Ez, meg az

Nem akarom elkiabálni, de úgy néz ki, hogy nemsokára kimozdulunk végre, mégpedig a Szegedi Vadasparkba. Nagyon ideje van már valami programnak. Kíváncsi vagyok, hogy mikor kerül rá sor, sor kerül-e rá egyáltalán, mert ugye mindig be van zengve egy csomó minden, aztán megvalósulás nem követi a terveket. Mindegy, optimista vagyok és hiszem, hogy ezúttal lesz valami belőle. A pesti utazás is tervben van, csak még nem tiszta, hogy ennek a hónapnak, vagy a jövőhónapnak a végén tudunk felmenni, mert a Gabitól függ, mivel ugye nála szállunk meg. A jövőhónap vége amúgy sem lenne jó nekem, mivel akkor még a terápián leszek, szóval remélhetőleg mehetünk most a hónap végén.

A Dokim fog örülni, mert jóideje tart a remisszió és remélhetőleg még akkor is így lesz, amikor a kontrollra eljutok. Csak az ízületi gyulladás aktív egy ideje, de az nem izgat, mert ugyan igencsak fáj és korlátoz bizonyos mozdulatokban, meg a járkálás sem esik jól, de legalább nem veszélyeztet és ez a fő. A kezemet most nem érinti, úgyhogy rajzolgatni tudok és ma rajzoltam. Ki kellett takarítani a szobát is, ami nehezebben ment az előbbiek miatt, de megoldottam. Már a jobb futóművem is kezd bekrepálni, de remélhetőleg továbbra is lábra fogok tudni állni.

Írt a fogadott Tesóm tegnapelőtt este. Ugyan tudom, hogy ez sajnos nem tud ígymaradni, mégis nagyon felpörgetett. Azért keresett, mert tudta, hogy nagyon megzuhantam és örömet akart okozni, meg akart is még beszélgetni velem. Ilyen ember Ő! Fogalmam sincs, hogy tudunk-e majd még beszélni, de nagyon örülök, hogy tudtunk tegnapelőtt és megint jó volt a légkör, megint röhögtünk is. Sok erőt adott és remélem, hogy én is tudtam Neki! Perpillanat abba az irányba van kattanva az agyam, hogy hiszem, hogy ez sem egy végleges elszakadás lesz! Most nem gondolok arra, hogy milyen könnyen átbillenhet bennem minden és akkor megint pokoljárás, stb.,.muszáj, hogy valami erőt adjon. Remélem Ő is erőt tud meríteni a beszélgetésből és a reményből!

Rézbőrű betörők garázdálkodnak mostanság errefelé, szóval ébernek kell lenni. Van egy-két önvédelemre alkalmas holmink (nem fegyverek) és fater tanult fogásokat is a személy és vagyonőrképző suliban, meg én is ismerek a korábban űzött küzdősport miatt, de remélhetőleg nem kell használnunk egyiket sem.

Az álmatlanság továbbra is boldogít, igaz volt egy-két éjszaka, amikor "csak" kb. 3-ig virrasztottam, de zömmel reggelig agonizálok. Tegnapra virradóan (ha jól rémlik, mert a napok is összefolynak mindig) több, mint 24 órát voltam ébren és már halluztam, meg lebegésszerű állapotban voltam, a ketyegőm sem díjazta a pihenés hiányát, de nem tudtam elaludni. Végül valamikor délelőtt 10 körül borultam fel és úgy is maradtam délután fél 3-ig, ami ha utánaszámolok kevésre jön ki, mert akkor is csupán 4 és fél óra alvás az ajánlott minimum 8 helyett. Amikor alszom, akkor persze jönnek a rémálmok is, de azokkal nem foglalkozom ébredés után, tudomásul veszem, hogy csak álmodtam. Ez az álom-dolog is olyan, hogy sokszor nem tudom megkülönböztetni az álmot a valóságtól. Sokszor kiesik az idő is, történések is, zavaros egy csomó minden, szóval nagy a kupi a búrámban. Most épp' szófosásom és gondolatrohanásom van, de mostanság üres volt az agyam, nehéz volt kommunikálnom is. A hangulatom mint az időjárás, de ez nem új. A lényeg, hogy nem ártana már tudni emberi időben elaludni.

Valami gazfickó kinyírta Bercit, a kedvenc törpe kakasunkat. Ma át lett telepítve a banda egy biztonságosabb rezidenciába, amíg meg lesz oldva, hogy ne tudja magát berágni semmi. Csóró Berci teteme ott hevert a lyuknál, mert a delikvens nyilván nem tudta, hogy ahol ő befért, nem fog kiférni a zsákmány.