Mindenféle

Nem jönnek az Ildiék, mert az unokaöcsém kórházban van. Lehet, hogy a Gabinál Karácsonyozunk, bár az esélye igen csekély, ugyanis csak egy szabadnapja lesz a 3 karácsonyi napból és nem biztos, hogy szenteste lesz otthon.

Apám megint alakított: elfelejtette a szívgyógyszert időben kiváltani és hétfőn nem tudtam bevenni, nélküle viszont egyből rosszalkodik a ketyegőm. Hajmeresztően viselkedett. Kedden volt Pesten apám, hozott Nebivololt. Nagy szerencsém van, hogy elfogadták a receptet, mert állítólag szeptember 1.-it vitt el... Megszívtam volna, ha nem kap gyógyszert, mert kedd délután megint össze-vissza ütögetett a szívem. A Jóisten megóvott 2 napig! Kiváltotta a Pantoprazolt is, a Cordaflexet is. Ezt kiváltotta, mert csak 130 forint... A Pentoxifillint azóta sem! Spórolni kell, tény, de nem gyógyszeren, főleg amik ennyire fontosak. Esténként fújom be, ha nagyon gáz van, hátha tudok aludni, mert egy ideje nem tudok aludni hajnalig, gyakran a lábam miatt. Nem tudom, hogy érgörcs-e, vagy az izmaim fájnak úgy, mert az érgörcs is erős, meg az izomsorvadás is olyan, mintha elevenen tépnék az izmot a lábaimban. Csak időszakosan fáj így, de akkor egy hétig is játssza.

Lett biztonságiövem a székbe. Apám nagyon felhúzott. 2× is megígérte, hogy levisz a községbe és persze ma sem tette meg. Egy megbízhatatlan, szavahihetetlen alak. Olyan átlátszóan mondta, hogy "ó, b@$zd meg...", hogy mondtam neki ne tegyen úgy, mint aki elfelejtette. Akkor kinyögte ingerülten, mivel rátapintottam az igazságra, hogy "nem akart lecibálni, mert fárasztó". Honnan tudja, mikor még sosem próbálta?! Undorító, hogy ismét próbált hülyének nézni. Ismerem már, hogy sunyi, kamus és a hangsúlyokat is. Szégyen ez az ember, nagyon igyekszem semmiben sem hasonlítani rá. Letettem a kimozdulásról januárig, akkor lesz kontroll. Jó volna máshová is menni, ne csak mindig a háziorvos/kórház legyen az úticél. Annyira mondta, hogy ha már megvan a szék, használni kell. Ahhoz képest megint mindjárt 2 hete a házban rohadok. Hideg van, de volt 2 enyhébb nap, jól felöltözve + takaróval lemehettem volna a boltba. Már kezdek meggárgyulni hónapok óta a házba zárva. Várom, hogy kitavaszodjon és mehessek ide-oda. Tervem, hogy amint jobb idő lesz minden nap megyek sétálni, amennyi megy, hogy edzzem a lábizmaimat, mert igencsak piszkafa már a lábszáram, minél tovább meg akarom tartani a maradék izmot. A karom dettó, súlyzózni fogok újra. Tegnap leborultam az ágyról, ahogy megszédültem és hiába tettem le a kezemet, landoláskor a karom összecsuklott és megcsókoltam a parkettát. :-D A jobb lábam az ágyon maradt groteszk pózban, a bal lábam meg a földön magam alá került és nem tudtam kihúzni, mivel ahhoz gyenge is, meg fáj is, maradtak a karjaim, de nem tudtam karból felnyomni magam. Amíg vártam, hogy apám segít, konstatáltam - jó nagy röhögés közepette -, hogy sürgősen folytatni kell az izmok karbantartását, hisz' ez már gáz, hogy nem bírom magam megtartani. Ha elesem fel tudok kelni, de így, hogy fejjel és törzzsel lógtam le az ágyról, nehéz voltam a karjaimnak, pedig ennek sem volna szabad gondot okozni. Apám bejött és elkezdett röhögni. Kérdezi: mit találtál? Kétoldalról a hónom alá nyúlva felemelt az ágyra és közölte, hogy egyek sok spenótot. :-D Vicces volt, könnyezésig bírom magam nevetni a bakikon, de kell erősíteni magam.

A lábfejem sokkal jobb. Már van rajta var és már nem fáj, ha hozzáér valami, szóval van még ahhoz elég keringés, hogy tudjon gyógyulni. Ha jól számolom kb. 3 hét alatt jutott el ide, ami sok, de ahhoz képest jó, hogy vannak, akiknek be sem gyógyul és annak tudvalevő, hogy mi a vége. Hála Istennek én még remélhetőleg sokáig vehetek cipőt magamnak.

A Gabi vett nekem valami ezüstszálas zoknit. Azt mondta, hogy Karácsonyra szánta, de mivel ennyire szar a lábam odaadja most. Azt mondja, hogy ez a zokni sokmindenre jó, elvileg a lábszagot és izzadást hivatott csökkenteni/megszüntetni (apámnak nem ártana :-D), de jobban melegít is, ami a keringést is fokozza, ez jót tesz a nehezen gyógyuló sebeknek is, meg a szar keringésből adódó lábizzadást is csökkenti, illetve felszívja a nedvességet, meg tudom is én miket sorolt még fel. Utánanéztem, tényleg van ilyen és csupa jót írkálnak róla, de én nem dőlök be mindennek. Adok esélyt a zokninak, ha jó akkor örülni fogok, ha nem akkor nem csalódom, mert nyitva hagyom ezt a kimenetelt is.

Majd valamelyik nap lemegyünk apámmal a községbe a műhelybe, hogy megbeszéljük a januári melót. Tekintve, hogy másodszor csapott be a lemenetellel, nem hiszek neki. Majd akkor hiszem el, mikor elindulunk.