Még élek

Tegnapra virradó éjjel jó nagy vihar volt felénk is, ami eltartott kora reggelig. Úgy beáztunk az özönvízszerű esőtől, hogy a konyhában ~ 1 cm víz állt, meg az előszobába is folyt be a mennyezeten lévő nagy lyukon át. Csodák csodájára csak egy kisdarab vakolat esett le az újabb ázás miatt, holott vészjóslóan néz ki az a terület. Elvileg nemsokára meg lesz csinálva a mennyezet, de majd akkor hiszem, ha látom. Kárunk 'csak' a beázás lett, meg a jég kilyukasztott 2 sárgadinnyét, szóval egész' jól megúsztuk.

Nem lett semmi a házi kennelből, mert hol az időjárás miatt nem tudtuk építeni, hol az anyagokra kellett várni egy csomót, pedig már majdnem minden meglett hozzá, szóval fater begőzölt és rendelt egyet készen. Persze drágább így, de muszáj kikerülni az udvarra az állatoknak. Ha minden jól megy, talán a most következő héten meg is érkezik a kutyáké, aztán később majd a macskák is kapnak.

Szerdán megy apám Pestre a Gabihoz, mert el kell hoznia tőle cuccokat, meg mennek vásárolni is. A Tomi felviszi kocsival, mert csak úgy tudja a sok holmit elhozni. Én nem megyek, mert egy rohanás lesz az egész.

Fizikailag megvagyok, úgy tűnik valóban csak a front okozhatott gondokat a terápia végefelé, meg azóta is jönnek-mennek a panaszok, szóval még tart a remisszió és ez a fő! 👍
A hangulatommal és egyebekkel vannak inkább gondok. Pénteken megvolt a szokásos heti beszélgetés a dokival, bár tegnap ígyis megtalált a BPD-s őrület, meg nagyon ingerlékeny vagyok az utóbbi időben, kb. mindenen dühöngök. Ha faterom nem lenne kopasz, mostanra már akkor is az volna. Lehet, hogy miattam kopaszodott meg. 😄 Na, de viccet félretéve én is érzem, hogy idióta vagyok és én is nehezen viselem el saját magamat. Már eleve 'idegállapotban' voltam dolgok miatt, aztán ő is tett rá a viselkedésével, majd erre a tortára felkerült a hab, amikor 3 hét után végre tudtam volna beszélni a Tesómmal, de nem tudtam, mert le volt kapcsolva a villanyóra a vihar miatt és amikor újra netre tudtam jönni, akkor láttam meg, hogy keresett. Alig vártam, hogy tudjunk beszélni, meg ugye Ő tud leginkább megnyugtatni, felpörgetni, ő ad szeretetet, stb., így dühös voltam, hogy ismét elkerültem és ki tudja mikor tud legközelebb jelentkezni. Már robbanásközelben voltam az utóbbi időben felgyülemlő feszültség miatt, de próbáltam visszafogni magam. Beleestem abba a lebegésszerű állapotba, amiben félig mintha nem is léteznék, de közben félig még érzékeltem, hogy az őrület szélén vagyok és éreztem, hogy úgy mozgok, mint egy lassított felvétel, meg gondolkodni sem tudtam. Fater be is szólt, mert kérdezett és nem tudtam válaszolni, de a bénultságtól reagálni sem tudtam arra sem, hogy beszólt. Nem tudom meddig ültem az ágyon abban a furcsa állapotban, aztán éreztem, hogy muszáj fizikai ingereket okoznom magamnak, hogy 'visszajöjjek'. Nagyjából 'visszatértem' a valóságba és ettől persze erősebben éreztem, hogy mindjárt megőrülök. Erősen magamba ütöttem párszor, mert amíg arra a fájdalomra figyelt az agyam, addig nem a jóval nagyobb lelkire figyelt, ami megőríteni és kiborítani készült. Mivel megígértem a Tesómnak, hogy nem használok semmi éleset, így jóideje nem is teszem, de valami kell ilyenkor, ami fizikai fájdalmat okoz és maradt ez a 'módszer'. Amint múlni kezdett a fizikai fájdalom, erősödött a lelki, ezért muszáj volt párszor megismételnem, hogy egybenmaradjak. Apám pont akkor ment át a szomszédba, ami jól jött, mert előbbiekkel csak késleltetni tudtam az őrületet. Amint kilépett az ajtón, kioldott a fék, 'rohamig' kiborultam, annak minden szokásos velejárójával, többek közt az alatt is jött egy ilyen 'elszakadás magamtól' és csak akkor éreztem meg, hogy fáj a kezem (a fallal találkozott párszor), amikor észhez tértem és kezdett az a lidokainszerű zsibbadtság kimenni belőlem, meg újra felfogtam a külvilágot. Jó, hogy faterom még sosem látta ezt a tébolyt és remélem nem is fogja. Nagyon rosszul érzem magam mostanság, de próbálok javulni, meg nem a földön maradni. Erővel csinálok mindent, erővel eszem és azzal fogok kimozdulni is, ha tényleg megyünk valamerre. Ma jól jött, hogy egyedül vagyok, mert üvölttethettem a zenét és az is az egyik módszerem arra, hogy levezessem a feszültséget, mivel ahogy a zene tombol, úgy olyan, mintha én is azt tenném és ez ugyan nem mindig, de sokszor segít. Ma is segített. Gondolom nemsokára hazaér apám, de legalább ma nem vagyok egy kitörni készülő vulkán és így könnyebb, mert nem kell magam visszafogni, ami ördögi kört hoz létre, mert az is növeli a feszültségemet. Csak én segíthetek magamon, a terápia is csak mankó, de ha nem használom a lábaimat, akkor cseszhetem, szóval muszáj magam odatenni és mindent beleadni, mégha rohadt nehéz is. A Tesóm támogatása és szeretete is egy nagyon lényeges 'hozzávaló' a kitartásom receptjéhez, nélküle semmi sem menne. Lehet, hogy pofáraestem megint, de amíg felkelek, addig nincs minden veszve. Na, hazajött a fater.

Tesóm, Neked pár sor: sajnálom, hogy megint elkerültük egymást! Dühített, hogy azon a rohadt áramszüneten múlt az egész, mert amúgy a vihar miatt ébren voltam abban az időpontban, amikor az üzenetet írtad. Köszönöm a soraidat és hogy írtál, holott ebben a hónapban hol ezért, hol azért kerültük el egymást. Remélem legközelebb nem lesz semmilyen akadály, mert már te is nagyon hiányzol, meg szeretnék mondani ezt-azt. Most megint nem írok konkrétumokat a magánügyeid miatt, de tarts ki Te is! 🙏 Remélem nemsokára tudunk beszélni. 😘