Nem akarom elkiabálni, de tegnap végre jobban voltam, volt erőm ülni, sőt, az ágyból is úgy szálltam ki, hogy nem kerülgetett összecsuklás, volt erőm a macskákat ellátni és pár percet állni is tudtam. Ma is simán kiszálltam az ágyból és elláttam a bandát. Persze a szívem pörög, meg köhécselek, ha állok/mozgok, de az elmúlt héthez képest ez már meg sem kottyan. Eddig fekvőhelyzetben is majdnem folyamatos volt a tachycardia, de tegnap és tegnapelőtt már voltak nyugis órák. Most épp' fut, de ma is volt már többórás nyugi. Ugyanígy ritkult a mellkasomban is a fájdalom, meg a nyomás, ahogy a karom és vállam sem akar olyan sűrűn leszakadni. Most mondjuk fájnak és van egy kis hányinger is, de eddig nyugi volt. Tegnap olyan jól voltam az eddigi héthez képest, hogy el sem hittem. Ha csak a tegnapi, meg a mai napom lesz ilyen viselhető, már az is jó lesz, mert fellélegezhet a szervezetem és tud egy kis erőt gyűjteni a következő kanyarra. Állítólag jön megint egy front hétvégére, szóval számítok rá, hogy vissza fogok esni, bár remélem nem lesz olyan durva, mint az elmúlt hét. A másik fasza hír, hogy tegnap végre sikerült szilárd ételt enni, igaz csak egy gyerekadagot, bár az is igaz, hogy közvetlenül előtte lapátoltam be egy nagyadag meggylevest, ami előtt még egy fél flakon ivójoghurt is landolt a bélésben. Ma is megettem már 4 virslit, megittam egy flakon joghurtot és a rizs+hekk is arra vár, hogy mikor múlik el a rosszullét és tudom megenni őket. Céklát is eszem, mert kell a vas. Már nem folyamatos a hányinger és a rosszullét, nyilván enni is ezért tudok valamennyit. Az is jó hír, hogy tegnap nem rohamoztam, nem voltam rosszul sem, a kajálás utáni rosszullét is enyhe volt. Most nem vagyok jól, de gondolom ez már a szokásos délutáni móka. Ha olyan enyhe lesz, mint a tegnapi, akkor egy szót sem szólok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése