Az 'őrangyalom' tegnap megint dolgozott - ellentétben az agyammal, ugyanis az nyomott egy 'pause'-t

Lefeküdtem korábban, hátha el tudok aludni, mert a délután óta boldogító migrén nem múlt el és van, hogy az alvás segít. Éreztem valami furcsa, égett szagot, úgyhogy szimatoltam egy sort a kályha környékén, de ott minden oké volt, szóval megkérdeztem a fatert, hogy ő éget-e valamit (az ajtóm alatt rés van és átjönnek tőle a szagok), de azt mondta, hogy nem éget semmit. A biztonság kedvéért újra körülszaglásztam a kályha környékét, de továbbra sem volt ott gáz, így azt hittem, megint hallucinálok. Visszafeküdtem és már félálomban voltam, amikor az egyik macska alkotott és felébresztett az alomkaparással. (Ez volt a mák.) Felkeltem eltakarítani a produktumot és gondoltam ha már talpon vagyok, rakok egy utolsó adagot a tűzre. A fás doboz mellett volt a hamugyűjtő (ezek a kályhától távolabb vannak, ezért nem éreztem a kályhánál szaglászva, hogy hol van a szag forrása) és ahogy nyúltam a dobozba, megéreztem, hogy meleg száll fel az alkaromra a mellette lévő hamugyűjtőből (ami mellett volt éghető anyag, szóval az is tüzet fogott volna). Akkor láttam, hogy a hamugyűjtő már jó darabon megolvadt-kiégett és persze levágtam egyből, hogy az volt az a furcsa szag. Nézem, izzik benne a parázs már egy elég nagy részen, ami nem csoda, délután óta volt ideje egyre terjeszkedni. Mondom b+ Arni, mekkora idióta vagy... 🙄 Ha nem ébreszt fel a macska és én sem döntök úgy, hogy teszek egy utolsó adagot a tűzre, garantáltan nem fáztam volna akkor sem, mert felgyulladt volna a szobám (meg az egész kéró). 👏 Kivittem az udvarra a cuccot és 'hatástalanítottam'. Mindig csakis a már kihűlt hamu került a gyűjtőbe, át is szoktam kotorni a kályha hamutartóját, mielőtt kiöntöm a tartalmát, hogy tuti ne legyen már benne parázs, ezért semmi gond nem volt eddig. Fogalmam sincs, hogy miféle 'transzállapotban' követtem el ezt a mutatványt, mert csak egy villanásnyi emlékem van arról, hogy délután begyújtás előtt ürítem a kályha hamutartóját. Ez a kis foszlány van meg, olyan mintha álmodtam volna, ráadásul még melegnek kellett lennie, mivel a hamu alatt volt benne bőven parázs, de ezek szerint mégsem éreztem a hőt. Nem tudom hol járt a tudatom közben. A disszociatív állapot magyarázná, mert akkor szokott olyan lenni, mintha csak félig léteznék, vagy álmodnék, van olyan is, hogy ki is esik az idő és történések, volt, hogy olyan állapotban vágtam meg magam és nem emlékeztem, de ezek olyankor vannak, amikor erős stressz ér, most viszont nem voltam zaklatott, főleg nem olyan szinten, hogy a tudatom részben, vagy teljesen kikapcsoljon. Gőzöm sincs tehát, mi volt délután az az állapot. Mindegy, a fő, hogy nem lett baj. A hamugyűjtőt is hőálló anyagúra cseréltük. Eddig mindegy volt, mert csakis kihűlt cucc került bele, a frász tudta, hogy félig kikapcsolva alkotok egy ilyet. 🙄 Mindig morgok, hogy felébreszt a bundás banda, de most jól jött. Azt hittem, hogy fater balhézni fog, mivel semmiségekért is állandóan cseszeget, ez meg veszélyes mutatvány volt,de meglepő mód' higgadt maradt és csak annyit mondott, hogy nagy szerencse, hogy észrevettem, meg hogy "látod, ezért nem élhetsz egyedül!" Rogyjon rá egy mázsa fekália erre a helyzetre, így sosem leszek szabad. 😠 Inkább témát is váltok, bár az sem segíti elő a nyugodtságot, mert fater megint alakított.

'Naivan' azt gondoltam, hogy a lakás kiadása éppúgy pluszpénzt hoz majd, mint bárki másnál, aki ingatlant ad bérbe. Normáliséknál biztos, de fater mestere a szar döntéseknek, azért is tart ott, ahol. Tény, hogy baromságokat csinál, akár azzal is, hogy valamit nem csinál, de azt nem gondoltam, hogy megint olyat alkot a lakással kapcsolatban, hogy fogom a fejemet, mert ugye elvileg mi a fene mehetne félre a bérbeadásnál? Nos, ő megmutatta. Ugye eleve nem itt kéne tartanunk, ha anno jól csinálja és kiveszi belőle a pénzét, mert akkor már régen volna egy normális házunk. A sors újra megadta neki a lehetőséget, hogy kezdjen valamit a lakással és ezzel jobb helyzetbe kerüljünk, erre megint elcseszi. 🙄 Ő nagyon tud nekem dumálni, hogy milyen hülye, meg korlátolt, életképtelen vagyok és nem csodálja, hogy gondnokság alá raktak, magát persze fényezi, meg elszállt magától, mert a Facebook szerint (!) ő egy zseni, hiszen megoldott egy tesztet, amit a feladvány szerint állítólag csak zsenik tudnak. 🤣 Fú, erre már nem lehet mit mondani. Lényeg, hogy ő dumál nekem, aki elvileg cselekvőképes és ért mindent, mégis ugyanúgy nem jut semmire soha! Most azt tudta alkotni, hogy nem lesz bérleti díj, ergo nem kerülünk jobb anyagi helyzetbe. Eddig nem mondta, tegnap este derült ki számomra. Azzal magyarázta, hogy ha kevés pénzért adja ki a lakást, akkor a tulaj is röhögve kifizeti (ugye ő azt nem akarja, mert mindenáron ki akarja paterolni onnan, hogy élni tudjon a haszonélvezeti jogával), ha viszont 200 rongy körül adja ki, akkor "qrva sok adót kell utána fizetni", hogy őt idézzem és azt sem akar. Én ezekhez nem értek, de egy ismerős igen és mondta, hogy az adó az fixen 15%, szóval a bérleti díj 85%-át akkor is megkapná az öreg. Adózni nem akar semennyit, szóval ún. szívességi lakáshasználat fog fennállni és ingyen adja ki. Legelőször azt mondta, hogy odaköltözünk, aztán azt, hogy mégsem, azután ki akarta adni kispénzű ismerősnek segítségképp' ingyen, de aztán azzal jött, hogy olyat nem lehet, mert adózni kell, most azonban mégis ingyen adja egy másik ismerősének "szívességi lakáshasználat" címén, hogy ne kelljen adóznia. 🙄 Lezsibbadt a maradék 2 agysejtem is a "logikájától". Őrá is ráférne egy gondnok, mert ő sem tudja vezetni az életét és az hagyján, de nemcsak magát viszi mindig a 💩ba. Oké, most nem kerültünk rosszabb helyzetbe, de jobba sem. Megint nem, pedig megint itt volt a lehetőség rá...

Mostmár pozitívumokról is írnom kell.

Az egyik, hogy tudtam beszélni a Tesómmal és ez felpörgetett.

A másik, hogy újra töltött fel a YT-csatornájára utazós vlogokat Polesz Ábel és ezáltal ki tudok kapcsolódni. A legrégebbi videóitól kezdve visszanéztem már az összeset, csak aztán egy ideig inaktív volt, de a napokban ránéztem a csatornájára és örömmel láttam, hogy van jópár új tartalma. Azokat nézegetem. Ha csak virtuálisan is, de repülhetek, meg elmehetek csomó helyre és a srác tényleg olyan faszán adja vissza az élményeit, hogy az ember úgy érzi, maga is ott van a helyszínen és átéli ugyanazt, ez pedig kiránt a valóságomból. Feltöltődve szoktam kilépni pár videó megnézése után. Megtalálom a módját, hogy hogyan szerezzek élményeket, ha már fater nem segít. Nem azt mondom, hogy ő is reptessen el Kínába, de sétálni sem visz ki. Kimegyek én, de az ugye lábon max. 50 méter, azon belül meg nincs semmi. Errefelé messzebb sincs, mert elmaradott a hely. Nem baj, nem unatkozom annyira így sem és nem fogok magamba roskadni. Megoldom, hogy szórakozzak hol így, hol úgy.

Megint írtam zenét is és már készül a következő.

Nemrég eléggé nehezen viseltem már a nyomást, de egybenmaradtam és szerencsére el is múlt, úgyhogy mostanság jobban vagyok, jobb a kedélyállapotom. Persze egy pillanat alatt szét tud ez foszlani, mert a border' ilyen, viszont egy pillanat alatt tudok felpörögni is, ez viszont jó benne. Próbálok ezen a szinten maradni. 

Írhatnékom is van, nem elégít ki a dalszövegírás. Agyalok valami tartalmasabb, terjedelmesebb irományon.

A kutyát

fater megpróbálta befogni, de mindig elmenekült. Tegnapelőtt délután még ott aludt a szokott helyén, aztán nem volt ott, de fater szerint mindig elment, azután visszatért, szóval aznap koraeste már készült neki megint a meleg kaja, hogy majd megkapja vacsorára. Fater addig nyilván nem akarta kivinni, amíg a kutya vissza nem jön, hogy ne hűljön ki, meg hogy ne egye meg másik állat. Időnként kiment, de a kutya nem volt ott és azóta sincs. 🤔 Eddig az összes kutya ugatott a környéken, ahányszor kóborolni indult, de akkor estétől csend van és a sírását sem halljuk. Ez mind vagy jót jelent, vagy nagyon rosszat. Vagy befogták az állatvédők, vagy valaki más fogta be, netán a gazdája megtalálta. Ha egyik sem történt meg, akkor baja eshetett. Zavar, hogy nem tudom, mi lett a sorsa. 😕

Szokásos 'dokumentáció' a fizikumomról:

Van a bal combom belső felén egy kitágult ér, ami egészen térd alattig kitapintható és jóideje nem fájt már, de 2 napja fáj, főleg ha állok/járok. Talán ez az össze-vissza idő hat arra is, mert a bal bokám is dagadtabb, a szívem is jelzi, hogy létezik, nem az igazi a közérzetem és kicsit begyulladt az állkapocsízületem is jobb oldalon, aluszékony is vagyok. Utóbbira mondjuk rátesz a macskabanda is, mert nem hagynak eleget pihenni, de amíg hideg van, nem lakoltatom ki őket. Amint tartósan enyhébb kezd lenni az idő, mennek ki, én meg kipihenem magam végre. 😁 Az étvágyam javul egy ideje, de még mindig nem mondható kifejezetten jónak, még nem fosztom ki a kajakészletet, ahogy szoktam. 😁 A lényeg, hogy tart még mindig a remisszió és ami panaszok vannak, azok sem vészesek. 👍 A napi imába mindig belefoglalom, hogy Isten tartson meg ebben az állapotban, meg persze a hozzáállás is fontos és mivel én 'nem foglalkozom' a problémákkal, talán ez is segít a szervezetemnek szinten maradni.

Fater a múltkor volt az ügyvédnél, aláírta a meghatalmazást, amivel a leendő albérlő apja átveheti majd a tulajdonostól a kulcsokat, mivel a fater "nem tud" felutazni. Fel tudna amúgy, mivel a Gabihoz is fel szokott néha, csak nyilván nem akar, meg összerúgta a port a tulajdonossal és gondolom balhézni sem akar. Egyszer kell már csak mennie az ügyvédhez, aláírni a bérleti szerződést és onnantól beköltözhet az albérlő. A gazdaboltossal jóban van az öreg és az illető lánya fog a lakásban lakni, mert Pesten fog tanulni. Remélem idén tényleg lesz már végre valami a házfelújításból, most a pénz is mégtöbb lesz az albérlet miatt, szóval kíváncsi vagyok. Eddig sem az anyagiak voltak a fő gond, de mostmár pláne nem lehet majd arra fognia fateromnak. Elvileg a nyáron az én szobámmal kezdődnek a munkálatok, de érthető módon már semmit nem hiszek el neki, azt sem, amit kérdez...

Amolyan terápiás feladatba kaptam, hogy egy naplóba írjak le minden pozitív tulajdonságomat és tettemet, sikeremet, ezzel erősítve magamban, hogy nem vagyok egy rakás 💩. Még nemsok mindent találtam, ami belekerülhetne és valószínűleg az a 'sikerem' sem fog bekerülni, hogy az imént megkínáltam az ágyat egy pohár baracklével, a napokban már másodszor. 👏😆 Tényleg egy kétlábonjáró katasztrófa vagyok, de legalább mindig van min röhögni (meg anyázni 😆).

Tesóm, remélem nemsokára tudunk beszélni. 🙏 Vigyázz Magadra addig is!

Ők is számítanak!

Volt egy kóbormacska, aki idejárt az udvarunkba éhesen, így etetni kezdtem. Hamar hozzámszokott és úgy cikázott előttem keresztbe-kasul, követelve a simogatást, amint megjelentem a teraszon, hogy többször is majd' átestem rajta. 😁 Be akartam hozni egy idő után a házba, hogy biztonságban legyen, de nem maradt meg, mindhárom próbálkozásnál keservesen nyávogott és menni akart kifelé, így ki kellett engednem. Nem félt már tőlünk, nagyon barátságos volt, csak a bezártságot nem bírta, mert megszokta a kinti életet. Reméltem, hogy nem esik baja, de sajnos egy nap nem jött haza. 🙁 Most megint etetek egyet, de ő sem marad meg bent, remélem, hogy neki nem esik baja. Már kölyökként is próbáltam az állatokat megmenteni és most megint van egy bajban lévő, ő egy nagytestű kutya. Remélem sikerül a sorsát elrendezni. Pár napja figyeltem fel arra, hogy a közelben szomorúan vonyít. Először arra gondoltam, hogy talán most került a házhoz és kikötötték, emiatt még a második napon sem gondoltam másra, de aztán éjjel hallottam ismét, többször is, majd hajnalban szintén. Ekkor már zavarni kezdett a gondolat, hogy talán valami másról lehet szó. Mivel fater is hallotta napközben, mondtam neki, hogy amikor ismét hallja, induljon el a hang irányába és nézze meg, mi van a kutyával. Nagy állatbarátként adja elő magát, de már többször kiderült, hogy annyira mégsem az. Most is kiderült, hogy nem ment el körülnézni. 😠 Mondtam neki, hogy aki szenvedni hagy egy állatot, az ugyanolyan vétkes, mint a 'gazda', aki kínozza (akkor még azt hittem, van gazdája). Ugye én kb. 50 métert tudok sétálni, meg hideg is van és a Raynaud szívérintettsége miatt nem igazán mehetek ki, nem is vagyok jól az utóbbi 2 napban, de már azon voltam, hogy elindulok, aztán jutok, ameddig jutok, de valamit próbálni kell, mert valami nem oké a kutyával. Fater persze megint magát féltette, mondván "ha valami lesz veled, megyek a börtönbe, te hülye!", de mondtam neki, hogy akkor ne kényszerítsen elindulásra, hanem nézze meg ő! Persze megint nem ment, mondván nem ért rá. 🤬 Mondtam neki, hogy valamelyik kávézást, vagy telefonnyomkodást el lehet tolni későbbre, az nem olyan halaszthatatlan, mint a valószínűleg szenvedő állat megkeresése és szükség esetén állatvédők értesítése. Megint hallottam a vonyítást tegnapelőtt késő este is és ismét eldurrant az agyam, mondtam fateromnak, hogy ha ő nem mozdul meg, én fogok, nem érdekel meddig jutok, meg semmi egyéb, mert ezt nem lehet hagyni, erre üvöltözött, hogy éjszaka hová akarok elindulni, meg ő sem fog. Mondom nem most, te okos, hanem holnap! 🙄 Nagyon nyugtalanított, hogy akkor éjjel is, hajnalban is többször hallottam a keserves vonyítást, úgyhogy leszartam minden korlátot és tilalmat, készültem másnap, azaz tegnap elindulni. Mire megint hallottam, fater már nem volt itthon és olyankor rámzárja a kaput. 🤬 Nem jutottam ki. Iszonyúan dühös voltam és amikor hazajött, dühöngtem neki is egy sort, meg mondtam, hogy a következő vonyításnál el fogok indulni. Megint idiótázott, meg egyebek, majd kénytelen-kelletlen végre azt mondta, hogy majd ő elmegy megnézni, mert "nem fog miattam börtönbe menni". 🤮 Azt az egoista fajtáját. 🤬 Mondtam neki, hogy ez megint nem róla szól, hanem a kutyáról. Vágom, hogy a nárcisztikus emberek azt képzelik, hogy körülöttük forog a világ, de attól még én minden alkalommal jelzem neki, hogy nem így van. Lényeg, hogy tegnap este ment ki, hogy rázárja a szárnyasokra az ólajtót és pont akkor lehetett hallani megint 2-3× a keserves vonyítást. Reméltem, hogy végre elindul, de már öltöztem én is, nem érdekelt, hogy balhézni fog, meg semmi egyéb sem érdekelt. Tovább volt kint mint szokott, így reméltem, hogy azt figyeli, honnan jön a hang és elindul. Bejött, persze kaptam az ívet, amiért tényleg indulni készültem, már kabátban voltam, mire mondta, hogy ne menjek sehová, mert kiment és megvan a kutya. Kiderült, hogy nem háznál és gazdánál van, hanem az utca túloldalán, kicsit távolabbról jött a hang egy nagyobb bokros részről, oda bebújva vonyított szerencsétlen. 😞 Átment faterom megnézni, szerencsére nincs sérülése, de ki tudja mióta éhezhet, mert sovány és persze fázik szerencsétlen, ezek miatt vonyított annyira. Volt maradék kajánk, meg fater kevert bele kutyakaját, felmelegítette az egészet és kivitte neki, addig én szedtem össze neki pokrócot, hogy azon feküdjön, amíg be nem lehet csalni hozzánk. Nagyon fél, fater mondta, hogy elszaladt, amikor vitte neki a kaját, de amikor távolabb ment, a kutya egyből ment enni, konkrétan zabált szerencsétlen. Okádnom kell, hogy egyeseknek ennyire nem ér semmit az állati élet. 🤬 Szerencsére megtartottam az Alex nyakörvét, így ha már szert tesz egy kis bizalomra, rá lehet adni és azzal bevezetni hozzánk, de egyelőre közelmenni sem engedi apámat, nemhogy hozzáérni és rárakni a holmit. Minden éjjel és hajnalban is többször felébredek, de végre most éjjel/hajnalban nem vonyított egyszer sem, gondolom mert tudott vacsorázni, meg nem a csupasz földön aludt. Kb. 3 órája megint hallottuk a vonyítását, kapott megint meleg ételt-vizet és azóta csendben van. Fater hozta be a nagy edényt, ami tele volt kajával, de úgy hozta be, hogy a kutya konkrétan elmosogatta, teljesen kinyalogatta belőle a kaját. Milyen éhesnek kell ahhoz lenni, hogy teli torokból vonyítson, meg tisztára nyaljon egy nagy edényt, ami dugig volt kajával? Tehet egy szívességet, aki a sorsára hagyta! 🤬🖕 Az a gond, hogy nagyon fél és nem tudja addig becsalni apám, persze a félelem miatt nyakörvet sem lehet ráadni, viszont ma estétől meg már mínuszt mondanak, jó volna fedett, szélvédett helyen tudni szerencsétlent. Apám nem akarja végleg befogadni, mert azt mondja, hogy már nem lehet több állat etetését finanszírozni. Mondtam, hogy akkor szólni kell az állatvédőknek, de azt mondta, hogy az itteniek nem csinálnak semmit. Valami megoldás pedig kell. Körbenézek a neten. Dühít, hogy hiába vonyított, senki nem segített a szerencsétlennek, de miután egyesek a bajban lévő embertársaik felett is közönyösen átlépnek, nem meglepő, hogy egy állaton méginkább, holott nekik is csak 1 életük van és az sem ér kevesebbet az emberénél. Annyi biztos, hogy ha sikerül befogni, innen nem kerül vissza az utcára, mert vagy marad nálunk (ha fater meggondolja magát, mert én egymagam hiába akarom), vagy pedig valahová elkerül, ahol nem kóborol tovább. Jó volna tudni még ma befogni, mert jön a havazás és a mínuszok, nem maradhat az utcán. Nem nyugszom, míg nem érem el, hogy rendeződjön a sorsa. Fater azzal jött, hogy nem lehet mindenkit megmenteni. Felfogom, de akit igen, azt nem kéne a sorsára hagyni, főleg állatot nem, mert az még annyit sem tud magáért tenni, mint az ember. Remélem ennek happy end lesz a vége, mert nagyon nem veszi be a gyomrom, ha szenved egy állat. Tegnap olvastam, hogy meghalt a Jánoshalmán kocsi után kötött németjuhász. 🤬 Az ilyen nyomorékokkal minimum ugyanazt tapasztaltatnám meg, amit okoztak egy állatnak. Állítólag valaki leállította a kocsival a mocskot és hívott rendőrt, ők pedig állatvédőket, akik elvitték a kutyát és ellátták, kezelni kezdték, de hiába. Rohadjon meg az ilyen! 🤮🤬 Rengeteg állat szenved elmebeteg idiótáktól, vagy szimplán lelketlen emberektől, akik lazán a sorsára hagyják, mint ezt a kutyát, akin próbálunk segíteni. Ami még dühítő, hogy védve vannak, nem közölnek nevet, meg semmit, a cikk kommentszekciójában tucatjával voltak pedig azok, akik kérdezték ki volt az a véglény, aki a kutyát végighúzta az úton, mert szívesen kezelésbe vennék. Az ilyet nem kéne védeni ilyen, meg olyan jogokra hivatkozva. Jogok... Az állatoknak meg joguk volna a testi-lelki épséghez! Undorító az egész, megint felcsesztem magam. Remélem ez a kutya jó helyre kerül majd, vagy hogy mégis maradhat nálunk.

