Vegyes poszt

Fater megtudakolta, hogy mikor van Szegedre (és visszafelé is) busz és berakja a sofőr a széket a csomagtartóba, így elvileg már csak a megfelelő időjárásra várunk, mert az elkövetkezendő napokra viharokat jósolnak. A közérzetem egyelőre nem gáz, szóval ha ígymaradok, akkor bírni fogom az utazgatást és a többórás ücsörgést (meg annyi járkálást, amennyit a lábam enged). Természetesen most sem veszem készpénznek a menetelt, mert eddig sem lett belőle semmi. Csakis akkor hiszem el, ha elindulunk.

Apám még nem is rendelte meg a medencét, nekem viszont úgy adta elő, hogy "vettem egy medencét". Kérdeztem tőle, hogy akkor miért így mondta, mire elkezdi, hogy "mert az volt a szándékom, hogy veszek". Mondom neki, hogy akkor azt kellett volna mondani, mert totál félreérthető volt! Persze nem a medencén van a hangsúly, hanem az elven, hogy félreérthetően fogalmazott megint. 🙄 Mondta, hogy nem tudja, hogy érdemes-e megvenni, ha ilyen változékony lesz az időjárás egész nyáron. Mondtam neki, hogy amúgy sem érdemes, mert kicsi, úgyhogy abban maradtunk, hogy nem veszi meg.

Májusban ugye nem jutottam el a terápiára, így újra kellett jelentkeznem és a 2 hét múlva induló körbe kerültem be, csak mindig elfelejtettem említeni. Megmondtam apámnak, hogy el kell jutnom rá, mert egyrészt nem fogok megint hülyét csinálni magamból azzal, hogy ismét visszavonom a jelentkezést, másrészt gáz van, de tudja is, mert még le is cseszett a kezem miatt (ami nem érdekel).
Tegnapelőtt és tegnap - vagyis mivel elmúlt éjfél, így tegnapelőtt és azelőtt - is egész' jól voltam, tegnap viszont megint ezerrel szorongtam, halluztam is párszor, 'kiesem' a valóságból, jönnek az emlékbevillanások is és a szokásosnál is ingerlékenyebb vagyok, meg a hangulatom is nagyon változékony, de annyira nem gáz a helyzet, mint amilyen pénteken volt. Remélhetőleg nem fog megint letámadni a 'dilihopp', persze nem is várom malmozva, hanem most is igyekszem mindenfélével lekötni/terelni a figyelmemet. A kezemet tudom már használni és ugyan a fájdalom még benne van, de nem akkora, hogy ne tudjak fogni, így mégis fogok tudni rajzolni. Ha nyugodtabb leszek és oda tudok figyelni, neki is látok, aztán az majd nyugtat tovább. A bokszzsák most nem fér bele az anyagi keretbe, de már beugrott, hogy miből fogok csinálni, van hozzá minden.
Dühös vagyok magamra, mert megint elkerültem a Tesómat. 😡 Írt tegnap éjszaka, de én már akkor aludtam. Nagyon kedves üzenetet hagyott, szóval most abba is kapaszkodom. (Köszönöm, Tesóm! 😘 Nemsokkal kerültük el egymást, kb. fél órán múlt megint. 😠 Már szinte esett ki a telefon a kezemből, szóval nem tudtam ébrenmaradni. Remélem nemsokára lesz alkalmunk beszélni! Addig is tarts ki Te is! 🙏 A többit privátban mondom majd.) A doromboló antidepresszánsok is segítenek. 😁 Tegnapelőtt az egyikük a mellkasomra - vagyis inkább már a vállamra - feküdt, fejét a párnámra hajtva és dorombolt. Jól hatott rám, mindig elalszom, ha valamelyikük rám/mellém fekszik, gondolom azért, mert el tudok lazulni. 👍 Naponta követnek el valami 'rosszat', de poénosat is, szóval a napi röhögésadag is megvan, ami ugyan lehet, hogy nem varázserejű, de számít. Tegnap pl. nekiálltak ketten egytálból inni és állandóan elhúzgálták egymás elől. 😁