Nem akarom elkiabálni, de talán a fa alatt nagy ajándék vár minket, mégpedig egy ház. Igaz, hogy messze van és 3,5 milka, de fizethetünk részletekben (egy kis önerővel kezdve) és nagy a ház. Jó az állapota (kisebb javítások kellenek csak), mert lakták eddig, csak beteg a tulaj és valamiért eladja. Sürgős neki is, nekünk is, szóval le van beszélve, hogy januárban elkezdődik a hivatalos lepapírozása a dolgoknak, úgyhogy remélem végre rendbejövünk. Láttunk fotókat róla, kívül a vakolat pereg, de ez mit számít biztonsági szempontból? Majd megcsináljuk, a fő most a lakhatósága. Belül nagyon jó, van 3 szoba, konyha, fürdő, spejz. Frissen van meszelve, a parketta is frissen lakkozott. Azért én nem élem bele magam, ismerem a formánkat. Ha lezajlottak a hivatalos dolgok, akkor fogom csak biztosnak tekinteni. Mindenesetre most nyugodtabb vagyok, rám is fér ez a reménysugár, mert már kezdett az optimizmusom cserbenhagyni. Kezdek befordulni megint, sok minden miatt, de ez a kilátástalanság is rátett, szóval legalább ezen a téren csitu van kicsit.
Mindig elfelejtem leírni: Lesz/van egy kölyökkutyám. A Pistiék adják, egyelőre még náluk van, mert nem tudtuk, hogy hová tudunk költözni és albérletbe nem vihettük volna, mert nagytestű lesz (shar pei + puli keverék), meg gondolom nem is engedték volna, ígyis necces volt, hogy a már meglévő kutyát és macskákat vihetnénk-e. Most 2 hónapos kb. a kutya, fekete Ő is, kicsit göndör a bundája neki is és neki is van fehér szőr a mellkasán. Pont mint az Öreglánynak volt... Az Alex nevet kapta tőlem. Talán készenállok egy új kutyára, fogom tudni önmagáért szeretni és nem a Szutykot keresem benne. Már a bűntudatot sem érzem, lerendeztem magammal, hogy az Alex léte nem írja felül a Szutyok emlékét és a bennem betöltött pozícióját. Várom már nagyon, hogy az Alex hozzám kerüljön. Nem hittem, hogy egyév után már menni fog a kutyázás és talán nem is lenne még kutyám, de azt mondták nincs apelláta. :-D Nem azért adom be a derekam, mert hagyom magam, hanem mert úgy gondolom ha most nem veszek erőt magamon, később sem fog menni, meg szeretném jó helyen tudni azt a kutyát - ezt nem nagyképűségből mondom, hanem magamról és az öregemről tudom, hogy szeretjük és jól bánunk az állatokkal, de arról semmit sem tudhatok, hogy milyen körülmények közé adnák, főleg hogy szeretik a piát és nem foglalkoznak az állatok lelkivilágával, meg életkörülményeivel. A többieknek ígyis rossz és ez bosszant, meg bánt is, szóval mindkettőnknek hasznára válik, ha elfogadom Őt tőlük - mert ajándékba kapom. Kapóra is jön a kertes ház egy leendő nagytestű kutyának, ha Isten is úgy akarja, hogy oda költözzünk. Hálát adok Neki mindazért, amit mostanság is tesz értem/értünk. Sorra jönnek az áldásai és ahogy kértem, megadta az erősebb vállat és a nyugalmat is mindig, mikor kértem, meg az útmutatást.
Nagyon örülök, hogy életjelet kaptam az egyik nagyon jó Barátomtól. Már aggasztott, hogy mi lehet vele. Az aggodalmam mondjuk ígyis megvan - de részleteket nem írok, bizalmasan vannak rám bízva - viszont már annak is örülök, hogy él és tudhatok róla.
Mostanság hiányzik a vezetés. Jó volt, mikor szabad voltam és mehettem, amikor és ahová kedvem volt. Meg is nyugtatott a vezetés. Volt, hogy az előbbi céllal szálltam kocsiba és mire észbekaptam már 160 km-t tettem meg. :-D Jó volna, ha újra lehetne jogsim. Régóta fáj a fogam egy 190E Mercire.
A "kockaMerci". Nem a kategória "csajmágnes" híre miatt (amúgy sem a világom a kivagyiság, meg a kocsira és egyéb külsőségekre bukó emberek, úgyhogy nem arra mennék, hogy majd a járgánnyal hódítsak), hanem mert jó kocsi. 30 éves a konstrukció, de még mindig van presztízse és ez tényleg autó, jól összerakva. Mi mást is várnánk egy Mercitől, a németek precízek. Megy, mint a veszedelem, tuningolva. Volt szerencsém kipróbálni, ha csak utasként is. Nagyon durva volt. :-)) Elég drágák használtan is, főleg amelyik jól meg van kímélve, meg nem a "fapados" szériából van, de inkább gyűjtögetnék rá. Na, jól van, ideje kivenni a kezemet a biliből. :-D
A bakizás megy még mindig.
Nemrég majdnem sikerült leégetni mindkét lábamat a fürdővízzel. Nem érzékelnek rendesen (a kezem se' érezte forrónak a vizet) és beleálltam, jó is volt kb. 3 másodpercig. Utána kaptak észbe az idegeim, hogy rohadt forró a víz és számoltam a csillagokat, pedig gyorsan kikaptam a csülkeimet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése