Relapsed

4 hónap - ennyi ideig megálltam, ma viszont sikerült visszaesni. Betetőzött minden, 'apám' az utolsó cseppet töltötte a pohárba. Nem kell pesztrálni, de ha a kölyke vagyok - akiből él is - vegyen emberszámba. Tegnap le kellett volna mennem az orvoshoz, de nem voltam jól (a meleg pörgette a szívemet és olyankor nem szabad mászkálni, főleg 40°C-ban). Mondta, hogy majd lemegy felíratni a gyógyszereket, meg elmondja neki, amit én szándékoztam. Nem ment le, mert tapétáznia 'kellett' a Gabinál. Azt mondja majd holnap. Mondom fogadjunk nem mész le, mert elalszol. "Nem alszom el." Tényleg nem aludt el, hanem telefonálnia 'kellett' a haverjával és "nem ért rá lemenni." Ennyire sem lehet megkérni?! Hány órát dumáltak, hogy nem volt ideje? Nem bírja azt mondani, hogy most dolgom van, de majd beszélünk? Gondolom ráért az én dolgom, mint mindig. Mikor ezeket elmondtam neki, elkezdte, hogy én meg aludtam, nem keltem fel. Itt kezdtem felrobbanni a méregtől, ugyanis tudja - elvileg... - hogy az egyik gyógyszer kiüt és ágyúval sem lehet felébreszteni, mégis azzal takarózott, hogy aludtam. Mikor látja már be, amikor hibázott?! Undorító, hogy mindig csak kibújni tud a felelősségek alól. Ez az eset nem tűnik nagy dolognak, de mióta az eszemet tudom letapos és már ugrom a folytonos elnyomásra. Másokat is folyton elnyom, meg azt hiszi, hogy mindenkinél okosabb. Másoknak is felhozza a hibáit, amint forró lesz a talaj a lába alatt és érzi, hogy szembe akarják állítani a sajátjával. Figyelmeztetni mertem a mulasztására, meg arra, hogy ő is tud hibázni és egyből támadással védekezett. Csak én hibázhatok, ő tökéletes, neki senki ne mondja meg, hogy rosszul csinál valamit, ő mindenkit elnyomhat. A tököm kivan! Eldurrant az agyam és 4 hónapnyi sikeres önkontroll után megvágtam magam. Józan fejjel eszemben sincs ezt tenni, de akkor nem tudtam gondolkodni, csak elöntött a düh. Miután lejjebb higgadtam, akkor esett le, hogy amit tettem magammal, az elkeserítette a legjobb barátomat. Én csak magamat akartam bántani, mégsem így sült el. Megint nem én irányítottam, úgyhogy kezdem elölről; újra be kell bizonyítanom, hogy bízhat bennem, meg azt is be kell bizonyítanom neki is, magamnak is és akiknek számítok, hogy nem fogok visszaesni, valamint hogy nem így fogom kezelni, ha valamivel nem bírok el. 4 hónap alatt is voltak helyzetek, amik nehezen kezelhetőek voltak, mégsem nyúltam a célszerszámhoz, meg a kezem sem járt el, szóval nem arról van szó, hogy egyből mindenért ezt teszem. Most nem tenném meg, de akkor nem láttam tisztán az agyamat elárasztó lila ködtől.