Ők is számítanak!

Volt egy kóbormacska, aki idejárt az udvarunkba éhesen, így etetni kezdtem. Hamar hozzámszokott és úgy cikázott előttem keresztbe-kasul, követelve a simogatást, amint megjelentem a teraszon, hogy többször is majd' átestem rajta. 😁 Be akartam hozni egy idő után a házba, hogy biztonságban legyen, de nem maradt meg, mindhárom próbálkozásnál keservesen nyávogott és menni akart kifelé, így ki kellett engednem. Nem félt már tőlünk, nagyon barátságos volt, csak a bezártságot nem bírta, mert megszokta a kinti életet. Reméltem, hogy nem esik baja, de sajnos egy nap nem jött haza. 🙁 Most megint etetek egyet, de ő sem marad meg bent, remélem, hogy neki nem esik baja. Már kölyökként is próbáltam az állatokat megmenteni és most megint van egy bajban lévő, ő egy nagytestű kutya. Remélem sikerül a sorsát elrendezni. Pár napja figyeltem fel arra, hogy a közelben szomorúan vonyít. Először arra gondoltam, hogy talán most került a házhoz és kikötötték, emiatt még a második napon sem gondoltam másra, de aztán éjjel hallottam ismét, többször is, majd hajnalban szintén. Ekkor már zavarni kezdett a gondolat, hogy talán valami másról lehet szó. Mivel fater is hallotta napközben, mondtam neki, hogy amikor ismét hallja, induljon el a hang irányába és nézze meg, mi van a kutyával. Nagy állatbarátként adja elő magát, de már többször kiderült, hogy annyira mégsem az. Most is kiderült, hogy nem ment el körülnézni. 😠 Mondtam neki, hogy aki szenvedni hagy egy állatot, az ugyanolyan vétkes, mint a 'gazda', aki kínozza (akkor még azt hittem, van gazdája). Ugye én kb. 50 métert tudok sétálni, meg hideg is van és a Raynaud szívérintettsége miatt nem igazán mehetek ki, nem is vagyok jól az utóbbi 2 napban, de már azon voltam, hogy elindulok, aztán jutok, ameddig jutok, de valamit próbálni kell, mert valami nem oké a kutyával. Fater persze megint magát féltette, mondván "ha valami lesz veled, megyek a börtönbe, te hülye!", de mondtam neki, hogy akkor ne kényszerítsen elindulásra, hanem nézze meg ő! Persze megint nem ment, mondván nem ért rá. 🤬 Mondtam neki, hogy valamelyik kávézást, vagy telefonnyomkodást el lehet tolni későbbre, az nem olyan halaszthatatlan, mint a valószínűleg szenvedő állat megkeresése és szükség esetén állatvédők értesítése. Megint hallottam a vonyítást tegnapelőtt késő este is és ismét eldurrant az agyam, mondtam fateromnak, hogy ha ő nem mozdul meg, én fogok, nem érdekel meddig jutok, meg semmi egyéb, mert ezt nem lehet hagyni, erre üvöltözött, hogy éjszaka hová akarok elindulni, meg ő sem fog. Mondom nem most, te okos, hanem holnap! 🙄 Nagyon nyugtalanított, hogy akkor éjjel is, hajnalban is többször hallottam a keserves vonyítást, úgyhogy leszartam minden korlátot és tilalmat, készültem másnap, azaz tegnap elindulni. Mire megint hallottam, fater már nem volt itthon és olyankor rámzárja a kaput. 🤬 Nem jutottam ki. Iszonyúan dühös voltam és amikor hazajött, dühöngtem neki is egy sort, meg mondtam, hogy a következő vonyításnál el fogok indulni. Megint idiótázott, meg egyebek, majd kénytelen-kelletlen végre azt mondta, hogy majd ő elmegy megnézni, mert "nem fog miattam börtönbe menni". 🤮 Azt az egoista fajtáját. 🤬 Mondtam neki, hogy ez megint nem róla szól, hanem a kutyáról. Vágom, hogy a nárcisztikus emberek azt képzelik, hogy körülöttük forog a világ, de attól még én minden alkalommal jelzem neki, hogy nem így van. Lényeg, hogy tegnap este ment ki, hogy rázárja a szárnyasokra az ólajtót és pont akkor lehetett hallani megint 2-3× a keserves vonyítást. Reméltem, hogy végre elindul, de már öltöztem én is, nem érdekelt, hogy balhézni fog, meg semmi egyéb sem érdekelt. Tovább volt kint mint szokott, így reméltem, hogy azt figyeli, honnan jön a hang és elindul. Bejött, persze kaptam az ívet, amiért tényleg indulni készültem, már kabátban voltam, mire mondta, hogy ne menjek sehová, mert kiment és megvan a kutya. Kiderült, hogy nem háznál és gazdánál van, hanem az utca túloldalán, kicsit távolabbról jött a hang egy nagyobb bokros részről, oda bebújva vonyított szerencsétlen. 😞 Átment faterom megnézni, szerencsére nincs sérülése, de ki tudja mióta éhezhet, mert sovány és persze fázik szerencsétlen, ezek miatt vonyított annyira. Volt maradék kajánk, meg fater kevert bele kutyakaját, felmelegítette az egészet és kivitte neki, addig én szedtem össze neki pokrócot, hogy azon feküdjön, amíg be nem lehet csalni hozzánk. Nagyon fél, fater mondta, hogy elszaladt, amikor vitte neki a kaját, de amikor távolabb ment, a kutya egyből ment enni, konkrétan zabált szerencsétlen. Okádnom kell, hogy egyeseknek ennyire nem ér semmit az állati élet. 🤬 Szerencsére megtartottam az Alex nyakörvét, így ha már szert tesz egy kis bizalomra, rá lehet adni és azzal bevezetni hozzánk, de egyelőre közelmenni sem engedi apámat, nemhogy hozzáérni és rárakni a holmit. Minden éjjel és hajnalban is többször felébredek, de végre most éjjel/hajnalban nem vonyított egyszer sem, gondolom mert tudott vacsorázni, meg nem a csupasz földön aludt. Kb. 3 órája megint hallottuk a vonyítását, kapott megint meleg ételt-vizet és azóta csendben van. Fater hozta be a nagy edényt, ami tele volt kajával, de úgy hozta be, hogy a kutya konkrétan elmosogatta, teljesen kinyalogatta belőle a kaját. Milyen éhesnek kell ahhoz lenni, hogy teli torokból vonyítson, meg tisztára nyaljon egy nagy edényt, ami dugig volt kajával? Tehet egy szívességet, aki a sorsára hagyta! 🤬🖕 Az a gond, hogy nagyon fél és nem tudja addig becsalni apám, persze a félelem miatt nyakörvet sem lehet ráadni, viszont ma estétől meg már mínuszt mondanak, jó volna fedett, szélvédett helyen tudni szerencsétlent. Apám nem akarja végleg befogadni, mert azt mondja, hogy már nem lehet több állat etetését finanszírozni. Mondtam, hogy akkor szólni kell az állatvédőknek, de azt mondta, hogy az itteniek nem csinálnak semmit. Valami megoldás pedig kell. Körbenézek a neten. Dühít, hogy hiába vonyított, senki nem segített a szerencsétlennek, de miután egyesek a bajban lévő embertársaik felett is közönyösen átlépnek, nem meglepő, hogy egy állaton méginkább, holott nekik is csak 1 életük van és az sem ér kevesebbet az emberénél. Annyi biztos, hogy ha sikerül befogni, innen nem kerül vissza az utcára, mert vagy marad nálunk (ha fater meggondolja magát, mert én egymagam hiába akarom), vagy pedig valahová elkerül, ahol nem kóborol tovább. Jó volna tudni még ma befogni, mert jön a havazás és a mínuszok, nem maradhat az utcán. Nem nyugszom, míg nem érem el, hogy rendeződjön a sorsa. Fater azzal jött, hogy nem lehet mindenkit megmenteni. Felfogom, de akit igen, azt nem kéne a sorsára hagyni, főleg állatot nem, mert az még annyit sem tud magáért tenni, mint az ember. Remélem ennek happy end lesz a vége, mert nagyon nem veszi be a gyomrom, ha szenved egy állat. Tegnap olvastam, hogy meghalt a Jánoshalmán kocsi után kötött németjuhász. 🤬 Az ilyen nyomorékokkal minimum ugyanazt tapasztaltatnám meg, amit okoztak egy állatnak. Állítólag valaki leállította a kocsival a mocskot és hívott rendőrt, ők pedig állatvédőket, akik elvitték a kutyát és ellátták, kezelni kezdték, de hiába. Rohadjon meg az ilyen! 🤮🤬 Rengeteg állat szenved elmebeteg idiótáktól, vagy szimplán lelketlen emberektől, akik lazán a sorsára hagyják, mint ezt a kutyát, akin próbálunk segíteni. Ami még dühítő, hogy védve vannak, nem közölnek nevet, meg semmit, a cikk kommentszekciójában tucatjával voltak pedig azok, akik kérdezték ki volt az a véglény, aki a kutyát végighúzta az úton, mert szívesen kezelésbe vennék. Az ilyet nem kéne védeni ilyen, meg olyan jogokra hivatkozva. Jogok... Az állatoknak meg joguk volna a testi-lelki épséghez! Undorító az egész, megint felcsesztem magam. Remélem ez a kutya jó helyre kerül majd, vagy hogy mégis maradhat nálunk.