Történések

Reagált a lakástulajdonos 12.-én, nem akar fizetni (ugye nem kötelessége), így viszont ki kell költöznie, ami szerepelt az irományban, amit kapott és többek közt azt írta a válaszlevélben, hogy átadja a kulcsokat, csak jelezze neki fater, hogy mikor tegye meg. Amikor apám az ügyvédnél volt május végén, kérte az ügyvéd, hogy keresse akkor is, ha nem reagál a tulaj és akkor is, ha reagál, szóval 13.-án felhívta apám és ma délutánra kapott időpontot. Megint érdekes az észjárása, ugyanis azt akarja, hogy majd kiadja albérletbe a lakást, egyrészt hogy ne álljon üresen, másrészt hogy legyen némi plusz lóvé, de lehetőleg ismerősnek akarja kiadni, hogy amikor Pestre akarunk/kell menni, akkor meg tudjunk szállni a lakásban, ne a Gabihoz kelljen mennünk, de mondtam az öregnek, hogy biztos marhára örülne egy albérlő - hiába ismerős lenne - ha időnként ott héderelnénk nála akár napokig. Persze ő most is tudta a tutit, mert jött, hogy "aki ismerősünk, azzal nyilván jóban vagyunk és ezért biztos nem bánná". Lezsibbadtam agyilag, szóval csak annyit mondtam, hogy sok sikert... Úgysem fog találni olyasvalakit, aki megfelel ezeknek a kritériumoknak, mert egyrészt alig van ismerősünk, mivel mindenkit elmar, másrészt nem valószínű, hogy van köztük olyan, akinek szüksége van albérletre, harmadrészt senki nem örülne, ha időnként a nyakán lennénk. Mivel a zsozsót akarni fogja a házfelújítás miatt, így ha ismerőst valószínűleg nem is talál majd, idegent fog végül beköltöztetni, de akkor nem fogunk tudni ott megszállni (én azt sem támogattam, hogy egy ismerős nyakára járjunk, mivel nincs jogunk hozzá csak azért, mert fater a haszonélvező, de ugye ő azt képzeli, hogy mindenhez joga van), szóval nem fog összejönni, hogy majd ott hédereljünk, hiába akarja. Egy fenékkel két lovat nem lehet megülni, úgyhogy vagy nem adja ki és akkor bármikor használhatjuk, cserébe nincs zsozsó és a lakás hónapokig üres (bár, már kitalálta, hogy a Gabinak szól és ő majd ránéz időnként), vagy kiadja idegennek, akkor ugye van zseton, de nincs 'szálloda', persze egyik hasznot sem akarja elengedni. Én már nem papolok, mert lehetetlen abba a végtelenül csökönyös fejébe beleverni dolgokat. 🙄 Most egyelőre azt találta ki, hogy ha megkapja a kulcsokat, akkor egyelőre mi fogjuk használni, amikor Pesten vagyunk, de ahogy mondtam, mielőbb akar albérlőt. Kitalálta, hogy mivel most nem fogunk a Gabitól függeni szállás terén, így 'szabadok leszünk' (mert ha nála vagyunk, sehová sem megyünk, mert megsértődik, meg fatert leuralja, az az okos meg hagyja is magát, mivel haszna van a Gabiból 🤮), szóval kitalálta, hogy felmegyünk Pestre pár napra és csinálunk már valamit, pl. hajózunk, meg elvisz végre az Aeroparkba, stb. Persze én már azt sem hiszem el, amit kérdez, szóval ezt sem, mert évek óta megyünk valamerre, de valóban rohadtul ideje lenne már valami programnak, mert hosszú évek óta itthon rohadunk állandóan és még ő sem öreg, de én pláne fiatal vagyok ahhoz, hogy a sok fal között rohadjak nonstop. Na, ilyenkor baromira dühítenek a korlátok, hogy nem tudok akkor és oda eljutni, amikor és ahová szeretnék. Mindegy, ezt dobta a gép, ezért nem is pörgök rajta, csak néha felcsesz a kiszolgáltatottság is, meg ez a nagy semmi, az unalmas mindennapok. Azért megoldom a magam módján a külvilággal való összekapcsolódást, YouTube-on nézek utazós vlogokat, így mégha csak virtuálisan is, de eljutok sok helyre. Nyilván nem pótolja a valódi szabadságot, valódi élményeket, de a semminél jobb és hatásos is, mert mindig magukkal ragadnak azok az utinaplók és azon kapom magam, hogy kikapcsoltam, pszichikailag ott voltam az adott helyen, ez pedig sokat segít, mert ki tudok szakadni a valóságomból. Egy 26 éves srác tartalmait követem YT-on, ide-oda repked a világban és amellett, hogy általa eljutok helyekre, még a repülést is élvezheti a mindig is pilótának készülő formám, mert a srác azt is felveszi. 👍 Lényeg, hogy nem engedem, hogy a fizikai, jogi, meg fater által rámkényszerített korlátok mindent elvegyenek, keresem és meg is találom a módját annak, hogy hogyan elégítsem ki az igényeimet - már amiket módomban áll. Nem az számít, hogy személyesen nem élhetem át, hanem az, hogy virtuálisan mégis. Mindig töltődöm az ilyen alkalmak által is és ez a fő, annak kell örülni, ami megadatik! Persze nem egy netes idegentől kéne ezeket megkapnom, hanem fateromnak kéne átélhető élményekhez hozzásegítenie. Nem azt várom, hogy mindjárt 62 évesen naponta hurcoljon valahová, de az se' oké, hogy évekig nem visz, miközben ő azért eljár időnként pl. horgászni. Remélem, hogy ezúttal tényleg be is tartja a szavát, bár addig nem hiszem el, míg el nem indulunk. Az észjárása itt is érdekes és megint kiütközik a saját szabályai szerint játszás, mert amikor kérdeztem, hogy miből akarja a programokat finanszírozni, benyögte, hogy elvesz a temetési költségekre félrerakott pénzből, aztán majd a következő havi pénzből visszarakja. Mondtam neki, hogy bármikor kérhetik a zsetont (persze azóta sem érdeklődött az illetékeseknél, hogy mi ez a nagy csend, várja a sültgalambot, meg benyögte, hogy addig jó, mert nem kell fizetni...), mondtam, hogy ne nyúljon a pénzhez, előbb legyen majd kifizetve az (egyelőre ismeretlen) összeg, aztán lehet félrerakni kikapcsolódásra, mire ilyet szólt, hogy "leszarom! hetek óta várunk és nem történik semmi, úgyhogy most majd ők várnak!" Azosztigen'... 🤔 Mondom persze, ez nyilván így működik. 😁 Nem csoda, hogy időnként seggberúgják valami hivatalos helyről érkező levélben, mert valamit nem intézett el, vagy nem fizetett be, meg hogy ott tart, ahol tart. Azon az elven éli az életet és aszerint csinál, vagy nem csinál dolgokat, hogy "neki senki ne mondja meg, hogy mit tegyen/ne tegyen". Na ja, egy fokig oké is ez az elv, csak ő túltolja. Ő nem hajlandó alkalmazkodni, de azt elvárja, hogy a világ hozzá alkalmazkodjon. Na, mindegy, én nem támogatom a félrerakott zsozsóból való kikapcsolódást. Ez is poén, hogy én évek óta magyarázok, hogy húzzunk már el valamerre, de hiába magyaráztam, ám most, hogy ő is akar programot, nem számít még az sem, hogy a pénz másra kell. Ez is tipikus nárci' működés. Remélem tényleg felmegyünk Pestre kikapcsolódni, de én úgy képzelem, hogy majd akkor, amikor arra lesz félrerakva lóvé.

A remisszió továbbra is tart. 👍 A frontok okoznak kellemetlenségeket, de nem vészesek. Az idegrendszeremnek nem tetszik a meleg, belobbant a neuropátia (nem durván, nincsenek most azok a pokoli fájdalmak, csak égő, meg bizsergő érzések) és a végtagjaim sem mindig együttműködőek, meg a bal talpam nem szereti a terhelést kb. 2 hete, de ezek legyenek a legnagyobb gondjaim. Hó' elején volt egy görcsrohamom egyik este, de nem volt erős és nem is jött utána több, azóta sem. 👍 Nincs okom panaszra, előbbiek is csak amolyan dokumentációs céllal lettek feljegyezve.

A kutyakennel persze most sem készült el, tragikomédia. Az okától meg csak méginkább az; nem volt megfelelő fúrója az öregnek, így szokás szerint megint mástól függött ebben is, persze szidni tudta a Gézát, hogy mindig elfelejti odaadni és nem lehet haladni. Szerinte most is a Géza a ludas, mert miatta csúsztak az építéssel, ugye mindig más a hibás mindenben... 10.-én jutott csak eszébe, hogy vegyen egy fúrót, ami 12.-én meg is érkezett, szóval megint totál feleslegesen ment el majd' 2 hét a semmire, mert ahogy megjött a holmi, felkerült a kennel teteje. Persze még mindig nincsenek kint a kutyák, mert most meg elfogytak a csavarok és kell venni, hogy a kutyaházat össze lehessen rakni, de legalább mostmár tényleg csak az van hátra. Tudnám, hogy minek mondta akkor hó' elején, hogy "holnap elkészül", ha még a tető sem volt fenn, a kutyaház sem volt meg, stb. Rohadtul fárasztó egy fazon. 🙄 Oké, én sem vagyok különb, csak máshogy' vagyok nehéz eset, szóval befogom. 😁

Mostanság lecsekkoltam a padlót, 2× is befigyelt a BPD-s őrület, meg nagyon sötét gondolataim támadtak és majdnem visszaestem az önsebzés szintjére is, de a Tesómnak tett ígérethez való hűség és persze némi józanon maradt agysejt megakadályozott benne. Egyrészt fater volt az ok, másrészt egy nagy teher. (Amiatt nem tudok elmenni innen, bár már közel járok ahhoz, hogy lépjek még akkor is, ha minden összeomlik miatta az életünkben. Ez így zavarosan hangozhat, de konkrétumokat nem írhatok.) Pár dolgot ki kell mondanom legalább itt. Nem panaszáradat, csupán egy kis gőzkieresztés a célom. Elfogyott az innivalóm, de felénk undorító a csapvíz, mert sárgás és az íze is ocsmány, szóval nem isszuk, így marad a szóda, vagy valamilyen üdítő. Mondtam fateromnak egyik délután, hogy kell valami innivaló, mert elfogyott az üdítőm, erre elkezdi, hogy "majd holnap hozok". Mondom holnap?! Addig nem iszom, vagy mi? Elkezdi "igyál vizet!" Mondom azt a retkes vizet igyam, amit te sem iszol meg, meg amitől ment a hasunk... 👏 Elkezdi "ez van, iszod azt, vagy kibírod, míg holnap hozok valami üdítőt". Tényleg csak másnap reggel hozott, persze ha neki kell valami, én azonnal teljesítsem. 😡 Nyilván nem szoktam neki becsicskulni, mert egyrészt nem vagyok az alattvalója, másrészt a csakazértsem' elv befigyel, mivel dühít, hogy kiváltságosnak képzeli magát, meg hogy állandóan szívat, genyózik, stb. Slusszpoén, hogy aznap, amikor hozta nekem az innivalót, az övé is elfogyott és magának nemsokára hozott is másikat. 🤮 Beszóltam, hogy ráért volna másnap reggel, persze erre jött a szokásos "mindjárt jól szájbaverlek!" szöveg. Szánalmas. Ugye szó volt a kimozdulásról is, aztán mondtam, hogy fasza lenne strandolni, mert ezer éve nem voltunk és jó lenne úszni, erre elkezdte, hogy "mondtam, hogy vegyünk egy olyan 3 méter átmérőjű medencét", mire mondtam, hogy egyrészt abban nem lehet úszni és hiányolom már az úszást, másrészt az is egy program, egy kimozdulási lehetőség lenne, ha elmennénk valamerre strandolni, erre elkezdte, hogy "ha nem elégszel meg az itthoni medencével, akkor soha többet nem fogsz fürdeni, mert olyan helyre nem tudunk menni, ahol lehet úszni". Nem tudunk... mondom inkább nem akarsz! 😡 Szóbakerült nemrég az állapotromlás is (nem durva, inkább több kisebb kellemetlenség) és mondtam, hogy nem foglalkozom vele, mert amíg nem vagyok veszélyben, addig nincs gond, legalábbis én nem értékelem annak, mert már tudom mi jelent igazi problémát, ezért kicsire nem adok, erre elkezdi, hogy "én is leszarom, mert amin nem lehet változtatni, azon kár idegeskedni, pl. azon is, hogy nem haladnak a házkörüli dolgok, mert nem tőlem függ." Itt is kiütközött a nárcizmusa, mert sosem érdekli, amit a másik mond, vagy hogy a másikban mi játszódik le és mert egy totál más témát kevert az eredetibe, amivel önmagát igazolhatta. Méghogy nem tőle függ... Nem hát, nyilván más hibája minden és mindent másoktól vár. Naponta játssza el azt is, hogy az ember normálisan szól hozzá, vagy kérdez, amire ő nem képes normálisan reagálni, olykor kifejezetten támadó és amikor szólok, hogy nyugi már, nem kell egyből védekezni és támadni, akkor jön, hogy nem ő, hanem én kötekszem. 😁 Állandóan ő genyózik, mégis rámhárítja, jó nárci'hoz méltón. (A doki szerint ezt azért csinálja, mert nem akar szembesülni a hibáival.) Az Aeroparkos terv kapcsán mondtam, hogy jó volna repülni is és röhögve megjegyeztem, hogy szerencse, hogy tőle függ a közlekedésem, meg a komolyabb döntések meghozatala, mert különben már esélyesen kinyírtam volna magam, mivel mentem volna sétarepülni. 😁 Egyből kikelt magából, hogy mi az, hogy tőle függ, ne mondjak ilyet, mert nem tőle függ, hanem a dokitól! Mondom neki higgadj már le, úgy értettem, hogy te betartod a doki általi tilalmat és nem juttatsz el repülni, de nem fogta fel, hogy ez nem szemrehányás volt, beakadt neki az a lemez, hogy én ráfogom a dolgot és mit képzelek... 🙄 Mondtam neki, hogy megint egyből védekezik és támad, holott semmi rosszat nem mondtam, szó nem volt felelősségrevonásról, csak ő vette úgy. Jellemző, mert amikor valami tényleg az ő sara, annak a felelősségét is lepattintja magáról ugyanilyen támadó, hárító viselkedéssel, mivel képtelen a belátásra. Ehhez képest tegnap ő magyarázott nekem, hogy kifordultam magamból, meg hogy meg vagyok őrülve, ok nélkül támadok (aha, én 😂), csak mert jelezni merem minden alkalommal, hogy vegyen vissza, mert semmi rosszat nem mondtam. Mondtam neki, hogy ha kifordulok magamból, az nagyon nem ilyen, tudja jól. Már az Ildiék is megmondták neki a múltkor, hogy állandóan b@sztatja őket, a Zoli a legutóbbi ottjártakor hátatfordított neki végig, persze ő az egója miatt nem érti, mi bajuk van vele. Tény, hogy hülye egy famíliánk van, de abban igazuk van, hogy mindenkinek osztja az észt, mindenkit és mindent kritizál, irányítani akar mindenkit. Ez mind nem panasz, csak ki kellett mondanom legalább itt, mert neki nem lehet, ugye jön a szokásos támadással védekezés. A doki pár hónapja ajánlotta azt a naplót, amiben E/2-ben írjak fateromhoz, kimondva mindent, amit eddig el kellett és a jelenben is el kell nyomnom, mert nem hallgat meg, de képtelen voltam írni. Többször nekifutottam, azonban képtelen voltam elkezdeni, majd aztán 1× sikerült egy jegyzetet összehozni, de többet nem, mert már önmagában az rosszullétig lestresszelt minden alkalommal, hogy az íráshoz felidéztem, vagy valami miatt jött egy 'flash' arról, hogy mi olyat tett/mondott, ami dühít/nyomot hagyott, emellett az is keserűséggel vegyült tehetetlen dühöt váltott ki, hogy egy naplónak kell magyaráznom, mivel ő nem hallgat meg. Mondtam a dokinak, hogy képtelen vagyok írni, amire azt mondta, hogy ez azt jelzi, hogy elértük a gócpontot, mert nagyon érzékeny a terület, viszont amíg nincs vele foglalkozva, addig gyógyulni sem tud. Tiszta sor, de olyan irgalmatlanul felzaklat az egész, hogy jön egy önkéntelen blokk és szó szerint megnémulok/nem tudok írni, meg a gondolataim is mintha megsemmisülnének, amint próbálok foglalkozni a témával. Azt mondta, hogy a hasítás miatt van, azzal véd a tudatalattim attól, ami túl sok(k) volna a tudatomnak. 3× voltam a négyhetes terápián és ezek az erős blokkok ott is bekapcsoltak, szinte lehetetlenné téve a terápiázást és mondta az ottani doki, hogy kemény dió vagyok. Persze megnyugtatott, hogy nem lehetetlen a 'gyógyulás', csak rohadt lassú és kemény meló lesz. Nem érdekel, állok elébe, csakis az érdekel, hogy sikerüljön enyhíteni a dolgokat. Remélem, hogy egy nap tényleg képes leszek foglalkozni a területtel és elindulhat a javulás, az enyhülés. Ahogy mondtam fentebb, nemcsak fater a gond, van más is, de arról nem írhatok konkrétan. Volt ugye mostanság 2× mélyrepülés, de amikor kitisztult a fejem, átkapcsolt valami a toronyban és egyelőre sikerül menni tovább, van még bennem remény is, meg tudatosan is azon vagyok, hogy jobban legyek. Ugyan be-befigyel a mélység is a háttérben, de azon vagyok, hogy ne rántson le újból, egyelőre én vagyok az erősebb. 👍 Mindig csak 1 napot igyekszem 'túlélni', viszont ami tőlem telik, azt megteszem, mert meglátom a jót, vagy ha nem, akkor megkeresem, ugyanis minden napban van, mégha nem is nagy dolog. Ma pl. a névnapom lévén kaptam egy ismerőstől olyan repülős képeslapot, amin az egyik kedvenc géptípusom van, fateromtól csokit (igaz, nem magától tudta, hanem tőlem, mert mutattam neki, hogy az Ildi meglepő mód' köszöntött (ő se' szokott), de ugye fateromtól az is teljesítmény, hogy foglalkozott a dologgal, bár összezavar, mert egyszer ilyen, máskor meg alapszükségleteket is leszar), szóval a mai napban máris értek kellemes dolgok, valamik, amikből töltekezni tudok. Muszáj, hogy az ember kapaszkodókat és motivációt találjon ahhoz, hogy haladni tudjon előre. Baromira hiányzik a Tesóm, aggaszt is a csend, de az is motivál, hogy egy nap talán tud jelentkezni, szóval már csak miatta is ki kell tartanom. Az oké, hogy időnként pofáraesem, de amíg képes vagyok felkelni és menni tovább, addig nincs olyan nagy gáz. Eléggé sötét gondolataim tudnak lenni, de ide is érvényes, hogy amíg marad valamennyi józan agysejtem és emiatt nem cselekszem, addig jó. Nem fogom magam elhagyni, sem pedig tálcán átnyújtani sem a bordernek, sem semminek, senkinek! Amíg van erőm, motivációm, józan része az eszemnek, addig megyek tovább, mert nincs más lehetőség és férfi lévén amúgy sem lehetek gyenge, meg sem futamodhatok. Isten adja, hogy ez a józanság minél tovább kitartson! A napokban majdnem feladtam, de csak majdnem, szóval valami nem engedi, van bennem egy adag kiirthatatlan optimizmus és kitartás, remélhetőleg ez így is fog maradni! Az eszem józan felében a remény is él, hogy egy nap jobbra fordulnak a dolgok, talán lesz kiút ebből a csapdából, amiről nem írhatok konkrétan. Ami tőlem telik, beleadom a kitartásba. Ma épp' jobb napom van, szóval most az a lemez fut, hogy egyszer jobb lesz. EGYSZER JOBB LESZ! 🙏 (Ámen!)