Az utóbbi időről 'néhány' sor

A tegnapelőtti napom ment a kukába, mert délutánig aludtam, olyan fosul voltam a hirtelen felmelegedés miatt. Nem panasz, csak a dokumentáció kedvéért jegyzem le. Már 2 napja boldogított szünet nélkül a migrén, de tegnapelőttre tetőzött és egy görcsroham is járt mellé bónuszba. Azért így sem panaszkodom, mert más bajom nem volt. Azóta sem az igazi a búrám, de ezzel a mértékkel még elvagyok.

A legutóbbi jegyzetben írtam, hogy a lakást nem adta ki apám. Mostanáig. Kb. egy-másfél hete megy a szervezkedés, meg a vita a tulajjal, mert fater már szerzett is bérlőt, aki most vár. Nem értek az ilyen hivatalos dolgokhoz, de természetesen ügyvéd is be van vonva. Kíváncsi vagyok, hogy így, hogy a bérleti díjjal több lesz a pénz, mennyit fog haladni a kérónk... Mondjuk eddig sem az anyagiak miatt nem haladt.

Gyakran eszembejut egy jóbarátom, a Jani. Anno nagyon jókat beszélgettünk, valószínűleg azért, mert nagyon hasonlóan élünk meg dolgokat és sok dologról ugyanúgy vélekedünk. Nincs jogom személyes dolgait megosztani itt, de amúgy sem tenném, mert nem volna helyes, viszont annyit leírhatok, hogy nagyon sajnálom, hogy megszakadt a kommunikációnk, mert egy nagyon rendes és értelmes srácról van szó, egy ritka jó emberről, akit szívesen tudtam a barátomnak. Írnék még gondolatokat, de nem tehetem, mert azzal megintcsak magánügyeket fednék fel, így csak annyit írok, hogy remélem kitartott Ő is és hogy hallok még róla valamikor. Anno mondta, hogy egy nap talán megszakad a kommunikációnk, így tiszteletben tartom azóta is ezt, de attól még hiányoznak a beszélgetéseink és jó volna tudni, mi van Vele. Pár éve jelentkezett, akkor örültem, hogy megvan, de nem 'zaklattam' továbbra sem. El kell fogadnom, hogy tartja a távolságot, de hiányoznak az eszmecseréink, meg tényleg érdekelt a sorsa.

A Tesómmal sem tudok beszélni megint egy ideje, de remélem valamikor fogunk tudni, mert Ő is hiányzik.

Az öregem naponta alakít, de erről most nem írok, már magam is belefáradtam a témába, meg a doki tanácsára nyitott, faterhoz intézett naplóba már kiírtam magamból ezt-azt. Remélem nem túl sokára elszabadulhatok innen. 🙏

A Mogyit el kell vinni az orvoshoz, mert fáj a füle. Nemsokára jön pénz és akkor el tudja vinni az öregem. Jó sokba fog fájni, de nem szenvedhet a macska.

Év végi összegző

Tegnap sem agysejtem, sem időm nem volt arra, hogy a 2024-es évemre visszatekintsek. Szita az agyam, de ezé' jó a blog; tudok puskázni. 😁 Fejből csak 1-2 dolog rémlett, de a posztok segítettek visszaemlékezni.

2024-ben:

- Fater megvette a kéményt és az ablakokat, bár semmi nem lett ezek közül beépítve, a szobám nem haladt semennyit. 👏 Idén elvileg fel lesz újítva, de hiszem, ha megtörténik. Jó lenne már a saját szobámban létezni, elszeparálódni apámtól. Most csak egy ajtó választ el minket és nincs nyugtom, meg fűteni sem tudok rendesen, mert állandóan nyitva kell lenni az ajtómnak, hogy menjen hozzá meleg, így viszont nálam is lehűl a szoba, szóval nemsokkal vagyok előrébb azzal, hogy van nálam fűtés. Jégverem már nincs ugyan, de meleg sem. 6 év alatt nem volt képes magánál megoldani a fűtést sem. 👏

- Történtek pozitív változások, ami a mentális állapotomat illeti, mert fejlődtem 1-2 dologban. Bőven van még dolgom magammal és ez így lesz, amíg élek, bár megint nem járok terápiára jóideje. 👏

- Ami a fizikait illeti, pozitívum, hogy még mindig tart a remisszió, meg nemsok görcsroham jött '24-ben (azé' december végén még befigyelt egy a miheztartás végett), negatívum a pelenka használatának szükségessége, Raynaud romlása és a szívelégtelenség mértéke, mivel már a végstádium határát súrolom. Persze ez még mindig nem halálos ítélet, mert ott a pacemaker, meg legrosszabb esetben a transzplantáció, szóval nem vagyok magamba zuhanva és kétségbeesve. Amíg nincs esélytelenség, addig felesleges volna majrézni. Persze vannak szorongásos napjaim, sötét gondolataim, de eddig még mindig ki tudtam magam szedni ezekből és a hit, a remény, meg a bizalom felé terelni a hozzáállásomat. Erős rosszullétek mostanság Istennek hála nincsenek, de a terhelhetőségem nagyon minimális és ez nagyon zavar, mert egy örökmozgó, aktív figura vagyok eredetileg. Nem gáz, hiszem, hogy leszek még jobb formában. Most, hogy vége az ünnepeknek, lehet intézkedni a kardiológiát illetően és majd kiderül, mit tudnak kezdeni velem. Néha már elkap a halálfélelem, pedig régebben ilyen nem igazán volt, de amíg felül tudok kerekedni rajta, ráadásul gyorsan, addig nincs gond.

- Meghalt fater öccse. Nem tartottunk kapcsolatot vele az alkoholizmusa és az abból fakadó viselkedése miatt, de azért nyilván bántotta fatert a halála. Mivel én szinte nem is ismertem, mert óvodáskoromban találkoztam vele utoljára, így nem éreztem/érzek gyászt, de azért nyilván nem jó, hogy meghalt.

- A Doki teljesen letiltott a repülésről. 😞 Még bízom abban, hogy ha a ketyegőmmel tudnak valamit kezdeni, akkor mégis repülhetek majd. Ugyan az ereim akkor is szarok lesznek, de hátha egy jobban működő szívvel nem jelentenek majd akkora veszélyt a repülés hatásai. Ezt sem bírom igazán feladni. 😁👍

- Adhattam is és kaptam is szóbeli segítséget, támogatást. Adni jobban szeretek, feltölt, de nyilván azért az is jólesett, amikor én is kaptam biztató, erőt adó mondatokat.

- Fater elmondta, hogy van egy pesti lakása és úgy volt, hogy odaköltözünk, aztán már arról beszélt, hogy kiadja, végül persze egyikből sem lett semmi, szokás szerint. Mindig csak beszél, de nem cselekszik.

- A kutyakennel elkészült

- A macskáké idén lesz meg, de a teraszra már ki tudtak költözni a nyáron, csak őszre és télre visszahoztam őket a szobámba, hogy ne fázzanak. Tavasszal mennek vissza a teraszra, aztán már a kennelbe kerülnek.

- Nyáron eljutottunk Szegedre, igaz a tervezett 3 napból csupán 1 lett, mert beleköptek a levesünkbe a szálláson, de ezt leszámítva jó volt kiszakadni az unalmas mindennapokból és strandolni, meg szórakozni egy kicsit.

- Megint szórakoztak a GYOD-dal, de aztán megoldódott, újabb 5 évig rendben van, de meglehet, hogy már nem is kell majd a procedúrát végigcsinálni, mert valaki felébredt és feltüntette a véglegesítést a papíron.

- Elértem egy újabb mérföldkövet, mert le tudtam rakni egy nagy terhet. Igaz, bizonyos okok miatt teljesen még nem sikerült, de remélem egy nap teljesen megszabadulhatok tőle. Kishíján rámentem és a túlélési ösztön megadta a bátorságot, mindent feltettem egylapra és borítottam a bilit. Bizonyos okok miatt féltem lépni, de egy ponton már nem bírtam tovább a nyomást. Azóta jobban vagyok, de mint mondtam, még nem mentesültem teljesen és emiatt még mindig nehéz, de legalább már csökkent annyit a nyomás, hogy ne őrüljek bele. Kezdtem nagyon rossz állapotba kerülni miatta, így muszáj volt lépnem és már az is sokat számít, hogy részben megkönnyebbülhettem.

- Krisztusi korba léptem. Az évek múlására úgysincs befolyása az embernek, szóval sosem izgatott, meg úgy vagyok vele, hogy a kor csak szám és valójában annyi idős mindenki, amennyinek érzi magát, emellett inkább örülhetek, hogy egy újabb évet adott a Jóisten és ha minden jól megy, 2025-ben is lesz születésnapom.

- Sajnos a Füge, faterom 11 éves kutyája itthagyott minket. 🙁

- A ház semmit nem haladt, az előszoba mennyezetén is egyre nagyobb a lyuk, mert potyog le a vakolat. Csupán a terasz haladt egy teljes év alatt, az is már év végén... 👏 Remélem idén valóban elkezdődik a felújítás!

- Lett egy új hobbim, mégpedig a zenekészítés. Azt hittem, hamar megunom, mint mindent, de ezt még nem sikerült. 😁

- Az öreggel megvoltak a szokásos balhék, ebből kifolyólag volt nálam dilihopp, meg BPD-s őrületek, de kevesebb, mint eddig.

- Év végefelé gyakran tudott jelentkezni a Tesóm, azóta is majdnem naponta tudunk beszélni többet-kevesebbet. 👍

- A Karácsony majdnem békében telt idén is. 26.-án borult a nyugi, de most nem erről akarok írni, inkább jó dolgokról. Kaptam egy sportkocsit, meg egy repülőt, szóval jól állok. 😆 A repülőt a gyűjteményemhez kaptam, a kocsi meg egy távirányítós autó. 😁 A dedóban rekedt oldalam akart már amúgy is venni egyet. Mivel minden olyan hasznos holmim megvan, amire szükségem van, így most olyasmit nem kaptam. Nem is vártam semmit, kérni meg főleg nem szoktam. 24.-én koraeste felvett minket az Ildi kocsival és mentünk az egyik unokaöcsémékhez, mert a feleségének születésnapja volt és előbb köszöntés volt. Feszült volt a hangulat, főleg amikor az Ildi kb. 10 perc után mondta, hogy üljünk kocsikba és menjünk át hozzájuk. A Zoli dühös lett, hogy potyára csinálták a sok kaját. Ebben igazat adok neki. Mivel vagy 10-en voltunk, 2 kocsival mentünk és fatert, meg engem a másik unokaöcsém vitt egy W211-es Mercivel. Ezt csak azért jegyzem meg, mert a kedvenceim közt van a típus, szóval örültem az élménynek. Az Ildiéknél is feszült volt a hangulat, de azért nem teljesen, meg szólt a zene hangosan, ez kicsit jó volt. Fater sérelmezte, hogy egy csomag kávét és dohányt kapott, én meg egy tábla Milkát, miközben ő drága ajándékokat adott.

- A Szilvesztert itthon töltöttük, de ugyanolyan nap volt, mint bármelyik, csupán annyiban tért el, hogy éjfélkor koccintottunk, aztán annyi.

Nagyjából így nézett ki a 2024-es évem. Nem mondható se jónak, se rossznak, szóval nincs okom panaszra.

Minden errejárónak, illetve rendszeres Olvasómnak sikeres, szerencsés 2025-ös évet kívánok! 🍾🥂

Karácsony

Szokott mód' békében telik és ez nekem már elég. Nem tudom, miért csak ilyenkor tud normálisan viselkedni az öregem, de legalább ilyenkor nyugi van. Tegnap koraeste jött értünk az Ildi kocsival. Nem akartam átmenni, de egyedül lenni sem akartam, úgyhogy mentem. Most jobb volt a légkör, mint amilyen lenni szokott, de kifejezetten jó azért most sem volt. Kicentizve az időt, de megérkezett az öregnek és a Gabinak az ajándék, örültek, szóval idén sem nyúltam mellé. Bennem most nagyjából nyugi van, mert az öreg ilyenkor normálisabb, meg tudtam beszélni a Tesómmal és mindez nekem elég, hogy legyen miért, kiért kitartani. Most igyekszem az ünnepre figyelni, egy kicsit próbálok ellazulni. Ma ebben nem partner a búrám, mert reggel óta migrén boldogít és hiába aludtam, nem múlt el, nem is enyhült, de estére már biztos megszűnik. A rendszeres Olvasóimnak, de az idetévedőknek is békés, boldog Karácsonyt kívánok! 🌲

Mikulás és egyebek

Járt volna virgács, de azt nem kaptam. 😁 Csokit igen és mégvalamit, de azt nem a fateromtól. Épp' ez a lényege a sztorinak, hogy olyasvalamit kaptam, amit tőle kéne, de sosem kaptam és épp' dühös is voltam rá, amiért megint lemaradok egy élményről, mert nem juttat el a helyszínre, holott meg volt beszélve, valamint hogy szinte semmi élmény nem ér soha, mert nem visz sehová, erre pont akkor kaptam valakitől őszinte törődésről és szeretetről árulkodó mondatokat. Annyira nem vagyok hozzászokva, mivel nem kaptam a környezetemtől, meg annyira éles kontrasztot adott előbbinek a valódi törődés, hogy jött valamiféle pozitív sokk a kapott jó hatására. Nem tudtam hová tenni, hogy tényleg annyira számítok és ugyan szokás szerint vasszigorral fegyelmeztem magam, egy ponton beintett a kontroll és szégyenszemre sírvafakadtam. Hogy miért jegyzem le, holott égő? Azért, mert ez ugye egy mentális- és fizikai stagnálásokat/állapotváltozásokat is lekövető blog és most egy újabb mérföldkőhöz érkeztem ezzel a reakcióval. Soha életemben nem fordult elő, hogy pozitív kiváltó oka legyen, eddig csakis a keserűség (annak is már csak az elviselhetetlen kategóriája) volt képes ilyen - önkéntelen - reakciót kiváltani belőlem. Nyilván volt bennem keserűség most is, amiért jobban számítok annak, akivel élőben még nem is találkozhattam, mint a fateromnak, de erősebb volt az a nagyon jó érzés, hogy valakinek igazán számítok és ez a szokatlansága miatt feldolgozhatatlan volt, vagy nem tudom mi a jó szó rá. Máskor is mondta már, amiket tegnap (7.-e van, csak a blog még 6.-át ír), de úgy tűnik, nem igazán fogtam fel, vagy tudomisén, meg ahogy mondtam, most pont akkor mondta, amikor leszarást tapasztaltam attól, akinek számítanom kéne és ez az éles kontraszt ütött. Édességfüggőként a csokiknak is örülök, de jobban örülök ennek a pénzen nem megvehető ajándéknak. Ahogy mondtam, nemcsak tegnap hallottam, amiket hallottam, de tegnap jutottak csak el hozzám ténylegesen. Gondolom itt is valami blokk nem engedte be a jót eddig, mert a pszichológus mondta párszor, hogy mivel pozitív visszajelzéseket és megnyilvánulásokat nem igazán tapasztaltam/tapasztalok a környezetemtől, ezért másoktól sem tudom befogadni, mert nem tanultam meg kezelni és nem is tartom rá érdemesnek magamat, így nem mennek be mélyebbre. 33 évem alatt tegnap először ért el hozzám belülre is a jó. Jobb későn, mint soha. 😁 Képes voltam érezni a jót eddig is, de nem úgy, ahogyan tegnap sikerült. Tényleg valami blokk lehetett eddig bennem. Jó lassan oldódnak ezek a bénult, meg elzárt részeim, de legalább oldódnak, mint látszik. Egyelőre próbálom elfogadni a jót, mert a doki szerint az sem megy, mivel az lett belémvésve, hogy nekem nemhogy a jó dolgok nem járnak, de még az alapszükségleteim sem mindig voltak kielégítve. Még mindig nem érzem, hogy megérdemlem, amit kaptam tegnap (is), de próbálom mégis befogadni. Az idő majdcsak hozza a további javulásokat is, mégha csigatempóban is. A Tesómnak nagyon hálás vagyok!

Nem megyünk Pestre a hónapban. Fogadtam volna erre is egy bőröndnyi zsozsóban, mint ahogy arra is, hogy ma nem (sem) jutok fel az Aeroparkos programokra, pedig ez is meg volt beszélve korábban. Tudnék ide sokmindent írni, de felesleges, mert csak felhúz.

Rákaptam a zenekészítésre, csak nyugalom és kipihentebb agy (bár, elég pihent így is az enyém 😁) kéne, hogy szövegeket tudjak írni.

Valami kattant a toronyban

és lett egy új hobbim, ami lelkesít és egyben ki is húzott abból az állapotból, amiről az előző posztokban beszéltem. Nem kizárólag ez segített, hanem a Tesóm is és az a tudat is, hogy menni kell tovább, meg ha támaszt kell nyújtanom neki, akkor tudjak, ahhoz viszont talpon kell lennem. Időnként írkálok verseket és a napokban felfedeztem egy zenekészítő alkalmazást, aztán bevillant, hogy a verseimet dalokba tudnám foglalni és ahogy nekiláttam, a sikerélmények felspannoltak. Már kreáltam 5 zenét és agyalok az újabb, meg újabb dalszövegeken, amikhez aztán zenét készíthetek, ami amellett, hogy leköt és élvezem is, segíti az önkifejezést és terápiás hatása is van. Sosem vagyok elégedett azzal, amit csinálok, de úgy érzem, hogy most rátaláltam valamire, ami megy és ez motivál. Persze a maximalizmusom most is azt mondja, hogy lehetne sokkal jobb is az eredmény, de legalább nem az van, hogy vállalhatatlannak tartom. Még a nagyon kritikus fateromnak is bejöttek, ami meglepett. Kíváncsi vagyok, meddig fog kitartani a lelkesedésem, de remélhetőleg nem 5 percig, szokás szerint. 😁 Tele van a fejem ötletekkel, zsong is az agyam az egyszerre születő tervektől. Rajzolni úgysem tudok mostanság, mert a kezem önálló életet él. Röhögök azon, hogy mindent elejtek, leverek, vagy épp' szájbavágom magam az evőeszközzel, de még a mobilt is képes vagyok fektemben olvasgatva a képemre ejteni 😆, stb., persze a harmincadik bénázásra már anyázok is, de a fő, hogy ezt sem élem meg tragédiaként. Az ember idomul helyzetekhez, ha rákényszerül. Lényeg, hogy találtam egy új elfoglaltságot, amit élvezek csinálni és ahogy mondtam, terápiás hatása is van, ami jót tesz.

Fater és az unokaöcséim elbontották a veszélyes terasztetőt, ami össze akart szakadni, meg egyúttal a teraszkerítést is elbontották, mert az is már őskövület volt, új lesz építve. A bontásból származó rengeteg faanyaggal is fűtünk, meg a rendelt fával is, így tudunk spórolni, mert még nem kell tüzelőt rendelni. Feltörték a betont is, mert az is töredezett volt már és kifigyelt alóla a jó állapotúnak tűnő vörös tégla. Ahogy felszedték a betont teljesen, kiderült, hogy az összes tégla egyben van, szóval jobban fest most a terasz. Egyelőre ennyi haladt a ház körül, de legalább ez is valami.

3 hét van Karácsonyig és még nem vettem ajándékot. Mondtam, hogy szeretek veszélyesen élni. 😁 Elvileg megyünk át az Ildiékhez (fateromnál megint sokáig tartott a távolságtartás...), de én valószínűleg maradok itthon. Minek menjek? Ő erőltetné, ami nincs, de az az ő dolga.

A frontokat leszámítva még mindig jól vagyok. Amikor gond van, olyankor is a pozitív gondolatokat bevetve sikerül jobban lenni egy idő után. Nem mindig, de ha mondjuk 4 esetből 2-ben működik, már megéri. Hogy őszinte legyek, már nem is emlékszem, mióta tart a remisszió, de talán lassan 3 éve és Isten adja, hogy továbbra is így legyen! Persze vannak romlások, de egyik sem olyasmi, ami az életemet veszélyezteti, leszámítva a szívelégtelenség mértékét, de hiszem, hogy kitart még a ketyegőm is. Épp' tegnapelőtt nyomatott egy hajmeresztő ritmuszavart, látszott a hasamon is az aorta nagyon gyors lüktetése, de az azonnali lefekvés és a tudatosan megtartott higgadtságom segítettek, hogy ne legyen rosszabb, aztán egyszercsak a tachycard és extradobbanásos állapotból átváltott olyan lassú dobogásba, mintha meg akarna állni, de csak egy-két dobbanás volt lassú, aztán rendesen vert tovább. Persze amíg fel nem ültem. 😁 Mindegy, mert az már megszokott, de a lényeg, hogy már nem ütögette a tüdőmet és nem vert be pluszokat. Ami a kajálást illeti, már tudok enni, igaz, nem vagyok a megszokott zabagép, de már nem is levesen, meg Nutridrinken élek. 😁 Utóbbinak mennie kell a Doki szerint a kaja mellett továbbra is.

