Szívultrahang, trafó és javulás

Tegnapelőtt megkaptam a vért, két egységet. Aznap már mozgékonyabb voltam, de rámszóltak, hogy irány az ágy. Olyan sokat azért nem nyüzsögtem, tekintve, hogy terhelés nélkül is nehezen kapok levegőt és köhécselek, mert a vizenyő itt tanyázik a mellkasomban, de remélhetőleg most is elég lesz rá a gyógyszer. Fekve méginkább fulladok, szóval félig ülve alszom, már ha alvásnak lehet nevezni, amit összehozok. Napokig kettős front volt, ma ugyan nincs, de szarul vagyok, viszont vasárnap volt az utolsó roham. 👍 Szombat volt 6.-a óta az első rohammentes nap, nem voltam annyira gyenge sem, enni is tudtam és azóta is tudok, persze keveset, de kezdésnek jó. Még befigyel a hányinger, de már nem folyamatos és nem erős. Annyian vártak ultrahangra, mint az oroszok, de nem rohamoztam a várakozás alatt sem, remélem ezzel vége egy időre az efféle buliknak. Frontokkor nyilván továbbra is lesznek, de nekem már elég, ha nem mindennapos, meg ha nem felejt el megint elmúlni. 😉 Az ultrahangot végző doki nem volt túl közlékeny, de amit kérdeztem, arra válaszolt. Megerősítette, hogy nagyobb a szívem, aminek ezúttal az okát is megtudtam, mert a múltkor elfelejtettem megkérdezni. Mindent elfelejtek. 🙄 A szívem növekedésével arányosan zsugorodik az agyam. 😜 Attól van a megnagyobbodás, hogy évek óta megterhelésnek van kitéve, egyrészt ugye gyárilag szarok testszerte az ereim, amikre a Raynaud rátett/rátesz és ahogy az idő halad, egyreinkább küzdenie kell a szívemnek, hogy fenntartsa a keringést, másrészt vannak magával a szívvel is problémák; a bal oldala nem jól működik, a koszorúér görcsei miatt - és ezért az elégtelen keringés miatt - károsodott a szívizom és a szinuszcsomó (utóbbiból következik a tachycardia és a pitvarfibrilláció, meg hogy képes egyik pillanatban 120-at ütni, a következőben meg leesik mondjuk 70-re a pulzus és ugyanígy vissza is tud ugrani, vagy kihagy, netán duplákat üt, magyarul teljesen össze-vissza kalimpál időnként), blokk van a bal Tawara-szárban (ez szorosan kapcsolódik előbbihez, ugyanis állítólag ezek a szárak viszik a szinuszcsomó által küldött jelet a szív többi részébe, magyarul a szinuszból érkező ritmust vezetik el, ha jól értettem, viszont nálam a két szárból (jobb-bal) a bal blokkolva van, ezért azon az oldalon késve érkezik az ingerület, ami szintén ritmuszavart okoz és állítólag fennáll miatta a teljes pitvar-kamrai blokk veszélye is. Én nem tudom olyan jól elmagyarázni a dolgokat, mint a doki. Kétszer annyit dolgozik a szívem, mint normális esetben kellene, ettől gyengült meg (a szívizomkárosodás sem használ a teljesítménynek) és ettől vált nagyobbá, ezek pedig akadályozzák abban, hogy rendesen pumpálja a vért (EF 45% - ez mutatja a teljesítményt -, a normális állítólag 50-65% lenne a doki szerint), ami azért is gáz, mert mint mondtam, úgy tudja nagynehezen fenntartani a keringésemet, hogy duplán dolgozik, de romló teljesítménnyel idővel nem fogja tudni. A szar keringés tönkrecseszte a szívemet, viszont egy károsodott szív nem tud rendesen vért keringetni. Ördögi kör. Hülye humora van a sorsnak. Mindenhogy cumi van. 🤔 3 hét múlva kontroll ultrahang. Nem kesergek most sem, mert nincs értelme. Nyilván dühítő és sok(k), de attól sem volna jobb, ha hagynám magam letargiába esni, meg nem keseríteni szoktak a szar hírek, hanem dühíteni, de azt rohadtul. Tele vagyok dühvel, de nem engedek neki teret, mert azt az energiát fordíthatom arra is, hogy küzdjek és ezzel némiképp' beintsek a kórságnak. 🖕 Felfogom, hogy gáz van, de a kesergés, meg a panaszkodás semmit nem oldana meg. Nem mondom, hogy nem volna jó kimondani bizonyos gondolatokat, de a család ugye olyan, amilyen, viszont nem is lenne fair átrakni más nyakába a terhet azért, hogy nekem könnyebb legyen. Úgysem lesz az, mert ezt nem tudja senki átvenni, de ne is vegye, mert el kell bírnom, meg nem véletlenül kaptam, ezért nekem kell elvinni. Isten tudja az okát, meg látja mi van bennem és Ő erőt fog adni, hogy elvigyem, meg félnem sincs mitől, mert az út végén Ő fog várni. Majd! Biztos, hogy van még sok idő, különben 6.-án sem vezette volna a Dokik kezét és nekem sem adott volna erőt, most sem javulgatnék. Mindig feltölt fizikai és lelkierővel, most is sokat érzek magamban utóbbiból, csak előbbinek is fel kell zárkóznia. Egyfelől itt vannak a fentebb említett gondolatok és aggodalmak, másfelől viszont olyan, mintha ehhez az egészhez semmi közöm nem volna, nem velem történne. Tudom mi van, de érzelmileg nem vagyok benne és nem is voltam. Lehet, hogy tényleg gáz van velem pszichésen, mert megkaptam már, hogy nem normális ez a sztoikus nyugalom. Lehet, hogy nem az, de ennek is van egy pozitív oldala; amíg pszichésen egyben vagyok, meg amíg fejben nem vagyok beteg, addig a fizikumom is küzdeni fog. Ezt a Dokim is mondta. (Ámen! 🙏) Persze lehet, hogy egyszer minden rám fog omlani és összezúz. Mindegy, az számít, ami most van. Szombaton először tudtam úgy enni, hogy nem kellett erőltetni és utána nem voltam rosszul, az ízek is közelebb jártak a valósághoz. Nemcsak hányingerem van alapból is - a kajáktól meg főleg -, de még ocsmány íze, vagy utóíze is van majd' mindennek. Megint savanyúnak, keserűnek, mosogatószerízűnek, vagy penészesnek érzek csomó mindent. Persze eszem, mert felfogom, hogy csak az érzékelésem csal, de a hányinger miatt nem mindig megy, mert olyankor még a jó ízektől is fokozódik, szombaton viszont alig volt hányingerem, volt hogy elmúlt, így kihasználtam és kajáltam, amennyi belém fért (nem volt nagy adag, de az addigiakhoz képest igen). Azóta is sikerül kisebb adagokat leküldeni, már meg is kívánok dolgokat, úgyhogy remélem egyre jobb lesz ezen a téren is a helyzet, mert már nincs honnan fogyni - nem mintha eddig lett volna. Remélem ezután az időszak után is nyugtom lesz egy darabig.

Kórházban

Most van bennem annyi szufla, hogy 4 nap termését lefirkáljam. 

6.-án késő este behozott a mentő egy rohamsorozat miatt, ami a szívemet is túlpörgette, meg leesett a vérnyomásom is, utóbbi 90-re esett vissza, előbbi pedig 190-nel dübörgött (vagy épp' ki-kihagyott, meg random ugrált a szívritmus), szóval teljes káosz volt a szervezetemben, amitől pokoli rosszullétben volt részem. Mindebből ki lehet találni azt is, hogy megint bebuktam a pszichoterápiás interjút, amire másnap kellett volna utaznom, de nem rugózom rajta, mert örülhetek, hogy nem krepáltam be. Igaz, nagyon ment/megy a meccs részemről is, a dokik részéről is, de az is igaz, hogy cseszheti az ember a küzdelmet, ha az ellenfél egyetlen ütéssel rövidre zárja azt, viszont nem sikerült neki most sem és ezután sem fog, mert Isten velem, meg a dokikkal van! Pontosan ezért gáz, hogy a rohamok közti tisztább időszakokban 1-2× halálfélelmem lett, ami nem oké, hiszen ha erős a hitem, akkor miért és mitől féltem? Eszerint mégsem elég erős, pedig nagyon akarom, hogy sziklaszilárd legyen!

Tegnapelőtt délután kerültem ki az őrzőből, szóval a közvetlen veszély elmúlt, de figyelnek tovább és vannak/lesznek még vizsgálatok, kezelések, meg a közérzetem is fos, bár tegnapelőtt és tegnap már kicsit jobban voltam napközben, ahogy ma is, viszont késő délután, vagy este mindig jön az erős rosszullét és órákig boldogít. A ma délutánit megúsztam, de még nem lélegezhetek fel, bár értékelném, ha később sem jönne rám. Ma voltam a legjobban, ha az eddigi napokat nézem és remélem ez a javuláshoz vezető lépések egyike! A gyakran erős hányingertől enni sem tudok, ha le is erőltetem a kaját, rosszul vagyok tőle egyből, szóval jó, hogy 3 hónap étvágytalanság után visszajött az étvágyam, mert most megint nem bírok enni. 👏😁 Tegnap mondjuk sikerült a levest úgy megenni, hogy nem kellett annyira erőltetni és még ízlett is, ma is lement, de egyből rosszul voltam utána, viszont ezek a rosszullétek legalább nem olyan erősek és nem is tartanak sokáig. Ma lecsúszott két Monte szelet is öklendezés nélkül. 👍 Leginkább a leves és a joghurt megy le, amikor lemegy.
Otthon rohamból-rohamba estem 6.-án este és ugyan naponta vannak azóta is, de el ne kiabáljam ismét maguktól szűnnek, persze pörgetik a szívemet így is, viszont nem mindegy mennyire és hogy meddig tartanak. A tegnapelőtt éjjeli pl. enyhe volt és állítólag nem is tartott sokáig, az aznap esti sem volt vészes, nappal pedig egyáltalán nem jött rám. Tegnap sem volt délutánig és jobban voltam napközben, de 5-től megint rohamoztam fél 9-ig, persze nem folyamatosan, mert el-elaludtam utánuk, csak mindig újrakezdődtek, viszont nem fajult odáig a helyzet, mint otthon és kevesebb is jött. Nem szoktam panaszkodni, de mostmár a pokolba ezzel az egésszel! 🤬 Tegnapelőtt délután már el tudtam menni zuhanyozni, bár felért egy kardio edzéssel, mert kifullasztott és többször ájulásközelbe kerültem, meg nem bírja a melegvizes fürdőt sem a ketyegőm, ami miatt megintcsak rosszul voltam, de alapból is ájulás kerülget, ha mozgok, mivel olyankor pörög a szívem és állítólag olyankor az agyam nem kap elég vért. Csurom izzadt voltam, mire behoztak és itt is minden rosszullét alkalmával lever(t) a víz, de ugye mindegyik után nem volt mosdatás az őrzőben, az csak hajnalban volt, meg nyilván más egy alapos zuhany, szóval jó volt már rendesen megfürdeni. Tegnap este nem jutottam ki, de ma reggel lezuhanyoztam, meg a ma estin is túl vagyok, nem kellett mosdatni ma sem. 👍 Gyenge vagyok még mindig, de nem annyira, mint a rosszullétek alatt. 7.-én 3 roham volt (hajnalban, délelőtt és koraeste), 6.-án meg ugye csak este, de akkor majdnem szünet nélkül. Nem tudom mi az ördög van, hogy ilyen sűrűek megint. Évekkel ezelőtt volt utoljára (és először) ilyen időszak, akkor intett be a keringésem is az egyik roham alatt, ami állítólag most majdnem megismétlődött. Mákom van, hogy nem történt meg, mert akkor azt mondták, hogy a következőt nem valószínű, hogy kibírom. Ha ugyanaz lesz a forgatókönyv (márpedig nagyon úgy tűnik, mert minden ugyanúgy zajlik), mint néhány éve, akkor egy jódarabig élvezhetem ezt a remek közérzetet és a napi rohamokat, meg az étvágytalanságot, bár remélem ezúttal nem tart olyan sokáig ez a szarakodás, már csak azért sem, mert akkor még a szívem jobban bírta a strapát, mostanra nagyon nem hiányzik neki a gyilkolás, meg híznom kellene pontosan a műtét miatt is, de ahhoz kéne tudni enni. Amikor tudom, erőltetem. 7.-én még nagyon érezte a szívem az előző esti száguldozást, mostanra jobb egy fokkal, de még mindig fáj a környéke, ami mozgásra - van, hogy beszédre is - fokozódik, meg gyakran fáj-szorít-forróságérzettel teli a bal karom a vállamtól indulva és persze Darth Vader módjára fújtatok, meg köhögök (az egyéb részletektől megkímélek mindenkit 😁) attól is, ha csak beszélek.
Mindent összevetve; szarul vagyok, de jobb állapotban, mint amilyenben behoztak.

Lefirkantom a szokásos állapotkövető posztot is:
Frontok jöttek-mentek egy ideje, de a sűrűn magasba mászó vérnyomáson és szívtájéki panaszokon kívül nem okoztak gondot, roham is kevés volt ahhoz képest, amilyen kaotikus volt az időjárás. 6.-án aluszékony voltam, mert ébren rossz volt a közérzetem, meg álmosnak is éreztem magam, de az estihez képest még csak a bemelegítés lehetett. Este már kifejezetten gyenge voltam, továbbra is diszkomfortérzet volt a mellkasomban, erős hányingerem is volt, meg fájt a hasam és a rossz közérzet is egyreinkább erősödött, de azt hittem csak a front buzerál és kipihenem másnapra. Fater cseszegetett, hogy vegyek be még szívgyógyszert, nem értette meg, hogy nem használ. Nagynehezen aztán megértette, de akkor meg azon hőzöngött, hogy nem hízom és addig nincs pacemaker beültetés. Kimentem a retyóra, mert fenyegetett Vuk, meg vizelési ingerem lett, de Vuk mégsem látogatott meg. Mire beértem a szobámba, egyik pillanatról a másikra jöttek a görcsroham jelei és pillanatok múlva meg is érkezett. Olyan gyorsan lecsapott, hogy szólni sem volt időm. Megszoktam, hogy rossz ugyan, olykor nagyon is, de vége lesz, szóval most is ennek tudatában igyekeztem elviselni. A rohamok terhelik a szívet, ami nem jó, pláne az enyémnek. Az eleve gyors, gyakran szabálytalan pulzusom méggyorsabb és szabálytalanabb ilyenkor, jönnek az adrenalinfröccsök is, hogy kiegyenlítődjön a keringés és mivel általában 2-3 kör alatt nem úszom meg (időnként kegyes a sors és csak 1 jön), ezért a szervezetemnek és a szívemnek küszködnie kell egy ideig, viszont néha nem szűnnek a rohamok és egyre pokolibbak ennek a hatásai. Azt már sokszor említettem, hogy némileg észnél vagyok roham alatt is, így most is kapaszkodtam a hangokba, amit jelen esetben a tv szolgáltatott, de olyan rosszul voltam és olyan erős adrenalinfröccsök jöttek, meg úgy futott a szívem, hogy arra kellett koncentrálnom, ne ájuljak el. Az első körnek még vége sem lett szinte, már jött a második, szintén erősen (ami alatt sikerült bevizelni 👏, pedig nemsokkal előtte voltam retyón, de valamiért vizelési ingerem van ilyenkor is, meg amikor 'csak' a szívem bulizik, olyankor is, hiába voltam esetleg előtte wc-n), majd jött a harmadik, az sem volt enyhébb. Utána aludtam, majd ébredéskor fel is tudtam kelni az ágyból, hogy átöltözzek, meg kimenjek budira, a fejem is tisztább lett, de nagyon gyenge voltam továbbra is, majdnem leborultam a wc-ről, amire férfi létemre le kellett üljek, mert nem tartottak a lábaim. A szívem futott továbbra is, szédültem, meg éreztem, ahogy hidegverejtékben úszik mindenem, közben időnként forróság öntött el itt-ott, mintha hideg-meleg víz cirkulált volna bennem, ami mint megtudtam azért van, mert olyankor a keringésem instabil. Vuk továbbra is nagyon fenyegetett, de ezúttal sem látogatott meg. Visszamentem lefeküdni, mert azt gondoltam vége lesz már és ha pihenek, helyreáll minden, ahogy szokott. Szinte azonnal jött a folytatás, akkor már a sokadik adrenalinfröccs áradt szét bennem, a szívem meg annyira túlpörgött addigra, hogy szabályosan izomlázat éreztem ott, forrósággal együtt és mintha súlyokkal húzták volna lefelé a szívemet a hasam irányába, le akart szakadni a szívem a bal vállammal-karommal egyetemben. Az erős hányingerem sem enyhült és szorított az állkapcsom, minden pillanatban azt hittem, hogy csandrázni fogok, de nem történt meg. Időnként hallucináltam, meg ki-kiestek időszakok, szóval innentől kezdve voltam zavartabb. Valamikor belépett a szobámba a fater, nem tudom mikor és arra sem emlékszem, hogy belépett, csak az van meg, hogy szólongatott, de ahhoz is kellett minden erőm, hogy hangot adjak ki, jelezve, hogy veszem az adást és attól, hogy egyetlen "hm"-t kipréseltem magamból, megint beindult a pokol és onnantól félig magamon kívül voltam, vagy nem tudom hogyan lehet ezt megfogalmazni, de beszűkült a tudatom és az érzékelésem. Homályos emlékeim vannak arról, hogy a mentők ügyködnek rajtam, aztán kicsit éberebb lettem, mire a kórházba értünk.

Amennyit eddig tudok/ami eddig történt:
- Az EKG-k szarok lettek (mitől is lennének negatívak?)
- A beérkezéskor produkált magas pulzusra kaptam valami szert, ami 1 mp-re megállítja a szívet, hogy vissza tudjon állni a ritmus
- Vért vettek többször, de nem tudom honnan, mert az is kiderült, hogy megint felzabált a szervezetem a véremből, így várom a pótlást
- A bekerülésem másnapján elvittek mellkasröntgenre, ami megnagyobbodott szívet (mondták már rám, hogy nagy szívem van, de ezúttal kiderült, hogy valóban 😉) és pangást mutatott a tüdőben is, arra gyógyszert kapok egyelőre, de ha több lesz a szutyok, le kell csapolni. Kihagynám az efféle mókát, szóval remélem eltűnik a cucc, mert már volt ilyen és akkor elég volt a gyógyszer.
- Tegnapelőtt hasi ultrahang volt
- Jövőhétre zengték be a szívultrahangot

Az kemény, 8 óra van és fél 6-kor kezdtem el írni. 👏

👍

Kivételesen egynapon belül fogjuk megjárni a pesti utat, ugyanis ma kiderült, hogy az Ildiék is mennek Pestre 7.-én és mondta, hogy akkor felvisznek bennünket is kocsival. Időt is nyerünk, mivel kocsival 'csak' 3 óra az út, meg nem kell fel-le pakolászni a szekeremet a járművekre, majd csak Pesten, amikor a kórházból megyünk a Robihoz (fater régi cimborája), mert onnan fognak minket felvenni az Ildiék. Mehetnénk a Gabihoz, de a fater ottfelejtette a lakáskulcsokat, a Gabi pedig melózni fog, szóval nem jutnánk be a lakásba, viszont az Ildiék csak olyan 2-3 óra körül jönnek értünk, addig nem kóvályoghatunk. 10 körül érünk fel (ha minden jól megy), viszont nekem csak 11-re van időpont, de a kórháznál tesznek ki, mert ők is időre mennek a dolgukra, úgyhogy egy órát még kóricálunk, míg mehetünk a kórházba. Ha minden jól megy, akkor ott egy óra alatt végzek és elzötyögünk a Robihoz, ott elleszünk 2-3 órát és érkeznek értünk az Ildiék, aztán 5-6 óra körül már itthon is leszünk. 👍 Nemsokára kell menni kontrollra is (ebben a hónapban), de az már a szokásos buszozós és Gabinál alvós út lesz.

Kíváncsi vagyok a friss EKG-leletre, mert olyat csinált a ketyegőm, amit eddig még nem. Szokott ugyan fibrillálni (érezhetően remeg olyankor a szív), de ezek a beremegések eddig csak 2-3 mp-ig tartottak és nem kísérte semmi egyéb a mellkasomban érzett diszkomfortérzeten kívül. Ezúttal is elkezdett remegni, csak most úgymaradt és sacc/kb. fél percig folyamatosan remegett, közben adrenalin áradt szét a szívtájékomon (ami állítólag azért van, mert azzal próbálja a szervezet ellensúlyozni az elégtelen szívműködést és ezzel a keringést fenntartani) és folyamatosan köhögtem, meg fulladtam, mert a remegő szívem ütötte a tüdőmet, ezzel egyidőben lökdöste kifelé belőle a levegőt. A közérzetem is szar volt. Az erős köhögés elvileg helyre tudja rakni a szívritmust, úgyhogy nem tudom, hogy annak a hatására hagyta-e abba a remegést, vagy spontán, mindenesetre hajmeresztő élmény volt, hogy most először tartósan csinálta. Persze nem volt időm nagyon berezelni, mert tudatosan is köhögni kezdtem, hátha visszaállítja a ritmust, de egy pillanatra megijedtem. Azóta nem csinálta, legalábbis hosszan nem, csak a szokásos 2-3 mp-esek vannak, meg a nagy bedobbanások.
Volt roham tegnapelőtt este és tegnap este is a frontoktól, meg magas a vérnyomásom mostanság, de így sincs igazán okom panaszra.

Ma értesítettek

hogy február 7.-én menjek ún. első interjúra a pszichoterápia miatt. Decemberben nem jutottam el, szóval remélhetőleg ezúttal sikerül. Nyilván nem fognak semmissé válni a dolgok, de lesznek eszközeim arra, hogy hogyan birkózzak meg mindazzal, amivel eddig nem tudtam/jelenleg nem tudok és remélhetőleg a hibás sémákkal is sikerül kezdeni valamit. Nincsenek véletlenek, megint bebizonyosodott. Hétfőn megtalált egy BPD-s 'roham' (9 hónapja volt az utolsó), ma meg jeleztek, hogy mehetek a felmérésre. Ahhoz kell, hogy lássák; megfelelne-e számomra az adott terápia. Ha úgy ítélik meg, hogy igen, akkor várólistára tesznek és jeleznek, amikor beköltözhetek egyhónapra a kórházba. Egy ideje tart az önkéntelen befordulás, bár még nem teljes. Nehezen veszem rá magam bármire, viszont muszáj ellátnom a haramiákat, ez pedig segít, hogy tevékeny maradjak. Sokszor vagyok érdektelen is, de ezen a téren is erőt veszek magamon. Ha levelet kapok, válaszolok, amint össze tudom szedni a neuronjaimat, meg ask.fm-en is válaszolgatok, amikor tudok valamelyest gondolkodni, szóval próbálok kapcsolatban maradni a külvilággal, hogy ne forduljak be teljesen. Vannak napok, amikor ezt nem sikerül megakadályozni, de amíg nem válik folyamatossá, addig nincs akkora gáz.

3.-a óta újra van étvágyam, mégha a mértéke változó is. A tápszert ettől függetlenül iszom még mellette, mert kell a kiegészítés, hogy hízni tudjak.

Megjött ma a markáns hidegfront erős széllel és vegyes csapadékkal, a ketyegőm balhézik is rendesen tegnap óta, de ezen kívül jól vagyok.
Beújítottam valamit: egy ideje a hasamban is érzem az erős, gyors, szabálytalan szívdobogást. Tiszta sor, hogy a hasi aorta lüktet, nem ezt furcsállom, hanem azt, hogy eddig nem éreztem. Nem folyamatos, de mindennapos és a nap folyamán többször is percekig tart az erős pulzálás. Eddig csak a fejemben és a szívtájékomon éreztem-hallottam. Utóbbi helyeken olyan erős és hangos a lüktetés, hogy mindig azt hiszem meghallja a fater is, ha közel ül/áll hozzám. 😁 Nyilván nem, de tényleg durva és mindig erősen megszédülök, meg ájulás kerülget, amikor ennyire meghülyül a ritmus.
Gőzöm sincs miért kezdte jelezni a hasi erem is, hogy létezik, remélhetőleg nem az lett a következő célpontja a szindrómának, már csak azért is, mert novemberben derült fény a szívérintettség fokozódására, szóval elég erős lenne a tempó, ha most rámászna másra is. Megkérdezem a Dokit, hogy véleménye szerint mi a frász történik bennem már megint?

Kivételesen

nem itthon telt a Szilveszter. A nagynénéméknél töltöttük, ott volt az unokahúgom is a Kittivel, meg az új palijával, aki jól bepiált és feszültséget generált, viszont nem hagytuk, hogy elcsessze a hangulatot. Engem kinevezett legjobb barátjának (most találkoztunk először 😁) és ahányszor meglátott, vagy eszébejutottam, kezet akart velem fogni, meg elmondta, hogy én vagyok a legjobb barátja. Elég fárasztó volt. Szólt a zene, aztán az egész bagázs elkezdte 'énekelni' (hamisan ordítozni) Varga Miklóssal a Vén európát. Én kimaradtam, de jót röhögtem rajtuk, mert borzalmas volt, ők is röhögtek magukon. Más számokat is hasonlóan énekeltek. Most megkínált minket az Ildi étellel, süteménnyel, üdítővel (ritkán szokott), de semmit nem tudtam fogyasztani, olyan hányingerem volt. Volt nálam Nutridrink, de abból is pár korty ment csak le órák alatt. A hányingeren kívül jól voltam, pedig a fatert idézve fehér voltam, mint a meszelt fal. Hazajött apám megetetni a bandát, aztán visszajött az Ildihez és olyan 6 óra körül mi átmentünk az unokaöcsémékhez. Ott már a Kitti oldottabb volt, játszott a faterommal, meg egyszer nekem is buborékokat fújt, hogy kapjam el őket. A Péter már kész volt, mint a vasárnapi ebéd, állandóan belekötött az unokaöcsémbe és szidta folyamatosan, szóval összebalhéztak (a Zoli józan maradt végig), meg az a jóember telefonon is balhézott valakivel, aztán a zenét váltogatta és tekergette a hangerőt, amin megint balhéztak a Zolival. Folyamatosan döntötte magába a piát ott is és verekedni akart. Velem ugyan nem, de párszor engem is elküldött a f@szba, meg időnként megkaptam, hogy "sz0pd le a f@szomat", csak mert nem ittam és nem bagóztam vele. 😁 Én leszartam, hogy mit pattog, a többiek magyarázták neki, hogy fogja már fel, hogy nem ihatok, nem cigizhetek, de csak fújta a magáét, aztán ők is ráhagyták, mert részeg embernek felesleges érvelni. Fater ott is mondogatta, hogy szarul nézek ki, meg hogy hol hullafehér vagyok, hol megjön a színem. Jól voltam ennek ellenére. Később jött egy roham (melegfront volt aznap), mikor már ott voltunk egy ideje. Bementem lefeküdni, mikor megéreztem, hogy jön. Ilyenkor hallok és valamelyest fel is fogom a külvilágot, csak nincs kontrollom a rángás felett és nem tudok akaratlagosan mozogni, sem beszélni, szememet kinyitni, szóval hallottam, hogy a fater bejött valamikor (itthon sosem néz be) és elkezdi, hogy "na, mit csinálsz már?!" Majdnemhogy lecseszett. 👏 Próbált lefogni, persze nem tudott és mondta, hogy hívja a mentőket, ha nem hagyom abba. Elkezdett hanyattfordítani, paskolta az arcomat, szólongatott, próbálta kihúzni a karomat, kinyitni az öklömet, persze nem tudta és kérdezte, hogy "na, meddig rángatódzol még?!" Visszafordított az oldalamra és kiment. Hallottam, hogy mondta a többieknek, hogy szokott ilyen lenni, majd átmegy rajtam. Utólag megkérdeztem, hogy ha tudja, akkor minek 'fenyegetőzött' a mentővel, meg minek kellett mozgatni, lefogni, erőltetni a görcsbe feszült alkatrészeimet, kérdezgetni (amikor tudja - elvileg -, hogy nem tudok reagálni)? Azt mondta, hogy nem tudta mit kell csinálni. 👏 Mondom neki bravo, végülis csak 4 éve vannak ilyen rohamok, honnan is tudhatnád a dolgok menetét... Sosem figyel arra, ami körülötte zajlik, meg amit mondok, pedig ezerszer elmondtam (az orvos is) és tapasztalhatta is, hogy hagyni kell lezajlani. Elmenekül olyankor a közelemből, csak mások előtt mindig szerepet játszik, ezért jött be megnézni, itthon még sosem kezdett el lefogni, forgatni, meg feszegetni a görcsös részeimet (nem is szabad), mert nem is mer bejönni a szobámba, amikor buli van, mivel nem bírja a látványt. A többieknek tudta mondani, hogy majd lecseng, szóval mégiscsak tudja, hogy nem kell semmit csinálni. Elvesztettem a fonalat a logikáját illetően. Aludtam a roham után, aztán visszamentem a nappaliba. Elkezdtek Kárpátia számokat hallgatni, amiket az Öcsém szeretett, ezért szar volt hallani, úgyhogy kimentem 'levegőzni', mert éreztem, hogy a sírás kerülget. Továbbra sem vagyok rá képes, de nem tudhattam, hogy nem akkor fog-e ez megváltozni. Mivel üvöltött a zene, kint is jól hallottam, de legalább nem látta senki, hogy könnyezem. Mikor végre zenét váltottak, visszamentem a házba. Nemsokkal később átjött az Ildi is. A Kitti nagyon pörgött addigra, mert fáradt volt, mivel csak 3,5 éves és este 10 körül járt már az idő. Jól elbeszélgettek, én csak figyeltem az eseményeket, mert nem igazán fogadnak be. Fatert sem, de ő nyomul. Annyiból volt jó a 'családdal', hogy volt körülöttem élet. 11-re már fáradt voltam én is, de a fater mindenáron meg akarta várni ott az éjfélt, pedig a Niki (Zoli menyasszonya), meg a Zoli is mondta, hogy már feküdnének. Fél 12-kor letette az unokahúgom aludni a Kittit, meg ő is lefeküdt, a Péter szintén, mivel K.O. volt, úgyhogy végre mi is elindultunk, de még nem haza, mivel az Ildi azt akarta, hogy menjünk át hozzá, hogy ott koccintsunk. Ott ültek a nappaliban az ő barátai, meg a Janié, mikor beléptünk, de nem köszöntek vissza, csak elhallgattak és úgy bámultak ránk, mintha UFO-k lettünk volna, vagy hogy mit keresünk ott? 😁 Zoli mondta az Ildinek, hogy minek vannak ott, mikor arról volt szó, hogy a család jön össze, meg hogy nem bírja őket, mert bunkók. Valóban tavalyelőtt is ugyanígy kinéztek minket, ami azért poén, mert az Ildi rokonai vagyunk és az idegeneket zavartuk az Ildi házában. 👏🙄😁 A Zoli morgott is érte. Bevonultunk a konyhába koccintani, aztán a Zoliék is hazamentek, meg mi is jöttünk haza, fél 1-re értünk a házhoz. Kereste a fater a kulcsot a kapu előtt, mire kiderült, hogy otthagyta az Ildiéknél. Felhívta az Ildit és elindultunk érte. Nem húztuk fel magunkat kivételesen. Kb. 10 métert tettünk meg, mikor csörgött a telefonja, hívta az Ildi, hogy bringára ül és elhozza nekünk, szóval megúsztuk a kóválygást. Elindultunk azért, hogy ne kelljen idáig eljönnie. Negyed 2-re értünk be a házba, nem kellett altatni egyikünket sem. Tegnap is voltunk az Ildiéknél, ott a családi gondok kerültek terítékre, aztán mi is összemordultunk, mert ismét szarul néztem ki és jobban akarta tudni a fater, hogy milyen a közérzetem, meg okoskodott a rohamokat illetően is. Mikor kiment cigizni, mondta az Ildi, hogy mindent jobban tud, meg hogy nem lehet neki semmit megmagyarázni, mert csak a maga igazát fogadja el. Mondtam, hogy ja, ezért kell ráhagyni. Az unokaöcsémékhez is át akart menni, úgyhogy mentünk, negyed 10-re értünk haza.

Nekem elég is volt ennyi a családlátogatásból, mert sosem érzem jól magam abban a közegben.

Az étvágyam még mindig nem jött vissza, de időnként már lemegy egy-egy tál leves, vagy valami egyéb, mégha nem is nagy adag, de legalább eszem mást is a tápszeren kívül.

Az ünnepnapok

úgy telnek nálunk, mint bármelyik másik nap, de legalább béke van. Fater minden évben tiszta ideg Karácsony előtt, pedig nem kéne, mert senki nem vár svédasztalt, meg nem kéne semmivel kapkodnia, viszont most is lehiggadt tegnapra és azóta nyugi van, velem is normálisan tud beszélni. Én sem vagyok idegbajos. Most nem igazán főzött, mert nekem nincs étvágyam, magának meg minek csinálna annyi kaját, mivel vendég sincs, szóval egy fazék székelykáposztával elvagyunk. Nagy kedvencem, de most csak 2× ettem belőle (erőltetve) és kb. akkora adagot, amekkorát egy óvodás eszik. 😁 A semminél több. Kaptam a napokban Nutridrinket, nem kell januárig várnom. 👍 3 hónapja tart a szar étvágy, bár volt egy rövid időszak, amikor tudtam enni, aztán újra étvágytalan lettem és az tart még mindig. Ha eszem is (vagy iszom), mindennek olyan utóíze van, mintha egy maroknyi gyógyszert rágtam volna össze. 🤮 A képemnek is olyan íze van, hiába mosok fogat, vagy próbálom elnyomni valamivel, csak addig jó, míg ízlelgetem az adott dolgot, utána marad az erősen keserű íz. Lassan 2 hónapja mért a Doki, akkor 60 kg voltam és tegnap én is megmértem magam, még mindig annyi vagyok, szóval legalább nem fogytam tovább. 👍 

23.-án este elég keserű hangulatom volt, mert a másnap elérkező Karácsony jobban kiélezte, hogy ez lesz az első a fogadott Tesóm nélkül és hogy az Öcsém sem lesz itt. Még mindig nem hiszem el, hogy elment, továbbra is 'nyugodt' vagyok, leszámítva a 23.-a esti keserűséget. Nem csak miatta volt, hanem a fogadott Tesóm miatt is, meg továbbra sem futja néhány perc könnyezésnél többre. Nem mintha akarnám, csak ez is mutatja, hogy le vagyok blokkolva továbbra is.

Úgy volt, hogy ma átmegyünk az Ildiékhez, de a front játszik velem 2 napja és tegnap is olyan szarul voltam szívügyileg, hogy mondtam az öregnek; Karácsonyra én szívrohamot fogok kapni. 😜 Érti a poént, a feketehumort is (ő is szokott beszólogatni, ha adja a helyzet), szóval röhögött. Szívrohamot ugyan nem kaptam, de görcsrohamot igen, egyet éjszaka, egyet meg ma délelőtt, úgyhogy nem akartam átmenni így, mert szarul vagyok továbbra is és ilyenkor megesik, hogy újabb lesz. Nem akartam ott is 'előadni magam'. 😁 Néhány éve vannak ezek a rohamok, de eddig megúszták a műsort, mert ott sosem kapott még el. Fater átment, vitte az Ildiéknek az ajándékokat. A Gabinak feladta őket még ünnep előtt, mert nem tudott felutazni Pestre. Azt mondta, hogy nem jutott pénz arra, hogy nekem is vegyen, de nem izgat, mert nem várok soha semmit. (Az elv azért érdekes, hogy mások hamarabb jutottak eszébe - a szomszédék is -, mint a fia, de nem rugózom rajta.) Mint mondtam, nem vártam ajándékot, csak azt hittem már nem tud újat mutatni. 😁
Az Ildi küldött nekem egy óriás Milkát és egy olyan holmit hozott Németországból, amibe melegvizet kell tölteni és melegen lehet vele tartani a kezet, lábat, vagy bármit. Értékelem, hogy gondolt rám, ráadásul ilyen hasznos holmit választott. 👍 Állítólag örült az ajándéknak ő is, szóval nem nyúltam mellé.

Nem megyünk Pestre

Fater nem ér rá, én meg szimbiózisba kerültem az ággyal, szóval ezért nem tudnék menni. Ha ő ráérne, akkor sem hagyhatna itt. Szívás, mert ki tudja hány hónapot kell várni megint, mire mehetek interjúra, aztán majd mire befeküdhetek. Mindegy, elengedtem egyelőre a dolgot.

Úgy néz ki hat az értágító, amit a múltkor kaptam. 👍 Nyilván nem szűntek meg a tünetek, de legalább fel tud időnként melegedni kezem-lábam és jóesetben akár egy óráig sem hűlnek ki. Ha fázom, vagy hideget fogyasztok, akkor persze jön a buli ott is, szívtájékon is, meg mindenhol, de legalább a spontán lefagyások ritkultak kicsit.
Valami viszont megint zajlik bennem és ezért nem tudnék Pestre utazni.
Szokásos állapotkövető dokumentáció:
Negyedik napja hőemelkedésem van, izzadok tőle, mint egy ló, szédelgek, fáj és ég a fejem, húz az ágy, szar a közérzetem is. Főleg esténként, meg hajnalban, most is csurom izzadság vagyok, még a séróm is vizes 😁 és égek, fáj a fejem. Megint aluszékonyabb vagyok pár napja, meg gyenge, gyakran van hányingerem is. A ketyegőm is sokat bulizik nyugalomban is, a fizikai aktivitásról nem beszélve, emiatt sem tevékenykedni, sem beszélni nem tudok (tudok, csak minden szó után fújtatok, mint egy gőzmozdony 😆), bár jön egy melegfront, meg csapadék, amikre érzékeny, szóval lehet, hogy csak ez tesz oda neki. Az étvágyam nem javul, de nem is romlott legalább. Napi egy-, maximum kétadag akármit tudok megenni és azt is minimum 2 részletben. 👏😁 Úgy volt, hogy lesz Nutridrinkem, de azt mondta a fater, hogy "drága, úgyhogy amíg tudsz enni, nem váltjuk ki". Ha elintézné, hogy visszaadják a közgyógyot, 6.000-el kevesebbe kerülnének a gyógyszerek. Mindegy, most van 6 adaggal, mert Isten munkálkodott. A szomszédunk is kapja a tápszert, mert ő rákos, de azt mondta már rosszul van tőle, ezért átadta nekem a megmaradt 6 db-ot, ráadásul ez is a "Max" változat, ami ütősebb és én is ezt szoktam kapni. Napi 1 flakonnal kell inni, mert ebből csak annyi a megengedett (a másikból napi 3-at kellett innom), úgyhogy majdnem egy hétre elég lesz. 👍 Mellette igyekszem enni is, hátha hízom egy kicsit, mert másfél hónapja mért a Doki, akkor 60 kg voltam és ez azóta sem változott. Legalább lefelé sem ment. 😉 Megint rá kéne állni a tejbegrízevésre, mert azzal egyszer már sikerült hízni, bár akkor kívántam is és naponta ettem, mostanság viszont azt sem kívánom. Ma pont igen, ezért az volt a vacsorám. Fater magától felajánlotta, hogy elkészíti (mert nem bírtam felkelni), értékelem, hogy magától segített, mert általában ha megkérem, akkor is húzgálja a száját. Januárban jön pénz, akkor bele kell, hogy férjen a tápszer, nem a gyógyszeren kell spórolni. 3 kartonnal szokott venni, az olyan ~ 11 ezer körül szokott lenni. Nem kell 3 karton, legyen 1 és ne mondja, hogy majdnem 4.000 forint sem fér bele! Ha cigire jut, erre is jutnia kell! Egy kartonban 24 db van, azzal elvagyok ~ 3 hétig, azalatt meg csak hízom, mivel ez erősebb változat is, meg van még némi étvágyam, szóval valamennyi szilárd kaja is kerül belém. Ez a cucc kizárólagos táplálásra is alkalmas, pár éve csak a tápszert tudtam meginni egy hónapig, akkor napi 5-öt kellett innom (a gyengébből) és mint látszik, nem haltam éhen. 😁 Közben amíg írtam, dumáltam az öregemmel és megértette végre, hogy szükséges a tápszer, januárban vesz egy kartonnal. 👍 Eddig mindig azzal csesztetett, hogy alig eszem és ha nem hízom, nem teszik be a pacemakert, pedig tudja, hogy vannak ilyen időszakok, amikor alig/nem tudok enni, nyilván a tápszert is ezért kapom, mégsem akart áldozni rá, ami így ellentmondásos. Nem gáz, mostmár lesz. 👍

'Kerozinom' 😁

Hiányzik az Öcsém, meg a fogadott Tesóm, főleg így a szeretet ünnepének közeledtével. Ugye a Gábor szinte most ment el, meg úgy volt, hogy itt lesz ünnepekkor, a Tesóm nélkül pedig ez lesz az első, minden évben együtt töltöttük virtuálisan. Az a jó, hogy ilyenkor a fater normálisabb (én is jobban figyelek, hogy higgadtabban kezeljek dolgokat, szóval én is normálisabb legyek), ezért békében szokott telni. Nem lesz rendezett környezet, ajándék is jelképes lesz, étel is egyszerű, de nem számít, mert nem kell svédasztal, meg ezerdoboz ajándék, mert nem ezek számítanak. Lehet, hogy szarok a körülmények, de mindig van, akinek rosszabb, pl. a hajléktalanok boldogok lennének, ha egy lepukkant kéróban lakhatnának és egy tál meleg étel kerülne szenteste az asztalukra. Őket megnézve nekem nincs okom panaszra!

Bent vagyok

a kórházban. Semmi komoly, csak az ötnapos értágító infúziókúra kezdődött meg, pénteken megyek haza. A mai adag már lecsöpögött.

15.-én lesz a Gábor temetése. Én nem lehetek ott a hideg miatt sem, meg a stressz miatt sem, de otthon majd gyújtok egy gyertyát. 30.-án automatikusan védekező üzemmódba kapcsolt az agyam és úgy tűnik, benneragadtam. 1.-én is egész nap a tagadás állapotában voltam, ugyanúgy csináltam a megszokott tevékenységeimet és aznap többször is eszembejutott dolgokról, hogy röhögne rajtuk, de gondoltam majd elmesélem/megmutatom, ha jön Karácsonyra és hiába esett le olyankor, hogy ez mind megvalósítatlan marad, mégsem esett le igazán. A Mogyi is eszembejuttatta, mert az ő macskája volt. Azért adta nekem, hogy ne kelljen visszavinnie magával abba a szar közegbe, ahol bántották, rólam meg tudta, hogy nagyon csípem a macskákat (is) és tudta, hogy jó helyen lesz. Maradtak nálunk ruhái is. Nálunk felejtette az egyik gitárpengetőjét is. Megmaradtak belőle kézzelfogható emlékek, viszont itt a lényeg; már csak azok maradtak. Ha kérdeztem a fatert, vagy hívott minket a Gábor, mindig "majd lejöhet" volt a válasz. Elkéstünk! 🤬 Oké, nem tudhatta, hogy ez lesz, ezért inkább a helyzet dühít, de már nem változtat azon, hogy többet nem tud jönni. Mindez a felismerés oldott egy keveset azon a blokkon, ami féléve, a fogadott Tesóm elmenetele óta megbénít érzelmileg. Úgy tűnik egy ugyanolyan kaliberű hatás kellett, hogy legalább minimálisan elmozdítson abból az állapotból. Annyiban oldódtam csak, hogy 1.-én este random elkezdtem sírni, mégha könnyezésnél többre nem is futotta és jó, ha negyedórát tartott, szóval nem az a tipikus keserűséggel teli és intenzív, de megkönnyebbülést hozó kifakadás volt, ami jellemezni szokta az embert ilyenkor. (Nem mintha vágytam volna rá.) Szomorúságot éreztem csak és mint mondtam, kb. 10-15 perc után ahogy jött, úgy ment, magától. Azóta sem ismétlődött és még mindig nem fáj jobban, még mindig beszédes vagyok, még mindig nem hiszem el, még mindig teszem a megszokott dolgaimat. Nem mintha vágynám a zombi-üzemmódot és a kesergést, csak furcsa, hogy ilyen 'nyugodt' vagyok. Nyilván Ő sem akarná, hogy keseregjek, szóval talán örül, hogy egyben vagyok. Magam sem tudom mi egészséges, akkor sem, ha 'tapasztalt' vagyok, mert egyik esetben sem egyformán viselkedtem. Nem tudom, hogy normálisan működöm-e még? Annyi azért nyugtat, hogy ahogy én az ő részéről, úgy Ő is nyilván érezte, hogy érdekelt a hogyléte, meg hogy szerettem, szóval ha lát, akkor tudja, hogy nem vagyok közömbös.

Úgy volt, hogy idén már nem megyek Pestre, de jeleztek, hogy 20.-án mennem kell interjúra, ami az egyhónapos pszichoterápiát előzi meg. 19.-én utazunk, mert másnap 9-re kell mennem, viszont a busz csak 11-re érne be a Népligetbe. Az interjú után várólistára tesznek és majd szólnak, ha befeküdhetek. Fater amúgy is ment volna Pestre a Gabi miatt a hónapban, mert viszi az ajándékait. Ha már fent leszek, bemegyek az orvoshoz és odaadom neki, meg az asszisztensnek az ajándékot. Minden évben kapnak, ez a minimum azért, hogy évek óta mentik a bőrömet. Talán nyugis lesz a légkör, mert Karácsony környékén mindig visszavesz a Gabi is, fater is, tudnak normálisan, vagy legalábbis nagyon minimális összemordulással kommunikálni. Kár, hogy csak ilyenkor képesek letenni a fegyvert, de nézzük a jó oldalát; legalább erre az időre leteszik.

Meghalt

az Öcsém! Elegem van ebből a rohadt évből; előbb a kutyámat és a fogadott Tesómat, most meg az Öcsémet vette el. Legyen elég, mert több veszteséget tényleg nem bírok el! Nem együtt nőttünk fel, sokévig nem is volt köztünk kapcsolat, de amióta volt, az jól működött. Nyilván nem tudott nagyon szorosra fűződni, de azért szerettük egymást. Ritkán tudtunk találkozni, de olyankor mindig éreztem hogy számítok neki és ez természetesen kölcsönös volt. Képtelen vagyok most többet írni. Egyelőre még tart a sokk és az egyben tart, meg az is tehermentesítette a pszichémet, hogy átaludtam az egész délutánt, mert olyan szarul lettem a hírtől, hogy le kellett feküdnöm. Belülről szaggatja a keserűség azt a részemet, amelyik már némiképp' felfogta a történteket. Felemásnak érzem magam.

Színes egyéniség

vagyok, mióta tovább hűlt az idő. Mindenféle színben pompáznak az alkatrészeim. 😁 Ebből infúzió lesz, már ismerem a rutint, de mondta is a Doki a kontrollon, hogy ha rosszabb lesz, kell a koktél. Az lett, úgyhogy jön az 5 napos kör.

A szokásos képes dokumentáció következik elsősorban magamnak az állapotkövetésre, de hátha segít más errejárónak is felismerni, hogy mivel van dolga (azoknak írom, hogy Raynaud szindróma az állapot neve). Így nézek ki mostanság attól is, ha csak szellőztetek néhány percig, vagy hideget érintek/fogyasztok:

(A lila száj a lényeg, az ocsmány fejszerkezetet kéretik nem nézni. 😁 A szemüveg meg azé' kellett házon belül, mert fájt a fejem és csesztette a kijelző fénye a szememet.) Visszatérve a liluló szájra: ebben már a szívelégtelenségnek is benne van a keze, de a Raynaud is ilyet okoz egyeseknél - mert nem mindenkinél egyformán jelentkezik.

Ahogy én sem, úgy a fater sem lesz profi fotós, de a lényeg látszik (a melegvíz azért kell, hogy 'kiolvadjanak' az ujjaim.)

A lábam azt csinálja mostanság, hogy a bal színesebb és sokszor hidegebb is, vagy csak az hideg, a jobb nem - akkor is, ha nem színes. Bal kezem szintén ezt játssza.

28.-án jótékonysági süteményvásár, meg egyebek lesznek nálunk, a Máltai Szeretetszolgálat szervezésében és mint tagoknak, nekünk is menni kéne, de én nem tudok. Fater persze megy. Jó lett volna besegíteni, de egyrészt a mozgástól egyből jön a rosszullét, másrészt 6 órát kéne a szabadban tölteni, viszont mivel a házban is így jönnek az erős érgörcsök, ezért tilos kimennem. Mindegy, tavasztól már kimehetek és addigra talán az ICD is bekerül, szóval újra aktív leszek, ha minden jól megy és akkor megyek segíteni.
A front odatesz eléggé, de csak jönnek már a jobb napok is.
Az étvágyam lassan, de biztosan megindult. Még nem fosztom ki a hűtőt, de legalább már eszem. Nutridrink is bevetésre kerül, hátha könnyebben visszaszedem az elvesztett kilókat.
Ennyit a fizikai állapotomról.

Nem akarom elkiabálni, de ha minden jól megy, februártól több pénzünk lesz és el tudunk mozdulni ebből a szar élethelyzetből. Nem azonnal, de nem is ez számít, hanem a fény az alagút végén! Minden helyzetet könnyebb elviselni, ha az ember előtt van egy támpont azt illetően, hogy meddig tart. Végre látni a kiutat és ez máris erőt adott ahhoz, hogy elviseljem a körülményeket. Eddig is azt tettem nyilván, de kezdtem besokallni, viszont mostmár van mire várni. 👍 Dicsőség az Úrnak, amiért ismét meghallgatott! Annyi haszna van annak, hogy itt vagyunk a világvégén, hogy a házak is olcsóbbak, 1,5-2 millióért már van lakható állapotú, láttunk egyet-kettőt még korábban. Azok is felújítandóak, de az alapkomfort megvan bennük és nekünk elsősorban arra van szükségünk. Mivel nem jönnek dolgozni ide, ezért a ház nemhogy nem halad (mi javítgattuk, de mindent nem tudtunk), egyre rosszabb és ez így méltatlan. Már rég' az, csak nem volt hová menni. Most, hogy több lesz a pénz, félre tudunk tenni és venni egy olyat, amiben az alapkomfort megvan. Még minimum egy-másfél évig ki kell bírni itt, de nem érdekel, a fő, hogy már látni a kiutat. Pár kg lehullt ezzel a vállunkról, holott még semmi nincs, de mégis van valami, ami nagyon fontos; kilátásba kerültek végre a jobb mindennapok! Az a terv, hogy (leghamarabb is) jövőre átköltözünk egy lakható kéróba, de ezt nem adjuk el, hanem felújíttatjuk. Eddig arra sem volt pénz, hogy vegyünk egy lakhatót és arra sem, hogy rendes szakikat megfizessünk. Azért nem halad ez a ház sem, mert a helyieket lasszóval sem lehet elkapni és nem csak ide nem jönnek, mások is mondják, hogy nem találnak melóst, aki rendberakja nekik a dolgokat. Persze lehet hívni megbízható melósokat - horror összegért. Most viszont össze tudunk gyűjteni egy olyan állapotú kéróra, amiben egy alap életszínvonalon tudunk majd élni és jutni fog pénz rendes, megbízható szakik kifizetésére is, így végre elkezdődik majd ennek a háznak a renoválása. Nyilván nem 5 perc alatt fog minden rendbejönni, tekintve, hogy nem a Bank fog ránkszakadni és rengeteg is a meló ezzel a házzal, de mivel normális körülmények közt leszünk egy másik házban, nem kell majd annyira kapkodni ezzel a házzal, mintha benne lennénk és sürgetne az, hogy gyorsan legyenek élhetőek a körülmények. Ahogy összegyűlik a pénz egy következő javítás elvégzésére, mindig neki lehet majd látni. Biztos beletelik majd hosszabb időbe a sok meló (pénztől is függ, meg előre nem látható dolgoktól is), de legalább haladni fog és mi is normálisan élhetünk addig. Ha elkészül ez a ház és értelemszerűen komfortos, rendezett lesz, akkor meghirdetjük, ahogy azt is, amiben addig fogunk élni, amíg ez készül és a két házból összejött összegből közelebb költözünk Pesthez. Pestre költözni lenne a legjobb több szempontból is (legfőképpen az orvosaim miatt), de esélytelen az ingatlanárak miatt. Ez a ház nagy (106 négyzetméter) és ha fel van újítva, elmegy elég jó pénzért (nagyon sokért akkor sem, mert a Déli határnál vagyunk), ugyanis romos állapotában is 2,3 millióra volt értékelve. Mi csak azért tudtuk megvenni 1-ért, mert régóta nem kelt el és a tulaj leengedte az árat. Ha ebből felújított állapotában kijön mondjuk 8 millió (de lehet, hogy keveset is mondok, mert jó állapotú 2 szobásak kerülnek itt 5-6 millióba, ebben viszont 5 szoba van, plusz van fúrt kút, melléképületek) és a másikból is bejön pármillió, akkor a kapott összegből már közelebb tudunk költözni Pesthez. Ha csak 1,5-2 órányira lennénk, az is jobb volna, mint ez a 4. Remélem ezúttal tényleg történni fog valami, mert eddig mindig csak a szép kilátások voltak, aztán semmi nem lett semmiből. Nem pesszimista vagyok, hanem a tapasztalataim beszélnek. Mindegy, én hiszem, hogy ezúttal tényleg kitörhetünk majd!