egyrészt mert a GYOD-dal kapcsolatos felülvizsgálathoz az igazolást meg kell írnia a Dokinak és engem is meg kell vizsgálnia, másrészt ahogy apám nézte az irataimat (mivel ő tud ügyeket intézni, így nála vannak), kiderült, hogy lejárt a személyi igazolványom és újat kell csináltatni amúgy is, de így mindenképp', mivel természetesen az is szükséges az ügyintézéshez. Hétfőn elintézzük a személyit és mivel már csak másnap reggel fog rendelni az orvosom, így akkor fogunk menni hozzá. Fater hívta tegnap, de épp' tanított, aztán mire visszacsörgött, apám nem volt itthon, viszont a mobilját szokás szerint itthonhagyta töltőn (jó, hogy vettem neki Karácsonyra a powerbankot 👏), úgyhogy kivételesen felvettem és beszéltem én a Dokival. Nagymértékben szorongok ilyen helyzetekben is. Úgy megörült nekem, mint valami régen látott barátnak szokás. "Arnold! De jó, hogy hallom magát!" 😁 Mondta, hogy időnként eszében voltam, hogy mi lehet velem és aggódott a csend miatt, bár gondolta, hogy ha történt volna velem valami, arról tudna és mondta, hogy most megnyugodott, hogy élek és viszonylag jól vagyok. Nem vagyok érzelgős típus (hiába a border'), meg a giccses dolgokat sem csípem, de nincs jobb szavam arra, minthogy szívmelengető volt ezeket hallani és tapasztalni ezt a lelkes üdvözlést egy kvázi idegentől (mégha lassan 15 éve menti is a bőrömet), mert egy doktornő, aki nem is lát gyakran, meg tele is van beteggel, mégis számon tart valami miatt és érdekli, mi lehet velem, szemben a 'családommal', akik itt élnek tőlem 5-600 méterre, fater meg ugye egyháztartásban is él velem, mégsem érdekel közülük soha senkit, hogy hogy' vagyok. Ez a valódi érdeklődés szokatlan és emiatt nagyon jóleső volt. Ő amúgy is egy nagyon jó Doki, mert nemcsak emberileg jó, hanem a gyógyításban is, mert lelkiismeretes és alapos, neki köszönhetem azt is, hogy az óvoda óta tartó 'rejtély' megoldódott és kiderült, mik okozzák a sok tünetet. Ő kapásból rávágta a legkülönösebb tünetre is, hogy mi lehet az oka és igaza lett. Azóta is csakis benne bízom. Na, de elkanyarodtam, csak nagyon jólesett a bánásmódja és kikívánkozott. Kérdezte, hogy hogy' vagyok, mire mondtam, hogy csak kisebb romlások vannak (nem tértünk most ki rájuk, mivel hétfőn úgyis megyünk hozzá, azt' majd akkor részletezem), de mondtam neki, hogy kb. 2,5 éve egész' jól vagyok, aminek örült. Mondtam neki, hogy csak időpontot szeretnék kérni keddre és hogy leginkább a GYOD-hoz kapcsolódó felülvizsgálat miatti paksaméta kitöltetése miatt megyünk, meg amúgy is időszerű a kontroll. Mondta, hogy 8-tól délig rendel, mehetünk bármikor abban az időintervallumban és bármikor érkezünk is, mondjuk azt a recepción, hogy akkorra van időpontunk és akkor egyből be fognak engedni. Nagyon rendes, bár én kivárnám a soromat is becsülettel. Amióta az eszemet tudom, szorongva mentem mindig, minden vizsgálatra, kivizsgálásra (amire tettek egy lapáttal rossz tapasztalatok is), Ő az egyetlen olyan Doki, akihez teljes nyugalomban megyek mindig, így most sem feszengek.
Szokásos állapotkövető rizsa:Ahogy bejött a hűvös idő, az első olyan napon zokniért kiáltottak a futóművek, noha még alig mentünk akkor 30 °C alá, 26-27 körül volt a hőmérséklet, de Raynaud 'barátom' máris kétszínűvé és Újpest drukkerré tett; lila-fehérre fagyasztotta a lábazatomat, miközben befigyelt a 'csipesz szorítja a lábujjaim utolsó percét' érzet is. Azóta ugye igazi ősz köszöntött be, így az élvezeteket továbbhalmozva immár szinte folyamatosan mirelitáru hőmérséklet és kb. tintahalra lépés utáni szín jellemzi a futóműveket, nem igazán hatja meg őket az irhával bélelt zokni. A kezeim szintén zenészek (nem, azokon nincs bélelt zokni 😁), úgyhogy amíg el nem tudok kezdeni fűteni, addig biztosan nem fogok rajzolni sem, mivel a finommotorika, meg a fogás ilyenkor igencsak bajosak és a kesztyű sem sokat szokott segíteni. A macskák mától visszaköltöznek őszre és télre a házba (csak álljon el az eső, hogy ne ázzunk szarrá, amíg átpakolásszuk őket a nagy szállítóboxba és macskánként becipeljük azt), egyrészt mert láthatóan fáznak és ugyan próbáltam a széltől-hidegtől védeni őket, amennyire tudtam, mégis fáznak, másrészt tegnap kiderült, hogy a szabadban nem tudom intézni az almozást, etetést, helyük rendbentartását így, hogy nemhogy kékre fagynak a kezeim, de a két bal közül a tényleges bal bénulttá válik már a hűvösben is (kifejezett hidegben meg főleg) és a jobb kezemmel is nehezen fogok, meg a finommotorika és érzékelés ott is bekrepál, amíg fennáll a fagyott állapot. Jó játék lesz így a boxot cipelni. 😜 Az már csak a hab a tortán, hogy a bal fülem is beszállt a buliba tavaly és azóta amikor az lefagy (sapkaundoritiszt félretéve felhúzom én a holmit, de kb. halottnak a csók), akkor a fejem és a nyakam bal oldala is le akar szakadni az érgörcs miatt, meg az abból fakadó kisugárzó fájdalomtól. Nem panasz, csupán lejegyzem, hogy' áll a helyzet. Úgy viselkednek az ereim némi lehűléstől, mintha -20 °C lenne. Már beizzítottam a kis hősugárzót, de a kályha fog ide kelleni, mert az elektromos masina nem is működik megbízhatóan, meg nagyon gyenge is a teljesítménye. Ma reggel jött az első durvább érgörcs házon belül, ami miatt az egész bal karom-kezem elzsibbadt és a koszorúerem is begörcsölt, ilyenkor szorít a mellkasom-karom, meg rosszul voltam és éreztem a ritmuszavart, adrenalinfröccsöket is. Szokott mód' elkezdtem 'kiolvasztani' magam takaró alatt és lassan-lassan elkezdtek visszahúzódni a tünetek, de ez rendszeressé válva nem lesz buli, úgyhogy amint lehet, a helyükre lesznek rakva a kályhacsövek és gáz-nem gáz, nálam már menni fog a fűtés. Mivel 2 ember kell a dologhoz, mert ugye itt putris mód' ki kell vezetni a csövet és felrögzíteni a tetőhöz, miközben egy ember kint áll a létrán, egy meg bent és fogja a csövet, míg a kinti rögzíti, de én nem állhatok létrára szédelgősen, mert ha lehet, akkor inkább géppel szeretnék repülni, meg bénulásig fagyó kézzel, ergo kapaszkodásra képtelenséggel sem ajánlott létrázni, így vagy a Gézát, vagy a Tomit kell idehívni, hogy fateromnak segítsen, de előbb meg kell várni, hogy elálljon a szakadó eső. A lényeg, hogy erre nem kell majd sokat várni, addig pedig megteszi a hősugárzó.
A majd' 5 órás utazgatást a hátam közepére sem kívánom, de ezt leszámítva várom már, hogy menjünk Pestre. Mindig olyan, mintha hazaérnék és totál felpörgök olyankor, főleg a lakótelepen, ahol a Gabi lakik, mert ugye mi is ott laktunk, ugyanabban a lépcsőházban és kötnek a jó emlékek a környékhez. Jó volna újra ott élni... 2 hét múlva újra mennünk kell (hurrá, 5 óra zötyögés megint), mert most még csak a papírok lesznek kitöltve/dokival is kitöltetve és beadva, aztán majd az abban foglaltak alapján fog az orvosszakértő kikérdezni és megvizsgálni kb. 2 héttel később (azt mondta az ügyintéző, hogy nagyjából annyi idő fog eltelni, mire kijönnek lecsekkolni).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése