Bungee jumping

Ideje egy ilyen jegyzetnek, mert már én magam is untam a depresszív posztokat. Sajnos nincs rendben semmi, viszont muszáj volt helyrerakni magam, mert már fizikailag is szarul voltam, meg történtek pozitív dolgok és ez is segített. 

Szerdán írt a Tesóm, hogy engedjük el egymást - ez értelemszerűen nem a pozitív történésekhez sorolható. Nagyon erőssé vált akkor a késztetésem arra irányulóan, hogy ártsak magamnak, de Isten utánam nyúlt a fostengerbe és kiemelt annyira, hogy legalább lehiggadjak, meg a helyükre tudjam tenni a dolgokat. Teljesen nyilván nem fog kiszedni onnan, ugyanis munka nélkül nincs sem fejlődés, sem tapasztalatszerzés, de amúgy sem szeretem a 'könnyen jövő' dolgokat, szeretek megdolgozni mindenért. 

Visszatérve a szerdához: bungee jumpingra hajaztak a történések, mert aznap volt egy zuhanás, majd a fejlemények felrántottak onnan. Mint mondtam, reggel írt a Tesóm, hogy engedjük el egymást, szóval az egész nap egy rakás fos volt, délután már inkább aludtam, csak ne tudjak semmiről. Mit ad a Jóisten? Még aznap este írt, hogy hiányzom Neki, meg nem akar elveszíteni, viszont egyelőre el kell egymást engednünk, mert nem áll készen arra, hogy naponta és a korábbi minőségben tartsuk a kapcsolatot. Örültem, hogy esélyt adott magunknak arra, hogy beszéljünk - békésen, mert addig nagyon zavart, hogy nem volt lezárás, pláne ennyi év után. Így sem tudtunk mindent megbeszélni, de ami nagyon lényeges volt, az mind elhangzott. Mindez nagyot lendített jó irányba a kedélyállapotomon, ugyanis egyrészt örültem Neki, másrészt azt a három dolgot, amire baromira szükségem volt (remény, békés tisztázás - mégha csak pár dolgot sikerült is - és a megmaradó szeretet), megkaptam akkor este és ez nagy löketet adott. Én is biztosítottam dolgokról és úgy tűnt, Ő is nyugodtabb lett. Fel nem oldott, de nem is törölt sehonnan, a közösségi oldalon kereshetem, viszont egyelőre felvettem az Ő tempóját, mivel épphogy felfüggesztette a dolgokat és gáz volna nyomulni. Zaklatni sem fogom, de magára hagyni sem. Amiket mondott és ahogy viselkedett, azok sokat mérsékeltek a vergődésemen és ennek a viszonzására törekedtem én is. Ami végülis a legnagyobb erőt adja, az az a kijelentése, hogy nem kizárt a valamikori folytatás, mivel a kötődés megvan, de ígérni nyilván nem tud (nem is volna helyes). A jelen helyzetben nekem már ennyi is sok erőt ad, hiszen van még remény, tartjuk a kapcsolatot is, ha nem is napi szinten és nem a régi minőségben, de a kötődést ugyanúgy érezni, egyszóval nem teljesen halott az ügy és ez az, ami visz tovább, elmúltak a szuicid gondolataim és a kiakadások is. Nem haragszom a döntése miatt, mert ígyis csoda, hogy 8 évig működött ez a kapocs anélkül, hogy találkozhattunk volna, ami részéről is akadályozva volt, meg részemről is. Megértem, hogy besokallt ettől (is). Itt van még mindkettőnk mentális finomsága is, amik mellett szintén csoda, hogy ki tudtunk tartani egymás mellett ilyen sokáig, mégha voltak is nagy összeugrások. Azok ellenére is tovább tudtuk működtetni, mert a fő dolgok mindig megvoltak, mint az akarat, a szeretet és a tolerancia. Nem ártani akart ezzel a döntéssel, ami nyilván neki is nehéz. Nem akarok ebben a posztban rossz dolgokról írni, mert nem azokra koncentrálok, a jót őrzöm és értelme is csak annak van. Nincs bennem harag, a sérelmeket is elengedtem, csakis hála és béke van bennem felé. Mióta helyreraktam a dolgokat, meg beszéltünk, nyugodtabb vagyok. Nyilván nagyon hiányzik minden nap, de már nincsenek nyomasztó gondolatok, nincs bennem düh és az optimista reménykedésemnek helye lett. Nekem egyelőre az a dolgom, hogy kitartsak, meg türelmes legyek. Jelenleg vagyunk is egymásnak, meg nem is. Csak az idő fogja megmutatni, hogy merre billennek a dolgok, de remélem nekünk fog kedvezni. 

Ma voltam a dokinál és megjegyezte, hogy látszik, hogy nyugodtabb lettem. Azt mondta jól kezelem a helyzetet és továbbra is csak realistán maradjak optimista, bár ezt magamtól is tudom.

Jelentkezett egy régi Barátom is szerdán, ami szintén örömet okozott, mert évek óta nem tudtam róla és aggasztott, hogy mi lehet vele. Az Ő esetében sem nyomulok, viszont őt is biztosítottam afelől, hogy részemről nem változott semmi, megtalál, ahogy eddig is, ha szüksége van segítségre, vagy csak egy jó beszélgetésre.