Ma hívták apámat

a felülvizsgálat időpontjával kapcsolatban, 8.-án fognak lecsekkolni, szóval 7.-én utazunk Pestre, hogy a másnap délelőtti vizsgálatra már helyben legyünk. Elkevertek egy papíromat, szóval lehet megint kikérni a Dokitól, de legalább töltögetnie most nem kell majd, csak nyomtatni. A frontok mostanság odatettek, volt minden, mint a búcsúban, de remélhetőleg az oda- és a visszautat megúszom legalább a görcsroham nélkül, mert itthon már jött az a fajta is a napokban, ami teljes testben rángat és bealtat, szóval egy ilyet nyomatni a buszon nem volna buli. Éjjel bámultam a csillagokat alvás helyett, de ez nem valami relax program volt az ablakon át skubizva az égboltot, hanem a neuropátiás fájdalom ébresztett és a magzatpózban anyázós szintet hozta. Néha bele-beleszenderedtem az 'élvezetbe', de hol az, hol a faterom traktor mód' zakatolása, hol pedig a hideg elől behúzódó rágcsálók zajongása zavart fel a kegyelmet adó bóbiskolásból. Valamikor hajnaltájt enyhült végre a fájdalom és el tudtam aludni mélyebben, akkor már semmi nem zavart fel. Remélhetőleg az utazás alatt nyugtom lesz, de ha választhatok, inkább a fájdalom látogasson meg, mint a görcsroham. Persze leginkább egyik se! 😁 Végre tudtam beszélni a Tesómmal a múltkor. Már nagyon hiányzott!