Ma jobban voltam

Erőre kaptam annyira és a közérzetem is viselhető volt annyira, hogy el tudtam menni a szokásos pénteki terápiás beszélgetésre is. Jól is jött, mert írt a fogadott Tesóm és padlót fogtam. Olvasás közben az egyik szemem sírt, a másik nevetett, mert nagyon kedves üzenetet hagyott és biztatott a kórsággal kapcsolatban is, viszont úgy tűnik, hogy nem fogunk tudni beszélni sokáig, sőt, meglehet, hogy már sosem. Az egyik felem kiakadt, a másik azonban megy tovább, Miatta. Azt mondta ha bajom esik, megemlegetem. 😁 Vettem az adást Ecsém, de te is vigyázz magadra nagyon! Sajnos csak itt tudok reagálni, mert ott nem látod a választ, úgyhogy akkor pár publikus sor Neked: Köszönöm az üzenetedet! Sajnálom, hogy elkerültük egymást ismét! 😡😞 Nagyon köszönöm a soraidat, sok erőt adtál és szeretném viszonozni, csak ide nem tudok úgy írni, ahogy akarok, mert lennének benne olyasmik is, amik nem tartoznak másokra, szóval sajnos csak annyit mondhatok, hogy tarts ki Te is és hogy nagyon szeretlek én is, mint egy már-már testvért ugyebár! Köszönöm az imát is és hogy ösztönzöl! Ahogy mondani szoktuk; odab@szok a kórságnak! Írtad, hogy talán gonosznak tartalak. Nem tartalak annak, mert tudom, hogy miért nem megoldható a kommunikációnk, úgyhogy nincs harag semmiért, sőt, köszönettel tartozom! Én is gondolok Rád a távolból, ez adjon erőt neked is! Remélem, hogy valamikor mégis összefutunk, mert minden nap figyelem a chatet későig, éjjelig, kivéve, amikor valami miatt kidőlök (ahogy tegnap 😡). Sokmindent tudnék még mondani és érzékeltetni, de csak ennyi az, ami ide a nyilvánosba kitehető, ezért tűnhet vérszegénynek a reakcióm. Bízzunk abban, hogy lesz még módunk beszélni (és odaadhatom azt is, amit a születésnapodra készítettem)! Vigyázz Magadra nagyon, én is azt teszem! 🙏😘

Visszatérve a közérzetemre; mint fentebb írtam, ma volt erőm és egész' elfogadhatóan éreztem magam, sikerült enni is valamennyit, nem erőltetve. Most kezd csak elromlani a közérzetem, de ha mákom van, ma sem lesz nagyon gázos. Megkíséreltem lekaszálni az udvarban a füvet, de nemsokáig bírta a ketyegőm. Ilyenkor rohadtul dühös vagyok, mert haszontalannak érzem magam. Kellene pedig a szufla, mert majdnem minden megérkezett a kutyakennelhez, lassan el lehet kezdeni megépíteni. Nagyon fasza idő van ma errefelé, a pszichológustól hazafelé jövet be is nyomtunk egy-egy fagyit és maradtam levegőzni a teraszon, amíg ágyba nem parancsolt a közérzetem. Jót röhögtem a kacsákon, mert az egyik talált egy csigát és elindult vele, mire a többiek hangosan hápogva követték és el akarták venni tőle, ő pedig próbálta gyorsan megenni. A terasz tetejét is rendbe kell tenni. Rengeteg a tennivaló és ugye minden drága, e két dolog viszont nem szerencsés kombináció.