleg még elég sokszor lassan esnek le a dolgok, meg nem tudom mit akartam mondani, másodpercekig állok kezemben pl. a fogkefével és agyalok, hogy mit kell vele csinálni, stb. 😀 Nyilván nem öt perc múlva fognak helyreállni a dolgok, de már 'van vérem' és vasam is.
Vasárnap meghalt egy sorstárs, de az lesz a legokosabb, ha ennek a hatását is megfordítom és a lefelé húzó erő helyett hajtóerőnek használom az ehhez kapcsolódó gondolataimat. Úgy érzem, egyelőre működik. Az öregem szerint menekülök, de mondtam neki, hogy ne magából induljon ki. Ebből is erőt meríthetek, mert erősebb fokozatra kapcsolt miatta a dacom és az akaraterőm. Elég ha én érzem és tudom, az mindegy, hogy ő mennyire nem vesz komolyan. A Tesóm igen és ez nekem már elég.
Itthon javulgatok tovább a haramiák társaságában. 😆
A fater mondta, hogy 5.-én, szombaton feladatunk volna a Szeretetszolgálatnál, nevezetesen szendvicskészítés valami rendezvényre és lesz buli is (koncert, meg egy kis eszem-iszom) a tagoknak, mivel 30. évforduló lesz. Meglátom mennyi szuflám lesz addigra. Nyilván nem a szendvicsek fognának ki rajtam, hanem a bulira maradna-e kapacitásom. Cinkes volna ott kókadozni, vagy rosszul lenni. Mondtam neki, hogy ha tudom, eltolom a képemet és besegítek, de nem ígérem és azt sem, hogy a banzájra marad energiám. Addig még úgyis van a main felül 2 nap, azok alatt is pihenek, meg látom is hogyan alakulok és ha nincs gáz, megyek. Mivel semmi megerőltető nincs a szendvicsgyártásban, ezért merem elvállalni az előzmények dacára. Egyelőre egész' jól vagyok. 👍
Pont aznap leszek 28 éves és legalább bulizom egy kicsit, igaz nem abból kifolyólag, de ajándéknak veszem a sorstól. Kell már élnem, vagy valami olyasmit imitálni, nem csak létezni és oké, hogy ez csak egy laza nap lesz a többi sivár mellett, de nekem ez is töltést ad és mivel a poharam mindig félig teli van, így nem az érdekel, hogy meddig tart a jó, hanem az, hogy részem lehet benne. Na, de egyelőre még nem rohanok előre, úgysem én diktálok, bár a szervezetem most már behúzhatná a féket és hagyhatna érvényesülni. 😀 Majd kiderül.
Egyelőre itthon töltődöm az állataink közelségéből és a megszokott környezetből, na meg a Tesómmal való chatelésből és a baromkodásunkból.
Nem tudom mi lelt, de tele vagyok jókedvvel és energiával. Fizikailag még nem, de majd az is alakul, ma pl. jobban vagyok. Ami a leginkább örömmel tölt el az az, hogy tegnap este tudtam segíteni a Tesómnak.
Most megint a 'jajdefaszaazélet!' érzés dominál. 😎👍 Tartson is ki, mert eleget téptem a sérómat az utóbbi időben a sok szar miatt.
2019. szeptember 27., péntek
Végre valami jó
is történik velünk, ugyanis ma, amikor bejött a fater mondta, hogy megérkezett a határozat a GYOD-ra való továbbra is fennálló jogosultságunkról, szóval legalább ez rendben van. Azért az vicces, hogy a fogyatékosságival meg szórakoznak, holott ugyanazon okokból járt eddig, amik miatt a GYOD. Milyen érdekes, az egyik helyen megfeleltek a betegségeket igazoló papírjaim, a másikon meg hirtelen nem? Főleg, hogy eddig utóbbin is megfeleltek, csak mióta elbaltázta valaki a dolgokat, azóta úgy tesznek ott, mintha új lennék a rendszerben. Újabban azt találták ki, hogy semmilyen adat és dokumentum nem lelhető fel rólam! Na ne szórakozzunk már, talán elvitte a mumus az évek alatt beadott nagy stóc papíromat?! Ráadásul eddig is azokból dolgoztak, akkor vajon hová lettek hirtelen? Valami itt bűzlik és az nem a zoknim. Nincs is rajtam zokni. 😁 Nem tudom, mit kavarnak, de a jogász majd kideríti.
Most örülök annak, hogy a GYOD miatt már nem kell stresszelni. Így már a javulásra koncentrálhatok. Igaz, a fater itt is bunkózik, meg idegesít, de próbálom kizárni. Ma pl. megmondtam neki, hogy ha csak idegesíteni tud, akkor ne fáradjon a bejövetellel. Jól megsértődött és elment haza, de nem érdekel. Azért is a jó dolgokra fogok odafigyelni! 😎
Más:
Ma is fos közérzettel és hőemelkedéssel keltem, utóbbi ma is többször visszatért, így ma sem trafóztak meg.
Azért jó hírek is vannak, ugyanis az étvágyam jó, valamint ma már a szívtájékomon sem éreztem azt a kellemetlenséget. A fejem zúg és szédülök, de legalább a mérsékelt és a viselhető között maradt a fájdalom mértéke. Tegnap este megint kezdte a kompresszorra hajazó érzést és elég rosszul is kezdtem lenni, de el tudtam aludni, mielőtt eldurvult volna a helyzet.
Kis időkre felkelek az ágyból és járok egyet, úgyhogy igyekszem nem csakis feküdni és azáltal jobban legyengülni.
Most örülök annak, hogy a GYOD miatt már nem kell stresszelni. Így már a javulásra koncentrálhatok. Igaz, a fater itt is bunkózik, meg idegesít, de próbálom kizárni. Ma pl. megmondtam neki, hogy ha csak idegesíteni tud, akkor ne fáradjon a bejövetellel. Jól megsértődött és elment haza, de nem érdekel. Azért is a jó dolgokra fogok odafigyelni! 😎
Más:
Ma is fos közérzettel és hőemelkedéssel keltem, utóbbi ma is többször visszatért, így ma sem trafóztak meg.
Azért jó hírek is vannak, ugyanis az étvágyam jó, valamint ma már a szívtájékomon sem éreztem azt a kellemetlenséget. A fejem zúg és szédülök, de legalább a mérsékelt és a viselhető között maradt a fájdalom mértéke. Tegnap este megint kezdte a kompresszorra hajazó érzést és elég rosszul is kezdtem lenni, de el tudtam aludni, mielőtt eldurvult volna a helyzet.
Kis időkre felkelek az ágyból és járok egyet, úgyhogy igyekszem nem csakis feküdni és azáltal jobban legyengülni.
2019. szeptember 26., csütörtök
Tegnapelőtt óta
foglalom a kórház egyik ágyát, aminek az igencsak kifeküdt matraca nem segít az alapból is fellángolt hát és derékfájdalmamon, amik miatt néhány napja kb. orángutánjárásban közlekedve szerencsétlenkedem. 😂
Egy erős, elhúzódó rosszullét és rohamsorozat miatt kerültem be. Mivel már szinte teljesen rendben vagyok, így csak megfigyelnek. Az itteni EKG szerint már nem rosszalkodott a ketyegőm (a mentők által készített szerint akkor még gyors szívverés és pitvarfibrilláció állt fenn, mondjuk erre én is rájöttem, mert még éreztem a zakatolást, beremegéseket és rúgásokat, amikkel jár), a CT idézem "nem látott semmit a fejemben", így orvosilag igazoltan agyatlan vagyok. 😂 Nem volt vérzés az agyamban, szóval hiába volt magas a vérnyomásom, nem repedt el ér, viszont mondták, hogy lehetett egy elkóborolt rög, ami okozhatta a görcsöket és a többit. Figyelnek, meg közben kiderült, hogy nincs egy vasam se', a szervezetem megint felzabálta azt is és a véremből is újfent bekajált, szóval azokat még belém kell majd folyatni, addig meg nincs hazamenetel, hiába lettem a fentiek tekintetében jobban. Elvileg ma trafóznak és a vasat is megkapom.
Fogalmam sincs mi hozta elő, de tegnapelőtt olyan roham jött rám sorozatban, amilyen már régen. A fater is hozta a formáját, amin már nem lepődöm meg.
Szokásos rizsa következik, dokumentáció jelleggel, hogy később legyen viszonyítási alapom.
Aznap azzal a jellegzetes fejfájással és erős szédüléssel ébredtem, be is villant, hogy a roham előfutára is lehet, de reméltem, hogy csak egy szimpla migrén. A nap folyamán egy pillanatra sem hagyott alább, gyógyszerre sem, kb. mintha kompresszorral fújták volna egyre nagyobbra az agyamat és ki akart volna robbanni a fejemből, ezzel arányosan nőtt a szédülés mértéke is, egy idült alkesz megirigyelte volna a támolygásomat. 😃 Az élményt fokozván hol a tarkóm szorított, hol az orrom akart lerobbanni a fejemről. Feküdtem, de úgy sem volt jó. Délutánra már belassultam minden téren, meg hülyeségeket csináltam, a látásom is csomószor homályossá vált, úgyhogy inkább visszafeküdtem, közben körémgyűltek a macskák és úgy őriztek, mint valami testőrök. 😃 Nyalogattak is, gondolom érezték, hogy valami nem kóser. El-elaludtam a társaságukban, de ahányszor felkeltem, azonnal belehasított a fejembe és az egyik ilyen ébredés után már éreztem, hogy tényleg roham lesz a vége, mert jöttek a jellegzetességek. Most nem 'szikrázott' előtte a szemem, de a többi finomság megvolt. A kegyetlen fejfájás-szédülés mellett a hányinger is jött és a szívtájékomon is jellegzetes buli zajlott, meg jött a légszomj. Az ágyam az ajtóhoz közel van, viszont már annyira lassult és gyenge voltam, hogy a karomat is alig tudtam kinyújtani, hogy kilökjem. A fater odajött és becsukta. Be sem nézett, nem is kérdezett, csak visszacsukta. 👏 Összeszedtem a maradék szuflámat és kiszóltam, hogy segítsen. Kérdezte, hogy mi van, de csak annyit tudtam mondani, hogy jön a roham és nyisson ablakot, mert nem kapok levegőt. Mivel nem volt erőm felkelni, jobb híján fóka mód' elkúsztam az ágy azon végébe, ahol az ablak van, erre a fater beszólt, hogy ne játsszam az agyamat, aztán kiment. Csak magamban küldtem kapálni, mert beszélni már addigra nem tudtam és pillanatok múlva mozogni sem, szememet kinyitni sem, jött a rángógörcs. Hol a rosszullétet éreztem, hol valami félig alvó-félig éber állapot váltogatta egymást, ami alatt mindenfélét hallucináltam. 😮 Hiába voltam az ablaknál, nem tisztult ki a fejem és a légszomj sem enyhült. Eközben már nem először éreztem a szívem rohanását, meg beremegését, rúgásait + adrenalinfröccsöket + a végtagjaimban cirkuláló hideg-meleg érzetet és itt jött a para, hogy nehogy megint bekrepáljon a keringésem. Igyekeztem higgadt maradni. Fogalmam sincs meddig tartott a rosszullét, de egy örökkévalóságnak tűnt, aztán filmszakadás. Mikor felébredtem, még mindig pokolian fájt a fejem és égett az egész, de aztán mintha kezdett volna tisztulni a tudatom, meg a többi funkcióm visszajönni. Gondoltam, végre! HülyeArnold szépen elhitte, ugyanis jött mégegy kör, ugyanígy. Megint alvásba zuhantam, de felkelve még mindig nem múlt el az ostrom, jött a 3. kör, majd egy 4. is és itt volt az, hogy amint magamhoz tértem abból is, mentőt kértem, már csak azért is, mert közben a vuk is meglátogatott és ilyen még nem volt, eddig mindig csak az inger jött. A fater meg letolt, amiért takarítani kellett, holott ő egyszer sem nyitotta rám az ajtót, akkor tudtam volna szólni, hogy hozzon vödröt, meg egyáltalán: jó lett volna, ha nem fossa le a fejemet legalább ilyenkor. Kérdeztem, hogy mennyit aludtam, meg meddig tartott az egész, mert ilyenkor az időérzékem is bekrepál, de azt mondta nem tudja, mert nem jött be. Hasonlóakra számíthat tőlem ő is a jövőben! Szarul esett, hogy megint magamra hagyott, pedig nem újdonság, csak az ember nem ezt várná legalább olyan helyzetben, amikor teljesen a másikra (pláne a szülőjére, szóval elvileg nem is egy idegenre) van utalva. Ilyenkor mindig arra gondolok, hogy Isten óvjon attól, hogy egyszer tartósabban, vagy véglegesen magatehetetlenné váljak, mert akkor nagyon megszívom. Így is gáz a ráutaltság, pedig még csak részbeni, de már most is hajlamos visszaélni vele. Mindenesetre még mindig jobban járok a mostani helyzettel.
Amíg a mentőt vártuk, megint jobban lettem és akkor megmondtam neki, hogy jólesett volna, ha nem szarja le a fejemet, mert nem túl megnyugtató úgy átvészelni ezeket a rohamokat, hogy be sem néz, mert egyrészt ijesztőbb tök egyedül várni, hogy ezúttal vajon mi lesz a végkifejlet, másrészt megnyugtatna, ha tudnám, hogy ha nagyobb baj van, akkor észreveszi, mert figyel és hív segítséget, erre közölte hogy ne idegesítsem, aztán megint otthagyott. Ennyit róla. 👎
Mikor az öcsém nálunk lakott, mindig leült ilyenkor az ágyam mellé egy székre és beszélt nekem mindenféléről, vagy csak hallgatott, de nem hagyott magamra és ez nagyon rendes dolog volt tőle! (Főleg úgy, hogy jóval kevesebb időt töltöttünk életünkben együtt, mint a faterommal.) Adott valami megnyugvást, hogy valaki ott van mellettem.
Most egy merő nyekergésnek tűnhet a poszt, pedig mindez nem panasz, csak a gondolataim, meg a valóság.
Visszatérve:
Kijött a mentő, behozott, itt egy nő kikérdezett, majd átadott az ügyeletes dokinak. A vérvétel is megtörtént.
A doki alaposan megvizsgált, a szokásos neurológiai ellenőrzést ejtette meg, aztán gurítottak tovább koponya CT-re, utána az őrzőbe parkoltak le. Aki a vért levette, jött EKG-t is készíteni. Megvizsgált egy neurológus is, de a gyengeségen, egy enyhe szédülésen és egy viselhető mértékű fejfájáson kívül más panasz nem maradt addigra. Később megint felerősödött a fejfájás, de nem lettek egyéb vonzatai. Tegnap már csak alig fájt a fejem, inkább a szívem táján volt még diszkomfort érzetem, de nem ugrált, meg semmi egyéb. Szívügyileg ugyanaz a helyzet, a fejem jobban fáj ma, de bízom benne, hogy ennyiben marad. Már az erőm is több, pedig még vért sem kaptam. Megint Darth Vader módjára fújtatok 2 szó után, de fekve jobb a helyzet.
Egyelőre pihenés van és várom a vasat, meg a vért.
Na, közben ebben a pillanatban derült ki, hogy hőemelkedésem van, szóval egyelőre sztornó.
Fogalmam sincs mi hozta elő, de tegnapelőtt olyan roham jött rám sorozatban, amilyen már régen. A fater is hozta a formáját, amin már nem lepődöm meg.
Szokásos rizsa következik, dokumentáció jelleggel, hogy később legyen viszonyítási alapom.
Aznap azzal a jellegzetes fejfájással és erős szédüléssel ébredtem, be is villant, hogy a roham előfutára is lehet, de reméltem, hogy csak egy szimpla migrén. A nap folyamán egy pillanatra sem hagyott alább, gyógyszerre sem, kb. mintha kompresszorral fújták volna egyre nagyobbra az agyamat és ki akart volna robbanni a fejemből, ezzel arányosan nőtt a szédülés mértéke is, egy idült alkesz megirigyelte volna a támolygásomat. 😃 Az élményt fokozván hol a tarkóm szorított, hol az orrom akart lerobbanni a fejemről. Feküdtem, de úgy sem volt jó. Délutánra már belassultam minden téren, meg hülyeségeket csináltam, a látásom is csomószor homályossá vált, úgyhogy inkább visszafeküdtem, közben körémgyűltek a macskák és úgy őriztek, mint valami testőrök. 😃 Nyalogattak is, gondolom érezték, hogy valami nem kóser. El-elaludtam a társaságukban, de ahányszor felkeltem, azonnal belehasított a fejembe és az egyik ilyen ébredés után már éreztem, hogy tényleg roham lesz a vége, mert jöttek a jellegzetességek. Most nem 'szikrázott' előtte a szemem, de a többi finomság megvolt. A kegyetlen fejfájás-szédülés mellett a hányinger is jött és a szívtájékomon is jellegzetes buli zajlott, meg jött a légszomj. Az ágyam az ajtóhoz közel van, viszont már annyira lassult és gyenge voltam, hogy a karomat is alig tudtam kinyújtani, hogy kilökjem. A fater odajött és becsukta. Be sem nézett, nem is kérdezett, csak visszacsukta. 👏 Összeszedtem a maradék szuflámat és kiszóltam, hogy segítsen. Kérdezte, hogy mi van, de csak annyit tudtam mondani, hogy jön a roham és nyisson ablakot, mert nem kapok levegőt. Mivel nem volt erőm felkelni, jobb híján fóka mód' elkúsztam az ágy azon végébe, ahol az ablak van, erre a fater beszólt, hogy ne játsszam az agyamat, aztán kiment. Csak magamban küldtem kapálni, mert beszélni már addigra nem tudtam és pillanatok múlva mozogni sem, szememet kinyitni sem, jött a rángógörcs. Hol a rosszullétet éreztem, hol valami félig alvó-félig éber állapot váltogatta egymást, ami alatt mindenfélét hallucináltam. 😮 Hiába voltam az ablaknál, nem tisztult ki a fejem és a légszomj sem enyhült. Eközben már nem először éreztem a szívem rohanását, meg beremegését, rúgásait + adrenalinfröccsöket + a végtagjaimban cirkuláló hideg-meleg érzetet és itt jött a para, hogy nehogy megint bekrepáljon a keringésem. Igyekeztem higgadt maradni. Fogalmam sincs meddig tartott a rosszullét, de egy örökkévalóságnak tűnt, aztán filmszakadás. Mikor felébredtem, még mindig pokolian fájt a fejem és égett az egész, de aztán mintha kezdett volna tisztulni a tudatom, meg a többi funkcióm visszajönni. Gondoltam, végre! HülyeArnold szépen elhitte, ugyanis jött mégegy kör, ugyanígy. Megint alvásba zuhantam, de felkelve még mindig nem múlt el az ostrom, jött a 3. kör, majd egy 4. is és itt volt az, hogy amint magamhoz tértem abból is, mentőt kértem, már csak azért is, mert közben a vuk is meglátogatott és ilyen még nem volt, eddig mindig csak az inger jött. A fater meg letolt, amiért takarítani kellett, holott ő egyszer sem nyitotta rám az ajtót, akkor tudtam volna szólni, hogy hozzon vödröt, meg egyáltalán: jó lett volna, ha nem fossa le a fejemet legalább ilyenkor. Kérdeztem, hogy mennyit aludtam, meg meddig tartott az egész, mert ilyenkor az időérzékem is bekrepál, de azt mondta nem tudja, mert nem jött be. Hasonlóakra számíthat tőlem ő is a jövőben! Szarul esett, hogy megint magamra hagyott, pedig nem újdonság, csak az ember nem ezt várná legalább olyan helyzetben, amikor teljesen a másikra (pláne a szülőjére, szóval elvileg nem is egy idegenre) van utalva. Ilyenkor mindig arra gondolok, hogy Isten óvjon attól, hogy egyszer tartósabban, vagy véglegesen magatehetetlenné váljak, mert akkor nagyon megszívom. Így is gáz a ráutaltság, pedig még csak részbeni, de már most is hajlamos visszaélni vele. Mindenesetre még mindig jobban járok a mostani helyzettel.
Amíg a mentőt vártuk, megint jobban lettem és akkor megmondtam neki, hogy jólesett volna, ha nem szarja le a fejemet, mert nem túl megnyugtató úgy átvészelni ezeket a rohamokat, hogy be sem néz, mert egyrészt ijesztőbb tök egyedül várni, hogy ezúttal vajon mi lesz a végkifejlet, másrészt megnyugtatna, ha tudnám, hogy ha nagyobb baj van, akkor észreveszi, mert figyel és hív segítséget, erre közölte hogy ne idegesítsem, aztán megint otthagyott. Ennyit róla. 👎
Mikor az öcsém nálunk lakott, mindig leült ilyenkor az ágyam mellé egy székre és beszélt nekem mindenféléről, vagy csak hallgatott, de nem hagyott magamra és ez nagyon rendes dolog volt tőle! (Főleg úgy, hogy jóval kevesebb időt töltöttünk életünkben együtt, mint a faterommal.) Adott valami megnyugvást, hogy valaki ott van mellettem.
Most egy merő nyekergésnek tűnhet a poszt, pedig mindez nem panasz, csak a gondolataim, meg a valóság.
Visszatérve:
Kijött a mentő, behozott, itt egy nő kikérdezett, majd átadott az ügyeletes dokinak. A vérvétel is megtörtént.
A doki alaposan megvizsgált, a szokásos neurológiai ellenőrzést ejtette meg, aztán gurítottak tovább koponya CT-re, utána az őrzőbe parkoltak le. Aki a vért levette, jött EKG-t is készíteni. Megvizsgált egy neurológus is, de a gyengeségen, egy enyhe szédülésen és egy viselhető mértékű fejfájáson kívül más panasz nem maradt addigra. Később megint felerősödött a fejfájás, de nem lettek egyéb vonzatai. Tegnap már csak alig fájt a fejem, inkább a szívem táján volt még diszkomfort érzetem, de nem ugrált, meg semmi egyéb. Szívügyileg ugyanaz a helyzet, a fejem jobban fáj ma, de bízom benne, hogy ennyiben marad. Már az erőm is több, pedig még vért sem kaptam. Megint Darth Vader módjára fújtatok 2 szó után, de fekve jobb a helyzet.
Egyelőre pihenés van és várom a vasat, meg a vért.
Na, közben ebben a pillanatban derült ki, hogy hőemelkedésem van, szóval egyelőre sztornó.
2019. szeptember 23., hétfő
Még mindig
szívóznak velünk a fogyatékosságit illetően, szóval eljött az a pont, amikor jogi útra viszi az öregem az ügyet. Mivel már nem tudtak mibe belekötni, ma kiküldtek egy olyan végzést, hogy küldjünk be 8 napon belül friss szakvéleményeket. (Eddig jók voltak a meglévők is...) Meg vannak huzatva! 8 napon belül?! Még 1 szakorvoshoz sem jutok el, mivel mindenhol időponttal fogadnak csak (amit jó esetben csak egy héttel későbbre kapok, rosszban 1-2 hónap múlva), nemhogy többhöz! Arról nem is beszélve, hogy még az is időbe telne, míg eljut a paksaméta Ceglédre. Eszementek!
Eddig olyan szakvélemény kellett nekik, ahol fel van tüntetve a végleges állapot. Megkapták, de azt (is) elkutyulták, vagy nem tudom mit csináltak és most már friss kell nekik, az is olyan időintervallumon belül, ami alatt lehetetlen teljesíteni a kérésüket. 👏👌 Mindent kitalálnak, csak hogy húzzák az időt és ne kelljen fizetni. 😠
Az is vicces, hogy a GYOD pontosan ugyanamiatt az állapot miatt jár, ami miatt a fogyatékossági és előbbihez megfeleltek a papírok, akkor utóbbit miért esik ilyen nehezükre visszaadni?
Még mindig valami okostojás figyelmetlenségének a levét isszuk. Tehet egy szívességet!
Nem is pörgetem be magam újra, ma már megtörtént, meg 2 hete is, szóval elég volt az ezres vérnyomásból. A fater is besokallt. Nem kívánunk rámenni a b@szakodásukra, főleg potyára, mert valami IQ fighter elcseszte a papírmunkát. Baromira stresszes, amit művelnek mostmár lassan fél éve.
Jó, téma lezárva, mert megint kezd a 💩 felmenni az agyamba.
Más:
Ma meghozták a 10 mázsa fát, ami mellett kétszer melegszünk; egyszer míg behordtuk 😆 és egyszer a vele való fűtéskor. Én mondjuk jóval kevesebbet tudtam becipelni, mint a fater, mivel szar a lábam (mostanában a szokásosnál is használhatatlanabbak) és a derekam is be van gyulladva, de azért igyekeztem besegíteni neki. Nagyon durva, hogy milyen jó kondiban van így közel a 60-hoz. 😮 (Én meg milyen siralmasban a mindjárt 28 évemmel 😂) Egy darabig legalább a fűtés miatt nem kell aggódni.
Ma nagyon kezdtem besokallni több dolog miatt is, köztük a fenti helyzet miatt is, de aztán sikerült lehűtenem a forrásban lévő agyvizemet. Kínomban már röhögtem, meg hülyeségeket dumáltam, a pszichém időnként mintha így akarná kompenzálni a vergődését, ami végülis jó. Jobb, mint búval cseszetten meredni magam elé. Arról nem beszélve, hogy legalább a Tesómat is fel tudtam vidítani, mert sikerült magammal rántani a baromkodásba. Mostanában furcsán érzem magam mentálisan, de nem vagyok magam alatt, addig meg nincs nagy gond. Vannak sötét órák, de amíg beütnek a "jaj, de fasza az élet!" érzéssel átitatott pillanatok, vagy jobb esetben órák, sőt, néha egy egész nap is eltelik nyugodt kedélyállapotban, addig nincs vész.
Eddig olyan szakvélemény kellett nekik, ahol fel van tüntetve a végleges állapot. Megkapták, de azt (is) elkutyulták, vagy nem tudom mit csináltak és most már friss kell nekik, az is olyan időintervallumon belül, ami alatt lehetetlen teljesíteni a kérésüket. 👏👌 Mindent kitalálnak, csak hogy húzzák az időt és ne kelljen fizetni. 😠
Az is vicces, hogy a GYOD pontosan ugyanamiatt az állapot miatt jár, ami miatt a fogyatékossági és előbbihez megfeleltek a papírok, akkor utóbbit miért esik ilyen nehezükre visszaadni?
Még mindig valami okostojás figyelmetlenségének a levét isszuk. Tehet egy szívességet!
Nem is pörgetem be magam újra, ma már megtörtént, meg 2 hete is, szóval elég volt az ezres vérnyomásból. A fater is besokallt. Nem kívánunk rámenni a b@szakodásukra, főleg potyára, mert valami IQ fighter elcseszte a papírmunkát. Baromira stresszes, amit művelnek mostmár lassan fél éve.
Jó, téma lezárva, mert megint kezd a 💩 felmenni az agyamba.
Más:
Ma meghozták a 10 mázsa fát, ami mellett kétszer melegszünk; egyszer míg behordtuk 😆 és egyszer a vele való fűtéskor. Én mondjuk jóval kevesebbet tudtam becipelni, mint a fater, mivel szar a lábam (mostanában a szokásosnál is használhatatlanabbak) és a derekam is be van gyulladva, de azért igyekeztem besegíteni neki. Nagyon durva, hogy milyen jó kondiban van így közel a 60-hoz. 😮 (Én meg milyen siralmasban a mindjárt 28 évemmel 😂) Egy darabig legalább a fűtés miatt nem kell aggódni.
Ma nagyon kezdtem besokallni több dolog miatt is, köztük a fenti helyzet miatt is, de aztán sikerült lehűtenem a forrásban lévő agyvizemet. Kínomban már röhögtem, meg hülyeségeket dumáltam, a pszichém időnként mintha így akarná kompenzálni a vergődését, ami végülis jó. Jobb, mint búval cseszetten meredni magam elé. Arról nem beszélve, hogy legalább a Tesómat is fel tudtam vidítani, mert sikerült magammal rántani a baromkodásba. Mostanában furcsán érzem magam mentálisan, de nem vagyok magam alatt, addig meg nincs nagy gond. Vannak sötét órák, de amíg beütnek a "jaj, de fasza az élet!" érzéssel átitatott pillanatok, vagy jobb esetben órák, sőt, néha egy egész nap is eltelik nyugodt kedélyállapotban, addig nincs vész.
2019. szeptember 10., kedd
Lefáradtam
az elmúlt 2 naptól, leginkább mentálisan, bár az utazgatásból is elég volt.
Akkor most rizsázás következik:
Megjártuk Pestet. Végül mégis vasárnap indultunk, mert a fater le tudta mondani az aznapi feladatát. Persze most is stressz és kapkodás társult az induláshoz, mert az öregem szokása szerint tökölt. Vagy 10 perccel a tervezett időpont után rongyoltunk ki a kapun, gondoltuk biztos lekéssük a buszt, de azért kíséreljük meg elérni. Olyan jó tempót sikerült diktálnia az öregemnek, hogy a késői indulás ellenére 7 perccel a busz előtt értünk ki. Mielőtt felszálltunk, akkor vette észre, hogy a székemet beletolta egy kutya💩ba, aztán kiderült, hogy én is beleléptem egybe. Na, mondom így lehetett ilyen szerencsénk. 😁 Gyors kerék, meg cipőtalpsikálás és irány a busz. A sofőr berakta a széket a csomagtartóba, aztán mikor felszálltunk és 90%-os jegyet vett a fater, megkérdezte mire fel? 😂 Az öregemnek megnyúlt a feje, azt mondja "a fiam mozgáskorlátozott, nem vette észre, amikor elrakta a székét?" 😀 Talán még álmos volt a sofőr. 😉 Az út eseménytelenül telt, Pesten még némi villamosozás, aztán bő egyóra buszozás után végre helyben voltunk. Az a nap nyugisan telt.
Másnap, azaz hétfőn, vagyis tegnap volt nagyon szar napunk. Kezdjük azzal, hogy a Gabi kötekedős hangulatban volt, amiből persze a hangfelemelős "fúb@szdmegdehülyevagy"-on át következett a kiabálós kurv@anyázás és egyebek. Élvezetes volt napi többször hallgatni, szóltam egy idő után, hogy elég legyen, ígyis "idegállapotban voltam" 😆 az ügyintézés miatt. A faterom szintén és a Gabi még dühítette is, szóval csoda, hogy nem kapott agyvérzést. Szívbajt mondjuk majdnem, ugyanis miután a Kormányhivatalban egy darab 💩-ként beszéltek velünk + nem felelt meg a papír, amit amúgy ők kértek be! + közölték, hogy kell még ez is-az is, a fater rosszul lett az idegtől, beszúrt a szíve és szorított a karja. Megmondtam az ügyintéző csajnak, hogy beszéljen kultúrált ember módjára, ha az ügyfél is megtiszteli őt normális hangnemmel. Még a buszon is rosszul volt a fater, úgyhogy mondtam neki, hogy bejön velem a dokihoz, nincs apelláta. Bejött, kapott a nyelve alá Nitromintet, lefektette a Doki és helyrejött. Végre én is bejutottam kontrollra legalább Hozzá, aztán majd immunológia, érsebészet, stb. is sorra kerül. A vérnyomásom jó volt, a pulzus magas és szabálytalan, ahogy szokott, de valószínűleg ebben most szerepe volt az egésznapos erős stressznek is. Megnézte a nyakamat, szerinte nem a pajzsmirigyem dagad, hanem allergiás lehetek valamire, de nem volt benne biztos. Vannak allergiáim, de azok már kiskorom óta jelen vannak, a nyakam azonban csak nemrég kezdett feldagadni és fájni. Kérdezte, hogy megfigyeltem-e mikor dagad fel, de mondtam, hogy nem köthető konkrét dologhoz, egyszerűen gondol egyet és feldagad órákra, meg napokra, emellett szúró fájdalmat, fojtást érzek, nehéz nyelni, meg a hangom is elváltozik olyankor, van hogy szinte elmegy - fater biztos örülne, ha teljesen elmenne. 😉😂 Éjszaka is dagad és fojt, pedig olyankor nyilván nem eszem, meg nem érintkezem semmivel, szóval gondoltam, hogy nem allergia lesz, meg a Doki is csak tippelt. Írt fel allergia elleni gyógyszert, hogy meglátjuk hat-e? Még nem írom le a továbbiakat ezzel kapcsolatban, haladjunk sorban.
Kitöltötte a papírokat a fogyatékosságihoz, megírta az igazolást is - újból, nem baj, hogy 3 hete már mindent ugyanígy bekért a Kormányhivatal... 😠 Persze vissza nem kaptunk semmit, még a szakvéleményemet sem küldték vissza, pedig az most nagyon kéne. Másolatot nem fogadtak el, csak az eredetit, de nem kaptuk vissza és emiatt mindent kezdhetünk elölről. Vannak ugyan szakvélemények, de azokra a kiállításukkor nem került fel a végleges állapot és nekik olyan kell, viszont amelyikre később már felkerült, azt 3 hete küldte be a fater, mégis újrakezdetnek velünk mindent! Mint kiderült, azért nem felelt meg a formanyomtatvány kitöltési módja, mert félreértették a helyzetet: a faterom csak jelezte rajta, hogy tévedés történt és kérte, hogy folyósítsák tovább az ellátást, de ők úgy vették, hogy igényelni akarja és szerintük nem felelt meg az előírásoknak a kérelem, tehát nem jár a pénz. Könyörgöm, nem kérelmet adtunk be, minek adtunk volna be, amikor évek óta meg volt állapítva és kaptuk az ellátást?! Ott került a 💩 a palacsintába, amikor hónapokkal ezelőtt a Kormányhivatalban figyelmetlenül járt el egy ügyintéző, tévedésből beírt felülvizsgálatra, de nekem nem kellett menni a szakvélemény szerint, szóval nem vitt el a fater, ám Cegléden, ahol elbírálják a járandóságot nem tudják, hogy ott van a véglegesítés a papíron. Ők az alapján ügyködnek, amit a Kormányhivatal megküld nekik és mivel ott az ügyintéző elcseszte és beírt felülvizsgálatra, Cegléden csak azt látták, hogy be voltam rendelve, de nem jelentem meg, szóval abból a szemszögből nem jár nekem lóf@$z sem, elvették a pénzt. Senki nem hajlandó utánanézni, hogy mik az előzmények, meg mi van a szakvéleményen, inkább végigcsináltatják velünk újra a procedúrát. Aki hibázott és azzal nyakig a lecsóba nyomott minket, az pedig éli világát. 👏 Most az lesz, hogy az öregem beküldi az újabb igazolásokat, meg a kérelmet egy új felülvizsgálatra, mert máshogy nem hajlandóak megadni az ellátást, kénytelenek vagyunk újra lefutni a köröket. Újra kell kezdeni az egész ügyintézést, ahelyett, hogy kijavítanák a hibát. Tehetnek egy szívességet, különösen az, aki miatt rójuk a köröket a sz0pórolleren! Nekem szerencsém van, mert van segítségem, de vannak olyan rokkantak, akik maguk vannak. Helyettük, vagy velük nem tud senki elmenni elintézni az ilyen ügyeket, akkor ők hogyan járják ki maguknak a dolgokat?! Főleg hogy huszonnyolcféle helyről kell harmincháromféle szakvélemény, igazolás, anyámkínja. Még a fateromnak is megterhelő annyi helyre futkosni. Mit csinál akkor egy ágyhoz, vagy tolószékhez kötött ember?! Idegileg meg pláne gyilkos a dolog, főleg ha hozzánemértő, bunkó, vagy a kettő kombinációjával megáldott ügyintézőkkel kénytelen vergődni az ember (tisztelet a kivételeknek). Ráadásul a határidőket is olyan szűkre szabják, nekünk pl. 5 napon belül kellett - volna - mindent beszerezni, kitölteni, elküldeni. Csókoltatom azt, aki ezt a hangyaf@sznyi időt kiszabta! Főleg, hogy három hete kaptak meg mindent! Az oké, hogy igénylésnek értelmezték, ami nem is az volt 😂 és ezért nem felelt meg nekik az a nyomtatvány, de az összes többi papír rendben volt, akkor miért kellett újakat szerezni belőlük? Ott vannak az előzőek, csak hozzá kéne csatolni a szakvéleményhez! Gondolom ez is arra jó, hogy húzzák az időt és megint ne kelljen fizetni. Hányinger! Amit tudott beszerzett a fater, szakvélemény nincs több olyan, amilyen nekik kell, mert ami volt, az 3 hete pontosan náluk leledzik, úgyhogy amit tud bead és várhatjuk, hogy kijelöljék a felülvizsgálat napját, aztán azt, hogy lesz-e valami az egészből. Azt mondta a fater, hogy mivel már ~100 rongyot benyeltek, várunk, mert nem hagyja veszni. Inkább felcibál megint Pestre a vizsgálatra, mert akkor bebizonyosodik a jogosultság és kötelességük kifizetni azt a 100 rudit + amennyivel még addig megrövidítenek. Mondta, hogy ha mégis szívóznak majd tovább, akkor fog a betegjogi képviselethez fordulni.
A háziorvos is megdöbbent a dolgokon, meg az a nő is, aki kijött tegnap a GYOD-dal kapcsolatos felülvizsgálatot lefolytatni. Ha minden igaz, az már sínen van legalább. Nem nekünk kellett menni a bizottság elé, mint ahogy hittem, hanem kijött egy nő lakásra és ott kérdezgetett, megvizsgált. A fater szerint 4 éve is ő jött, én nem is ismertem fel. 😆 Kitöltötte a papírokat, elment és elvileg most már csak arra kell várni, hogy feldolgozzák a bennük foglaltakat, aztán jöjjön tovább az ápolási, vagyis a GYOD. Legalább ez a stressz megszűnt, ha jól értettem 5 év múlva esedékes a következő ilyen szemle.
Hogy a fogyatékosságival kapcsolatban mire jutunk, az jó kérdés. Most majd várjuk, hogy mikor kell menni arra a felülvizsgálatra is. Jó lesz, megint 5 óra utazás. 😤
Nonszensz, hogy következmények nélkül véthet valaki ilyen hibát és a másik cumizhat miatta. 👎
Visszatérve a Dokihoz: kitöltötte az igazolásokat, itt van már nálunk minden és olvasgattam. A diagnózisoknál találtam pár latin katyvaszt és az egyik idegen volt, mondom rákeresek neten, hogy mi a franc az. Kiderült, hogy csak a reflux, amiről tudok, csak latinul nem ismertem és az zavart meg a papíron. Ha már ott volt előttem a neten a reflux leírása, kíváncsiságból elolvastam a tüneteit, néztem mivel is jár pontosan a gyomorégésen és egyéb kellemetlenségeken kívül, amiket én is jól ismerek. Nincsenek véletlenek. 😉 Na mi volt a felsorolásban feltüntetve? Gégegyuszi! Bingó, ez sokkal valószínűbb, mint az allergia. Nem váltom ki az allergiagyógyszert, mert nem veszek be olyasmit, amit talán nem is kell, szedek eleget ígyis, meg a Doki is bizonytalan volt, hogy allergia-e egyáltalán, szóval nem kísérletezem magamon. Sanszosabb a gégegyulladás, mivel a refluxom erős, főleg stresszes időszakban, mint az utóbbi is, meg az allergia nem fáj szúróan, a gyulladás viszont annál inkább. Belenézett amúgy a számba a Doki és mondta, hogy gyulladtak a manduláim is, meg a torkom is, úgyhogy ezért is tartom esélyesnek, hogy a gégém is attól fáj, meg dagad. Allergiagyógyszer helyett gyulladáscsökkentőt fogok kérni, de addig is nekimegyek mézzel, meg egyéb természetes gyulladáscsökkentővel, minél kevesebb pirulát szándékozom magamba tömni. Stresszelni sem kéne, főleg ilyen erősen, mert az nem segít, de a jelenlegi helyzet idegtépő. Bár, tegnap már röhögtem kínomban és mondtam, hogy nem fogom magam kikészíteni a fos rendszer miatt, menjenek el melegebb éghajlatra. Tényleg nincs értelme stresszelni, de úgy fel tudják nyomni az ember agyába a trágyát, hogy az nem igaz.
Mindegy, félig-meddig tehát haladtunk, mert a GYOD továbbfolyósítása intéződik, a többivel pedig most nincs kedvem foglalkozni, mert elég volt tegnap egész nap agyf@szt kapni.
Ma délelőtt értünk haza, jó volt az állataink közé megérkezni, egyből csökkent a feszültségem.
Legifjabb szőrös barátom, a kismacska kiabált a leghangosabban, mikor beléptem az előszobába. 😃 Kis szaros. ☺
Akkor most rizsázás következik:
Megjártuk Pestet. Végül mégis vasárnap indultunk, mert a fater le tudta mondani az aznapi feladatát. Persze most is stressz és kapkodás társult az induláshoz, mert az öregem szokása szerint tökölt. Vagy 10 perccel a tervezett időpont után rongyoltunk ki a kapun, gondoltuk biztos lekéssük a buszt, de azért kíséreljük meg elérni. Olyan jó tempót sikerült diktálnia az öregemnek, hogy a késői indulás ellenére 7 perccel a busz előtt értünk ki. Mielőtt felszálltunk, akkor vette észre, hogy a székemet beletolta egy kutya💩ba, aztán kiderült, hogy én is beleléptem egybe. Na, mondom így lehetett ilyen szerencsénk. 😁 Gyors kerék, meg cipőtalpsikálás és irány a busz. A sofőr berakta a széket a csomagtartóba, aztán mikor felszálltunk és 90%-os jegyet vett a fater, megkérdezte mire fel? 😂 Az öregemnek megnyúlt a feje, azt mondja "a fiam mozgáskorlátozott, nem vette észre, amikor elrakta a székét?" 😀 Talán még álmos volt a sofőr. 😉 Az út eseménytelenül telt, Pesten még némi villamosozás, aztán bő egyóra buszozás után végre helyben voltunk. Az a nap nyugisan telt.
Másnap, azaz hétfőn, vagyis tegnap volt nagyon szar napunk. Kezdjük azzal, hogy a Gabi kötekedős hangulatban volt, amiből persze a hangfelemelős "fúb@szdmegdehülyevagy"-on át következett a kiabálós kurv@anyázás és egyebek. Élvezetes volt napi többször hallgatni, szóltam egy idő után, hogy elég legyen, ígyis "idegállapotban voltam" 😆 az ügyintézés miatt. A faterom szintén és a Gabi még dühítette is, szóval csoda, hogy nem kapott agyvérzést. Szívbajt mondjuk majdnem, ugyanis miután a Kormányhivatalban egy darab 💩-ként beszéltek velünk + nem felelt meg a papír, amit amúgy ők kértek be! + közölték, hogy kell még ez is-az is, a fater rosszul lett az idegtől, beszúrt a szíve és szorított a karja. Megmondtam az ügyintéző csajnak, hogy beszéljen kultúrált ember módjára, ha az ügyfél is megtiszteli őt normális hangnemmel. Még a buszon is rosszul volt a fater, úgyhogy mondtam neki, hogy bejön velem a dokihoz, nincs apelláta. Bejött, kapott a nyelve alá Nitromintet, lefektette a Doki és helyrejött. Végre én is bejutottam kontrollra legalább Hozzá, aztán majd immunológia, érsebészet, stb. is sorra kerül. A vérnyomásom jó volt, a pulzus magas és szabálytalan, ahogy szokott, de valószínűleg ebben most szerepe volt az egésznapos erős stressznek is. Megnézte a nyakamat, szerinte nem a pajzsmirigyem dagad, hanem allergiás lehetek valamire, de nem volt benne biztos. Vannak allergiáim, de azok már kiskorom óta jelen vannak, a nyakam azonban csak nemrég kezdett feldagadni és fájni. Kérdezte, hogy megfigyeltem-e mikor dagad fel, de mondtam, hogy nem köthető konkrét dologhoz, egyszerűen gondol egyet és feldagad órákra, meg napokra, emellett szúró fájdalmat, fojtást érzek, nehéz nyelni, meg a hangom is elváltozik olyankor, van hogy szinte elmegy - fater biztos örülne, ha teljesen elmenne. 😉😂 Éjszaka is dagad és fojt, pedig olyankor nyilván nem eszem, meg nem érintkezem semmivel, szóval gondoltam, hogy nem allergia lesz, meg a Doki is csak tippelt. Írt fel allergia elleni gyógyszert, hogy meglátjuk hat-e? Még nem írom le a továbbiakat ezzel kapcsolatban, haladjunk sorban.
Kitöltötte a papírokat a fogyatékosságihoz, megírta az igazolást is - újból, nem baj, hogy 3 hete már mindent ugyanígy bekért a Kormányhivatal... 😠 Persze vissza nem kaptunk semmit, még a szakvéleményemet sem küldték vissza, pedig az most nagyon kéne. Másolatot nem fogadtak el, csak az eredetit, de nem kaptuk vissza és emiatt mindent kezdhetünk elölről. Vannak ugyan szakvélemények, de azokra a kiállításukkor nem került fel a végleges állapot és nekik olyan kell, viszont amelyikre később már felkerült, azt 3 hete küldte be a fater, mégis újrakezdetnek velünk mindent! Mint kiderült, azért nem felelt meg a formanyomtatvány kitöltési módja, mert félreértették a helyzetet: a faterom csak jelezte rajta, hogy tévedés történt és kérte, hogy folyósítsák tovább az ellátást, de ők úgy vették, hogy igényelni akarja és szerintük nem felelt meg az előírásoknak a kérelem, tehát nem jár a pénz. Könyörgöm, nem kérelmet adtunk be, minek adtunk volna be, amikor évek óta meg volt állapítva és kaptuk az ellátást?! Ott került a 💩 a palacsintába, amikor hónapokkal ezelőtt a Kormányhivatalban figyelmetlenül járt el egy ügyintéző, tévedésből beírt felülvizsgálatra, de nekem nem kellett menni a szakvélemény szerint, szóval nem vitt el a fater, ám Cegléden, ahol elbírálják a járandóságot nem tudják, hogy ott van a véglegesítés a papíron. Ők az alapján ügyködnek, amit a Kormányhivatal megküld nekik és mivel ott az ügyintéző elcseszte és beírt felülvizsgálatra, Cegléden csak azt látták, hogy be voltam rendelve, de nem jelentem meg, szóval abból a szemszögből nem jár nekem lóf@$z sem, elvették a pénzt. Senki nem hajlandó utánanézni, hogy mik az előzmények, meg mi van a szakvéleményen, inkább végigcsináltatják velünk újra a procedúrát. Aki hibázott és azzal nyakig a lecsóba nyomott minket, az pedig éli világát. 👏 Most az lesz, hogy az öregem beküldi az újabb igazolásokat, meg a kérelmet egy új felülvizsgálatra, mert máshogy nem hajlandóak megadni az ellátást, kénytelenek vagyunk újra lefutni a köröket. Újra kell kezdeni az egész ügyintézést, ahelyett, hogy kijavítanák a hibát. Tehetnek egy szívességet, különösen az, aki miatt rójuk a köröket a sz0pórolleren! Nekem szerencsém van, mert van segítségem, de vannak olyan rokkantak, akik maguk vannak. Helyettük, vagy velük nem tud senki elmenni elintézni az ilyen ügyeket, akkor ők hogyan járják ki maguknak a dolgokat?! Főleg hogy huszonnyolcféle helyről kell harmincháromféle szakvélemény, igazolás, anyámkínja. Még a fateromnak is megterhelő annyi helyre futkosni. Mit csinál akkor egy ágyhoz, vagy tolószékhez kötött ember?! Idegileg meg pláne gyilkos a dolog, főleg ha hozzánemértő, bunkó, vagy a kettő kombinációjával megáldott ügyintézőkkel kénytelen vergődni az ember (tisztelet a kivételeknek). Ráadásul a határidőket is olyan szűkre szabják, nekünk pl. 5 napon belül kellett - volna - mindent beszerezni, kitölteni, elküldeni. Csókoltatom azt, aki ezt a hangyaf@sznyi időt kiszabta! Főleg, hogy három hete kaptak meg mindent! Az oké, hogy igénylésnek értelmezték, ami nem is az volt 😂 és ezért nem felelt meg nekik az a nyomtatvány, de az összes többi papír rendben volt, akkor miért kellett újakat szerezni belőlük? Ott vannak az előzőek, csak hozzá kéne csatolni a szakvéleményhez! Gondolom ez is arra jó, hogy húzzák az időt és megint ne kelljen fizetni. Hányinger! Amit tudott beszerzett a fater, szakvélemény nincs több olyan, amilyen nekik kell, mert ami volt, az 3 hete pontosan náluk leledzik, úgyhogy amit tud bead és várhatjuk, hogy kijelöljék a felülvizsgálat napját, aztán azt, hogy lesz-e valami az egészből. Azt mondta a fater, hogy mivel már ~100 rongyot benyeltek, várunk, mert nem hagyja veszni. Inkább felcibál megint Pestre a vizsgálatra, mert akkor bebizonyosodik a jogosultság és kötelességük kifizetni azt a 100 rudit + amennyivel még addig megrövidítenek. Mondta, hogy ha mégis szívóznak majd tovább, akkor fog a betegjogi képviselethez fordulni.
A háziorvos is megdöbbent a dolgokon, meg az a nő is, aki kijött tegnap a GYOD-dal kapcsolatos felülvizsgálatot lefolytatni. Ha minden igaz, az már sínen van legalább. Nem nekünk kellett menni a bizottság elé, mint ahogy hittem, hanem kijött egy nő lakásra és ott kérdezgetett, megvizsgált. A fater szerint 4 éve is ő jött, én nem is ismertem fel. 😆 Kitöltötte a papírokat, elment és elvileg most már csak arra kell várni, hogy feldolgozzák a bennük foglaltakat, aztán jöjjön tovább az ápolási, vagyis a GYOD. Legalább ez a stressz megszűnt, ha jól értettem 5 év múlva esedékes a következő ilyen szemle.
Hogy a fogyatékosságival kapcsolatban mire jutunk, az jó kérdés. Most majd várjuk, hogy mikor kell menni arra a felülvizsgálatra is. Jó lesz, megint 5 óra utazás. 😤
Nonszensz, hogy következmények nélkül véthet valaki ilyen hibát és a másik cumizhat miatta. 👎
Visszatérve a Dokihoz: kitöltötte az igazolásokat, itt van már nálunk minden és olvasgattam. A diagnózisoknál találtam pár latin katyvaszt és az egyik idegen volt, mondom rákeresek neten, hogy mi a franc az. Kiderült, hogy csak a reflux, amiről tudok, csak latinul nem ismertem és az zavart meg a papíron. Ha már ott volt előttem a neten a reflux leírása, kíváncsiságból elolvastam a tüneteit, néztem mivel is jár pontosan a gyomorégésen és egyéb kellemetlenségeken kívül, amiket én is jól ismerek. Nincsenek véletlenek. 😉 Na mi volt a felsorolásban feltüntetve? Gégegyuszi! Bingó, ez sokkal valószínűbb, mint az allergia. Nem váltom ki az allergiagyógyszert, mert nem veszek be olyasmit, amit talán nem is kell, szedek eleget ígyis, meg a Doki is bizonytalan volt, hogy allergia-e egyáltalán, szóval nem kísérletezem magamon. Sanszosabb a gégegyulladás, mivel a refluxom erős, főleg stresszes időszakban, mint az utóbbi is, meg az allergia nem fáj szúróan, a gyulladás viszont annál inkább. Belenézett amúgy a számba a Doki és mondta, hogy gyulladtak a manduláim is, meg a torkom is, úgyhogy ezért is tartom esélyesnek, hogy a gégém is attól fáj, meg dagad. Allergiagyógyszer helyett gyulladáscsökkentőt fogok kérni, de addig is nekimegyek mézzel, meg egyéb természetes gyulladáscsökkentővel, minél kevesebb pirulát szándékozom magamba tömni. Stresszelni sem kéne, főleg ilyen erősen, mert az nem segít, de a jelenlegi helyzet idegtépő. Bár, tegnap már röhögtem kínomban és mondtam, hogy nem fogom magam kikészíteni a fos rendszer miatt, menjenek el melegebb éghajlatra. Tényleg nincs értelme stresszelni, de úgy fel tudják nyomni az ember agyába a trágyát, hogy az nem igaz.
Mindegy, félig-meddig tehát haladtunk, mert a GYOD továbbfolyósítása intéződik, a többivel pedig most nincs kedvem foglalkozni, mert elég volt tegnap egész nap agyf@szt kapni.
Ma délelőtt értünk haza, jó volt az állataink közé megérkezni, egyből csökkent a feszültségem.
Legifjabb szőrös barátom, a kismacska kiabált a leghangosabban, mikor beléptem az előszobába. 😃 Kis szaros. ☺
2019. szeptember 4., szerda
Ma megérkezett
a határozat, miszerint elutasították a fogyatékossági visszaigénylését illető kérelmünket. Az öregem bőszen b@szdmegelt, én is dühöngtem, ugyanis ott tesznek keresztbe, ahol tudnak, ráadásul csak azért van ez a cirkusz, mert valaki hibázott.
Nem először kellett beadni a papírokat és eddig elfogadták őket, most érdekes módon nem, mert valami nem tetszett nekik a kitöltésben, legalábbis indoklásnak az van írva, hogy nem felel meg az előírásoknak. Ugyanúgy lett kitöltve minden, mint eddig. Passz, hogy mi a kínjuk vele. Persze így átcsúszunk majd az 5, vagy hány hónapon, amin belül még visszamenőlegesen fizetnek, szóval megint szívunk, mert nem fogjuk visszakapni azt sem és elesünk majd az azon felül eltelt hónapok ellátásától is. Jelenleg tehát sem ápolási, sem fogyatékossági nem jön egy ideje, jól megvágva ezzel bennünket. Azt írták 5 napon belül kell benyújtani az újabb kérvényt a fogyira, szóval a fater bead megint mindent kedden és még ígyis épp'hogy sikerül majd neki. Megint mehet a háziorvoshoz is igazolásért, de úgyis bemennénk, mivel réges rég' látnia kellett volna már. Akkor egyúttal kitölteti vele a fater a nyomtatványt. Csesztek visszaküldeni, amiket beadott, szóval most a doki is, meg ő is kezdhet mindent elölről, ami azért is bosszantó, mert eleve jogtalanul vették el az ellátást. Tök felesleges körök megint. 😠 Ez a rendszer tökéletes terápia lehetne alacsony vérnyomásra, ugyanis garantált a 200-ig ugró érték, ha ügyeket kell intézni. Minden egy nagy kalap 💩.
Baromira kíváncsi vagyok, hogy mi fog kisülni ebből. Na, meg a bizottság is mit fog kihozni a látottakból-hallottakból. Meg sem lepne, ha az állapotromlás ellenére visszavennének a százalékomból és ezáltal a pénzből, mert többekkel megcsinálták már.
Hányinger, amit művelnek az emberekkel.
Ma sokat aludtam és mikor ébren voltam, nem volt jó a közérzetem, meg ólmos fáradtság ült rajtam továbbra is. Délután megint ébredtem és úgy tűnt kialudtam mindent, de aztán újra nem voltam jól és a helyzet romlott, de akkor már felismertem, hogy a roham előszelét érzem. Jött is, de nem csak egy és hosszan tartott, mire lecsengtek, meg erős rosszullétet éreztem közben, szóval ez megint egy durva kanyar volt. Bízom benne, hogy csak a front hozta ki, mert akkor talán nem lesz gond az úton. Igaz, mondtam az öregemnek, hogy a reggeli busszal menjünk, mivel reggelente nem szoktam rosszul lenni, roham is csak egyszer jött hajnalban és az is tavaly volt már, meg ha a 6:45-össel megyünk, sanszos hogy bekómálok még és alszom 1-2 órát, tehát a 4 órás út érzésre a felére fog csökkenni, a szervezetem pihen és ez is csökkenti a rosszullét esélyét. A Népligetből mégegy óra buszozás, de ha tudok aludni a távolságin, akkor nem fog gondot okozni.
Megint kómás vagyok, pedig a roham után is aludtam, meg napközben is több órát. Elteszem magam holnapra. 😴
Nem először kellett beadni a papírokat és eddig elfogadták őket, most érdekes módon nem, mert valami nem tetszett nekik a kitöltésben, legalábbis indoklásnak az van írva, hogy nem felel meg az előírásoknak. Ugyanúgy lett kitöltve minden, mint eddig. Passz, hogy mi a kínjuk vele. Persze így átcsúszunk majd az 5, vagy hány hónapon, amin belül még visszamenőlegesen fizetnek, szóval megint szívunk, mert nem fogjuk visszakapni azt sem és elesünk majd az azon felül eltelt hónapok ellátásától is. Jelenleg tehát sem ápolási, sem fogyatékossági nem jön egy ideje, jól megvágva ezzel bennünket. Azt írták 5 napon belül kell benyújtani az újabb kérvényt a fogyira, szóval a fater bead megint mindent kedden és még ígyis épp'hogy sikerül majd neki. Megint mehet a háziorvoshoz is igazolásért, de úgyis bemennénk, mivel réges rég' látnia kellett volna már. Akkor egyúttal kitölteti vele a fater a nyomtatványt. Csesztek visszaküldeni, amiket beadott, szóval most a doki is, meg ő is kezdhet mindent elölről, ami azért is bosszantó, mert eleve jogtalanul vették el az ellátást. Tök felesleges körök megint. 😠 Ez a rendszer tökéletes terápia lehetne alacsony vérnyomásra, ugyanis garantált a 200-ig ugró érték, ha ügyeket kell intézni. Minden egy nagy kalap 💩.
Baromira kíváncsi vagyok, hogy mi fog kisülni ebből. Na, meg a bizottság is mit fog kihozni a látottakból-hallottakból. Meg sem lepne, ha az állapotromlás ellenére visszavennének a százalékomból és ezáltal a pénzből, mert többekkel megcsinálták már.
Hányinger, amit művelnek az emberekkel.
Ma sokat aludtam és mikor ébren voltam, nem volt jó a közérzetem, meg ólmos fáradtság ült rajtam továbbra is. Délután megint ébredtem és úgy tűnt kialudtam mindent, de aztán újra nem voltam jól és a helyzet romlott, de akkor már felismertem, hogy a roham előszelét érzem. Jött is, de nem csak egy és hosszan tartott, mire lecsengtek, meg erős rosszullétet éreztem közben, szóval ez megint egy durva kanyar volt. Bízom benne, hogy csak a front hozta ki, mert akkor talán nem lesz gond az úton. Igaz, mondtam az öregemnek, hogy a reggeli busszal menjünk, mivel reggelente nem szoktam rosszul lenni, roham is csak egyszer jött hajnalban és az is tavaly volt már, meg ha a 6:45-össel megyünk, sanszos hogy bekómálok még és alszom 1-2 órát, tehát a 4 órás út érzésre a felére fog csökkenni, a szervezetem pihen és ez is csökkenti a rosszullét esélyét. A Népligetből mégegy óra buszozás, de ha tudok aludni a távolságin, akkor nem fog gondot okozni.
Megint kómás vagyok, pedig a roham után is aludtam, meg napközben is több órát. Elteszem magam holnapra. 😴
2019. szeptember 3., kedd
Megvan
az időpont a felülvizsgálatra. Hétfőn kellene megjelennem, ám a fateromnak dolga lesz vasárnap, amikor utaznánk (egy nappal hamarabb megyünk, hogy ki tudjam pihenni az utat és ne rögtön utána kelljen a felülvizsgálatot megejteni) és mivel a feladatát nem mondhatja le, élni fog az időpontmódosítás lehetőségével, így kérni fogja, hogy kedden jelenhessek meg, mert a hétfő az utazással fog telni. A Krisz nem tud eljönni értünk, szóval marad a távolsági busz és a 4 órás zötyögés, viszont mivel a kánikulának vége, így legalább a hőség miatti rosszullét veszélye megszűnt. Mindig kifáraszt egy egyórás út is, szóval tuti nem leszek topon, mire felérünk, viszont a Gabinál lepihenhetek, amikor megérkezünk. Nála fogunk héderelni, mert felutazunk, akkor pihenés, másnap lecsekkol a bizottság + a házidokimhoz is időszerű betolni az arcomat (remélem már letelt a szabadsága és rendel, bár úgyis felhívom az út előtt, hogy megtudjam), szóval aznap nem jutnánk haza, meg nem is lenne jó ötlet a hosszú utat bevállalni úgy, hogy előtte ide-oda cirkáltunk, úgyhogy csak a következő napon jövünk haza.
Kaptam egy fasza cipőt, erre kicsi. Mondtam a fateromnak, hogy nem baj, levágok a lábujjamból. 😃 Eléggé elnézte a méretet, 2 számmal kisebb, mint a lábam. 😆 Meg sem lep, hogy még mindig nem tudja mekkora a lábméretem.
Kaptam egy fasza cipőt, erre kicsi. Mondtam a fateromnak, hogy nem baj, levágok a lábujjamból. 😃 Eléggé elnézte a méretet, 2 számmal kisebb, mint a lábam. 😆 Meg sem lep, hogy még mindig nem tudja mekkora a lábméretem.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)