Immár 2 ismerősünk is kerekesszéket keres nekem, tegnap szólt a Zsuzsa is, hogy körbekérdez. Apámnak el kell fogadni és úgy tűnik hatott a Doki monológja. Mikor a diagnózist kaptam, meg aztán azt is megtudtam, mikben lesz/lehet részem a későbbiekben, akkor is tudtam kezelni. Jó, agyaltam egy hétig, de ennyi volt.
Most, hogy székbe kerülök sem érint meg és nem tudom, hogy ez jót, vagy rosszat jelent-e. Nem tudom, hogy csak megedződtem, vagy baj van a helyzetkezelésemmel, netán csak beletörődés. Mindenesetre jó, mert így a Tesómnak is tudok segíteni, ha kell (bár jól kezeli) és azok is könnyebben elfogadják, megemésztik, akik kedvelnek.
Jön majd egy ismerősünk meglátogatni, meg jön vele egy villanyszerelő ismerőse és megcsinálja a konnektorokat, bekrepált 2, meg a szobámban nem ég a villany.
Szarul vagyok, lehet, hogy betett a keddi menet, vagy csak a SLE ügyködik. Fájnak az izmaim, gyenge vagyok, fulladok megint, tegnap megint ritmuszavar volt. A lábaim K.O.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése