Ennyit arról

hogy jobb perceimben sétálgatok. Rámparancsoltak tegnap, hogy nem kelhetek fel, szigorú fekvés van. Nem mintha gyakran és sokáig flangáltam volna, mivel nem is esik jól, meg fokozódik olyankor a fulladás is (a rtg, meg az ultrahang állítólag látott egy kevés folyadékot odabent, arra fogják a fulladást is), csak felfekvést sem akarok kapni (mivel már befigyel időnként az égő fájdalom farkcsont, lapocka, meg saroktájékon) és gondoltam az sem jó, ha folyton csak fekszem. Pedig most muszáj. Kapok antibiotikumot, meg #tudomisénmit, hogy a gyuszi és ezáltal a folyadék elhúzza a csíkot. Azt mondták, hogy ha jobban felszaporodik, akkor le kell szívniuk. Kösz, azt kihagynám, szóval remélem elég lesz az antibiotikum. Abban is bízni kell, hogy nem terjed rá a szívburokra a gyulladás, ugyanis ezzel az eshetőséggel is megnyugtattak. :-D
NEM FOG!
Holnap lejár az értágító kúra.

Költözés és helyzetjelentés

Nem nekünk kell otthonról, csak én költöztem el a Kardiológiáról.
Ennek a jó oldala értelemszerűen az, hogy ez azt mutatja: a szívem a múltkori eset óta viselkedik és egyelőre azt nem kell górcső alatt tartaniuk.
A rossz oldala az, hogy nem hazakerültem, hanem a Belgyógyászatra, mert más fronton még vannak problémák. Nevezetesen és többek között az, hogy begyulladt a mellhártyám, ebből kifolyólag hol hőemelkedés, hol láz boldogít, köhögök, fulladok, stb.
A keringésem se' oké; tegnapelőtt este az éjszakás nővér elmondása szerint megint hullafehér voltam, kékes szájjal és körmökkel (utóbbit én is láttam), megint nehezen kaptam levegőt is. Kaptam oxigént és az helyrerakta a színemet, meg a fulladást és a szédelgésem is enyhült.
Kapok értágítót is, többek közt.
Mikor-hogy' vagyok, a #középszar és az #igencsakszar közérzet váltja egymást. Nem baj, én ebből azt vonom le, hogy amíg fáj valami, amíg kellemetlen valami, addig érzek, tehát élek és más nem is számít!
Éjjel ismét fulladásra és csatakosra izzadt ágyra ébredtem, ez reggelre megszűnt, de voltak helyette fasza kék lábkörmök. :-D Nézzük a jó oldalát, a kék a kedvenc színem. Ha már a színeknél tartunk; megint vannak foltjaim is.
Az étvágyam tegnap behúzta a féket, ennyit arról, hogy kitartóan jó.
Vannak azért jó dolgok is, pl. a hangulatomra nem hatnak ki ezek a dolgok, jókat nevetek. Időnként erőm is van kiülni az ágy szélére, sőt, pár métert menni is és ezt kihasználom olyankor, mert nem tesz jót a folyamatos fekvés sem. Ma is sétáltam már egy keveset, de zömmel feküdni/aludni esik jól.

Egyenlőre még

nem beszélnek hazamenetelről, viszont nem voltam olyan rosszul azóta - maradjon is így! Gyengeség, szédelgés, fejfájás/zúgás, rossz közérzet, időszakos fulladás és időnkénti ritmuszavar még boldogít, de lehet, hogy csak a front tesz oda. Most állítólag erős. Ma a lábam is meg van hülyülve; fel akar gyulladni és ég a lábfejem, közben elvörösödik az ujjaimmal együtt, azok fel is puffadnak. Ahogy előbbi lecsitul, lemegy a puffadás is. Mondom miaf@$z? :-D Azt mondták a keringés játszik.
Ma valamitől hőemelkedésem is volt, de a délutáni méréskor már nem jelezte a mérő.
Az étvágyam jó, eszem a kórházi kosztot is, meg azt is, amit otthonról kapok és még nassolni is marad kapacitás. Ma hoztak az 'apámék' milánóit, madártejet, csokit és üdítőt. Ja, meg almát és narancsot. Pont aludtam, mikor jöttek és az öcsém szokás szerint szívatni akart. :-D Mindig húzzuk egymást valamivel. Arra keltem fel, illetve riadtam, hogy a talpamat csikizi. Azt mondja "tudtam, hogy erre felébredsz". :-D Tudniillik az olyan rohadt mód' csikis (főleg így 'mesztéláb'), hogy az embertelen. Majdnem szájbarúgtam, mert okos módon elég közel is hajolt hozzá és a reflex az reflex. :-D Ezen is röhögtünk egy sort, meg beszélgetés közben is. Most az öreg is normális, sőt, kifejezetten rendes volt.
Mondták, hogy tegnap be lett szántva a kert. Király, megint egy lépést haladtunk.
Ja, lett tegnapelőtt új akkum! Be is hozták és zsírul működik vele a mobilom, furcsa is volt először, hogy nem merül le pikk-pakk.
Ja és a Gabi újságolta, hogy vett gitárt. Őőő...... Jó. Mondtam neki, hogy néha azért legyen majd csend is. :-D

Sokminden történt mostanság

Kórházban vagyok, többek közt emiatt is hallgattam.
3 napig megfigyeltek az intenzíven, de azóta már sima kórterembe kerültem.
[Kicsit rizsázni fogok, hogy a későbbiekben ha kell, vissza tudjam követni a mostani állapotomat. Ez fontos lehet egy következő rosszullét esetén.]
A rosszullétet megelőzően már pár napja rosszalkodott a ketyegőm, köhécseltem, furcsa közérzetem volt, a lábam enyhén dagadt, stb., de azt hittem csak a front okozza ezeket. A fater megjegyezte a rosszullét előtt nemsokkal, hogy jó szarul nézek ki, falfehér vagyok. Mondtam neki, hogy jól vagyok. (Tényleg jól voltam.) Aztán éreztem, hogy a szívtájékom nehéz, szédelgek és nyomás van a fejemben. Lefeküdtem, hátha jobban leszek és jobban is lettem, mert a fejemből a nyomás elmúlt, viszont a szívtájéki diszkomfortérzet maradt. Nem mozogtam, hátha az is elmúlik, de nemhogy javult volna a helyzet, inkább rosszabb kezdett lenni. Elkezdett a szívem össze-vissza ütögetni és nyomás-szúrás volt a mellkasomban, miközben a jobb karomon párszor átszáguldott valami forró-szorongató érzés, majd kiment a vállamba, aztán abbamaradt és ugyanezt elkezdte a bal karom-vállam is, bár ott csak 1-2× szorított, eközben rámjött az a jellegzetes nagyon fos közérzet, amit már ismerek. Nagyon rosszul lettem pillanatok alatt. Jött a fentiek mellett a fulladás, az erős hányinger, gyengeség, a szám kiszáradt, meg valami forróság áradt szét a gyomrom tájékáról, adrenalinnal megspékelve. Ezt az adrenalinlöketet vagy 3-4× éreztem. Nem szoktam tőle megijedni, de mióta mondta a dokim, hogy ez egy vészreakciója a szervezetnek arra, hogy ne krepáljon be a keringés - ezekkel az "adrenalinfröccsökkel" próbálja állítólag fenntartani - ennek a tudatában átfutott az agyamon, hogy mi van, ha megint megtörténik. Imádkoztam az Úrhoz és bíztam, meg persze mentőt hívattam.
Behoztak és az intenzívre vittek monitorra kötni, ami állítólag azért kellett, hogy alaposan megfigyeljenek, meg ha megint gebasz lenne, akkor helyben legyek. Végül nem ismétlődött meg az az erős rosszullét. A szívelégtelenségemmel magyarázták amúgy.

Sokszor eszembejut egy Jóbarátom, a Jani. Aggaszt, hogy nagyon csendben van egy ideje. Hiányoznak az eszmecserék is. A blogján sem látok aktivitást, ami anno megnyugtatott. Remélem nem történt baja és hallok még Felőle!

A másik, ami nyomaszt, azok az öcsém körüli dolgok. Ő is komoly beteg, mint megtudtam és hiába a ~ 10 év távolság, meg hogy "csak" féltesóm, valamint annak dacára, hogy nem együtt nevelkedtünk és időszakosan találkoztunk csak, jobban viselkedik velem, mint a "család" más tagjai és ez kölcsönös. Vannak neki is hibái nyilván, meg tud az agyamra is menni, ugyanakkor csípjük egymást, szóval nem hagy hidegen a sorsa. Az egyik felem haragszik rá bizonyos dolgok miatt, de a másik kedveli és félti, mert mégiscsak az öcsém, meg rendes, jószívű. Hiába 22 éves, ösztönösen kiállok mellette a faterral szemben, ha épp' igazságtalanul cseszi le, vagy bunkózik vele - ami majdnem napi szintű. Már megjegyezte a Gabi ezt is, meg hogy velem is durvul a fater (amiatt is, mert védeni merem vele szemben a Gabit), valamint hogy pillanatok alatt elkölt minden pénzt, nem mosdik, stb., szóval neki is feltűntek már azok a dolgok, amiktől eddig csak én kaptam agyvérzést, mivel én éltem csak vele.
Komoly betegséggel él a tesóm is és gyógyszereket kell(ene) szednie. DE! Az okos önkényesen abbahagyta őket (már az is felelőtlenség volt, mivel gyógyszereket - főleg szteroidot - nem hagy abba az ember egyik napról a másikra), amit azzal magyarázott, hogy depressziós is és egy időben meg akart halni. Már régen dokihoz kellett volna mennie állapotfelmérésre, meg hogy újra beállítsák a gyógyszereit. Ígyis csoda, hogy még él, de talán végre felfogta a dolog súlyát, mert a múltkor kért időpontot a dokijához. Folyton alszik, fogyott egy csomót, stb., szóval sürgősen kezelni kell.
Sok téren felelőtlen, önfejű és tájékozatlan. Sok a feszültség otthon miatta is, mégis sajnálom, mert neki is jól kijutott a szarból és ugyan nálunk sem rózsás a helyzet, de legalább az az életforma és egyebek a múlté, amikben eddig része volt.
Remélem felveszik a kórházba hamarosan és hogy nem okozott maradandó károkat a gyógyszer hanyagolása.
Sokat cseszegeti őt is az öreg, ami nagyon nem oké, főleg azok után, hogy anno mellőle is lekoccolt, szóval nem ezt kéne kapnia tőle. Azt már úgysem pótolhatja, amit kihagyott, de most itt lenne a lehetőség, hogy adjon valamit. Legalább próbálja azért terelgetni is. Én is, amennyire tudom. Majd meglátjuk, hogy mi forrja ki magát ebből az egészből.

Vannak jobb hírek is.
Az egyik, hogy lassan, de halad a ház és a házkörüli dolgok. Az elmúlt hetekben sokat tevékenykedtünk; leszedtük a terasz tetejéről a régi cserepeket, elbontottuk az egyik omladozó ólat, füvet nyírtunk az udvaron és a ház előtt, biztonságosabbá tettük a pincelejárót (nem volt tanácsos rálépni, de most már nem tud beszakadni az ajtaja), stb. Nemsokára beszántják a kertet is és lehet ültetni a zöldségeket, meg a medencének is kialakítjuk a placcot. A házon belül is elindult végre a renoválás, a konyha fala van épp' javítás alatt, aztán a zuhanyozó és mosóhelyiség is sorra kerül nemsokára, elvileg.

Lett egy új családtagunk is, egy 8 hónapos szuka csivava-mopsz keverék személyében. Mivel rám van tapadva, én lettem a gazdája Neki is. Égetnivaló, de nagyon aranyos. Immár 3 kutya, 2 macska és egy kacsa él velünk.

Nemrég megint inkasszóztak, a fater persze továbbra sem megy az oka után, de legalább végre megmozdult és az én pénzemet átirányíttatta, hogy többet ne tudják azt is lekapni. Jó reggelt...

Most a közgyógyomat is újra fogja igényelni.
Állítólag jogtalanul szüntették meg.

Talán új akku is kerül nemsokára a telefonomba.

Amivel szívni lehet

azzal általában szívok is, de nem gondoltam, hogy ilyen helyzet is elő fog állni, mert ez már nonszensz.
Ugye volt az a kínlódás a diagnózist illetően, amikor a háziorvosom kapta csak meg az eredményt és elkeverte. Azt mondta, hogy fejből csak a vasculitis megnevezésre emlékszik, a pontos fajtára nem, de megígérte, hogy megkeresi a zárómat, amiből kb. ~ másfél évig tartó telefonálgatás, hitegetés, várakozás, stb. lett, mire bepöccentem (hamarabb kellett volna...) és írtam a kórháznak, egész' pontosan az immunológusnak, aki kezelt. Ez volt idén januárban és jött is válasz tőle pár nap múlva, amiben azt írta, hogy e-mailben nem tájékoztathat az adataim védelme miatt, de én, vagy a gondviselőm személyesen befáradhatunk a zárójelentésemért, vagy a házidokim megtekintheti valami eeszt nevű felületen a másolatát. Végre közelebb jutottam az eredményhez - gondoltam én...

A házidokimnak továbbítottam is ezt az infót és vártam, hogy most már végre tegye a dolgát és tájékoztasson a diagnózisról. Csend volt megint, szóval nemrég újra írtam a kórháznak, meg az öregem felutazott a múlthéten Pestre és bement a dokimhoz, egyrészt gyógyszereket íratni, másrészt hogy az asztalra csapjon és a betegjogi képviselőt is megemlítse neki, mivel oda készültünk.
Mindenre számítottam, csak arra nem, ami kiderült.
Állítólag nincs vasculitisem! Milyen jó, hogy abban a hitben tartottak másfél évig... Jó, azért ez nem lett volna ennyi, ha a dokim teszi a dolgát és újrakéri a zárót rögtön azután, hogy elkeverte, meg ha az öregem eljuttatott volna a kontrollokra, mivel a kontroll vérvételből egyből kiderült volna, hogy nem az van. Lestem nagyot, mikor az öreg mondta, hogy mi a dörgés. Állítólag az immunológus felhívta a házidokimat (gondolom az újabb e-mailem hatására) és mondta neki, hogy a vasculitisre csak gyanú volt, ott is volt a papíron a kérdőjel mellette. Az mondjuk érdekes, hogy a kórházból való eljövetelem után állítólag maga az immunológus mondta a dokimnak a telefonban, hogy vasculitist talált. Vagy ezt is félreértette a dokim?
Fasza, hogy a félreértések mennyire más irányba tudják vinni a dolgokat.
Akár örülhetnék is, hogy nem vasculitis (örülök is), viszont valami más rombol helyette, mennem kell vérvételre, hogy kiderüljön mi az, úgyhogy megintcsak nem tudom mivel állok szemben. Ennyiből jobb lett volna a vasculitis, mert legalább biztosat tudtam volna.
Gőzöm sincs ezekről a dolgokról, ezért laikusként teszem fel a(z egyelőre még költői, de majd a dokinak is felteszem) kérdést, hogy ha nem vasculitisre jellemző, akkor milyen antitestek lepték el a véremet? Ezek szerint pontosan nem egyértelmű, hogy mit támadnak? Gondolom akkor emiatt kell az újabb immunpanel. A faterom megkérdezte, hogy ha nem vasculitis, akkor mitől vannak a véraláfutások, csomók? A doki szerint attól, hogy az ereim egy része fejletlen, meg túl kicsi (ezt az érsebész is mondta, meg hogy kb. a 25%-uk nem is működik) és rugalmatlanok is az érfalak, emiatt nagy teher van az érrendszeremen, meg a szívemen, a többlet terhelés miatt pedig az alapból is rugalmatlan erek szétdurrannak, meg a szívem is ezerrel melózik, ez okozza a nyugalmi helyzeti 120-130-as pulzust (amit a gyógyszer egész' jól levisz a normális, vagy ahhoz közeli tartományba), meg ettől gyengült meg.
Erre a tortára pedig a Raynaud szindróma teszi fel a habot.
Teendő annyi van, hogy nem erőltethetem magam (na, erre gyúrnom kell, mivel folyton teszek-veszek, nem szoktam kímélni magam), meg ugye az értágítás kell. Írt fel a doki most mást a Pentoxyfillin helyett, állítólag ez jobb (Pentoxyl).
Kíváncsi vagyok mikor juttat el a faterom arra a vérvételre...
Nem bosszankodom már a tévhitben tartáson, mivel attól semmi nem lenne jobb. 1 napig dühöngtem, aztán lehűtöttem a fejemet azzal, hogy a ronyó sehová nem vezet, meg hogy legalább már nem futkosom potyára olyan erdmény után, ami nincs is.
B@sz'ki... ez az én formám. :-D
Most már csak arra vagyok kíváncsi, hogy mi dolgozik bennem olyan szorgalmasan?

Ma egész' jó napom volt

Tegnap reggel óta ébren vagyok. :-P Illetve majdnem, mert 3 órát azért sikerült aludni, de többet nem, hiába voltam hullafáradt. Miután átestem a holtponton, egész' használható lettem.
Segítettem a kertrendezésben is, meg kiültem az Alexhez. Hihetetlen a kis szaros. :-D Olyan sprinteket levágott örömében, hogy azt hittem belémszáll, de épp'hogy bevette mellettem a kanyarokat. Úgy dobognak futáskor a lábai, mintha egy gyorsvonat zúgna el. A hátamra is ráugrott, ahogy ültem a fűben és majdnem fellökött. Jól megnőtt és erős, masszív alkata van. Már felemelt lábbal slagol, szóval lassan felnő. Lassan. :-D Még mindig vannak kölyökkutyás viselkedésformái.
Természetesen agyon kellett simogatni, ami nem esett nehezemre. :-)) Többször is leült mellém és együtt bámultunk a semmibe. Időnként jól képen nyalt a 20 méteres nyelvével. :-D
Jó volt lazulni a jó időben, rámfért már egy kikapcs, végre most tényleg nem agyaltam semmi gondon, csak az ingerekre figyeltem, amik a természetből és a kutyámtól jöttek.
Elmentünk aztán a boltba is. Bakker, tegnap meg kishíján öntapadós matricák lettünk egy seggfej szélvédőjén, szintén boltba menet. Éppen átkeltünk az úton, amikor egy piros "szuperverda" száguldott felénk, szerencsére a fateromnak jó volt a reflexe, így lökött rajtam egy nagyot a füves útszél felé, hogy ne kapjon telibe az a baromarcú. Ez még hagyján, de ott volt pár méterre egy rendőrjárgány, amiben kedélyesen cseverészhettek, vagy gőzöm sincs mit csinálhattak a rendőrök, de hogy a fülük botját nem mozdították a "jelenetre", az hótziher'. A muki tépett vagy 120-al, hangja is volt rendesen, szóval kizárt, hogy nem vették észre. Ez a baj! Ezért tojnak bele egyesek a szabályokba, törvényekbe. Sokszor a lepkefingot érő "ejnye-bejnye" is kicsapja a biztosítékomat, de hogy most már annyit sem kapnak a szarháziak...
Élünk, ez a fő.
A boltból hazaérkezve csengettek, jött a fa. Jól kicentiztük az időt. A Gabival vállalkoztunk a behordásra (mert a házunk előtti füves placcra borította le a pali), 10 mázsát mire behordtunk taligával, kimelegedtünk. Széthasadni készülő fejjel igazi élvezet volt, de talán csak a melegfront a ludas. Azóta sem enyhült, de majd nemsokára úgyis kivonom magam a forgalomból mára. Remélem fogok tudni aludni.
Más téren oké vagyok, leszámítva, hogy most már végképp fogalmam sincs, hogy pontosan hol gyökerezik az izzadás-probléma, ezért nem tudom melyik területhez forduljak vele; bőrgyógyászat, neurológia, pszichológus, vagy a túlműködő pajzsmirigyre kellene már ránézetni?
A gond eddig főként a kezemmel és lábammal volt, de egy ideje néha máshol is erős verejtékezést tapasztalok, ami független a hőmérséklettől, a hangulatomtól, szóval gőzöm sincs mi okozza, de egyre zavaróbb. Sokszor éjszaka arra kelek, hogy testszerte tiszta víz vagyok, ez pedig újkeletű gond. A kezem-lábam is rákapcsolt, nagy örömömre. Ez nyáron lesz a legjobb.

Otthon, "édes" otthon...

Ma tették ki a szűrömet a kórházból. A közérzetem változó, de ez nyilván az egymást érő frontoktól van, viszont egyelőre megint nem rohamozom pár napja és úgy néz ki a TIA sem hagyott nyomot, mindenem úgy működik, ahogy előtte.
Ma a fejem sem fájt és nem is szédültem.

Tegnap

semmi baj nem volt egész nap, egy kis fejfájás-szédülést leszámítva. Állítólag ma erős melegfronti hatás van megint, nem is voltam jól reggel, meg délelőtt, de nem volt komolyabb baj. Azóta jól vagyok.
Az öregemék bejöttek délután, hoztak jó kis bográcsban készült paprikás krumplit, meg friss kenyeret. Be is toltam mindet, fasza volt! Kaptam csokit is. Attól tuti meggyógyulok. ;-D
Ahhoz képest, hogy függő vagyok, elég jól kontrollálom egy ideje a fogyasztását.
Nem sok minden történt ma velem, infúziót kapok továbbra is, rámnézett megint a neurológus, ilyesmik. Mértek is, 62 kg vagyok. Nem örülök a legutóbbi 63,5 után, de jobb, mint a 60, az 57-nél meg pláne.

Tegnap este

baromira szarul voltam. Nappal írtam, hogy jól vagyok, tényleg semmi bajom nem volt a fejzúgáson és enyhe fejfájáson kívül, meg a lábaim voltak gyengék. Na, aztán este 7-kor beindultak a dolgok. Először úgy tűnt csillapodik a fejfájás, majd újra maxra kapcsolt a szédüléssel együtt. Megpróbáltam elaludni, de nem hagyott. Elkezdett "szikrázni" a szemem, majd nemsokkal később jöttek a jól ismert jelei a rohamnak, úgyhogy tudtam mi következik. 3 jött (amiből 2 enyhe volt), hosszabb-rövidebb szünetekkel. Párszor rámnéztek, de egy örökkévalóságnak tűnt. Ezekkel semmit nem tudnak kezdeni, nekem legalábbis ezt mondta anno a doki, mert állítólag a keringési zavar okozza őket, ami az agyamra is hat és mivel az alap kórságra ma még nuku gyógymód, "próbáljam átvészelni a rohamokat". Próbálom.
Hallani hallottam mindent magam körül, de se mozogni, se beszélni nem tudok ilyenkor, úgyhogy nem tudtam szólni, hogy zsibbad a bal arcom. Mire tudtam beszélni, az is elmúlt már. Semmi egyéb szokatlan nem volt, csak az és csak 1-2 percig éreztem. A 3. kör után se kép, se hang, elaludtam, mint akit lecsaptak. Ilyenkor nem is álmodom, pedig minden éjjel szoktam többet is. Gondolom mélyen alszom ilyenkor.
Mára megint mintha semmi nem történt volna. Működik mindenem, a közérzetem is egész' jó, enni is tudok. Nagyon furcsa, hogy ilyen élesváltásokat csinál a szervezetem, meg ilyen szeszélyesen.
"Apám" a szokott módon tojik rám, de nem érdekel. A Tesóm hisz bennem, imádkozik is értem, szeret, a féltesóm is beszélget velem, érdeklődik a hogy'létem felől, ezek pedig erőt adnak. A hitem meg persze töretlen, ami szintén nagy löketet ad!
Nem arra az egyre fogok koncentrálni, akinek a viselkedése és hozzámállása lehúzna, hanem azokra, akik motiválnak. Csak ennek van értelme.
Nem tudom, hogy az értágító hat, vagy a ~22°C, netán a kettő együtt, de ma nincs jéggéfagyva a lábam. Hideg, de nem az a jeges, nem zsibbad, nem fáj. *kezével lájkol*

Kórházban

vagyok, mert volt egy kis buli a fejemben.
Jó ideje nem jártam bent, mert nem adódott olyan probléma, ami miatt kezelésre szorultam volna, szóval úgy gondolom nincs okom panaszra. (Ha volna sem panaszkodnék.)
Az utóbbi időben több este is rohamoztam, majd néhány napja elmúltak ugyan, de a szédülés-fejfájás-fejzúgás megmaradt és a hőemelkedés is megint itt van, ahogy a véraláfutások is, úgyhogy vasculitis barátom szorgalmasan ügyködik. Talán az köpött bele a keringésem levesébe.
Egyik este bizsergett többször a felsőajkam feletti rész, ami nem tudom, hogy előjel volt-e, de másnap reggel úgy keltem, hogy a fejem majd' szétrobbant, erős szédüléssel megspékelve, majd teljesen lezsibbadt a szám. Megpróbáltam beszélni, de csak hümmögni sikerült. Déja vu befigyelt persze. Mivel kikiabálni nem tudtam a konyhába, ahol a faterék voltak, fel akartam kelni, hogy majd kimegyek és jelzem valahogy a gondot, de a jobb kezem-lábam sem akart együttműködni, nehezek voltak és kicsit bizseregtek. Tudtam, hogy gáz van. Nemsokára enyhültek a dolgok, de a fejfájás-szédülés nem múlt el, viszont akkorra már tudtam beszélni, meg jobban mozogni, úgyhogy szóltam, hogy mi volt és azonnal juttassanak kórházba.
Nem tudom mikor mehetek haza, megfigyelnek.
A szív uh eredménye szerint nem a szívemből indult ki a keringési zavar, ami jó hír! Mostanság a szívem alig jelzi a létezését.
Bekukkantottak a fejembe is, ahol megcsodálhatták a légüres teret. :-D Komolyra ferdítve a szót; nem látták a rögöt, időközben feloldódhatott. Napok óta fájnak-fagynak megint a lábaim, előző este is volt egy kb. félórás, erős lábfájásom; a vádlim szét akart durranni, közben meg a lábfejem zsibbadt-lefagyott, ezt elmondtam és szerintük a lábamban keletkezett érgörcs okozhatott rögöt, ami aztán az agyamba vándorolva balhét csinált. Ez azért is gáz, mert sokszor van ilyen érgörcs és nem csak a lábszáramban. Szedek véralvadásgátlót, bár az sem véd 100%-ig, inkább csak mérsékli valamelyest a veszélyt.
Rög nem volt már az agyamban, de láttak 2-3 mm-es régebbi sérüléseket. Régen, mikor MRI-vel néztek, azt mondták: nem látunk semmit a fejében. Ezután mindig mondtam, hogy orvosilag igazoltan agyatlan vagyok. :-))) Ezek szerint mégsem.
Na, de komolyan: örülök, hogy a szívem oké és az agyamban sincs rög. Az viszont meredek, hogy most vagyok a leginkább veszélyben, mert állítólag a TIA utáni első napokban szokott bekövetkezni a "nagy stroke". Gondolom emiatt is tartják rajtam a szemüket. Ígyis örülhetek, mert még nem volt agyvérzésem, "csak" ez az elzáródásos történet, de ebből viszont volt pár és ezeknek a nyomait látták meg a felvételeken, meg egy sem jó jel, nemhogy ismétlődve. Ennek ellenére nyugodt vagyok, mert értelmetlen volna félelemben élni, meg a kattogástól nem lenne jobb. Sőt. Bízom Istenben, hogy ezután is megóv a nagyobb buliktól. A neurológus is megvizsgált, jól működöm már, de a rosszullétet követő pár órában még az egyensúlyom csapnivaló volt (a szokásos 'keljfeljancsit' is leköröztem), folyton elvitt a fejem az egyik irányba és dőltem el, meg tök furcsa volt, hogy ébren voltam, mégis mintha félálomba kerültem volna időnként, mindenféle zagyvaságot láttam-hallottam pillanatokra.
Talán megúsztam komolyabb károk nélkül.
Ami visszamaradt az eddigiekből az a rövidtávú memória bekrepálása, a koncentrálóképesség gyengülése, az egyensúlyzavar, meg a szavakat/mondatokat néha halandzsának hallom és vissza kell kérdeznem. Egyelőre ezeket fogták rá az agyamban eddig lezajló folyamatokra, remélem ez a legfrissebb nem okozott semmit. Komolyat tuti nem, arról már tudnék.
Most figyelnek, kapok értágítót és pihenek. Jól vagyok amúgy, csak a fejemből kivehetnék már a repülő sugárhajtóművét. :-D Kb. úgy zúg, pedig most éppen jó a vérnyomásom.