Tegnap tetőzött a napok óta tartó rosszullét. Nem is tudtam, hogy szíveredetű, mert nem ott jelentkezett először. Azt hittem a vércukrom a baj, ezért ettem, de ezúttal nem lett jobb. Nem is volt teljesen olyan a rosszullét, de hasonlítottak a tünetek, meg kb. fél órával azelőtt ettem amúgy, szóval nem állt össze a kép. Utána kezdett a szegycsontom nagyon szorítani és mintha tele lett volna levegővel a mellkasom. Köhögtetett a nyomás és a vállam majd' leszakadt. Itt jöttem rá, hogy az angina látogatott meg ismét. A szívritmus ugyan jó volt most, de majd' beszakadt a mellkasom. Végül a gyógyszer segített. Remélem, ma jól leszek továbbra is, mert holnap megyünk Pestre az orvoshoz, meg a Gabihoz is bemegyünk.
Apám nagyon okos volt megint. Szokás szerint kukorékolt éjjel, így én sem tudtam aludni. Kértem, hogy kapcsolja le a tv-t, de azt mondta nézi. Ehhez képest 5 perc múlva hallom, hogy horkol. Keltegettem, azt mondja nézi. Mondom a fenét nézed, másodszor kezdtél horkolni, akkor kapcsold ki. Nem, ő nézi. Mondom persze... Na, úgy is lett, megint horkolt, én meg bedühödtem, azt' kikapcsoltam. Hihetetlen.
Ez már nekem ciki és ilyet az ember nem oszt meg inkább, de az őrület szélén vagyok tőle és ki kell írnom magamból. Az igénytelensége miatt is összevesztünk. Bakker, felveszi a szennyest! Nem először. Szóltam megint, hogy gusztustalan, meg büdös (ő maga is az, mert nem fürdik) és lecseszett, hogy arra, hogy összeretkelje magát a kertben, nem fog tiszta ruhát felvenni. Mondom öcsém, ennyi erővel sose vegyél fel tisztát, mert úgyis bekoszolódik. Azt mondja senki nem tiszta ruhában kertészkedik, meg vág fát. Mondom de! Azt mondja ja, te biztos azt vennél fel. Mondom nem csak én, hanem mindenki, akinek van igénye a tisztaságra. A munkásruhát sem agyonhordva veszik fel a normális emberek, hanem kimosva. Megmondtam az arcába, hogy behányok az áporodott szagtól, fejezze ezt be! Neki állt feljebb, hogy megsértettem. Nem tudtam, hogy sírjak, vagy nevessek, hogy ilyen ember az apám és hogy el kell viselnem ezt is. Mindig mondom neki a mosdást, meg hogy cseréljen ruhát (persze én tisztára gondolok). Holnap megyünk Pestre, megmondtam, hogy ha nem fürdik nem indulok el vele. Azt mondja szokott mosdani, csak akkor már alszom.
1. Mosdani nem elég.
2. Ne kamuzzon nekem, ugyanis sosem alszom szinte éjjel 3-nál hamarabb, hála a zörgésének, meg a tévéordíttatásának, csak csendben fekszem. Sosem hallok vízcsobogást. Undorító, hogy belehazudik az arcomba.
3. Azt mondta hideg vízzel mindig megmosdik. Hideggel?! Az szart sem ér, főleg annál, aki ennyire elhanyagolt.
Ezerrel agyalok honnan kérjek segítséget, hogy elkerülhessek innen. Úgyis megtalálom a módját. Ha ittmaradok, nem lesz életem. Most sincs. Valamerre ki kell törni, túl fiatal vagyok ahhoz, hogy bentragadjak ebben az "életformában".
Velem semmit nem oszt meg, azt sem, ami engem érint. Sokszor pislogok, mikor másoknak mesél dolgokat, mert nekem nem mondta és gőzöm sem volt semmiről. Nem értem hogyan lehet úgy élni együtt, mint két idegen. Mondta, hogy újra kell kezdeni a közgyógy-mizériát, mert az újpalotai Önkormányzat cseszik segíteni, ezért inkább már be sem adta a borítékot legutóbb. Lestem nagyot, ugyanis hónapok óta abban a hitben tartott, hogy intéződik a dolog - mert azt mondta, hogy már beadta. Én persze nem győztem várni azóta, hogy milyen sokáig húzzák. Várhattam a semmire. Azt mondta neki az Éva, hogy jelentkezzünk be ide és akkor adja le az itteni Önkormányzatnak, mert itt foglalkoznak is az emberekkel, szóval most majd nekifut megint. Itt állítólag rendesek és megadnak mindent, amit fedez a közgyógy. Pesten nem nagyon adtak. Legalább a gyógyszerek is mind meglesznek így, mert most apám spórol rajtuk, a gyógyszerek felét ki sem váltja, pedig már jól lecseszte a Doki érte, akkor behúzta fülét-farkát. Tudtam, hogy ez a csoda is csak 3 napig tart majd. Fogok szólni. Nem érdekel, ha fúj rám aztán, mert ezt nem csinálhatja. Ő "fenyegetőzött" valamelyik nap, hogy "megmondom az Olgának, hogy nem szeded rendesen a gyógyszereket!"
1. Nem direkt felejtem el. Ezzel is megbízta a Doki, hogy ellenőrizze, bár nagyon igyekszem odakoncentrálni, meg a Tesóm is segít. Amúgy sem bízom meg benne, mert volt, hogy majdnem rossz gyógyszert adott, rossz dózisban. Az volt a mákom, hogy akkor pont észnél voltam és észrevettem.
2. Ő maradjon csendben, mert nekem is lenne mit elmondani az orvosnak és fogok is szólni.
Előbb végig kell zongorázni az átjelentkezésünket ide, majd csak azután kezdheti el a közgyógy intézését.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése