Jobb időszak 👍

El ne kiabáljam, jobban vagyok! Kb. 1 hete újra van étvágyam, nincsenek rosszullétek, maximum átmeneti kellemetlen közérzetek, görcsrohamok sincsenek. A ketyegőm is jobban viselkedik, persze azonnal bejelez kis terhelésre/frontra/stresszre, de azon kívül nem bulizik mostanság, így Darth Vader is visszavonult. 24.-re le van beszélve az időpont a Dokimmal, eljutok végre kontrollra és remélem még akkor is ebben a jobb állapotban leszek, ezzel együtt az EKG is barátibb görbéket fog mutatni. 🙏 23.-án utazunk, hogy 24.-én már helyben legyünk. A neuropátia kergetett az őrületbe az utóbbi hetekben, de az is csitult egy kicsit, viszont amikor betört a felmelegedés, azzal együtt megtalált az állkapocsízületi gyuszi, plusz ínygyuszi, úgyhogy ha épp' nem a neuro boldogít, akkor ezek. Szóltam az öregnek az első jeleknél, de nem igazán vette komolyan, hiába jeleztem utána is, hogy egyre szarabb, kell rá gyógyszer. Mire komolyan vett, már a falat kapartam, aludni sem tudok éjjelenként, meg amikor nagyon erős a fájdalom, az pörgeti a ketyegőmet is. Nem szedhetek erős gyulladáscsökkentőt, mert kiütné egyik-másik bogyóm hatását, ergo abban maradtak a Dokimmal, hogy szedjem tovább az erős fájdalomcsillapítót és slussz. Mondtam az öregnek, hogy egyrészt időben szóltam, hogy hozzon gyógyszert, nem kellett volna megvárni, amíg eldurvul a gyulladás, másrészt hiába szedegetem a fájdalomcsillapítót, amíg a fájdalom oka, a gyulladás fennáll! Széttárta a kezeit, hogy nem kaphatok erősebb gyógyszert, szedjem az eddigit tovább, abban van gyulladáscsökkentő is. Mondtam neki, hogy nem használ, mert nem javul a gyulladás, sőt. Megint jött a 'nem tudok mit csinálni', én meg bedühödtem és körbenéztem a neten, mi segíthet. Nemsokáig kellett kutakodnom, rátaláltam egy szájvízre, ami kifejezetten ínygyulladásra van (többek közt). Ugyan ezért is napokig kellett neki beszélni, hogy hozzon, de tegnap végre hozott, szóval remélem valóban hatni fog, mert mostanság már csak az erős bogyóval belőve vagyok használható és az sem mindig hat rendesen. Mire megyünk Pestre, talán már jobb lesz a helyzet. Ha ezeket a fájdalmakat leszámítom, akkor viszont tényleg nincs okom panaszra mostanság és Isten tartson meg minél tovább ebben a stabil állapotban! 🙏

Ma voltam a 2. ülésen a pszichodokinál. Mivel az elsőn értelemszerűen nem jutott idő jobban belemenni dolgokba, így most visszatértünk kicsit a gyerekkoromra, hogy pontosabb, tisztább képet kapjon róla, aztán újra rátértünk a jelenre, azon belül arra, hogy mivel kezdjünk dolgozni. Ahogy mondtam az előző posztban, az elfojtással kell kezdeni, mert amíg az a séma erős, addig nem jutunk mélyebbre, úgy pedig dolgozni sem tudunk a dolgokon. Már óvodáskoromban sem volt megengedve az érzelemkifejezés és a szülőktől sem láttam rá példát, szóval töményen azt kódolták belém, hogy helytelen, szégyellnivaló cselekedet kimutatni, ha fáj/valami túl sok. Nemhogy óvodásként, de annál fiatalabb koromban sem volt ez validálva. Anyám rendszeresen egyedül hagyott 2 évesen (ő azzal magyarázta később, hogy "úgyis aludtam a kiságyban és ő addig boltba ment"), de mindig felébredtem közben és ugyan nekem csak villanásnyi emlékfoszlányok vannak meg, de az megvan, hogy a kiságyban állva ordítok, mert eltűnt az anyám és még az is megvan, hogy a lengedező függönytől is be voltam csokizva. 😁 Hiába jött aztán haza, az akkori eszem nem fogta fel, hogy mindig hazajön, ezért minden ilyen alkalommal azt hittem, hogy elveszett és amikor végre hazaért, akkor sem vigaszt kaptam, hanem szidást, hogy mér' kell mindig üvölteni... Talán itt vésődött be, hogy "elhagynak örökre" és az is, hogy "rosszat csinálok azzal, ha sírok". Hiába voltam olyan fiatal, emlékszem ezekre a foszlányokra. Óvodásként is megszégyenítés, vagy az ok elbagatellizálása volt a reakció, de leginkább a megszégyenítés, így bevésődött, hogy nem szabad gyengének lenni és az oké, hogy már felnőttem, de nem a tudatom irányít ebben, hanem a kőkeményen beivódott megélések és a még mindig erős megfelelési kényszer is. Ezt tovább erősíti az a társadalmi elvárás is, ami szerint nekünk, férfiaknak kell jobban bírni a strapát. Annyira beégtek ezek a dolgok, hogy nem csupán mások előtt vagyok képtelen elengedni magam, hanem magányomban sem megy, hiába nem látná senki. Amikor néha mégsem én győzök, mert elfüstöl a satufék, mindig hallom a fülemben azokat a gyúnyos röhögéseket, megjegyzéseket, amiket otthon kaptam, meg undorítónak érzem magam, mintha valami bűnös dolgot tennék. Hiába tudom ésszel, hogy nem bűn, érzetre olyan és irtózom az egésztől, ezért valami tudatalatti blokk azonnal bekapcsol, amint elkezd elszorulni a torkom. Egyszerre áldás és átok ez a blokk, mert ugyan tartást ad, de néha nagyon káros. A gáz az, hogy nem csupán az érzelmek megélése van 'szoftveresen letiltva', hanem egyes érzelmek maguk is, illetve más módokon is blokkolok, pl. pozitív irányba torzítok, disszociálok, stb., ez mind védekezőmechanizmus, mind azért aktív, mert védeniük kellett és hiába nőttem fel, máig működnek, már csak azért is, mert a mostani életemben is szükség van rájuk bizonyos frontokon, viszont vannak területek, ahol már hátrányosak, ezért kell dolgozni a kiiktatásukon. Itt vissza is tudok kanyarodni oda, hogy a terápiára nézve pl. kifejezetten káros ez a többszörös védelmi 'rendszerem', mert nem férünk hozzá a lényeghez, márpedig bőven van min dolgozni. Hiába járogattam eddig terápiákra, mert olyan erősek a falaim, hogy a dokik sem jutottak át rajtuk. Remélem, ezúttal sikerül, mégha kemény is lesz. Muszáj megpróbálnom kezdeni valamit ezzel a sokmindennel, ami felgyűlt és amik közül egy s más annyira tud terhelni, hogy néha majd' begolyózom. Mivel az elfojtás csomó mindent akadályoz és hozzáférhetetlenné tesz, ezért kell legelsőként azon dolgozni. A doki megkérdezte az első ülésen, hogy mi a legsürgősebb, mi fáj leginkább és ha kiválasztja az ember az adott témát, akkor csak azon dolgozunk, a többit félretesszük, de nálam ugye most az elfojtás lesz a legfontosabb felülírandó terület, azután tudunk csak a legégetőbb dologgal foglalkozni. Mielőtt a nehéz témák boncolgatása elkezdődik, a doki tanít olyan technikákat (pl. légzésgyakorlatok, földelés), amik segítik az embert megnyugodni, illetve a jelenbe visszahozni, ezt már tudom az eddigi terápiák miatt is. A földelés az gyakorlatilag a mindfulnessnek ("itt és most") felel meg, pl. ha valaki annyira zaklatottá válik, hogy kiesik a jelenből, a testérzékeléséből is (ez meg ugye a disszociáció), olyankor a doki pl. azt mondja az embernek, hogy fogja meg a fotel karfáját, vagy szorítsa le a talpait a talajra, stb., a lényeg, hogy azt akarja elérni, hogy az illető érzékelje a valóságot. Ez a földelés. Minden fokozatosan történik és lehet, sőt kell is jelezni, ha egy téma túl megterhelő, mert olyankor vagy megállunk, vagy könnyebb vizekre evezünk, amíg kész' nincs az ember az adott téma folytatására. A doki irányítja a módszereket, a kereteket, ő figyel az ember teherbírására, de nyilván nem képes és nem is az ő dolga megoldani a gubancokat, ő 'csak' adja a 'szerszámokat', az embernek magának kell 'meghúzni a csavarokat', toldozni-foltozni. Jövőhéten csapunk bele ténylegesen a lecsóba.

Arnold Schwarzenegger Pesten forgat. Bakancslistám egyik pontja, hogy találkozzak Vele, szóval a guta megüt, hogy nem jön össze. 😁 Ugyan 2 hét múlva én is Pesten leszek, de egyrészt nem tudni meddig van ott, másrészt ha sikerülne is elcsípni, nem lehet csak úgy odamenni Hozzá. Láttam a paparazzi fotókat, ahogy Budán bringázott, szóval új értelmet nyert rá nézve a Terminátorban elhangzó "élő szövet a fémvázon" kijelentés. 😄

Volt megint repülőnap is szombaton és vasárnap, lesz június 20.-án is Budaörsön, illetve Ferihegyre járkál mostanság a 124-es Antonov is, jó lett volna látni-hallani. Nem jöttek össze ezek sem, de remélem egyszer összejön valamelyik! 🙏 Sok rajongó lefotózta-videózta az Antonovot és megosztották, így ha csak virtuálisan is, de azért részesültem az élményből. 👍

Fater zakózott egy jókorát tegnapelőtt este, elbotlott abban a teraszon lévő vasban, amiben már én is többször, de hiába mondtam, hogy balesetveszélyesen van elhelyezve. Könyökkel tompított landoláskor, így most van egy fasza dekoráció a könyökén, meg persze fel is dagadt, bár az már némiképp' lelohadt és azóta a mozgástartománya is javult. Múltkor én is majdnem lecsekkoltam a talajt, ahogy belebotlottam abba a szarba, ő viszont már nem tudott korrigálni, úgyhogy elzúgott. Persze mostmár fontos volt, hogy segítsek elvinni az útból azt a vasat...