Állatságok, kalandos mininyaralás és egyebek

Ahhoz képest, hogy június elsején mondta a fater, hogy másnap készen lesz a kutyakennel, végül csak július közepén készült el. A kutyák akkor kikerültek, de a macskák továbbra sem, csupán 5 napja vannak kint, bár még mindig nincs kész a kenneljük és egyelőre nem is lesz, mert most a házzal kell foglalkozni, mivel szeptemberben jön a Tomi csinálni a szobámat, meg az előszoba mennyezetét és elő kell készíteni a terepet. Átmeneti és áthidaló megoldás született a macskák kiköltöztetésére, amíg el nem készül a végleges helyük - ami ki tudja mikor lesz meg, de legalább már tudok éjjel (és ha épp' kell, akkor nappal is) pihenni, meg nekik is jobb a friss levegőn. Hosszú ideje csak 2-3 órákat aludtam, mert éjjelente és hajnalonta tomboltak-romboltak. Amíg a kennel elkészül, addig a jelenlegi helyükön lesznek. Végre kipihenhetem magam éjjelente és nekik is jobb, hogy több inger éri őket. Nem mi lennénk, ha minden simán ment volna, ugyanis ahogy vittük ki őket, mindjárt az első macskánál kinyílt a box rögzítője, mivel szar a konstrukciója és alig kapaszkodik rá a peremre a rögzítőfül, a rémült macska meg persze menekülni akart és kipréselte magát egy pillanat alatt a keletkezett nyíláson, mert ugyan próbáltam összetartani a boxot, de gyulladt kézízülettel nemsok erőt lehetett kifejteni, így nemsokat ért a próbálkozásom. Gondoltam, hogy nem menne el a háztól, így nem kaptam agyvérzést, mert tudtam, hogy hazajön nemsokára, de mivel állandóan az utcán rohangálnak egy alkoholista fazon kutyái, akik közül az egyik nagyon nem bírja a macskákat, így nem örültünk volna, ha megöli. Hívogattuk, aztán egyszercsak nyávogni kezdett a teraszon lévő pad alatt, így megkönnyebbültünk, hogy nem ment ki az utcára, mert erős sötétedés lévén nemsokat láttunk már. Megmondtam pedig, hogy ne este vigyük ki őket, de ugye az öregnek mindig, minden ráér, egyedül meg nem bírtam kivinni őket a nagy szállítóboxban, mivel alig fért ki az ajtón és ketten kellettünk, hogy kiküzdjük, így mindenképp' kellett hozzá a fater, akinek szokás szerint fontosabb volt a szomszédolás, stb., így nem jutott ideje arra, hogy nappal csináljuk. 👏 A macska annyira félt, hogy nem jött elő, viszont el sem értük, mert annyira bebújt a nagy pad alá, hogy oda már nem ért be a karunk. Jó negyedórás ciccegés, hívogatás, macskakaja, jutalomfalat, stb. felkínálása után sikerült elérni, hogy közelebb jöjjön és ki lehessen bányászni a pad alól, majd berakni az új rezidenciájába. A rögzítőkre fokozottan figyelve vittük ki a többieket, így nem ismétlődött meg a mutatvány. Másnap reggelre már egész' jól felocsúdtak a költöztetés okozta sokkból, élénkebbek voltak, harmadnapra pedig teljesen vissza is zökkentek az eddigi kerékvágásba. Úgy tűnik, tetszik nekik a szabad levegő, meg az ingerek, mert nyugodtak és jókat sziesztáznak, persze amint megjelenek, felélénkülnek. Kaptak bolhairtót is, remélhetőleg megvédi őket.

Szokásos állapotkövető rizsa: Július végefelé jött egy görcsroham (májusban volt utoljára, szóval nincs okom panaszra), megint itt volt a fektemben is elszaladó pulzus, a jellegzetes hasfájás, hányinger, gyengeség, stb., de aztán kiderült, hogy csak 1-2 nap volt olyan, valószínűleg a hőingás tett oda a szervezetemnek, úgyhogy nem a kórság fellángolása volt. Azóta is jól vagyok, csak a hőingásokat érzem meg, de nem vészesen. A neuropátia is újra rákapcsolt a legutolsó posztom megírása másnapján, onnantól napokig jöttek megint a bénító fájdalomrohamok, de egy ideje megint nyugi van, csupán bizsergések és egyéb téves érzetek vannak, szóval nincs gond ezen a téren sem. Megvolt a szegedi kikapcs', bár nem úgy alakult, ahogy terveztük, de erről később, lényeg, hogy jól bírtam az oda-vissza utat is, meg a melegben történő kóválygást is, pacsi a szervezetemnek.

Megint szórakoznak a GYOD-dal. Ismét nem tudott valaki olvasni, vagy értelmezni, mert megint az van, mint 2 éve, amikor a végleges állapotról szóló szakvélemény ellenére fel akartak rángatni Pestre a bizottság elé. Akkor is már évek óta a papírjaimból dolgoztak, mivel a végleges állapotú embereknek nem kell felülvizsgálat. Pár évig kétévente jelenésem volt a szakértői bizottság előtt, meg is jelentem mindig, aztán ráírták a szakvéleményemre, hogy "állapota végleges, felülvizsgálata a továbbiakban nem szükséges", majd onnantól kezdve nem hívtak be, csak a papírjaimat kérték. 2 évvel ezelőtt valaki benézett valamit és behívott, de mivel nem vitt el az öreg, tekintve, hogy a szakvélemény szerint nem kellett vinnie, viszont Cegléden már csak azt látták, hogy nem jelentem meg és ők ugye nem tudták, hogy nem is kell, így megvonták az ellátást. Hónapokba telt, mire valakinek leesett, hogy hibáztak és akkor újra folyósítani kezdték, meg az addig kieső összeget is megküldték, visszamenőleg. Most megint lehet ugyanazokat a köröket futni és a frász tudja, hogy megint elveszik-e az ellátást hónapokra, vagy még időben felébrednek. Faterom ír nekik hétfőn egy levelet és csatolja a végleges állapotról szóló szakvélemény másolatát, aztán meglátjuk, mi lesz.

A végére hagytam az élményeket, mert jobb valami pozitívval zárni a posztot. Igaz, hozzánk híven nem ment minden normálisan, meg bőven kijutott az 'idegállapotból', de végül happy end lett és csak ez számít. 7.-én elutaztunk Szegedre és elvileg csak ma jöttünk volna haza, de beleköptek a levesünkbe, így már tegnap hazautaztunk. 7.-én fater szokás szerint elcseszte az időt és idegbeteg volt, meg kapkodott össze-vissza, aztán amikor induláskor mentem a kapuhoz, mindkét papucs leszakadt a lábamról. 😂 Mentségükre szóljon, hogy ezer éve a szekrényben álltak, mivel nem vagyok egy utcán papucsot hordó figura, de a nagy meleg miatt gondoltam kivételt teszek. Gondolom elfáradt, kiszáradt az anyaguk, de legalább még itthon estek le rólam és volt mire lecserélni őket, bár nem volt kényelmes cipőben az ezer fokban. Amikor beültem a kocsiba, akkor villant be, hogy a sietségben az ágyon hagytam a mobilomat. Mákom volt, mert még nem indultunk el, mivel pakolászott valamit a Tomi a raktérben (a melós kocsijával vitt minket), úgyhogy visszajöttem addig a mobilomért. Az út eseménytelenül telt, bár a végére zsongott a fejem, mert a Tomi egyik gyereke is ott volt és nyüzsgött, meg üvöltött a tuc-tuc zene végig. 3 körül értünk oda, 'becsekkoltunk', pihentünk valamennyit, aztán elmentünk a közeli Tesco-ba. Onnan 'hazafelé' faterom vett magának sültcsirkét, én nem kértem semmit, majd amikor visszaértünk a szállásra, konstatáltuk, hogy ugyan van nálunk felvágott, meg virsli, de kenyeret, vagy zsemlét nem vettünk. 👏 A két okostojás. 😁 Mehettünk vissza, de nem volt ez gond, mert jólesett mind a kettőnknek a kóválygás. Vettünk pár zsemlét, aztán mentünk vissza a szállásra, kajáltunk, zuhanyoztunk és készültünk pihenni. Földszinten voltunk és pont az ablakunk előtt volt a parkoló, ahová fél 9 körül beállt egy kocsi és baromi hangos bagázs szállt ki belőle, egy gyerek üvöltve bőgött, mondtuk is az öreggel, hogy mekkora parasztok, hogy egy ilyen helyen este hangoskodnak. Mondtam poénból, hogy remélem nem a mi szárnyunkban szállnak meg, bár senkinek nem kívánom őket lakótársnak. 'Természetesen' oda jöttek be, ahol mi voltunk (akkor mi még nem tudtuk, hogy ők már korábban is ott voltak, mert amikor mi megérkeztünk, ez a bagázs épp' valamerre kóválygott). Amint beléptek a közös térbe, vége volt az addigi csendnek és nyugalomnak. A már kint is torkaszakadtából üvöltő köl'ök bent is folytatta, de az apja csak annyit bírt neki mondogatni, hogy "Áronka, mi van már?", meg hol magyarul, hol erősen akcentusos angollal dumáltak neki a szülők, szóval hallatszott, hogy egyiküknek sem az anyanyelve. Jóideig üvöltött a gyerek, mint akit ölnek és volt egy mégkisebb is, de az legalább nem bőgött. Nem vagyok rasszista, a Barátnőm is roma volt, de ez a banda pontosan úgy viselkedett, ami úgy általában jellemezni szokta őket (tisztelet a kivételeknek). A szobánk pont az étkező mellett volt (amibe bevették magukat) és papírvékonyak voltak a falak, szóval hiába volt csukva az ajtónk, hallottuk őket tisztán, mert hangosak voltak. A faszi kihangosítva telefonált és hallottuk azt is, amit a vonal másik végén lévő csóka beszélt. Egy idő után Áronka befejezte a koncertet és az üvöltést lecserélte elefánt trappolásra, amibe beleremegett a talaj és beszállt a buliba a másfél éves forma öcsi is, ahogy a fal ütögetésébe is, aminek a túloldalán próbáltunk nem agyvérzést kapni. Az étkezőben csődület volt és csodálkoztunk, hogy a másik szobában lévő fiatal párt hogy-hogy' nem zavarja este 9-kor az a tombolás? (Utána rájöttünk.) A pohár akkor telt be, amikor akkorát ütöttek, vagy rúgtak a falba, hogy a falhoz érő párna (mert az ágytámla ott volt) megmozdult a fejem alatt. Dühösen elindultam az ajtó felé, de fater nálam is gyorsabban kint termett az étkezőben és megkérdezte, hogy meddig akarnak még zajongani, mert (akkor már este fél 10 körül járt az idő) nemcsak ők vannak ott és más vendég szeretne pihenni, kérdezte, hogy nem lehetne halkabban lenni? Erre a csóka cinikus hangsúllyal benyögte, hogy "persze, hogyne lehetne..." és ugyanúgy tomboltak tovább. Már nagyon dühösek voltunk és fater kirongyolt, hogy szól a tulaj csajnak, hogy tegye őket helyre. Jött vissza mérgesen, hogy már nincs ott a recepción, viszont ott egy telefonszám, hogy azt lehet hívni, ha a recepción nem érhető el. Hívta fater, de nem vette fel a telefont. Na, fasza, gondoltuk ott tombol egy közösségben viselkedni nem tudó família és nincs kihez fordulni, hogy tegyen rendet. Fater újrahívta a számot, de semmi. Nem volt rest átmenni a privát részhez és becsengetni. Addig én is kimentem a bandához és szóltam, hogy pihennénk, úgyhogy vagy legyenek halkabban ott kint, vagy fáradjanak be a szobájukba, erre ilyet szól a muki, hogy "ez egy lakóközösség!", célozva arra, hogy el kell egymást viselni. Ja, nyilván, de csupán egy bizonyos határig, csak épp' ők bőven túllépték azt. Mondtam neki, hogy épp' azért kéne normálisan viselkedniük, mert egy közösségben vannak. Ennyit mondtam csak, mert feleslegesnek tartottam vitatkozni egy értetlen és primitív módon viselkedő bandával. Visszaért fater egy palival (kiderült, hogy ő a tulaj, nem a csaj, ő a feleség) és mondta a bandának, hogy vagy bekussolnak, vagy mehetnek, ahová akarnak. Ő persze nem így fogalmazott, de ez volt a lényeg. Egy pillanatra megkönnyebbültünk, hogy rend lesz, de csak amíg elő nem vette a bagázs a hazug, sunyi oldalát. Játszották az amerikait, akik nem értik, mit mond a fószer, persze akinek van hozzá füle, az kapásból levágja, hogy ordít az akcentusuk, meg hallottuk is, ahogy magyarul beszéltek. Mondtuk a palinak, hogy tudnak magyarul, csak színészkednek. Ekkor kénytelen-kelletlen átváltott a csóka magyarra és jött azzal a dumával, hogy ők Londonban élnek (és ki a frászt érdekel?), meg hogy mi kezdtük a balhét, mert kötözködtünk. Mondtuk, hogy egyrészt most Magyarországon vannak, szóval senkit sem izgat, ha esetleg Londonban normális késő este tombolni, másrészt az nem kötözködés, hogy szólunk, amiért hangoskodnak. Kezdte a pali, hogy "csak 4 éves a gyerek, mit csináljak vele?" Neveld meg, öcsém... Mellesleg mit keres ébren késő este egy 4 éves, meg egy pelenkás? Kijött a szomszéd szobából a csaj és akkor láttuk, hogy már össze vannak haverkodva (mint mondtam, ez a banda már korábban is ott volt és ezek szerint ez a pár is), melléjük állt, hogy "minket nem zavarnak a gyerekek". Mondtuk, hogy egyrészt nemcsak ők vannak ott, másokat attól még zavarhat késő este a zsivaj, pláne úgy, hogy fáradtak vagyunk és pihennénk, másrészt itt nemcsak a gyerekek zajonganak, hanem a szülők is. Ekkor a tulaj már nem azon az állásponton volt, hogy elküldi őket, ha nem lesz csend, hanem a pofánkba mondta, hogy velünk van a probléma! Közben a balhés feleség játszotta az angolt és elkezdte apámnak, hogy "stupid fasz" és erre sem reagált a tulaj, nem mondta neki, hogy nincs joga sértegetni a másik vendéget, főleg hogy apám nem káromkodott rá. Szánalmas volt ez a félig magyar, félig angol szövegelés is. Mondtam neki, hogy attól még magyar maradtál, hogy kimentél Londonba, nem kell játszani a fejedet... A tulaj minket hozott ki felelősnek a cirkuszért és erre nagyon berágtunk, meg arra is, hogy hagyta, hogy folytatódjon a zsivaj. Berongyoltunk a szobába és mondta az öreg, hogy húzzak cipőt, elmegyünk sétálni, mielőtt lecsapja az ürgét, meg hogy lenyugodjunk, mert rosszullétig felhúztam magam és ő is fejfájásig. Amikor hozta ki a székemet, hallottam, ahogy az ajtóban bájolgott a tulaj az apukával, hogy "beszél a kicsi magyarul?" Okádnom kellett. Nonszensz, hogy miután többtízezret fizet az ember azért, hogy ott legyen, lehetőleg nyugalomban és ha van (bal)szerencséje összeférhetetlen lakótársa(ka)t kifogni, akik még körmönfont módon be is dumálják a tulajnak, hogy ők semmi rosszat nem tettek, akkor még az van szarnak beállítva, aki mer szólni, hogy csend legyen, meg neki kell késő este kvázi elmenekülni a szállásról, hogy nyugta legyen. Slusszpoén, hogy elvileg van kamera, ami rögzített mindent és bizonyíthatta volna az igazunkat, de a tulaj nem nézte meg. Mondtam fateromnak, hogy talán azért nem és azért nekik nyalt, mert nyilván zsírosabb összeget csengettek ki, hiszen ki tudja mióta héderelnek ott és még meddig fognak, meg ők négy személyre fizettek/éjszaka, mi meg csak kettőre és csupán 2 éjszakára. Nem tudom, hogy tényleg ez lehetett-e az oka annak, hogy szabad volt inzultálniuk minket, meg nem volt gond, hogy eltörtek egy poharat, egyáltalán hogy későig zajongtak, de nem is izgat, a tulaj nagyon igazságtalan és inkorrekt volt, többet oda nem megyünk. Hívta az öreg a Tomit, mialatt sétáltunk, hogy ez a helyzet és tud-e másnap jönni értünk, mert mégegy ilyen estét nem játszunk el és mondta a Tomi, hogy jön értünk másnap, de nem tudja, hogy mikor tud, mert melózik. Mondta, hogy megpróbál délelőtt, de nem ígéri. Ekkor még azt hittük, hogy befuccsolt minden terv, hiszen nem lesz időnk semmilyen programra. Nagyjából 11-ig kóvályogtunk, aztán visszamentünk, lesz ami lesz alapon, meg tényleg hullafáradtak voltunk már, mivel aznap sok volt a kóválygás. Bementünk, meglepő csend fogadott minket, így azt hittük, hogy mégis megnézte a felvételt a góré és kihajította őket. Lefeküdtünk aludni, de nem tudtunk elaludni, valószínűleg túlfáradtunk. Nagyjából fél óra múlva trappolás kint, majd feltépődik a bejárati ajtó és jönnek be. Fasza, nem takarították el őket, csak elhúztak valahová... Ekkor majdnem éjfél volt már, két kiskölyköt pontosan olyankor kell hazacibálni. 👏 Újra trappoltak az étkezőben, meg a falat b@sztatták a fejünknél, de már nem szóltunk, mert felesleges lett volna, meg tudtuk, hogy csak azt az éjszakát kell túlélni. Csodák csodájára 1-2 perc múlva elkotródtak a szobába mindannyian, aztán zenét hallgattak hangosan, de azt már leszartuk. Hallottuk a szomszéd srác horkolását a falon keresztül, szóval tényleg vékonyak voltak a falak. Jódarabig nem bírtunk elaludni a fáradtságtól, rohadt meleg is volt, de aztán kidőltünk valamikor. Fél 6 körül fater horkolására keltem, szóltam neki, fordult egyet, aztán nagynehezen visszaaludtam, de 6 körül megint felébredtem arra, hogy nyikorog az ágya, mert kelt fel, hogy kimegy dobni egy sárgát. Onnantól nem is aludtunk, úgyhogy nem voltunk kipihentek. Összeszedtük a holminkat és fél 7-kor már sürgetett, hogy öltözzek és menjünk kijelentkezni, pedig mondtam, hogy csak 7-től van ki-bejelentkezés. 7-ig halkan dumáltunk az udvar társalgó részén, aztán mentünk a recepcióra. Mondta a csajnak, hogy kijelentkezünk és hogy miért, mire a csaj megkérdezte, hogy "a 10-es szobában lakókkal volt a gond, ugye?" Néztünk egy nagyot, mire mondta, hogy nem mi vagyunk az elsők, akik panaszt tettek, állítólag akik előttünk voltak a szobánkban, azokat is megőrítették, meg béreltek valamit 4 személyre, erre odacsődítettek még rokonokat és vagy 15-en telepedtek le, szóval a csajnak is megvolt a véleménye róluk. Egyrészt fasza volt, hogy az igazunk bebizonyosodott, de felmerült a kérdés, hogy miért nem vágta ki őket a tulaj már akkor, amikor az előző vendégeket is zavarták? A feleség azt mondta, hogy a férje nem tudott arról. Érdekesen mennek ott a dolgok, de mindegy. Nem akarta a csaj, hogy elmenjünk, mert szerinte is igazunk volt és át akart minket rakni egy másik szárnyba, de kiderült, hogy nincs már hely, szóval azt mondta, hogy megpróbálja őket elküldeni máshová, de még alszanak, viszont nekünk tudni kellett, hogy tudunk-e maradni, vagy sem, mert ha tudtunk volna, akkor a Tominak időben kellett volna szólni, hogy ne induljon el értünk. Időnként elrohant a csaj, majd visszajött hol azzal, hogy nekik keres más helyet, hol azzal, hogy nekünk, de mondtuk neki, hogy nehogy már nekünk kelljen elmenni, pláne hogy célzottan választottuk az ő panziójukat, aztán megint elrohant és visszajött, hogy beszélt a nagymamával, aki a szállást intézte a bagázsnak, de a nagymama megsértődött és nem akar másikat keresni nekik. Kit érdekel? Ilyen helyzetben a kutyát nem érdekli, hogy mit akarnak, vagy mit nem, ha nem tudnak viselkedni, akkor el lehet tolni a biciklit. Állítólag a nagymama azt mondta, hogy nem családbarát a hely. Értem, szóval szerinte az a családbarát hely, ahol a kis miniterroristák lebonthatják a házat késő este is, meg a szülők dajdajozhatnak közben, leszarva, hogy a többi vendég esetleg pihenni szeretne. Mondta a csaj, hogy ki fogják tenni őket, viszont az aznap éjjelt még biztosan ott töltik, mert nem teheti ki őket kisgyerekekkel addig, míg nincs meg, hová mennek. Ácsi! Legyen az ő gondjuk, hogy hová mennek. Ők nem tudtak viselkedni, akkor egyék, amit főztek, köl'kök ide, vagy oda. Jól néznénk ki, ha mindenki, akinek gyereke van azt tenne, amit csak akar, mert a gyerekekre majd úgyis tekintettel lesz mindenki. Mondta a csaj, hogy nekünk kell másik szállást keresni, de épp' kijött a férj és hőzöngött, hogy fejezzük be a cirkuszt, mire fater is, meg a feleség is egyszerre mondták, hogy nem cirkuszolunk, hanem döntést kell hoznunk, hogy maradunk-e, mire ilyet szól a pali, hogy "én már döntöttem!" és ment tovább. Az öreggel összenéztünk. Ezek szerint már eldöntetett, hogy mi takarodjunk, a balhés bagázs meg maradhat, csak mert kölykökkel vannak, meg gondolom szebb összeget perkáltak. 🤮 Gondolom ugyanez az elv működött az előttünk panaszt tévő pár esetén is, mert akkor sem a díszes társaság szedte a sátorfáját és nyilván nem a két szép szemükért viseli el őket a tulaj. Visszakaptuk az aznapi, sztornózott éjszaka összegét és elhúztunk. Maga a panzió okés volt, a személyzet is, de a tulaj igazságtalan és megvezethető, úgyhogy először és utoljára voltunk náluk. Olyan fél 9 körül jöttünk el és elindultunk egy darabon, hogy teljen az idő, amíg jön a Tomi. Nem láttuk értelmét bármilyen programnak, mivel délelőtti érkezést mondott este és az lassan-lassan közelgett. Anyáztunk is, hogy drága mulatság volt egy Tescozásért, meg fél éjszaka alvásért elmenni Szegedre és szállást, meg oda-vissza üzemanyagdíjat fizetni, program meg semmi sem lett. Délelőtt hívta faterom a Tomit, hogy délelőtt jön-e, vagy majd csak délután, mert ha nem tud délelőtt, nem gond, mivel akkor elütjük az időt. Mondta, hogy jobb neki a délután, mert melózik, szóval végül mégsem maradtunk tervezett program nélkül, ugyanis elmentünk addig a strandra, meg volt valami banzáj, volt ott mindenféle szórakozási lehetőség, így oda is mentünk. A Vadaspark nem jött most össze, majd máskor. A repülőtérre sem jutottunk el, viszont a közelében voltunk, így mégsem maradtam le a gépekről. 👍 A fel/leszállásról maradtam csak le, de nem gond, mert ahogy áthúztak felettünk a kisrepülők, vagy a közelünkben, már az is eufóriával töltött el. Jópárat láthattam-hallhattam. 🥳 Fasza volt a strandon, csak a tömegiszonyom nem díjazta. Nem ettünk-ittunk ott semmit, mert pofátlanul drága volt minden. Abban a búcsúhoz hasonlító forgatagban felültem egy rodeó bikára, vicces volt. 😁 Nem tudott ledobni. Utána gokartoztam egyet. Elment pár óra mindezzel, aztán hívta a Tomi apámat, hogy indul és kb. másfél óra múlva megérkezik, addig dumáltunk. Hamar hazaértünk, akkor már a saját személyautójával jött a Tomi és repesztett, szokás szerint. Nemsokkal 6 után értünk haza, az állatoknak még mindig volt vizük, ételük, úgyhogy nem volt teendőnk velük a megérdemelt és ki is követelt simogatásadag kiosztásán kívül. 😁 Jó fáradtak voltunk, este lefekvés után kb. 12 órát aludtam, fater sem sokkal kevesebbet. A szálláson tapasztalt kellemetlenség, meg a másfél nappal korábbi hazajövetel ellenére jó volt azért, mert legalább a strand, meg a kisrepülők összejöttek, az a búcsúszerű forgatag is jó volt, értek ingerek és ez már nagyon kellett. A szervezetemnek pacsi, mert rosszullét nem volt, leszámítva, amikor felhúzott az a bagázs, de azon kívül nem volt gond. A hőség csak majdnem tett be, de igyekeztünk árnyékban lenni mindig, meg volt nálam egy mini ventillátor és ha necces volt a helyzet, a képembe fújtam vele és észhez térített. Most egyelőre nem megyünk sehová, mert nem tudjuk hogy' alakul az anyagi helyzetünk, meg a házzal kell foglalkozni, hogy tudjon jönni a Tomi jövőhónapban.