Murphy meglátogatott

Nem romlott el semmi, viszont amivel szívni lehetett, azzal ma szívtam. Olyan peches, idegesítő napom volt, hogy a sokadik baki után már csak röhögni tudtam rajta. Pont ezért is írom le. Azzal kezdődött, hogy a macskák most nem 6-kor, meg fél 6-kor kezdtek tombolni, hanem már 3/4 5-kor. Mivel jóideje ez megy, a kialvatlanságtól ma hajnalban is lenyeltem keresztbe a két főkolompost. Holnap megoldom, hogy vége legyen a balhéknak, mára végre megszületett a tervem a kennel átvariálására. Próbáltam visszaaludni, de nem tudtam, mert folytatták a balhét, aztán 5-kor megszólalt az öreg ébresztője. Lenyomta, de mivel még félóra múlva sem mocorgott, átmentem szólni. Tudtam mi lesz ennek a vége és bingó; fél 6-kor észbekapott, aztán jött is a szokásos puffogás, hogy kapkodhat, különben le fogja késni a buszt. Senki nem mondta, hogy fetrengjen, ha tudta, hogy szokása szerint az utolsó pillanatban szedegeti majd össze most is, amit visz, meg elvileg reggel mosakodott volna, de így arra sem jutott idő. Szerencsére legalább engem nem égetett le a buszon... Nekem mindegy hogyan nehezíti meg a saját dolgát, csak akkor ne pattogjon az embernek korán reggel. Idegbeteg volt, nem lehetett hozzászólni, meg kb. bezavart a szobába, hogy idegesítem, holott csak egy kiskanálért mentem ki, mondom vegyél már be egy nyugtatót! Be is jöttem, de nem a beszólás miatt, hanem mert a rosseb volt kíváncsi a műsorra. Az utolsó pillanatban sikerült elindulnia, de elérte a buszt. Tegnap mondta, hogy vág össze fát és hoz be 3 rekesszel, hogy elég legyen és ne kelljen becipelnem (mivel nem emelhetek nehezet). Reggel láttam, mikor elment, hogy csak 1 rekesznyi van bent, de gondoltam nem gáz, többrészletben majd hozok be, amennyit cipelhetek. Mennék ki, de a kulcsom nincs a helyén. Mondom de hülye vagyok, hová kevertem el? Átnéztem az esélyes helyeket (nemsok van), de nem találtam. Írtam az öregnek, hogy látta-e valahol? Válaszolt, hogy persze, a múltkor azt használta, mert nem találta az övét, de nem tudja, hogy utána hová tette az enyémet. (Bravo!🏆) Természetesen én voltam a hülye, hogy jókor szólok. Ki a tököm tudta, hogy eltüntette?! Mivel rámzárta a sajátjával az ajtót, az enyém meg ki tudja hol van, így nem bírok kimenni a házból, nem tudtam fát behozni. Az agyvizem forrt. Csomó ideig forgattam fel a házat, meg nézegettem a ruhái zsebeit, de nem lett meg, szóval vagy nála van még most is, csak amilyen ügyes, észre sem vette, vagy valami nagyon idióta helyre szórta el, de már nem volt türelmem kutatni, mert nagy a ház is, rengeteg a cucc is, ígyis vagy kétórát keresgéltem. Sírba tesz a trehányságával, meg hogy önkiszolgál, ráadásul úgy, hogy erre is kivetül a trehánysága, mert amimet elvesz, az mindig eltűnik és hiába pofáztam el ezerszer, hogy ne vegye el a cuccaimat, vagy legalább ugyanoda rakja vissza, mintha nem is neki beszélnék. 😠 Lényeg, hogy cumiztam miatta, mert sem elegendő fát nem hagyott, sem pedig kulcsom, hogy kimenjek és hozzak, a konyhaablakon meg nem férek ki, mert gondoltam jobb híján ott oldom meg a ki-bejutást. Nagyon be kell osztanom a tüzelőt, pedig kellett volna a melegvíz sokmindenhez. Reggel megcsináltam a sparhelten a kaját az állatoknak, hogy az tuti meglegyen, ha netán elfogyna a fa, de aztán inkább nem fűtöttem, hogy legyen estére. Most a begyújtás is szívatott, mert nem akart égni a fa, aztán nagynehezen sikerült, de nem ért semmit, mivel az egésznapos jégveremmel nem tud csodát tenni néhány hasáb fa. Arra legalább elég volt, hogy az állatok vacsoráját és a magamét is megmelegítettem, közben feldobtam legalább egy mosakodóvizet, amivel a kritikus alkatrészeket lerendeztem, aztán holnap este már lesz bent elég fa, alaposabban tudok fürdeni. Holnap estére is hagytam egy kevés fát, azzal elleszek, míg hazaér a fater. Örültem volna, ha nem cseszik ki velem már megint.

Ez a kulcskeresős buli reggel zajlott, délelőtt meg nekiláttam a szokásos kennel, meg szobatakarításnak és jött a következő pech. (Pfejj, de utálok takarítani. 😆) Eszti macska nekiállt a kennel tetején futkosni, amikor bent álltam a kennelben. Újra eldübörgött felettem, amire elég durván elkezdett mozogni a cucc teteje, na mondom ha a fejemre esik, megnézhetem magam, szóval kiléptem alóla. Ahogy kiléptem, futott mégegyet és baaang. Landolt a nehéz tető a kennel belsejében. 👍 Mondom fasza vagy haver, egyedül jó játék lesz azt onnan kiemelni, meg a helyére illeszteni. Mákom volt, hogy nem hamarabb esett be, mert szépen eltrafált volna. Tavaly rámborult az egész kennel. 😆 Akkor is mákom volt, mert megúsztam csupán egy púppal a fejemen, meg az egyik térdemen, ahogy közeli kapcsolatba kerültek a betonnal. Leginkább annak örülök, hogy ezúttal sem sérültek meg a macskák, mert nem voltak benne. Mire visszaügyeskedtem az amúgy kétemberes tetőt, mert nehéz is, meg csak bentről lehetett, de úgy nehezen találtam el a jó szöget a kiemeléshez a szűk hely miatt, addigra jól megizzadtam, meg a ketyegőm verte a legalább 120-130-at, szóval ennyi erővel fát is cipelhettem volna, ha meglenne a kulcsom. 😃 Visszarögzítettem, így már nem tud beesni.

A következő finomságot nem részletezem, legyen elég annyi, hogy majdnem behánytam a fater miatt. Gyanútlanul kezetmostam az általam meghagyott mosószeres vízben, mire kiderült, hogy már nem volt tiszta. Nem kicsit ment fel a 💩 az agyamba.
Ekkor még csak délkörül járt az idő, de már az volt a véleményem, hogy a mai nap monnyon' le. 😆
Nem mondott, délutánra 'megrokkantam'. (Ez egy rokkant szájából elég poén. 😃)
Nem kell jegy a Planetáriumba, mert így is látom a csillagokat, ha járkálok. Az egész hátam-derekam be akar szakadni, a forgóknál is be-becsípődik az ideg. Mostanában valamiért kevés táv után is idegenek a lábaim és húzom őket, vagy pedig le akarnak azok is szakadni.
Ez az egész amúgy véletlenül sem egy panaszáradat, csupán a poén kedvéért jegyeztem le, hogy a mai mennyire nem az én napom volt. 😆
Az viszont jó volt, hogy órákig üvölthetett a zene. 😎 A falak vagy 60 cm vastagok, mivel ez egy régi ház, szóval nem zavarok senkit, a hangszigetelés meg van oldva. 😆 Holnap is ez lesz, ki kell használnom, hogy lehet, mert ha a fater itthon van, nem tudok bömböltetni, pedig az mindig feltölt.

Az öregem

holnapután megy Pestre. Engem nem tud felvinni, mert kitalálták a Gabival, hogy bevásárolnak és ugye ha cipeli a szatyrokat, nem tud engem tolni. Nem gond, mert amúgy sem mennék a változékony idő miatt, ugyanis eléggé megérzem a frontokat szívügyileg is, meg idegrendszerileg is; valamelyik este jött roham, meg 3 napja bizsereg az orrom hegye, máshol is játszik az érzékelés, stb. Nem ez az akadály nyilván, hanem a rohamok esélye, meg ha rámjön ott is az a rosszullét, ami órákig nem hagy felkelni az ágyból, akkor hogy' indulunk el haza? Maradok itthon, úgyis jön másnap haza a fater, arra az időre meg rám fognak nézni, szóval ha esetleg kell, lesz segítségem.

Alex állapota folyamatosan romlik (azóta kapott mégegy adag gyógyszert, de az sem hat), ettől pedig stresszes vagyok. Még eszeget, de már sírdogál, meg újra kijöttek a kinövései és kezdenek sebesedni, megint hullik ki a bundája, elbújik egész napokra, stb. Kevés időnk maradt, persze lehetne egy nagyon kicsivel több, ha kivárnám a legvégét az állapotnak, de azt nem fogom megvárni, mert nem fogom feleslegesen szenvedtetni. Most a fater is belátja, hogy nincs mit tenni. Felkészített a doki anno, hogy esélyes, hogy egy idő után nem fog reagálni a gyógyszerre (mondjuk elég durva, hogy csak egyszer hatott), de ettől még nem könnyebb. Persze igyekszem nem beleesni a folyamatos és erősen feszült állapotba, mert az egyikünknek sem használ, szeretném ha nyugit érezne felőlem, meg nem akarom elrontani az utolsó időszakot rossz légkörrel. Megpróbálom élvezni ezt a kis közös időt és ezzel Neki is adni. Nehéz egyensúlyozni azon a keskeny sávon, ahol kikapcsolom a rossz gondolatokat és rossz érzéseket - legalábbis nagyon törekszem erre -, lehetőleg hitelesen nyugodt maradok, miközben feszítenek dolgok és azokat nem engedhetem érvényesülni. Azoknak később lesz itt az idejük. Nem is írok egyelőre többet erről az egészről, mert tényleg nem szabad gondolkodnom, hogy higgadt tudjak maradni. Olyan ez, mint amikor az ember alatt szakadék van és át kell kelnie egy vékony pallón; nem szabad belegondolni, csak menni előre, különben ha megáll az alatta tátongó mélységgel foglalkozni, lezuhan. Nekem is egy pszichikai 'csőlátással' kell most előre haladni nem megállva, nem gondolkodva, nem érezve, nehogy lezuhanjak. Marha nehéz, de muszáj.

Margó cicám ma 3 éve 'alszik'.

Mostanság többektől is olyan visszajelzést kaptam, amin felhúztam magam. Nem azokra lettem dühös, akiktől érkezett, hanem magamra, mert ezek szerint tök máshogy jön le a viselkedésem, nem azt közvetítem, ami a valóság és én észre sem vettem, csak mikor sorra ugyanazt hallottam. Mind azt hitték/hiszik, hogy zavarnak és nem kívánom a társaságukat, pedig ez nincs így. Tény, hogy periodikusan bezárkózom magamba akaratlanul és gondolom ezt érzi a környezetem, aztán magukra veszik, de akiket kedvelek, vagy kifejezetten szeretek, azokat még ezekben az időszakokban sem zárom ki. Próbálom kifejezni a szimpátiámat/szeretetemet ezek felé az emberek felé, de úgy tűnik nem jut el, vagy nem eléggé jut el hozzájuk és ez gáz. Már értem miért mennek tönkre a kapcsolataim, gondolom ez a téves visszajelzés az oka, na meg a gyér szociális készségeim, pedig igyekszem. Csoda, hogy a fogadott Tesómmal 7 éve működik, bár tény, hogy ezalatt az idő alatt nekünk is sokszor volt gondunk amiatt, hogy azt hitte nincs Rá szükségem, szóval minden barátságomban/ismeretségemben felmerül ez a probléma. Szerencsére Ő már ismer és tudja, hogy nem neki szól, amikor megközelíthetetlen vagyok, vagy tévesen annak tűnök. Jól jött ez a figyelmeztetés, mert ráébresztett, hogy jobban kell csinálnom a dolgokat, meg kell tanulnom kifejezőbbnek lenni, hogy akiket kedvelek/szeretek, azok érezzék is, ne csak hallják, mert ha azt érzékelik, hogy a viselkedésem ellentmond a szavaimnak, joggal gondolhatják, hogy csak a szám járt, holott ez nincs így. Meg kell tanulnom kimutatni dolgokat.

Megint farkasétvágyam van, állandóan éhes vagyok és jó adagok tűnnek el bennem, meg befigyelnek a köztes nassolások, aminek köszönhetően híztam 1,5 kg-t. A kórház előtt 61 kg voltam, ma 62,5-öt írt a mérleg, szóval lassan, de biztosan kezdem visszaszedni, ami leugrott.
Az erőnlétem is jobb és nem folyamatos, meg nem annyira erős a szédülés, szóval dolgozik a vas és a vér.
A futóműveim továbbra is fagynak, színeződnek, szóval az értágítás sem hatotta meg őket, de ezt leszámítva javultak a dolgok és ez a lényeg.

Erről ennyit

Az ügyvéd nem volt hajlandó megnézni a bizonyítékokat, meg szerinte rendben vannak azok a szabálytalanságok is, amiket elkövettek. Nyilván valamelyik jómadárnak/jómadaraknak políroz hátsófelet, korrupt majom. 

Undorító, hogy szabadon megtehetnek bármit és még védve is vannak. 😩

Nem baj, nem adjuk fel. Ebből a tortából egyik pénzéhes bűnöző sem eszik.
Megy az okoskodás is, a pletykálás a városban, holott az emberek jórészének fingja sincs a részletekről és az értelmezéssel is gondjaik vannak, de unalmas az életük és bele kell ugatni abba is, amihez semmi közük.
Okádnom kell ettől a szarkeveréstől, korrupciótól és a csaló bandától is.

Jól felcseszték az agyamat. 😠

A Szeretetszolgálat

góréja ajánlott egy ügyvédet az öregemnek, akitől ma délutánra kapott időpontot. Kérdeztem tőle, hogy miből akarja kifizetni? Megint érdekes az észjárása; azt mondja megmondja neki, hogy majd abból a pénzből kifizeti, amiért az ügy folyik. Mondom persze, biztos bele fog ebbe egyezni. 😃 Egyrészt egyetlen ügyvéd sem dolgozik 'hitelben', másrészt az egy dolog, hogy nagyon sanszos a győzelem, mert tiszta sor, hogy jár az a pénz, mivel nekünk gyűjtötték, de attól még nem lehet biztos a sikerben és nem fog elvállalni úgy egy ügyet, hogy vagy kifizetik, vagy nem. Nem tudom mit gondol az öreg, tényleg azt képzeli, hogy mindenki úgy ugrál, ahogy ő fütyül. Össze is mordultunk, mert mertem szólni, hogy fürödjön meg és vegyen magára tiszta göncöt, mielőtt odamegy. Nem égetni akarom, ezek tények. Az sem oké, hogy engem tisztel meg olyan szaggal, amire már kb. rá lehet könyökölni, de azért máshoz, pláne egy hivatalos személyhez nem megy oda büdösen, retkes ruhában az ember. Arról nem beszélve, hogy akárhol megfordul, azzal engem is lejárat, bár akit az sem zavar, hogy elsőkörben magát égeti, azt pláne nem fogja érdekelni, hogy a környezetét is szégyenbe hozza. Akik már találkoztak velem is, azok tapasztalhatták, hogy én jóban vagyok a tisztálkodással, de akikkel leginkább ő tart kapcsolatot, azok joggal gondolhatják, hogy én is hasonlóan 'igényes' lehetek, ugyanis lazán szomszédol, meg vásárolni jár úgy, hogy kb. csípi az ember szemét az ájer. Törlőkendővel törölgeti magát, fürdés gyanánt... 👏😠😬 El lehet képzelni a hatékonyságát, pláne úgy, hogy ténylegesen csak néhány havonta csutakolja meg magát (mert akkor sem fürdik rendesen). Pfejj... 😩 Így ment az ügyvédhez is...

24.-én gyűlés a Szolgálatnál.

A kutyámnak már nem hat a gyógyszer és romlik az állapota, a dokinak pedig nincs más a kezében, szóval nincs jó kedvem. Várunk és ez a várakozás egyszerre jó és rossz; jó, mert addig még itt van velünk, de rossz, mert tudom mi felé haladunk.
Amíg még elvan, addig hadd éljen, de amint abba a stádiumba lép, amiben nagyon szenvedne, hívom az orvost, nem várom meg számára a poklot, amit egyszer már átélt, pedig akkor még hatott a gyógyszer, szóval most az sem volna, mint segítség.

A front most jól megkínzott, tegnap és tegnapelőtt este is jött roham. Valami izmos front lehetett, mert 2 nap kellett, hogy jobban legyek, pedig általában másnapra kialszom a rosszulléteket. Az ereim is fájtak, a vérnyomásom is fent volt folyamatosan és a ketyegőm is jelezte a létezését, meg a fejem majd' szétszakadt. Étvágyam sem volt, de tegnap már sikerült értékelhető mennyiséget enni.
A változatosság kedvéért ma a szar vesém bulizik, de az rendesen, viszont legalább más nem fáj és rosszul sem vagyok.

Megyek haza

A személyzet megunta a képemet, szóval kidobnak. 😉 Valójában az van, hogy javult annyit a vasam, hogy már nem kell belémtöltögetni (ma kaptam az ötödik adagot) és mehetek holnap haza. Most finomabban bántak a pálcával, nem tolták a kisagyamig. 😆 Szóltam a fateromnak, mivel holnapra le kell zsíroznia a Janival a fuvart. Hétfőn mehetnék a terápiára, de most meg azért nem tudok, mert megint korlátozások lesznek. 😠 Egyfelől jó lesz már otthon lenni, másfelől nem, de majd alakul a ház, ha minden jól megy. Alexet is lecsekkolom legalább, mert kapott gyógyszert még akkor, mikor kezdett romlani és kíváncsi vagyok, hogy amíg nem voltam otthon, addig hogy' alakult az állapota. Remélem a fater is normális még, mert mielőtt bekerültem, az volt egy ideje és békében megvoltunk, szóval jó volna ugyanúgy folytatni. Talán neki is jót tett ez a 2 hét, míg nem voltam otthon. Hallottam egy esetről, ami megerősítette bennem a reményt (mert az mindig itt van). Valakinek állítólag sokévvel ezelőtt elmúlt a Raynaudja, ami elvileg esélytelen, gyakorlatilag azonban soha ne mondd, hogy soha - ugyebár. Mindenhez így állok hozzá, mert minden holnap magában rejti az esélyeket és ahogy másokkal történt csoda (velem is, de orvosi még nem), úgy nekem is ugyanannyi a sanszom rá, szóval mindig nyitva van nálam ez a kérdés, de ha nem nyerek ezen a Lottón sem (mondjuk nem is Lottózom 😉), akkor sem csüggedek, mivel egyelőre az esélytelenek táborában vagyok és ezt felfogtam, elfogadtam. Az aranyhal megy elöl, mögötte a ponty, a remény hal meg utoljára. 😉 Viccet félretéve tényleg az hal meg utoljára és pont a remény az, ami mindig húz. Nem tudom, hogy igaz-e a sztori, de mivel 50% az esély arra, hogy igaz, így van egy újabb húzóerő, tudok hinni abban, hogy velem is megtörténhet, ami lényeges, mivel a pozitív (vagy negatív, de az nálam nem játszik) szemlélet erősen kihat a fizikai állapotra. Fater gondolom majd lefikázza a dolgot, de nem érdekel. Az ő hitetlensége az én hitemre nincs hatással és csak ez számít, mert úgyis nekem kell a leginkább hinni és akarni.

Megkaptam ma

az első vasinfúziót. Szóltam az öregemnek szombaton, hogy kifogyott a 'túlélőfelszerelésem' és kellene ez, meg az, mert ezen a héten még tuti ittleszek. Ma leadta a kaját-piát és tiszta göncöt, mivel a múltkor csak 5 napra készülve pakoltam. Behozattam a fülhallgatómat is, mert mióta elintéztem a fejhallgatót, sem filmet nézni, sem zenét hallgatni nem tudtam, mondjuk úgy sem unatkoztam; olvasgatok, chatelek, lenémítva néztem videókat YouTubeon, rejtvényt fejtek, vagy alszom.

A borderline ügyködik, elég erősen próbál legyűrni, de eddig én kerekedtem felül. Csak azt tudom tenni, hogy beletemetkezem a netezésbe, chatelésbe, rejtvényekbe, zenébe, filmekbe, a fő, hogy folyamatosan le legyen kötve a figyelmem és ne tudjon leuralni az a pokoli érzés, amivel kezdődni szokott az őrület. Be-beszűrődik már, de amíg nem hatalmasodik el, addig nincs nagy baj, mondjuk bele is adok apait-anyait, hogy egyben maradjak, már csak azért is, mert a Tesómnak mostanság szüksége van a támogatásomra, úgyhogy megkapja. Pont ma kellett volna terápiára mennem, mert a múltkor áttettük mára a már múlthét hétfőn is elmaradó időpontot, de most ez van. Remélem jövő hétfőn már tudok menni, durva lenne még mindig itt dekkolni.

Csütörtökön megvolt

a trafó, 2 zacskó vér becsepegett, nem volt semmi gond. Leadtam a vizeletet is (az mutatja meg, hogy a beadott vörösvértestek egyben maradtak-e), az oké volt, de még kell figyelnem slagoláskor, hogy nem lesz-e véres és a tegnapi labor is javulást mutatott, persze még nemsokkal jobb, de sosem húzzák fel mondjuk a 80-as hemoglobint 140-150-re (doki szerint ennyi a normális férfiaknál), amit az első alkalommal nem értettem, de elmagyarázta a doki, hogy mivel kockázatos az átömlesztés, ezért mindig csak annyi vért adnak az embernek, amennyit muszáj (ami kihozza az életveszélyből, vagy a nagyon egészségtelen értékeket az alsó tartományig felviszi), szóval idézem "ami már élhető szint". Onnantól elég lassan, de biztosan javulnak tovább az értékek, ahogy a szervezet termeli a dolgokat. Nekem ezzel a pótlással most elérte a 130-as alsó határt, kicsivel feljebb is van azt mondta a doki, szóval ezzel már elleszek és a szervezetem is gyártja majd a holmit (amit aztán újra bezabál 👏😃), viszont a vasam még a trafóval sem érte el az alsó határt sem, úgyhogy fognak adni vasinfúziókat. Az egy élvezet (hányinger, fejfájás, szar közérzet, stb.), de szükséges. A hazamenetel attól függ, hogy hányadik adaggal érem el az elfogadható értéket. Az értágítókúra végetért időközben, most várni kell a hatást. A lábkörmeim még mindig gyakran kékülnek-lilulnak, meg lefagy a lábam. 

Eltörtem a kedvenc fejhallgatómat. 👏 Elaludtam zenehallgatás közben és ráfordultam, arra keltem, hogy reccsent a fülemen. Szerencsére érintkezik a kábel, szóval otthon majd összelegozom a cuccot, mert hiába raktam össze, szétesik, mivel eltörtek a kis pöckök, amik összetartják. Nem dobom ki, mert működik, meg drága is volt. Utálom a pocsékolást és a szükségtelen költekezést, szóval ami menthető, az mindig marad addig, amíg használható, vállalható.

A közérzetem jó, ha az időjárásváltozásokat, meg a még nem százas vérképet nem veszem figyelembe.
Az étvágyam is jó, lazán csúszik a kórházi kaja és sokszor ki kell pótolnom a saját hozományommal, mert állandóan éhes vagyok, szóval jó is lesz, ha hamarosan kiteszik a szűrömet, mert már majdnem mindent elfogyasztottam. 😆 Remélem így visszamászik rám az a 3 kg.

Bebuktam

a pénteki hazamenetelt, mert a laboreredmény tényleg nem lett jó, amire mertem volna fogadni egy nagyobb összegben, látva a színemet és érezve a szokásos dolgokat. Kapni fogok vért és vasat, viszont annyira most nem rosszak az értékek, mint lenni szoktak, de ahhoz eléggé, hogy kelljen a pótlás. Ahhoz képest nem is vagyok olyan cefetül, mint máskor. 👍 A felszívódási zavar miatt hiába szedek vastablettát, meg eszem magas vastartalmú dolgokat, mint szöget, stb-t. 😆 Csomó tápanyag, meg egyéb nem/alig tud felszívódni, így a vas sem, amennyi esetleg mégis bejut, az egyrészt rohadt kevés, másrészt felzabálja az immunrendszerem. 👏 Ezért kell időnként vénásan bejuttatni a cuccokat, csak ugye azt sem lehet gyakran csinálni, viszont utána elvagyok egy darabig. Állítólag hosszútávon nem fog jót tenni, de ezzel még nem foglalkozom, mert nem lehet úgy élni, hogy valamitől mindig tartson az ember. Ezek a kórságok megtanítottak a mostra koncentrálni. Próbálok degenerál... ő... regenerálódni, a szobatársam (kétágyasban vagyok 👍) elvan magának, ahogy én is, szóval tudunk egymástól pihenni, meg most nem jöhet látogató, ergo megúszom a szokásos stressz-adagot, amit a fater biztosít, amikor ide is a problémákat hozza. Persze mikor jelzem, hogy jegeljük a negatív témákat, akkor jön az önző vagyok, meg az engem nem érdekel, mi folyik körülöttem szöveg. Nem esik le neki, hogy nem erről van szó, csupán szeretnék javulni és azt csak nyugisan lehet. Aludni ugyan nem nagyon tudok, legalábbis pihentetően nem, de nem is azért vagyok itt. Jó lett volna pénteken, az eredeti terv szerint hazakerülni, de ez van. Nem mintha nagyon hazavágynék, maximum az állatok és a megszokott környezet miatt. Igaz, mostanság béke van otthon, mert a fater normális, ettől pedig én is nyugodt vagyok, meg az utóbbi idő jó történései is jól hatnak mind a kettőnkre, szóval a légkör nem gáz, csak ugye a körülmények. Remélem valóban elkezdődik majd a kéró renoválása. A Tesómmal szórakoztatjuk egymást, tegnap olyanokat írt, hogy küszködtem a hangosan feltörni készülő röhögéssel. 😃 Ki voltam merülve, már hallucináltam tőle, meg valószerűtlennek hatott minden, de a Tesóm ébrentartott a dumálással, meg azzal, hogy felpörgetett és úgy kihúztam, amíg kellett. Olyan 1/2, vagy 3/4 11 körül csepegett le az infúzió, utána kidőltem. Nagyjából 2 órát sikerült aludni, ami nem volt elég, de arra igen, hogy használhatóbb legyek. Egész nap fasza volt a közérzetem, a szédelgésen, az időnként megbolonduló pulzuson és egy kis ízületi fájdalmon kívül semmi bajom nem volt, valami csoda folytán a vérnyomásom sem volt magas, pedig már jóideje boldogított. A vérszegénység jeleit is leszámítva egészségesnek éreztem magam. Néha ilyen napok is kellenek. 😃 Ma is egész' jól vagyok, csak szédelgés-fülzúgás-némi fejfájás, magas pulzus, ami terhelésre (ez akár lehet egy sima ágyban felülés 😆) mégmagasabb, légszomj és fázós láb van. Az értágítót ma is belémcsepegtették már, de idő kell ennek a kúrának, nem azonnal hat.

Az értágítás

folyik - szó szerint -, péntekig.

A májam még köszöni jól van, az alapból szar fényt adja vissza fosul a kamera és azért van ilyen fasza sárga színem. Valóban sárgás vagyok kicsit, de nem ennyire és az 'csak' a magas bilirubin miatt van, ami pedig a vérszegénységtől (még nincs meg a laboreredmény, de a nyakamat rá merném tenni, hogy megint szar lesz, látva a színemet). Kenem-vágom már, hogy mi mitől van, amire sokszor szörnyűlködő reakciókat kapok, pedig ennek is megvan a jó oldala; minél tapasztaltabb vagyok, annál hatékonyabban tudnak a dokik fellépni, mert már az első jeleknél tudok szólni, hogy valami megint nem kóser. Ezt mondjuk pont látják is, de van, amit csak érezni lehet és arról tényleg nekem kell szólni.
Majd' elalszom, úgyhogy inkább írok, hogy ébrenmaradjak. Aludhatnék, de annak rossz vége lenne (kirántott infúzió, vagy a tű beledöfése a karomba.)
Volt egy kb. félórás sor, amit ki kellett várnom, hogy bejuthassak a kórházba. Fater nem jöhetett be, szóval elment haza a Janival (ő hozott be minket). Ha kéne csomag, akkor azt a portán kellene leadni felcímkézve, hogy melyik osztályra és kinek van szánva, de mivel fel lettünk erre készítve, így bekészültem elég váltóholmival, elég étellel-itallal, meg ami kell, hogy megspóroljuk az esetleges fennakadást, meg csomagelkallódást. Ezzel együtt legalább plusz terhet sem rovok a kórházra, elég durva lehet naponta szortírozgatni a küldeményeket. Visszatérve a sorbanállásra: lázmérés után (mákom van, hogy abbamaradtak a hőemelkedések 😆) kérdőívre kellett válaszolgatni, aztán jött a teszt, ami egy élmény volt. 😃 A doki erre röhögve kontrázott, hogy ha netán csüggedek, hogy vége, megnyugtat, hogy hazamenetel előtt újra átélhetem. Alig várom. 😆
2 órával előtte nem lehetett enni-inni, fogatmosni, én persze mindig olyankor akarok éhenveszni, amikor nem ehetek. A doki belekapart a torkomba egy pálcával és mikor öklendeztem volna, pont kihúzta a cuccot, szóval ez a része még nem volt gáz.
Az igazi élményt az orromban matatás nyújtotta, ugyanis kb. már a kisagyamat cirógatta, úgy betolta a pálcát. 😃 Vérzett aztán az orrom, de ez ne riassza el a posztolvasókat, mert én alapból is eléggé orrvérzős voltam évekig és akármilyen kis ütés, matatás, stb. éri az orromat, akkor még mindig rákezd.
Remélem segíteni fog az infúzió, mert jelenleg is úgy fagy a lábam, hogy már viszket a lábfejem. 😉
Nem vagyok kipihent, pedig most 'csak' 2×, vagy 3× ébredtem fel éjszaka, ez nálam már jó alvásnak számít. 😆 Nekem nem kell tartani az elalvástól, 7 db hajnalban rohangáló, csörgőslabdával focizó (3-at emiatt már éjszakára elkoboztam, persze ők valahol megtalálták a 4.-et), érzésük szerint éhhalál szélén lévő és attól kétségbeesetten nyávogó vekker gondoskodik a biztos ébredésről. Mindig ez van, szóval hajnalonta nem őszinte a mosolyom, de ilyenkor hasznomra válik a zajongásuk, mert tuti felébredek és az a veszély sem fenyeget, hogy véletlenül visszaalszom.
Kb. éhenhaltam, mire ehettem (azért most együttérzek a macskákkal 😉), de hoztam kaszinótojást, azt burkoltam be némi kenyérrel. A remisszió beálltával durván megindult az étvágyam, de az a csoda is kb. 3 napig (se) tartott, nem eszem túl jól. Otthon mérlegre álltam, mert úgyis mindig megkérdezik felvételkor, hogy mennyire akar elfújni a szél, meg időszerű is volt a mérés. 61 kg vagyok, szóval 3 kg szevasz, mondjuk sejtettem. 😠
Asszem' alvás lesz nemsokára, már háromszor bekómáztam (a koktéltól is, ami csepereg belém, meg kialvatlan is vagyok). Kétszer a személyzet ébresztett ezért-azért, most meg egy szirénázó mentő érkezett. Amint megszabadulok az infúziótól, kidőlök - remélem nem öt percre. Olyan vagyok, mint aki le van szedálva.
Most befogom, mert az alapesetben telefont tartó karomba folyik a cucc, szóval maradt a combon kitámasztás és szerencsétlenkedés, mivel úgy nem áll kézre az egész, így meg szar írni, főleg egy litániát, plusz az agyam sem forog már, úgyhogy befejezem.

Isten

mostanában megint áldásokkal halmoz el minket, illetve minden nap azt teszi, csak mostanság észrevehetőbbek, élesebben kitűnnek.

A mai: felhívta a fatert a Máltai Szeretetszolgálat mostani vezetője. Nagyon hosszú lenne részletekbe menve vázolni a dolgokat, a lényeg annyi, hogy még 2019-ben összefogott a csapat, hogy lakhatóvá váljon a ház és ehhez szerveztek egy adománygyűjtést. Össze is jött egy bizonyos összeg, meg némi tárgyi adomány a házhoz, ám ezeket benyelte az előző góré (nem fogok személyeskedni, a továbbiakban csak Fazonként hivatkozom rá). Öri-hari volt emiatt és azért is, mert a saját számlájára rakatta, majd lopott is az adományból (ami önmagában is ocsmány, de mi tagok vagyunk a faterommal, szóval a saját tagjait is meglopta), ezzel megakasztva a házfelújítást is, pedig tudta, hogy milyen körülmények közt létezünk, szóval 2019 decembere óta nem jártunk gyűlésekre sem, mert berágtunk. (Kiderült később, hogy nem csak minket károsított meg a Fazon.) Persze a tagok felé húztak, mert ő volt a vezető, nem is mertek volna ellentmondani, meg mint kiderült, nem tudták a piszkos ügyeit, mi pedig azt nem tudtuk, hogy ők nincsenek benne a mocsokságban, szóval akkoriban elhatárolódtunk a Szolgálattól. Nagyon tömören ezek az előzmények.
Mit ad a Jóisten? Ma felhívta a mostani vezető a fatert, hogy megkérdezze mi van velünk és kiderült, hogy a Fazon megpattant. Állítólag egyre többen panaszkodtak a Szolgálatra miatta, ezzel szégyent hozott az egész csapatra és nem győzik magukat kimosni a fekáliából, amit megkavart a stiklijeivel. Lebukott a sikkasztásokkal, szóval mostmár a Szolgálat sem védi és állítólag mióta elmenekült, nem tünedeznek el összegek tőlük sem. Meglopta tehát a Szolgálatot is, meg azokat is, akiknek gyűjtöttek - köztük minket. Persze a törvény keze úgyis utoléri, akárhová menekült. 👏
Megszűnt a feszültség a Szolgálat és köztünk, úgyhogy újra fogunk járni a gyűlésekre, meg besegíteni és az áldás, ami miatt elkezdtem írni a posztot az az, hogy megkapjuk végre a tárgyi adományokat, meg talán az anyagit is és elkezdődhet a házfelújítás. A Fazon a tárgyi adományokon is ült és így a ház annyit sem haladt, amennyit legalább ezekkel haladhatott volna. Van fürdőkád, bojler, egy bejárati ajtó, meg egy mosdókagyló, csak pénz kéne a munkásoknak is, meg az anyagokra, de a pénzadomány után még kell futni pár kört. Mikor az egyik adományozó utánanézett a számlaszám tulajdonosának, kiderült, hogy a Fazon nevén van. (Ekkor tudtuk meg mi is, hogy a saját számlájára utaltatta az adományokat.) Az egyik tag nagyon letolta ezért, meg azért is, hogy lejáratja az egész Szolgálatot, mire bekamuzta, hogy nekünk nincs számlánk és csak jót akart. (Van számlánk!) Utasította a tag, hogy azonnal vegye le a számlájáról a pénzt (mint utóbb kiderült, addigra már kb. félmilkát lehúzott) és rakja a miénkre, mivel eleve oda kellett volna kerülnie. Átkerült a pénz egy - a polgármester által nyitott - bankszámlára, szóval akkor sem mi kaptuk meg. Mint kiderült, a polgármester is egy csaló és most ő nem ereszti a zsét, úgyhogy bukni fognak mind a ketten, meg akik még benne voltak, már folyamatban vannak a jogi dolgok tavaly nyár óta, mióta kiderült a Fazon stiklije. Undorító pénzéhes banda, holott már alaposan megszedhették magukat, ha sikkasztgatnak.
Felelni fognak a csalásokért. Nekünk nincs pénzünk ügyvédre, viszont a fent említett adományozónak van és ő maga kezdett el nyomozni tavaly nyáron, mikor észrevette, hogy a Fazoné a számlaszám, amire utalt. Azóta dolgozik azon, hogy az illetéktelen kezekből kikerüljön a pénz, elvitte az ügyvédhez azt a papírt is, amit a fater elhozott a polgármestertől, akit így szintén beránt majd a kanál, amivel belekavart a szarba. Ő is akart egy szeletet a tortából; egy körmönfont módon megfogalmazott támogatásról szóló 'szerződéssel' (milyen támogatásról süketelt?! az adomány és ahhoz sincs köze, mivel a Szolgálat kezdeményezte a gyűjtést!) próbált hozzáférni a pénzhez, csak a fater nem hülye, kiolvasta belőle a turpisságot.
Nagyon a felszínt kapargatja mindaz, amiket most leírtam, de ha mindent leírnék, kb. még nyáron is itt pötyögnék, igyekeztem a lényegre szorítkozni. Isten tökéletesen elvarrja a szálakat! A Szolgálat a Fazon személyében megszabadult a gonosz egyik csatlósától (mert aki Istenhívőnek és az Ő szolgálatában cselekvőnek kiadva magát beférkőzik a jók közé és rombol, segítséget hazudva, bort fogyasztva és vizet prédikálva fényezi magát, miközben lop, csal, hazudik, az egyértelműen a gonosztól való). A bűnösök el fogják nyerni a jutalmukat a tetteikért és ezt nyilván tudja már, ezért húzott el, persze nagy adag 💩 hagyva maga után, amit takaríthat a Szolgálat, hogy tisztázza a becsületét. 👏 Elég durva, hogy egy SZERETETszolgálat vezetőjeként (!) és elvileg hívőként ekkora bűnöket követett el, ráadásul pont azok kárára, akik megsegítésére van a szolgálat. A polgármester még a boldog tudatlanságot élvezi, de ő is felelni fog a csalásokért. Gondolom nem mi vagyunk az elsők, akiket megpróbált meglopni, meg nyilván voltak már sikeres megmozdulásai is ezügyben.
Végül nekünk is csak elkezdenek rendeződni a dolgaink házfelújítás-ügyben, pedig úgy tűnt, hogy nem lesz semmi ebből és a csapatba is visszakerültünk.