Vegyes

Legutóbb írtam, hogy folyósítják tovább a GYOD-ot. Múltkor megérkezett erről a határozat is, amiben már szerepel a végleges állapot is, ezért elvileg innentől ismét csak a papírjaimból fognak dolgozni, nem cibáltatnak fel faterommal Pestre a felülvizsgálatra. Volt már egyszer ilyen, hogy a papírjaim alapján intézték a dolgokat, de aztán valaki elkeverte a végleges állapotról szóló szakvéleményemet és azóta hívogattak be. Nem volna ez gond, csak ugye 5 órát kell utazni és nem mindig partner ebben a szervezetem. Ha már az állapotnál tartok, az ügyetlenségem szintet lépett. Szokás szerint nem panasz, csupán a dokumentáció kedvéért jegyzem fel. Az már megszokott volt, hogy megrándul a kezem, meg random remegni kezd (főleg amikor finommozgásokat kéne végezni), azonban kb. 2 hete játszik olyat, hogy gyakran elejtem, ami a kezemben van, mert ügyetlen a kezem, vagy nemes egyszerűséggel elengedi az adott tárgyat anélkül, hogy szándékosság lenne mögötte. Ezzel is úgy vagyok, hogy az életem ettől még nincs veszélyben, addig meg nincs igazi probléma. Felfogom, hogy ez sem oké, de azok után, hogy párszor majdnem kicsekkoltam ebből a világból, már máshogy mérem a dolgokat. Ezt a kis romlást leszámítva nincs egyéb és addig jó. Annyi van - de ez inkább csak idegesítő - hogy megint 5 perc alatt vizes a zoknim. Jóideig ez nem boldogított, de valami miatt megint felütötte a fejét. Kísérletezgetek, hogy mi enyhíti. Ennyit a fizikai részről.

A mentális nagyjából ugyanolyan, ami ha megint a pozitív oldalt nézem, akkor jó, mert legalább nem rosszabb. Folyamatosan azon vagyok, hogy ez ígymaradjon, sőt, javítani igyekszem, mindenfajta figyelemelterelő módszerrel.

Sokmindenről volt már szó és kb. semmi sem valósult meg belőlük, de legyek megint optimista: a napokban jött a két unokaöcsém és segítettek fateromnak a teraszt rendberakni, meg állítólag tavasszal a fürdőszobát is segítenek kialakítani. Hiszem, ha látom, de a próféta szóljon fateromból. Dühít, hogy én nem tudok érdemben segíteni, de talán egy nap új erőre kapok, csak el kéne jutni addig, hogy berakhassák a kütyüt a ketyegőmhöz. Szánalmasan gyorsan elfáradok és nagyon kevés olyan feladat van, ami nem terhel meg nagyon, viszont azokat legalább csinálom. Be is kettyóznék egy teljes tétlenségtől. A felújításban is fogok segíteni olyan lépéseknél, amiket bírok fizikailag. Ideje lesz, ha halad már a kecó. Azért is, mert megint jól beáztunk, főleg ott, ahol le van szakadva a mennyezetből egy jókora darab. Remélem tényleg történik már valami előrelépés!

Még élek

csak nem igazán volt/van kedvem írkálni, mert egy ideje elkapott a befordulás. Azért igyekszem kijönni belőle. Nem zuhantam meg (bár már a határom végét súrolom) és a kommunikáció nem igazán megy, étvágyam sem igazán van (azért igyekszem kajálni), jönnek a disszociatív állapotok, álmatlan vagyok, meg dekoncentrált és utóbbinak köszönhetően csinálom is az olyan baromságokat, mint a szemeteszsák kivitele helyett elindulok vele a szobába, vagy pl. inni akarok, de a flakonról elfelejtem lecsavarni a kupakot, stb., de legalább van min röhögni. 😁 Azon vagyok, hogy továbbra is egybenmaradjak és lehetőleg minél hamarabb kijöjjek ebből az állapotból. Próbálom lekötni a figyelmemet, meg erővel csinálom, amit kell, mert nem hagyhatom el magam és nem is akarom. Nincs kedvem sem és erőm sem belemenni, hogy miért értem el ezt az állapotot. Majd kijövök belőle, ahogyan máskor is.

Írtam valamikor év elején az egyik posztban a csodák kapcsán, hogy adott egy 14 éves kissrác, Arnold Chappin, akinek operálhatatlan agytumora van és ugyan csupán fél évet jósoltak Neki tavaly nyáron, de még mindig küzd. Megfogott a sorsa, szóval követtem azt, imádkoztam is többször és előttem is példaként szolgált a kitartása, meg reményt is adott, hogy a jóslatok ellenére él még, ez (is) ösztönzött engem is. Ma olvastam, hogy a mai napon megpihent és ugyan nem ismertem, de sajnálom, mert reméltem, hogy egy újabb csoda történik Vele, hiszen még nagyon fiatal volt. Továbbra is hiszem, hogy bármikor, bárkivel történhet, szóval én sem fogom feladni soha.

Ugye múlt hónapban felülvizsgáltak és e hónap 5.-én meg is küldték a GYOD-ot, szóval újabb 5 évig ez le van rendezve. Kaptam új MÁK-kártyát is, mert lejárt az előző.

Fizikailag egész' jól vagyok. A szokásos szívügyek vannak, meg az ízületi gyulladás boldogított vagy 3 hónapig, de kezd csitulni. Egyéb gond nincs és ez maradjon is így! Naponta kérem a Jóistent erre (is).

Mostanság többször is tudott jelentkezni a Tesóm, aminek örülök.