Pech

Szívtunk a velencei kiruccanással. Mindig bebukunk mindent. :-D Odaértünk a Népligethez a buszpályaudvarra, megvettük a jegyeket, de mondta a csaj, hogy 2 órát kell várnunk a járatra, mert most ment el az előző. Apám rámnéz egyszer, azt mondja szarul nézek ki. Mondom jól vagyok, aztán ahogy odaadtam neki az üdítőt, mondta, hogy tök forró a kezem. 2 nappal előtte is lázas voltam. Mondtam, hogy most már nem megyünk haza, mert megvettük a jegyeket is. Dumálgattunk, ő elment cigizni, meg wc-re, addig a Józsival dumáltam tovább. Lassan telt el a 2 óra. Végre jött a buszunk, aztán kicsit pihentem rajta. Nem volt hosszú az út, kb. 1 óra. Már majdnem elaludtam, mikor apám megbökött, hogy le fogunk szállni. Arconcsapott minket a kinti hőség a légkondis busz után. Elindultunk a tó partjára. Közeledtünk, erre láttuk, hogy le van zárva. Ott volt egy csaj és apám megkérdezte, hogy hol lehet bemenni, erre mondta, hogy végig le van zárva, mert fesztivál van, majd hétfőn lesz újra szabad. F@sza... feleslegesen mentünk el odáig. Mondta apám, hogy nem hagyja annyiban, kerülünk, ha már eljöttünk idáig. Mondtam, hogy ne menjünk sokat, mert leszakad a lábam. Leverekedtük magunkat egy olyan partrészre, ami nem volt elkerítve, erre benyögte a Józsi, hogy neki ott nem jó, mert nincs árnyék. Mondtuk neki, hogy nézzen körül, máshol sincsen árnyék. Apám mondta, hogy oké, akkor átmegyünk máshová. Mentünk mégegy kilométert, de az sem felelt meg a Józsinak, mondjuk nekem sem, mert tömeg volt, lépni sem lehetett annyian voltak. Mondom miért nem megyünk vissza oda, ahol az előbb voltunk, ott alig voltak, árnyék meg itt sincs úgysem. Ne menjünk ezért, meg azért... Mérges lettem, hogy mit kell ennyit szórakozni, mindjárt megyek haza a 'csába. A Józsi is hőzöngött, apám is - azon, hogy a Józsinak semmi nem jó. Végig pattogott, meg lemaradt mögöttünk és mondta apám, hogy többet nem hívjuk sehová. Mentünk megint egy csomót, mert apám mindenáron fürödni akart. Én is szerettem volna, de menni meg már nehéz volt, mondtam hogy ne járkáljunk már, valahol telepedjünk le és kész, de erőszakoskodtak. Odaértünk egy olyan részhez, ahol nem lehetett fürdeni, de apám mondta, hogy legalább levizezzük magunkat. Mondom nem ezért jöttünk, de akkor álljunk meg, mert leszakad a lábam. Leültünk a partra és jöttek a kacsák, megetettük őket, meg mi is ettünk. Levettem a cipőmet, mert beledagadt a lábam. Jó volt megpihenni, csak a Józsi morgott. Ücsörögtünk ott kb. 1 órát, aztán hazaindultunk, szóval tök feleslegesen mentünk le. Hazafelé vonatoztunk és a Józsi kitalálta, hogy ki akarja próbálni az új vonatot (óvoda...), várjunk olyat, apám meg belement, de ülőhely nem volt az állomáson és a lábamban el voltak pattogva az erek, a térdem, meg a bokám 2× akkora volt, úgyhogy mondtam, hogy nekem elég volt a menetelből, nem tudok álldogálni sokáig, meg már az aluljáróból is úgy mentem fel, hogy apám húzott, mert a jobblábamat húztam. Kitalálták, hogy ha nem új vonat jön, várunk olyat, nem fogták fel, hogy rohadtul fájnak a lábaim, de megmondtam nekik, hogy elmegyünk azzal ami jön és kész, nem óvoda, hogy válogassunk. Olyan jött, amit akartak, így megúsztam az ácsorgást. Jó volt megpihenni rajta, elég hamar felértünk Kelenföldre. Ott pokol volt, mikor leszálltunk, mert már mindkét lábamat húztam, apám mondta, hogy fogjam karon, de úgy rohant, hogy rá kellett szólnom. Jól lelassítottam a csapatot, amit a Józsi nem is hagyott szó nélkül. Felszálltunk a buszra, de mondta a sofőr, hogy át kell szállni, mert valami műszaki gubanc volt a járattal. Megint menetel, megint fogtam apám karját, a Józsi megint beszólt, hogy soha nem érünk haza. Mondtam neki, hogy ez van, nem bírok menni, ha nem vette volna észre. Felszálltunk a buszra, ami hazahozott minket. Itt ugye megint le kellett szállni és még kb. 300 métert jönni hazáig. Nem tudtam egyben megtenni, megálltam ~5-10 méterenként. Mondtam, hogy soha többet nem megyek ilyen messzire. Apám is mérges, hogy egy rakás semmiért utaztunk le. Elmentünk ma a dokihoz, megnézte a lábaimat és megijedt - mára mégrondábbak és csak totyogok - mondta, hogy ebből tolószék lesz, ami a nagyobb távokat illeti.
Csomót mentünk feleslegesen, ha ezt tudom el sem megyek, de gondolom apám sem, csak legalább akkor nem gyilkoltuk volna ki a futóműveimet.