Karácsony

Szar volt a Karácsony és minden az. Itt nem érzem otthon magam. Fél éve jöttünk ide, de nem hogy nem kezdtem el megszokni, egyre jobban költöznék vissza Pestre. Utálom a vidéket, meg a körülmények is rosszak. Összeszedtem a gyerekkori játékaimat, ott voltak a szekrényben már mióta egy zsákban, minden költözéskor hurcoltam. Egy részét már szétosztottam tavaly, ez a kanyar is egy rászoruló gyerekhez került. 3-an is jelezték, hogy jönnek hozzánk, végül senki nem jött, ráadásul szenteste áramszünet lett, így lőttek a Karácsonyi filmnézésnek is. Tesómmal beszélgettem előtte egy darabig, de ekkorra ő már pihent. Apám meg az áramszünet miatt lefeküdt, így beszélgetni sem tudtam senkivel. Net, meg tévé nélkül ő már unatkozik, eszébe sem jutott, hogy beszélgethetnénk is helyette. Ismerem, nem lep meg, hiszen máskor sem szokott velem beszélgetni. Lefeküdtem én is, amiatt is, mert nagyon nem voltam jól. Másnapra kialudtam mindent. 25.-én megint áramszünet volt, aztán már csak a net állt le, szóval a Tesómmal sem tudtam beszélgetni. Este apámnak lett migrénje, akkor ezért feküdt le. Tegnap volt az utolsó Karácsonyi nap, de pont olyan volt az is, mint bármelyik nap az évben. Ennyit az idei ünnepünkről is.