Megjártuk Szegedet

Majdnem megint nem lett a tervből semmi. Össze-vissza jósolgatják az időjárást, így fater lemondta a szállást tegnapelőtt, mondván ha szar idő lesz végig, nem tudunk se strandolni, sem Vadasparkban kóricálni és akkor csak a szálláson ülnénk, meg potyára kimenne a zsozsó. Ez mondjuk jogos. Ő már teljesen elvetette idénre a tervet, de mondtam neki, hogy ne má', sehol nem voltunk egész nyáron! Mivel mára még kánikulát jósoltak, mondtam neki, hogy ha reggel megyünk, este jövünk, akkor nem gond, hogy nincs szállás, de ki kéne használni ezt a napot, mert fene tudja meddig lesz strandidő és legalább az jöjjön össze. A Vadaspark most kimaradt, majd jövőre. Megegyeztünk tegnapelőtt, hogy akkor ma legalább a strandolást megejtjük és mivel fater nem merte a vállát terhelni a széktologatással, mert még nem teljesen oké, így lezsírozta, hogy kocsival vigyenek-hozzanak minket. Attól még elvittük, hátha hosszabb távot megyünk, de csak az étteremig használtam, meg amíg a parton körbementünk. A napokban nem vagyok teljesen jól a frontoktól, de szerencsére kibírtam rosszullét nélkül, úgyhogy nem cseszte el semmi a programot. Leszámítva az öreg zsörtölődéseit, de azokra igyekeztem nem figyelni. Beültünk kajálni egy étterembe, majd mentünk a szabadstrandra. Noha számítottam a sok emberre, attól még baromira szorongtam és mivel az öreg sem szereti, ha ezren vannak körülöttünk, így olyan helyre telepedtünk le, ahol nem voltak sokan. Ettől függetlenül az egész partot lecsekkoltuk, itt-ott tömeg volt, máshol meg kb. senki. Nem fáztunk, az ziher, de a vízben kellemes volt, meg a bőséges ebéd után leküldtünk egy-egy jégkrémet, később egy-egy hideg alkoholmentes sört is (fater már nem piál, én meg rá se szoktam). A kajakóma, a 36 °C, meg az éjjeli nemalvás trió megtette a hatását, kidőltem, fater meg paparazzit, akarom mondani paparazzot játszott (ha jól tudom, előbbi többes szám, utóbbi az egyes). Én is csináltam jópár fotót, meg az öreg is, nehogy azt higgyük, meg se' történt a kimozdulás. 😁 Jött gép is felettünk, persze a repülőb**i formámnak ezt is meg kellett örökítenie. Lehetett röplabdázni, focizni, meg tudomisén, de itt jön az, hogy sem a tömeget, sem az idegeneket, sem a nyüzsgést nem bírom, szóval kimaradt, de kis ideig néztük, milyen élet folyt körülöttünk. Ahogy mondtam, zsörtölődött az öregem, de nem végig és úgy tűnt, neki is kellett a kikapcs', mert kicsit lazább volt. Ráfért mindkettőnkre. Nekem az utóbbi napok nem voltak valami jók, sikerült kicsit megvizsgálni a padlót, de ma stabilabb voltam. Erről most nem akarok bővebben írni, ez a poszt szóljon a lazulásról. Az időjárás kegyes volt - na nem a 36 °C -, mert szinte végig jó volt az idő, az átmeneti felhősödések még jól is jöttek, addig sem olvadtunk tovább. Koraestére volt megbeszélve a fuvar hazafelé, jött is értünk az Attila felesége. A kocsiban sem unatkoztam, bekrepált a Messengerem és azon ügyködtem (sikerrel), meg jókat röhögtem az AI-n. A fotókat odaadtam neki, hogy mielőtt kollázsba rakom őket, a minőségükön javítson, élesítse is őket, erre az egyiknek a hátterét elhomályosította, a többin meg egyéb részleteket módosított (pl. több fotón is lelopta a fülbevalómat 😁, stb.), de felhasználtam őket ezekkel a bakikkal is, mert a lényeg megmaradt és valamelyest jobb minőségűek lettek. Mire Almásra értünk, itt már dörgött-villámlott és erős szél volt, de nem gáz, a programba nem tudott beletenyerelni. 👍 Elvileg a hó' végén Pestre megyünk, gyakorlatilag pedig majd kiderül. Mivel ma Szegedre utaztunk, megint kimaradt a terápia, de jövő szerdán megyek.

A kisebb - képminőséget és részleteket illető - bakik ellenére mégis beteszem ide a kollázsokat: