14. ülés (egyben az idei utolsó) és egyebek

Szokott mód' indítottunk; hogy' vagyok, hogy' telt az elmúlt hét, mire mondtam, hogy azóta a balhé óta nem volt több és hogy egyben vagyok.

Abban maradtunk ugye legutóbb, hogy amikor az erőm visszatér, azon fogunk dolgozni, hogy hogyan tudok hatékonyabban határokat húzni a fater passzív-agresszív húzásai ellen. Kérdezte a mókus, hogy készenállok-e, vagy átbeszélnék-e bármit abból a múltkori esetből, de nem akartam rugózni rajta, úgyhogy kértem, hogy menjünk tovább.

Korábban már szóbakerült a kulcs, de mondtam, hogy nem zárható a szobaajtó, mert kulcs sincs és a zár is rossz, viszont azóta szereltem fel záró kampót. Persze nem tetszik az öregnek, azzal 'fenyegetőzött', hogy betöri az ajtót, de nem hiszem, hogy megtenné. Ha mégis, nem járna jól, mert az már tényleg komoly megsértése volna a magánszférának. A mókus szerint azért dühös, mert így elveszíti a kontrollt, de erre nyilván én is rájöttem magamtól.

Kérdezte, hogy a 'játékok' azóta is a helyükön vannak, vagy eltettem, amikor az öreg kötelezni akart rá? Mondtam, hogy nem dugtam el a holmijaimat és ezután sem fogom, egyrészt mert a saját ágyamon vannak a saját cuccaim, másrészt nincs joga mindent irányítani, korlátozni. Igazat adott és megerősített abban, hogy ha megtenném, azzal azt a hamis üzenetet küldeném neki, hogy őneki van igaza. Nem asszisztálok mindenben a kontrolljához. Semmiben sem kéne, de mivel bizonytalan ideig nem mozdulhatok bizonyos okból, így valamennyire kénytelen vagyok idomulni, különben mégszorongatóbb és mégelviselhetetlenebb volna a viselkedése, meg a légkör. Paradox mód' azzal védem magam, hogy nem védhetem teljesen.

A doki azt javasolta, hogy amikor legközelebb próbálkozik egy passzív-agresszív megjegyzéssel, akkor a reakcióm olyan legyen, ami nem ad neki energiát, nem provokál ki vitát, hanem azonnal lezárja a témát. Mondtam neki, hogy a múltkor pontosan ez volt a célom, hiszen csak annyit reagáltam neki, hogy a saját ágyam és a saját holmim van rajta, nem magyarázkodtam, nem kezdtem vitába, de ő ilyenkor is képes azt generálni. Nála nem működik az, hogy az ember behúzza a féket, mert ő attól nem áll le. A mókus szerint ez azért van, mert nem a tényeket akarja megismerni, hanem a dominanciáját akarja fenntartani és az, hogy határozottan megállítom (legalábbis az a szándékom), mégjobban felbosszantja, mert a hatalmát próbálom elvenni vele.

Azt mondta, hogy egy kiégés ciklusban vagyok és nagyon súlyos mértékig tud ez fokozódni, ha fennmarad a folyamatos nyomás. Világos, de elmondtam neki is többször, hogy egyelőre NEM léphetek! Nem mazochizmusból vagyok itt. Egyszerűbb volna, ha őszinte lehetnék (amúgy is úgy vagyok bekötve, szóval a kényszerű hallgatás is baromira frusztráló), mert akkor érthetővé válna, miért vagyok gúzsba kötve egyelőre. Mindegy, tiszteletben tartotta, hogy nem beszélhetek az okról. Azt mondta, hogy ha egyszer tényleg megpróbálná az öreg betörni az ajtót, ne komfrontálódjak vele, ne álljak le vitatkozni, vagy fizikai ellenállást tanúsítani, hanem vonuljak ki a helyzetből, akár az ablakon kimászva. Mondtam neki, hogy nem hiszem, hogy szükséges volna, mert bármit azért nem mer megtenni, ő is tudja, hogy megütné a bokáját, csupán kontrollt akar.

Azt mondta, hogy mivel egyelőre nem opció a koccolás, így abból dolgozunk, ami jelen helyzetben a rendelkezésemre áll.

​Ránéztünk, hogy ha ő a kontrollt akarja és értelemszerűen én sem adom fel a meglévő és maradék autonómiámat, akkor hogyan lehet ezt a feszültséget kezelni, mivel a fizikai teremen egyelőre nem tudok változtatni. A mentális teremet kell maximálisan megerősítenünk, hogy a provokációi leperegjenek rólam.

Kérdezte a doki, hogy mi a stratégiám arra, hogy mentálisan függetlenedjek? Mondtam, hogy a tudatomban van, hogy a műsora a kontroll elvesztéséről szól és hogy nincs igaza.

Visszajelezte, hogy az, hogy tisztában vagyok azzal, hogy az öregnek nincs igaza, fontos, mert már nem tudja átvenni az irányítást a gondolataim felett, már nem tud meggyőzni arról, hogy én vagyok a hibás.

Ma megint 'csak' ennyiről volt szó, mert mostanság a kapacitásom nem olyan, mint kezdetben és kértem múltkor, hogy vegyünk le a tempóból, valamint múltkor már jeleztem neki, hogy tavaszig nem fogok tudni járni. Leállunk, egyrészt mert szükségem van rá, másrészt a kinti hőmérséklet már erős érgörcsöket okoz, szívtájékon is jönnek a tünetek, így a kimozdulás már nemcsak kellemetlen, hanem veszélyes is. Ma pont nem, mert jó idő volt, de voltak már ilyen napok és jön a lehűlés. Emiatt megkezdődött a szokásos, tavaszig tartó 'fogság' és mivel ez a doki nem vállal online üléseket, kényszerszünet lesz, de jól is jön, mert vissza kell töltődnöm. Most fog kiderülni igazán, hogy az eddig megbeszélteket és tanultakat hogyan tudom a mindennapi gyakorlatba ültetni. Kereshetem a dokit, hogyha nagyobb gáz van, de remélhetőleg önerőből is menni fognak a dolgok.

Más dolgok:

Ma este végre el tudtam kezdeni fűteni, mostmár kellemes hőmérsékletben vagyok, ami lényeges, mert már házon belül is durvult a Raynaud. Nemcsak nekem jó a meleg, hanem a macskabandának is. Láthatóan ők is fáztak, mert a legkisebbre gömbölyödtek össze.

A memóriakártyával jól haladok, már csak 10 mp választ el a célomtól, a lehető legrövidebb idő alatti összepárosítástól.