Elkezdődött a terápia

Nem vagyok kipihent (finoman szólva), mert eleve rosszul alszom hetek óta a macskák hajnali bulija miatt és ma is hajnali ébresztő volt, csak most az indulás miatt. Ugyan este már 10 óra előtt aludtam, de 2× random felébredtem éjjel és 4-kor már kelni kellett, hogy letudjuk az indulás előtt szükséges teendőket. A kajálásra nem kellett időt szánni, mert raktunk be szenyákat (bár egyet sem ettem meg, mert hányingerem volt a stressztől egész úton). ¾ 5-kor szálltunk be a kocsiba és ¼ 8 körül nálam lemerült az akku, elaludtam, de csupán félórányi alvás jutott, mivel keltett apám ¾ 8-kor, hogy mindjárt kiszállunk. Azt se' tudtam melyik bolygón vagyok és a közérzetem is elég szar volt, azóta sem jó, de erre biztosan rátesz a szervezetet terhelő hőség is, mert már tegnap is leginkább fekve volt jobb a létezés. Már nem akartam lemondani a terápiát, gondolom 1-2 nap és jobban leszek, addig meg csak végig tudom ülni a foglalkozásokat, beszélgetéseket. Muszáj lesz bírni, meg a szervezetem sem 'hiheti' azt, hogy szarakodhat, mert az mindig eldurvul és nem akarok hónapokig kínlódni, vagy ne adj' Isten nagyobb gondot. Nem kívánságműsor nyilván, de hiszem, hogy a gondolatoknak ereje van, szóval működnöm kell legalább elfogadható szinten és úgy is lesz! Majd fekszem, amikor csak lehet. 4-kor lett vége az utolsó foglalkozásnak (persze közben voltak üresjáratok) és azóta fekszem. Szokásom magam hajtani, de most nem tudom és nem is akarom, mert perpillanat felfogom, hogy nem játék. Annyi haszna volt a korai indulásnak, hogy nem dögmelegben utaztunk, bár ígyis kezdtünk megizzadni már reggel 8 körül is. Kiscsoporttal kezdtünk 9-kor, amin kishíján elaludtam, mert az a pár óra éjszakai és fél óra kocsiban 'alvás' szinte semmit sem ért. Utána visszajöhettünk a szobába és ugyan még mindig hányingerem volt, de betoltam az egyik szenyát, mert a cukrom már nagyon lent volt addigra és szarul voltam amiatt is. Életre is keltett a szenya, úgyhogy elhúztam zuhanyozni, mert a meleg is, meg a stressz is jócskán leizzasztott - '48 órás' dezodor ide, vagy oda. 😁 Azután aludni akartam, mielőtt kezdődik a meseterápia, de nem tudtam elaludni. A héten lesz még mindfulness, művészetterápia és mégvalami, de éljen az amnézia. Baromira nem forog már az agyam, de aludni még mindig nem tudok. A kis- és nagycsoportos beszélgetéseken a terapeuta, vagy egy páciens feldob egy témát (ami széles skálán mozog) és egy héten 2× van mindkétfajta csoportfoglalkozásból, a kiscsoport 1,5 órás, a nagy 2,5 és előbbin nem mindenki vesz részt, utóbbin jelen van az egész csapat. Az első kiscsoport alkalmával kell pár dolgot mondani mindenkinek magáról, ez volt a main, amivel kezdtünk 9-kor. Nagycsoporton majd első alkalommal elő kell adnunk, hogy mi a fő problémánk és élettörténetünk, utána a többiek reagálnak rá. Harmadszor vagyok itt, de ugyanúgy leblokkolok, ha meg kell szólalnom, bár egy idő után már valamelyest könnyebben szokott menni. Persze ezzel sem vagyok egyedül. Heti 1× a nagycsoporton megbeszélés is lesz a csoportban felmerülő esetleges konfliktusokról, vagy bármilyen problémáról, javaslatról, észrevételről.

Pár szó a terápiákról:
A mindfulness lényege, hogy az ember az "itt és most"-ra koncentráljon. Nyugodt közegbe kell vonulni (nálunk ez ugye a terem, viszont mindenki csendben van és 'befelé figyel', majd mély belélegzés és hosszú kilégzés váltakozik, utóbbival elvileg el kell engedni a nyomasztó gondolatokat és arra koncentrálni, ami a jelenben történik és ami abban épp' kellemes. Nagyjából ez a lényege a gyakorlatnak, illetve van még, de most nem forog az agyam. Nem egyszerű ellazulni, főleg az olyan szorongásszobroknak, mint amilyen pl. én is vagyok. 😁 Zömmel nem is tudok kikapcsolni. Az összpontosítás is nehéz számomra, mert világ életemben elkalandozott a figyelmem egy pillanat alatt. Fater a mai napig szokott azon röhögni, hogy "nem is itt járok". Művészetterápián szintén a terapeuta dob be egy témát, de van, amikor lehet szabadon is választani és azzal kapcsolatban kell alkotni (festeni, rajzolni, agyagozni, stb.). Ez a foglalkozás is 2× van egy héten és 1,5 órás.
Van mozgásterápia is, ami értelemszerűen ilyen-olyan formában végzett mozgással segíti az önkifejezést, meg a stresszlevezetést párban, csoportban, vagy egyedül mozogva. Ez heti 1× van és 40 perc.
Egyéni terápián a saját dokinkkal beszélgetünk kettesben egy szobában, gyakorlatilag ugyanaz, mint amikor péntekenként elmegyek az otthoni dokihoz és még a hossza is majdnem egyezik, mert otthon 50 perces, itt egyórás a beszélgetés. Itt most heti 3× lesz ilyen.
Az egyéni mellett a sématerápia szokta érzelmileg kifektetni az ittlévőket, mert főként traumákat játszunk el, 'gyerek módba' váltva, újraélve azokat, mindezt azért 'teszik velünk', hogy a régi, hibás berögződéseket felülírják és ezáltal egy új, valóságnak megfelelő képet alkothassunk önmagunkról, másokról és úgy általában a világról. Olyan is van, hogy ki kell választani egy szimpatikus csoporttagot és el kell mondani miért pont őrá esett a választás, kire emlékeztet, stb. A sématerápia is 2× van egy héten és vagy 1 órás, vagy pedig másfél.
Van a meseterápia is, ami alatt felolvasnak egy mesét, amiből tanulságokat lehet levonni, vagy épp' az lesz egy téma alapja, pl. az első ittlétemkor volt egy olyan mese, amiben egy kiscsaj felriad az álmából egy éjjeli viharra és átszalad a szülőkhöz, de azok lepattintják, hogy menjen vissza a szobájába. Ennek kapcsán kérdezték, hogy kinek van hasonló élménye és a csapat zömének volt (én azon kevesek közé tartoztam, akinek nem), majd ezután átbeszéltük, hogy érvénytelenítve lett a félelmük, valamint befigyelt a sématerápia is, mert azoknak, akiknek volt személyes tapasztalatuk, azoknak a saját dokijuk személyreszabottan fejezte be a mesét úgy, ahogyan a valóságban is jólesett volna nekik a szüleiktől érkező reakció abban a helyzetben. Ezzel az volt a terapeuták célja, hogy átírják az illetőkben azt a rossz emléket (bár szvsz. attól még ugyanúgy megmarad, hogy a szülő(k) elérhetetlen(ek) volt(ak), amikor szüksége volt rá(juk) a gyerekeiknek.)
Meglehet, hogy kifelejtettem valamilyen foglalkozást, terápiát.
Zömmel most is nők alkotják a csapatot és csak 3-an vagyunk srácok, ők a szobatársaim is. Szokott módon feszengek az idegen közeg és az idegenek miatt, de majd enyhül valamennyit. A hangulatom perpillanat viselhető, de ma párszor berezgett a léc, viszont én voltam az erősebb. 😎 Tegnap otthon egész' jó volt, meglepően higgadtan kezeltem olyasmiket is, amiken máskor felkapom a vizet, bár délután már elszakadt a cérna, de akkor sem dühöngésig. Előttevaló nap feszült voltam egész nap és délutánra elég fos lett a kedvem is, de nem rántottak le a pincéig a gondolatok. Jutott öröm is aznapra, mert pár mondatot tudtam váltani a Tesómmal. 🥳 (Tarts ki! 😘🙏) Amíg beszéltünk, nagyon jó volt a kedvem és egy ideig utána is, aztán késő délutánra lett fos hangulatom, de mint mondtam, nem volt kezelhetetlen a dolog. Azelőtti nap viszont egész nap pörögtem, már úgy ébredtem. Oka nem volt, de tele voltam életkedvvel, energiával, az ilyenkor szokásos 'megváltom a világot és mindent elérek, minden jó lesz, mindenkit és mindent szeretek' állapot ütött be. Egész nap nem álltam le, mert kifogyhatatlan volt az energiám, üvöltött a zene, teljesen elszálltam és eufóriát okoztak olyan gondolatok, amikről a valóságba visszatérve már felismertem, hogy csak idealizáltam megint. Nem érdekel, addig jó volt és csak ez számít! Estére csökkent ez a pörgés, de nem lett rossz kedvem, aztán ahogy az imént mondtam, másnap már nem állt fenn, mert feszült voltam, majd tegnap ismét nyugodtabb napom volt. A lényeg, hogy nem úgy kerültem ide, hogy a padlón fekszem és ez szerencsés alapállapot a terápiához, mert van tartásom. Hogy meddig lesz, arról gőzöm sincs, mert ma nemsok kellett, hogy odalegyen, de egyelőre megmaradt és ez a lényeg! Eléggé szarul vagyok, de remélhetőleg csak 1-2 ilyen napom lesz, mert nem szeretném félbehagyni a terápiát. Olyan, mintha görcsroham közelegne. 🤔 Lehet, hogy a kialvatlanság is rátesz, mert szokta provokálni, úgyhogy megpróbálok aludni, hátha megúszom.