Alex

Hajnali 3/4 4 van, nem bírok aludni és inkább kiírom magamból a dolgokat.

Ma kéne a szokásos hétfői terápiára mennem, de a kutyámmal töltöm a napot, ugyanis ez lesz Neki az utolsó.
Hiába volt időm rákészülni, erre nem lehet és ehhez nem lehet hozzászokni. Szó szerint fáj a szívem, szóval helyre kell tennem a dolgokat magamban, mert ez a stressz nem tesz jót a ketyegőmnek.
Megváltás lesz Neki az altatás és erre fókuszálok, mert a lényeg is ez, meg csak így bírom elviselni a tudatot (na meg nincs is más választásom).
Pontosan egy hete kellett volna kijönnie a dokinak, de nem ért ide. Aláírom, hogy ki sem lát a munkából, mivel az egész települést ő látja el, sokszor tényleg be van táblázva és tologatnia kell az eseteket, meg házhoz ritkán jut ki. Erről nyilván nem tehet, de ettől még a kishaver plusz egy hetet végigszenvedett, ami borzasztó.
Közben a faterom is hozta a formáját, kitalálta, hogy ne is altassa el a doki (még jó, hogy én vagyok a kutya gazdája...), adjon neki szteroidot.
Az én véleményem nem számított, sőt, a fülem hallatára beszélt a dokival kettőnk nevében. Mondom neki ácsi, ezerszer mondtam már, hogy csak a magad nevében beszélj! Mondtam neki, hogy egyrészt én vagyok a gazdája és ha én azt mondom, hogy ne kínozzuk, akkor legyen úgy, másrészt az én orvosomra hallgatott a szteroid ellenjavallata kapcsán, akkor a kutyának miért adatná be? Persze mindent meg tud magyarázni, úgyhogy kezdte most is. Először azzal, hogy igen, az én kutyám, de ő dönthet helyettem, mivel a gondnokom. Jó vicc, csak azt felejti el, hogy nem mindenben dönthet helyettem és ebben az ügyben pont nem dönthet. Az irányításmániája nem veszi be, amikor hoppon marad.
A másik szövege az volt, hogy azért adatna szteroidot a kutyának, hogy legyen esélye (mire? a szenvedés felfokozódására, vagy a meghosszabbodására?), de ha rosszul reagál rá, akkor még mindig el lehet altatni, velem ellentétben, nálam azért nem engedte. Mondtam neki, hogy nem veregetem vállon a vélt hőstettéért, amire készül, ugyanis valójában nem a kutyának akar esélyt adni, hanem a saját igényeit akarja kielégíteni azzal, hogy életben tartja, de felfoghatná már, hogy nem róla szól a helyzet, meg mi értelme van elnyújtani a szenvedéseit? Erre megkaptam azt, hogy esélyt sem adnék a kutyának. Mire, bakker?! Meggyógyulni nem tudna és a javulás sem volna tartós, ha volna egyáltalán és utána a dupláját szenvedné a jelenleginek, erre kellene esélyt adnom? Nekem is fáj, hogy beteg és hogy el kell engedni, de a kutya érdeke az első! A saját gyengesége, meg önzése miatt nem kínozhat egy élőlényt, de nem fogta fel, hajtotta a csökönyössége. 3 nap is megkíséreltem megértetni vele, hogy nem ő dönt, meg hogy mi a jó az Alexnek, de a falnak is mondhattam volna, a reakció ugyanaz lett volna. Ja, nem. A fal nem tépte volna az idegeimet sületlenségekkel és nem próbált volna támadással védekezni. Újabb jele a gyengeségének.
Lényeg, hogy teltek a napok, de a doki nem jött, a kutya meg persze szenved, amit ez az okos tetézett is, mert csirkét adott neki (csirkeallergiája is van), mondván had egyen finomat. A fos elöntötte az agyamat és leordítottam, hogy gratulálok, nem szenvedett még eléggé a szerencsétlen... Kerestem csütörtökön, mert a kutya már nagyon vergődött és szerettem volna végetvetni a gyötrelmeinek, de nem ért rá az orvos és azt mondta pénteken kijön. Nem jött, így ezt a hétvégét is végigszenvedte a szerencsétlen, én meg persze egy idegbeteg barommá változtam az utóbbi időben, mert rohadtul dühít és bánt, amin átmegy és a tehetetlenség is a végletekig feszített, mert azon kívül, hogy 'zaklattam' az orvost, nem tehettem mást.
Ma éjjel megint nyüszít, morog, minden baja van és vééégre felfogta a nagyon okos faterom, hogy nem javul (mitől javulna?!) és csak szenved, el kell altatni, elmegy ma a dokihoz és bármi áron eléri, hogy kijöjjön elaltatni. Jó reggelt, öcsém! 😠 Örülök, hogy leesett végre...
Tényleg Isten mentsen meg attól, hogy egyszer az ő kezébe kerüljön az életem, mert vagy elpatkolok, vagy hagy szenvedni. Ezt neki is megmondtam, persze csak annyit sikerült levonnia, hogy megsértettem. Azért a doki is érdekes, mert amikor a Füge ivartalanítása ki volt tűzve, felhívott minket, hogy csúszik az időpont, mert sürgős esete van. Ez érthető is volt. Azt viszont nem hiszem el, hogy hetek óta csakis halaszthatatlan esetei vannak, az Alex viszont sürgős esetnek számít, mivel szenved, szóval nem értem, hogy ezesetben miért nem lehetett egy halasztható esetet kicsit odébbtolni és elaltatni a cimbit? Ilyen nincs, szóval lehet, hogy a fater volt a dologban, simán kitelik tőle, hogy a hátam mögött megmondta a dokinak, hogy ne altassa és ne hallgasson rám, mert gyámság alatt vagyok. Aha, csak épp' nem teljes gyámság alatt...
Persze a fenti csak feltevés, de képes ilyenekre az öreg.
Nagyon remélem, hogy ma szakít időt az orvos az Alexre, mert rohadtul méltatlan már, amin átmegy. Most is nyüszít. 😕 Fater meg olyan jókat alszik hetek óta. Nem baj, hogy a kutya alig tud, így nyilván én is, a fő, hogy ő nyugodtan alszik. Mikor már hangosan vonyít, akkor felkel rá, motyog neki pár jó szót és alszik tovább. 👏😠 Okádnom kell.
Megmondtam, hogy nem lesz több kutyám és nem magam miatt, hanem nem teszek ki egy másik szerencsétlent ennek az alaknak, az alkalmatlanságának. Én hiába vagyok gondos, meg hiába az állat igényeit helyezem előtérbe, ha ő nem és hanyag, meg önző, aztán ilyen helyzetben meg kínozza őket. 😠
Ígyis van még itthon jópár szerencsétlen, akikre remélem nem várnak szenvedések.
Szégyellem, hogy közöm van ehhez a fazonhoz. Sokminden miatt szégyellem.

Egyelőre egyben vagyok, remélem így is marad, amíg kell. Az együtt töltött órákat, az altatást és az eltemetést bírjam ki higgadtan, az a lényeg. Az első nyilván a kutya miatt a legfontosabb, na meg nem akarom, hogy a fater lásson megtörni (főleg hogy ő nem szokott), utóbbi kettő meg csak azért fontos, hogy ő ne lásson gyengének. Csütörtökön utazik Pestre, addig jó lenne kibírni egyben, aztán csak szombaton jön haza, addig túllehetnék a nehezén egyedül.

Pár napja begyulladt az állkapcsom (néhány másik ízülettel karöltve), de a fater nagy bánatára beszélni még tudok. 😆 Nagyjából 2 cm a rés az alsó és a felső fogsorom közt, ennyi a maximum, amekkorára nyitni tudom a képemet. A rágás sem egy élmény, de ha szarabb lesz a helyzet majd leturmixolom a pörköltet. 😃
Fogytam egy kilót, pedig régóta jól eszem, de lehet, hogy ez most a stressz számlájára írható.
A fagyás durva, folyamatosan fagy a lábam, pedig nappal téli zokniban és valami béna, de bélelt házicipőben feszítek, ám nem hatja meg a futóműveimet, kékek a lábkörmeim és ég, fáj, aztán zsibbad a lábfejem-talpam, meg persze az is fehérben, vörösben és lilában játszik. A takaró alatt tud csak bemelegedni, pedig éjjelre sosincs rajta zokni. Érdekesen vagyok összerakva.
A Raynaud talán valamelyik szíveremet is célba vette egy ideje, legalábbis elég gyanús, hogy amint hideget fogok meg és az érgörcs végigszáguld a karomon, vagy hideget eszem és a nyelőcsövem egy szakaszához érve megfagyaszt valamit a mellkasomban, netán szimplán csak fázom, a szívemnél egyből szorítást érzek (pont olyat, amilyet eddig csak a végtagjaimban éreztem érgörcs alatt) és a szorítás kiterjed a teljes bal karomra, meg megy a hátamba, a mellkasom közben nyom és olyankor le kell feküdnöm, mert mintha le akarna szakadni az egész mellkasom-karom-hátam, erős hányinger kíséretében. Meg is szédülök erősen. Amint a kiváltó ok megszűnik, szűnnek ezek is.
Fater úgyis megy Pestre, majd beküldöm az orvoshoz, hogy kérdezzen már rá mi lehet ez (mert a fenti csak az én gyanúm, közel sem biztos, hogy az a helyzet) és mit lehet tenni azon kívül, hogy mégjobban figyelek és már nem fogdosok, nem fogyasztok hideget, meg lehetőség szerint igyekszem nem fázni, de azért az akkor sem kóser, hogy ilyen szintre lépett a szindróma.
Na, ennyit rólam.

Kishaverhez visszatérve még:
Ma Vele leszek inkább, a terápia megvár. Igyekszem nem éreztetni vele a vívódásomat és persze fog kapni finom falatokat. Jó lenne sokat simogatni és megölelni, de nem lehet, mert fáj neki az érintés is. Ez rohadtul igazságtalan! Ő imádott az emberhez odabújni és a simogatást is imádta, de már jóideje nem tapasztalhatja és még az utolsó óráiban sem. Na meg 3 éves lenne november 20.-án, semmit sem élt kb.! 😠
Nem is megyek bele a dolgokba, mert ma nagyon erősnek kell lennem és ehhez ki kell iktatnom minden gondolatot és minden érzelmet. Persze így nehéz, hogy a kutya éppen az ajtómra támaszkodik és néz be az üvegen, holott sosem csinált ilyet hajnalban, szóval lehet, hogy érez valamit...
Két órája írok, szóval most abbahagyom és próbálok aludni.
Isten óvja majd a pajtást, nekem meg adjon mára erőt!