A blogot elsősorban...

magamnak vezetem terápiás és egyéb célokkal, de mivel tudom, hogy sok ismerősöm, néhány barátom és ki tudja mennyi idegen követi a hülye életemet, ezért kötelességemnek érzem, hogy felhívjam a figyelmet a következő poszt talán sokak számára felkavaró mivoltára.

Mostanában jobbnak láttam a hallgatást és talán még most is bölcsebb döntés lenne, de kikívánkoznak dolgok. Nem is nagyon tudtam volna/tudom kifejezni, amik a fejemben és a lelkivilágomban keringenek mostanság. Ezekkel a dolgokkal magamban kell megküzdenem, senki és semmi nem tudja megkönnyíteni, vagy átvenni a csomagjaimat, még az optimizmus sem mindig elég. Nem segít az 'apám' sem azzal, hogy végrendeletet akar velem íratni, mert ez felerősít bizonyos gondolatokat, amiket igyekszem eltemetni és nem menekülésből, hiszen nem futok sehová (nem is volna értelme és nem is szokásom), csak vannak dolgok, amikkel még nem volna szabad foglalkozni, de így beférkőznek a gondolataimba. Ígyis maguk alá temetnek bizonyos dolgok az utóbbi időben, szóval nem jött jókor, hogy 'apám' végrendeletet akar íratni, amiben a házat a volt barátnőjére hagyom (egyrészt mert ő előlegezte meg az árát, másrészt mert 'apámra' nem hagyhatom, mivel fél, hogy az állam ráteszi a kezét, ha megint végrehajtanak - emiatt is lett az én nevemre megvéve), a másik rendelkezésem pedig azt mondja legyen az, hogy ha olyan súlyos állapotba kerülök esetleg, amiből nem tudnak helyrehozni és csak vegetálok, akkor ne tartsanak bent a kórházban, bár nem tudom mit akar majd kezdeni velem, ha agyilag egy zöldség szintjén fogok állni. Remélem persze, hogy ilyen nem következik be, de erős hajlamom van a strokera és ha valami nagyon beb@$zik, akkor megszívom, abba meg jobb nem belegondolni, hogy ép elmével váljak magatehetetlenné. Ami végrendeletíratásra sarkallta most, az a folyamatosan fennálló, gyógyszerre nem reagáló ingadozó/magas vérnyomás + fejfájás + erős szédülés trióm, amire jönnek a napi szinten megjelenő véraláfutások az extraszar erek, meg vasculitis 'barátom' szorgalmas munkája miatt + véralvadásgátló szedése + erős hajlam a strokera, meg szívinfarktusra. Mindezt összevetette és attól fél, hogy az amúgy is szétdurranásra hajlamos ereimnek be fog tenni a magas vérnyomás - amivel nincs mit tenni, mert a spontán érgörcsök tartják fenn, arra meg ugye nincs gyógyszer - és attól fél, hogy kapok egy agyvérzést, amin a véralvadásgátló csak ront, vagy lesz egy agyi aneurizmám, mert itt-ott van már kitágult erem és attól tart, hogy az agyamban is lesz, aztán a fenti okok miatt megreped és kampó. Attól tart, hogy ha nem is patkolok el a strokeban, akkor is olyan mértékben károsodik az agyam, hogy nem leszek már értelmileg a régi és nem tudok végrendelkezni. Az infarktus meg ugye olyan, hogy ha megúszom oké, ha nem, akkor végrendelet nélkül megint csak ottmarad a fekáliában. Tudom én, hogy mennyi szemével les rám a baj, mindent értek, de nem szabad ezekre gondolni és nem gyávaságból, hanem mert még az életnek van itt az ideje, nem szabad hagyni, hogy az előbbiek beárnyékolják a mindennapokat, félelemben várjon az ember minden napot, folyton azt suttogják a gondolatai, hogy gyorsabban ketyeg az órája, mint az egészségeseknek, szóval mindezeket el kell zárni a tudat egy olyan szegletébe, ahonnan nem tudnak ártani a mindennapokban. Csak így lehet kezelni és nem belekattanni, meg élvezni, ami jut az élettől. Megtanultam a mostban élni és minden napért hálás lenni, persze utóbbit mindig, mindenkinek meg kéne tenni. Nagy megnyugvást ad az Istenhitem és a gondoskodásának folyamatos tapasztalása, az egyedüli amitől félek, az a váratlan, lezárásokat és búcsúkat megejteni nem hagyó indulás, valamint a Tesómat (a 'fogadottat') különösen féltem, mert érzem mennyire kötődik hozzám és a Jani-barátommal is nagyon jóban vagyunk. Nem készülök sehová, csak kiírom magamból, amik megfogalmazódnak bennem és amiket senkinek a vállára nem akarok, meg nem is illő rakni, de ki kell mondanom, ha csak írásban is és ha csak magamnak. Az öregemben nem csalódtam, nem lep meg, hogy csak a hasznot lesi és sietteti a papírt, mert "időzített bombán ülünk". Ezt mondta, de semmi egyéb dologért nem hajt, a kapcsolatunkért nem tesz semmit és már én sem, mivel az évek alatt is mindig csak egyoldalú volt a szándék. Ha szemét lennék nem írnék végrendeletet és meg is érdemelné, de 'asszem' mégsem sikerült maradéktalanul kikapcsolnom mindent vele szemben. Az eszemre szoktam hallgatni és most is arra kellene, de a lelkiismeretem folyton a szavába vág és hajtja, hogy ne legyek gonosz, úgysem az én dolgom büntetni, hanem Istené, ő majd tudja a módját és az idejét, én nem leszek gonosz csak azért, mert azt kapom az 'apámtól', amit. Az ő, ez meg én vagyok, neki nincs lelkiismerete, nekem van - elég hangos is, szóval ennyi. Nem tudom megtenni vele - mert a Gabival megbeszélték, hogy lakhatna ott tovább - hogy az utcára kerüljön, hiába a maga hibája, hogy nincs semmije. A józan ész azt mondja, hogy "te barom, rám figyelj, mert itt a lehetőség visszaadni a törődését és a szeretetét, amit egész életedben kaptál tőle, te is legyél végre ge#i vele, hogy érezze a törődést!" Istenre bízom a 'jutalmazást', majd ő jókor, megfelelő módon fog neki megfizetni. Legyen boldog a házzal, más úgysem marad majd neki. Nem vagyok normális, hogy még mindig érzek iránta valami kötődésfélét.

Fel kell jutnom kontrollokra, megpróbáljuk berakatni a kerekesszéket a busz csomagtartójába, máshogy nem tudjuk megoldani. Kellene már teljes labor, az immunológiának is meg kéne csapolnia, hogy mi újság a genyákkal a véremben, kellene érsebészetre menni, kardiológiára, stb. Egy nap alatt úgysem megy ennyi, az időpontok miatt sem, úgyhogy pár kanyart buszozhatunk majd.

2 napja megint erősen remeg a jobb kezem (hónapok óta nem jött elő), amikor célzott mozdulatokat akarok tenni (evőeszközt az ételbe, majd onnan a számba tenni - levest enni külön élvezet, mert a felét kilötyögtetem a kanálból, mire a számba jut, írni, nyúlni valamiért, stb.), de gyakran ezek nélkül is remeg a kezem. Ha széttárom az ujjaimat, azok is, mindkét kezemen. Az orrom hegye és a bal arcfelem is napok óta bizsereg, nem folyamatosan, hanem időnként.

A szédülés + fejfájás + ingadozó/magas vérnyomás továbbra is végigkíséri a napokat, néha (egy-egy nap fél/egy órájában) van egy kis enyhülés.

A szívem mostanában ott van a szeren, pacsi neki! Alig jelzi, hogy van.

A kajálás is pipa, nagy adagokat burkolok be és jó étvággyal.