Ez a sok cucc kitart majd sokáig. Hiába vagyok függő, a gyomromat kímélő diéta - meg a rosszullétek, mivel akkor semmit sem kívántam - rákényszerített arra, hogy ne egyek édeset és így legalább nagyjából "lejöttem a cuccról" :-D Többször próbáltam már leállni vele fokozatosan, de mindig jött valami, ami miatt újra bezabáltam egy csomó nassolnivalót. Én nem cigizem, iszom, drogozom, vagy kávézom, ha bajom van, vagy örülök, hanem az édességhez nyúlok. Mindig jött valami, ami miatt bekajáltam, így folyton lőttek a csökkentett adagnak, meg az azt követő leszokásnak. Ennyit az önkontrollomról. A diéta és a rosszullétek óta nem érzem azt, hogy megveszem, ha nem ehetek édeset, mert a szervezetem megszokta, hogy nem kap annyit. Van, hogy egy-két napig egyáltalán nem is eszem. Amikor eszem, akkor is módjával. Az a szerencsém a szerencsétlenségben, hogy mivel nagyon szarul voltam egy hónapig, így nem is hiányoltam a nassolást sem, mivel semmit nem kívántam enni és így nem voltak elvonási tüneteim fejben, viszont a szervezetem bejelzett az első x időben, folyton lezuhant a vércukrom, vert a víz, reszkettem, meg jött, hogy egyek gyorsan valamit, mert elàjulok. Ez aztán elmaradt, gondolom a szervezetem átállt a kevesebb cukorbevitelre. Jobb is ez így, nagyon egészségtelen a napi szinten elfogyasztott viszonylag sok édesség, csak nem tudtam elhagyni. Most, hogy a gyomrom már majdnem rendben van és nem kell olyan szigorúan fogni a kaját, nem fogok akkor sem visszatérni az édességzabáláshoz, mert végre kevesebbet eszem és nem naponta, szeretném ezt tartani és idővel ezt is elhagyni. Mással kell ünnepelnem és nyugtatónak, kárpótlásnak is mást kell találnom. Vigaszkajálni is szoktam, lehet, hogy arra kellene áttérnem, úgyis kellene vagy +10 kg. :-D
Nem szeretnék most szar dolgokról írni, így csak nagyvonalakban:
Ha már Mikulás, maradjunk a puttonynál. Nagyon tele van mostanra az enyém is, mert kilátásban sincs semmi lakhatás és az idő fogy, lassan el kell hagyni a házat. Az albérleteket továbbra is nézegetjük, de az árakon sírni lehetne kb. Volt az öregem az Önkormányzatnál, beszélt a polgármesterrel, a családsegítős nővel is, nem tudtak segíteni. Majdnem összejött a napokban egy ház, de a pali meggondolta magát. Nagyon pipák vagyunk, hogy télen, meg ünnepek előtt és előzetes figyelmeztetés nélkül közölte az Éva, hogy húzzuk el a csíkot. Az ő háza, oké, de ez övön aluli volt. Mindegy, nem akarom megint felhúzni magam. Vannak napok - ilyen volt a tegnapi is - mikor kilátástalannak érzem a helyzetet, de aztán képletesen hátba csapom magam, hogy térj' már észhez, a kattogás nem visz előre, meg ahogy eddig mrgoldottuk, most is meg fogjuk. Isten is velünk van! Ennyi, lenyugszom ilyenkor.
A fosban legalább jó, hogy kb. 3-4 napja egészségesnek érzem magam, pörgök is ezerrel, aktív vagyok, ami lehet hogy nem a legjobb ötlet, csak sosem tudok a hátsófelemen maradni. Ha jól vagyok, akkor azonnal talpra ugrom és teszek-veszek. Tegnap sok hónap után először egyszer sem kellett lefeküdnöm, végigtalpaltam-ültem a napot, sokmindent csináltam és nem fulladtam, nem fáradtam ki, nem volt semmi bajom. Estére nagyon fájt a hátam-derekam, meg a lábaim, pedig leültem miattuk gyakran. Már nagyon hiányzott a régi kondim, vagy hogy közel olyan legyek. Vannak persze most is kellemetlenségek, de nem húznak le, élvezem a jóllétet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése