a terápián, egyelőre csak átbeszéltük, hogy mi újság velem, mióta nem voltam, meg hogy milyen terveim vannak és hogy újra az életem része a fogadott Tesóm, ami sokat segít, valamint kicsit érintettük, hogy hogyan kezeltem az utóbbi időben dolgokat (halálfélelem, fater viselkedése), de mélyebben még nem mentünk bele, mert letelt az idő, úgyhogy jövőhéten ezzel folytatjuk. Mivel nem piszkáltunk gázos területet, ezért megmaradt a kedvem a mászkáláshoz, szóval onnan elsétáltunk a fagyizóhoz. Jól voltam, arra is volt energiám, hogy hajtsam a széket, igaz kb. 20 méter után kifulladtam, de örültem, hogy annyi is összejött és az önállóság illúzióját élvezhettem arra a pár percre. Kb. 5 perce ettük a fagyit, amikor elkezdett elromlani az idő és el kellett indulni haza, de amúgy is jönni kellett volna, mert a fateromnak slagolni kellett, én meg kezdtem szarul lenni a fülledtségtől, meg a közelgő vihart is érezte a szervezetem, szóval már amúgy sem esett jól ülni. Nem voltam jól később sem és este jótt roham is. Ma sem vagyok jól, pedig holnapra megint séta a terv, de ha továbbra sem leszek jól, nem fog összejönni.
A képem fáj, már korlátozott a szám nyithatósága. Ha megint szájzáram lesz, a fater biztos örülni fog, hogy nem dumálok annyit. 😁 Kicsit bedagadt az érintett arcfelem, de egyelőre alig észrevehető és továbbra is bírható fájdalomcsillapító nélkül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése