A doki szerint van egy kis szívproblémája a Fügének, ami nem vészes, de nem árt figyelni. Fasza.
A legnagyobb gond jelenleg az, hogy komplikáció lépett fel az ivartalanítás után.
6-ra vitte a fater, fél 7 körül már hozta is haza, persze ki volt még ütve a kishaver (fateré, de attól még nagyon szeretem). Az öregem lerakta mellém, hogy figyeljek rá, ő meg addig kiment a teraszra a Gabival cseverészni telefonon. Kb. egyóra telt el, mire a kutya magához tért, persze az altatótól zavart volt, nyüszögött is, meg furcsán merev és groteszk pózba csavarodva zihált és 'hintázott' félig ülve. Kimentem szólni, hogy gáz van, de a fater sehol. Felhívni sem tudtam. Lekáromkodtam a csillagokat is az égről, annyira felszaladt bennem a pumpa. Gondoltam, hogy szomszédol és átmegyek érte, de a kutyát nem mertem magára hagyni, főleg mert a simogatás és a nyugodt beszéd mintha kicsit megnyugtatta volna. Mikor hazaért a fater kiosztottam, hogy a frissen műtött kutyája mellől nem kéne lelépnie szomszédolni, főleg hogy el sem értem, mert ha baj van, csak ő tudja dokihoz vinni. Ez volt fél 8 körül, ha jól rémlik. Az öreg átvette, mivel a gazdája lévén nála jobban megnyugodott, a nyüszögést is abbahagyta. Egyszercsak megszólalt, hogy eléggé vérzik a kutya. (Deja vu... Frici macskám dettó, bár nála más volt az ok, de kb. elvérzett és egyből az ugrott be, hogy nem ismétlődhet meg.) Telefonált a fater a dokinak, hogy gond van, itt is volt perceken belül, aztán mondta, hogy nem kéne neki így vérezni, szerinte alvadási zavara van. Fasza. Rányomta a papírt a sebre (nem zárta össze, mert tisztulnia kell) aztán mondta, hogy rajta kell tartani, meg nem kelhet fel a kutya. Egymást váltva fogtuk oda a papírt, de csak nem akart alvadni, pedig a kutya feküdt, annál is inkább, mert elég kába volt még az altatás után és valószínűleg már a vérzés miatt is. Fater 3/4 9 körül megint felhívta a dokit (lesz, ami lesz alapon, de meg kellett próbálni), hogy csináljon valamit, mert elvérzik a kutya! Rendes volt, egyből mondta, hogy vigye vissza. Fél 10 körül értek haza, mondta a fater, hogy a doki mindent megpróbált a vérzés elállítására, adott különféle injekciókat, infúziót, kitisztította a sebet és holnap vissza kell vinni. Remélem kibírja holnapig. Hányingere volt szerencsétlennek, öklendezett, de mivel a műtét előtt nem ehetett-ihatott, így nincs mit kihánynia, ez pedig abból a szempontból is fontos, hogy nem erőlködik és nem nyílik szét tőle a seb. Nemrég csökkent csak a vérzés és csak úgy, hogy szigorúan fektetve van szerencsétlen. Kómás a kis szaros, de azért bekapcsolódott a szokásos csoportos vonyításba. 😆 A többieket sikerült lecsitítani, de ő szólóban nyomta tovább. Ha elalszik - jól telenyomta a doki gyógyszerrel + még az altatásból sem jött ki 100%ig - és pár óráig nem moccan, talán elkezd bezáródni a seb és nem vérzik majd tovább. (Ámen!)
Kómás kiskrapek
Fater holnapután menne Pestre, ügyeket kellene intéznie, meg be kellene mennie a dokihoz is. Kb. másfél-két hete leállította a gyógyszert, mert mondta neki a fater, hogy eltűntek a foltjai, meg hogy elmúlt a fáradékonysága, de ugye kell vérteszt is. A memóriája is javult, de azért nem a régi. (Persze amikor valamit úgyfelejt, vagy elfelejt valamit és én korrigálok/emlékeztetem, akkor sem látja be, én vagyok a hülye és köti az ebet a karóhoz. 👏) Ha a vérrel minden oké, akkor nem lesz további teendő, de most úgy néz ki várat magára a pesti út, mert ha a kutya nem javul, nem hagyhatja itt a fater, mivel én nem tudom elvinni a dokihoz, ha baj van.
Nagyon béna vagyok megint egy ideje, de legalább van min röhögni. Az hagyján, hogy összeakad a nyelvem, meg nem a mondatba illő szót mondom, de csetlek-botlok-leverek-fellökök-leejtek-helyben elesem. Persze a sokadik szerencsétlenkedésnél már anyázok, de azért röhögök is. A fater bringáján kicseréltem a kormányt, meg a féket is megcsináltam és elvittem egy próbakörre, így most nem volt ki mind a négy kerekem, mert a széket bringára cseréltem. A toronyban kb. két kerekem van nekem is a négy helyett, Mr. Lúzer hozta a formáját ezesetben is, ugyanis sikerült a kanyarban megvizsgálni a betont, mert megszédültem. A térdemről húztam csak le a bőrt, szóval semmi komoly. Jó a fék, az legalább kiderült, meg fasza az új kormány a szivacsmarkolattal. Múlt hónapban üléscsere volt, mert enyhén szólva nem volt alvázbarát, legközelebb a sárhányók cserélődnek. Szeretek szerelni, ami már óvodában is megmutatkozott és Anyám a haját tépte, amikor szétbarmoltam a távirányítós autót, meg egyebeket, persze összerakni akkor még nem tudtam. 😆
Tegnap kaptam egy instant stroke-ot, amikor eltűntek a képek a memóriakártyámról. Tojtam volna én le, ha nem olyan tartalom lett volna rajta, ami fontos, mert pótolhatatlan, pl. a Barátnőmről, Anyuról, meg a már nem élő házikedvencekről. Tesómról is voltak, de Ő szerencsére él, ám előbbieket már esélyem sem lett volna megörökíteni. Miután másodpercek alatt kb. 130-nál járt a pulzusom és úszott a pólóm a verejtéktől, meg felsoroltam a repertoáromban lévő valamennyi cifra kifejezést, nyomtam egy satuféket a dühömnek és elkezdtem használni az agynak nevezett akármit a fejemben, hogy miként lehetne visszaszerezni a kincseket - vagy legalább megpróbálni. Segítségképp' írom az esetlegesen hasonlóan jártaknak, hogy ilyenkor nem szabad a memóriakártyára új fotót rakni, sem törölni róla (ha maradt rajta valami), meg másolgatni azokat ide-oda, mert felülíródnak az addigi tartalmak és akkor vagy csak szakember segíthet, vagy már ő sem és tényleg hasta la vista a cuccoknak. Először képvisszaállító program ugrott be, de ahhoz gép kell, meg kártyaolvasó (utóbbi van, de előbbi nélkül mit kezdek vele?), aztán beugrott, hogy az is meg tudja így tréfálni az embert, ha elmozdul a karesz, szóval ha mákom van, akkor csak ennyi a gubanc és amint megigazítom, minden meglesz. Ha nem, akkor cumi. Kikaptam-visszaraktam és örültem, mint majom a farkának, amikor a művelet után megnéztem mizu van és megvoltak a fotók. Gondolom ez rohadtul érdekfeszítő téma volt az idetévedőknek 😂, de csak azért írtam le, hátha segít majd valakinek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése