Vegyes poszt

Úgy volt a múltkor, hogy jön egy fazon megnézni a kéményt. Azóta sem ért ide. 😆 Jött azonban egy kőműves múlt vasárnap és miután lecsekkolta a kecót, ígérte, hogy amint lesz ideje nekifog a melónak, de az eddigi tapasztalatok után majd akkor hiszem, ha látom. A szomszéd adott egy ablakot a folyosóhoz, szóval azt már ki lehet majd cserélni, csak előbb az áthidalót is cserélni kell, mert el van törve és kb. csak a Jóisten tartja össze ott a dolgokat, szarrá is van repedve a fal, meg a tropa áthidaló miatt az ablakra nehezedik a teher, úgyhogy bármikor bemondhatja az unalmast és leszakadhat az a sarok. Közben a legutóbbi néhány komolyabb esőzés is megtette a hatását, a folyosón újabb helyen esett le a mennyezetről a vakolat egy jó darabon és jó nagy területen van megrepedve-felpúposodva, szóval idő kérdése és az is lezuhan.

Egész' jól vagyok egy ideje, csak a fagyás kezdődött el, ahogy pár fokkal visszaesett a hőmérséklet. Kb. egyhónapja nyomatták belém az értágítót, mostanáig tartott a hatása. Tegnap már fel kellett vennem zoknit, de abban is fázott a lábam egész nap, este levételkor láttam, hogy lilult is. Ma vastagabbat vettem fel, de a lábam ugyanúgy fagyott egész' nap és lilul-fehéredik, ég, meg itt-ott az ér is fáj a combomban-lábszáramban, szóval elkezdem a Pentoxylt.
Ezen kívül csak szédelgek, de se roham, se rossz közérzet (oké, az néha van, de nem durván), az étvágyam megint jó egy ideje, szóval nincs okom panaszra. Ha volna sem panaszkodnék. 😉

Mentálisan is megvagyok. Hétfőnként járok a terápiára, lassan haladgatunk a dokival, még mindig a családot rágjuk. A durva ingadozások abbamaradtak egy ideje, sőt, mostanság fel-felpörgök, csak a napokban meghalt két, számomra kedves ember, a harmadik még küzd az életéért és mindez azért nyilván kihat rám, mégha nem is beszélek róla. Nem zuhantam össze, el is foglalom magam, meg a racionalitásomat is megőriztem, de azért be-bevillan egy s más, viszont igyekszem a helyére tenni a dolgokat, ahogy az ilyenkor szokásos. Mivel a Szabinát is frontális ütközés vitte el és őt is azonnal, így óhatatlanul eszembe jutott az Ő balesete is, persze nem merültem el a felszínre jövő dolgokban, mert értelme sem volna és mazochista sem vagyok. Kell egy kis idő, amíg hozzászokom, hogy már nincsenek köztünk. A Jani (szintén barátunk, ő vezetett) életben maradt ugyan, de mentőhelikopter vitte el, szóval nagy a baj. Válságos az állapota állítólag, szóval egyelőre nem tudni mi lesz vele, de én bízom a pozitív kimenetelben. Jól szokott vezetni és a családjára is nagyon vigyázott mindig (a felesége és az egyik lánya utazott vele), szóval tuti odafigyelt. Állítólag hirtelen tért át a másik sávba, szóval én rosszullétre, vagy műszaki hibára tudok csak gondolni, de ezek persze csak az én feltevéseim, a valódi okot még nem lehet tudni.

Most, hogy jobban vagyok kihasználom és megyek úszni. A közeli uszodába lehet bérletet váltani, szóval megyek. Kell a mozgás, a karbantartás és ezt legalább bírni fogom, meg a doki is engedi, sőt, bőszen helyeselte. Az edzést is végzem, mindig amennyit épp' bírok. Muszáj az izmokat visszaépíteni, akkor is ha újra és újra lezabálja a szervezetem. Engem ez sem vet vissza, egyrészt makacs vagyok, másrészt tényleg muszáj.