2008-ban, 17 évesen lett meg a jogsim. Hogy stílszerű legyek, az örömöm akkor kapcsolt feljebb egy fokozattal, amikor meglett a járgányom, egy 2006-os Skoda Octavia. Ez a kedvenc fotóm róla (nyilván volt rendszámom, csak azt kitakartam anno a fotón, mert egyszer már felraktam ide, csak aztán eltűnt):
Nyilván benéztem az elején ezt-azt, mint kezdő, de olyan bakit sosem követtem el, amiből baleset származott. Egyszer megkínáltam a felnit a padkával. 😆 A kilométerekkel gyűlt a tapasztalat, meg persze a vonzalom a vezetés iránt. Az egyik nyugalomforrásom is a vezetés volt, ha leszámítom az 50-nel cammogó, vagy éppen lakott területen 120-al repesztő, meg a szabálytalankodó fazonokat, valamint a kekec sofőröket, akik ráhúzgálják az emberre a kormányt és egyéb módokon szívóznak. Ettől függetlenül akkor is imádtam vezetni, 6 évig élvezhettem, ami egyfelől kevés, másfelől viszont több, mint a semmi, szóval örülök a lehetőségnek. 2014-ben kiszálltam a kocsiból, mielőtt valakinek baja esik, ugyanis elkezdtek a végtagjaim önálló életet élni és nem hiányzott, hogy a váratlan és kontrollálhatatlan mozgás miatt a gázra taposva, vagy a kormányt megrántva balesetet okozzak, meg a figyelmemmel is gondok adódtak, szóval már semmiképp' sem tartottam biztonságosnak a vezetést. Onnantól kezdve csak ritkán volt alkalmam kocsival utazni, mert 2015-ben gallyra vágták a fater kocsiját és azóta nincs másik, szóval párszor ismerősök vittek minket valahová, de a lényeg, hogy hiányzik az autózás és ma volt alkalmam, ráadásul az egyik kedvenc márkámmal és gyorsultunk is. 😎 (Nyilván nem lakott területen.) A fatert régi ismerősök hozták ma haza Pestről és kicsit maradtak, meg a srác elvitt egy körre a járgánnyal, mert szóbakerült, hogy a kedvenceim közt van a márka és kérdezte, hogy ki akarom-e próbálni. Naná! 😉 Eddig csak sóvárogva lestem a típust, erre mit hoz az élet, beleülhettem egybe. Örültem, mint állat! Velem egyidős az Áron, meg régen sokat lógtunk együtt és most a kocsi is egy közös téma volt. 2002-es, első generációs Volvo S60-as (D5 motorral), szóval nem mai darab, mégsem mondtam volna meg az Áronéról sem, annyira tartós motorikusan is a típus és az utastere is újszerűnek tűnik. Kérdezte, hogy akarom-e vezetni, de nem kockáztattam, pedig majdnem elcsábultam. A rutinból is ki vagyok esve, meg annak nincs értelme, hogy 30-40-el csorogjunk, annál nagyobb tempónál meg cseszhetjük, ha a fentiek okán kormányt rántok, vagy valami, szóval maradt ő a volánnál. Tőlünk nem messze van egy párkilométeres út a szántóföldek mellett, szinte járatlan, úgyhogy biztonsági okokból oda mentünk, bár csak 100-ig gyorsult a kocsival, de a főúton azért az nem lett volna okés.
Leesett az állam az autó teljesítményétől, pedig tudtam, hogy erős, de más tudni, mint tapasztalni! Nyilván nem tiltásig pörgette a motort, egyrészt az úton néha jönnek munkagépek, kocsik, a motorosok is ott szeretnek repeszteni, szóval nem akartunk csattanni, másrészt nem is a végsebességre utaztunk (230 km/h, mert ez még Németországból jött be), hanem a gyorsulásra, azt meg már alacsony fordulaton is jól tud a kocsi. Azt mondjuk bántam, hogy a tehetetlenségi erőt nem komálja már a szervezetem, pedig imádom amikor az ülésbe szegez, de pár éve már rosszul vagyok tőle. Ez a repülés szempontjából sem jó hír, mivel a repülő gyorsulása is ilyen. Na, de az még odébb van, ha összejön egyáltalán.
Lényeg a lényeg; újra autózhattam, feltöltődtem rendesen. 😆
Kellett is egy kis öröm, ugyanis a kutyám nincs jól, szóval miatta aggódom most. 2 nap alatt romlott az állapota, lázas és a bőre is rosszabb. Hol eszik, hol nem és sokat fekszik, látszik a szemén is, hogy nincs jól. Beszélek a dokival, hogy ne kísérletezzünk rajta, nézzük meg a vérét immunra (mert azt mondta, hogy ha romlik, az lesz a következő lépés). Ha kiderül, hogy nem az, akkor még mindig adható neki tovább ez a gyógyszer, de ha immunbeteg és másra kap kezelést, addig meg romlik és szenved tovább, az gáz. Még mindig bízom abban, hogy nem immunbeteg és ki lehet kezelni!
Ha már kutya: Füge jól van, már járkál, szaladgál, pont olyan, mint az ivartalanítás előtt, szóval minden oké.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése