Végre sikerült

'kinyomozni' a laboreredményemet, ami a Doki szerint most egész' jó, ez pedig jó hír, viszont ahogy mondtam, kivételesen egy szar leletnek örültem volna, mert a rossz értékeket általában lehet korrigálni, így viszont nem ott van a gond, hanem valószínűleg a keringésemmel, ami nem túl jó hír. Mindegy, arra koncentrálok, hogy az eredmény legalább jó most. 👍 Kérdeztem fatert, hogy mit mondott a Doki, mi a teendő, vagy mi várható így, hogy valószínűleg keringési zavar a fos szín oka, erre benyögte, hogy "nem kérdeztem, mert nem akartam feltartani az orvost". Ha az ostobaság fájna, neki már a morfium sem hatna. 🙄 Rendelési időben hívta és nyilván orvosi témába vágó dolgokkal kapcsolatban, akkor miért tartaná fel?! Tény, hogy tele van beteggel, de attól még amit meg kell beszélni, azt meg kell beszélni, meg ennyi erővel a többi beteg, vagy azok hozzátartozói sem érdeklődnének semmi felől, nehogy feltartsák? Rohadtul fárasztó tud lenni. 😑 Azt mondta, hogy majd beszél még a dokival. Akkor nem fogja feltartani, vagy mi? 😄 Követhetetlen a 'logikája'. Ismerem nála a majd ez, meg az lesz esetét, szóval nem várom meg, míg MAJD beszél vele, hanem én fogok. Ugyan gondnok lévén ő intézi ezeket a dolgokat is, de annyit azért csak mondhat a doki, hogy mi van. Holnap megy apám a gyógyszertárba és kiváltja a Nutridrinket, mert a Doki szerint szükséges most, hiába tudok enni szilárd ételt is. Volt, hogy szinte csak a tápszeren éltem, de mivel most megy a rendes kaja is, így csak kiegészítésként kell és csak 1 flakon/nap, de el kell osztani 3 részletre, köztes időkben pedig mehet a rendes étel.

Sajnos a Füge itthagyott minket mára virradóra. 💔 Valószínűleg békésen 'átaludta magát' a Mennyországba, mert ahogyan feküdt, az erre engedett következtetni. Ő is hirtelen öregedett sokat, meg ugye volt az a rejtélyes betegsége is, szóval nem tudni, hogy az vitte-e el, vagy végelgyengült. Találtunk egy másik dokit, aki fogadta volna, hátha ő rájön, mi a baja, de sajnos így már nem jut el hozzá. Az öregre nagyon dühös vagyok, mert tudható volt, hogy menni készül a kutya és azt is tudta, hogy mennyire kötődik hozzá szerencsétlen, mégsem vitte be magához, pedig hosszú évekig vele aludt. Mondtam neki sokszor mostanság, hogy késő lesz, de nem fogta fel. 😡 Azt képzeli, hogy mindig, minden ráér... Szerencsétlen kutya úgy halt meg, hogy jóideje nem lehetett a szeretett gazdája mellett és ezért nagyon dühös vagyok apámra! Simogatta időnként, meg persze ellátta, de a kutyának ennél többre lett volna szüksége, mert mindig sírt örömében, amikor apám néha karba vette, meg nyilván szeretett volna vele aludni, mint korábban. Fater persze most játssza az agyát, szipogva beszél róla, meg virágot akar a sírjára, de amíg a kutya élt, addig minden más fontosabb volt nála is. Undorítóan képmutató. Nem azt érdemelte és azt sem, hogy egyedül aludjon el! Mindig vágyott a társaságára, mégsem kaphatta meg még az élete végén sem. 😞 Csak abban bízom, hogy legalább a távozása nem volt méltatlan és békésen elaludt, ami esélyes. Ez ad némi vigaszt, meg az, hogy nem szenved már. Nagyon jó kutya volt, nagyon szerette fatert (is) és azt kapta cserébe, amit. 🤮🤬 Fateromtól tényleg nem lehet mást várni, ami dühítő. Neki nem való sem gyerek, sem állat. Hiába nem az én kutyám volt, attól még nagyon szerettem. Mostmár egy jobb helyen van, abban bízom!

Ezek régebbi fotók, amiken még jól volt és így szeretnék emlékezni Rá! ❤

2013-2024 🙁

Ha minden igaz, ünnepek táján utazunk megint Pestre, a Gabihoz. Egyfelől jó lesz, mert normális közegben leszünk, másfelől viszont eléggé stresszesek ezek a látogatások. Majd kiderül, milyen lesz a légkör, mert szeptemberben egész' békésen voltak képesek viselkedni egymással. Nem volna rossz, hogyha megint így lenne.