Voltam ma a pszichodokinál. Mivel most voltam nála először, ezért egyelőre még csak feltérképezett, magamról és az életemről meséltetett, meg tesztet töltetett ki. Nem is bánom, hogy nem kellett még belemennem a sűrűjébe, mert nem lett volna humorom hozzá, ugyanis megint gondoskodik az élet arról, hogy a szokásos szar-adag a nyakamba zúduljon.
Egyrészt a fater erősen Lyme-kór gyanús, a doki egyből arra gondolt, mikor látta a kullancscsípés helyét, de írt fel neki Doxicyclint, egy hónapig kell szednie és 2 hét múlva vért kell vetetnie, hogy van-e antitest a vérében. Ő már kb. temeti magát, de mondtam neki, hogy várja már meg a laboreredményt, ami negatív is lehet! Nyilván én is feszült vagyok, mert tud genya dolgokat művelni az a szar, de amíg nem bizonyosodik be, addig nem kell majrézni, szóval erre fókuszálok és neki is mondtam.
A másik dolog az, hogy megint változnak dolgok és megint bizonytalanságban vagyunk. Ezt senki nem szereti, de én ebben nőttem fel és már igencsak unom, hogy még mindig nincs körülöttem stabilitás. Volt nálunk egy újabb szaki, aki szerint ezt a házat nem lehet felújítani, mert ugyanúgy repedni fog, ledobja a vakolatot/csempét, a mennyezet megint potyogni fog a fejünkre, meg egyebek és felesleges azért pénzt ölni bele, hogy aztán fél-egyév múlva megint ugyanilyen legyen minden. Jól átvágott minket az a fazon, aki azt mondta, hogy felújítható. Megint ott tartunk, hogy másikat kell keresni, egy régi jóbarátom közbenjárása révén volna is, aki segít, de a fater megint aggályoskodik. Megmondtam neki, hogy ha nem hagyja, hogy segítsenek, akkor ne panaszkodjon! Nagynehezen helyreraktam, szóval most házat kell keresnünk. Minden nagyon képlékeny, a tervek is még csak piszkozatok kb., egyelőre bármikor bármi változhat.
Most ezt a témát jegelem is, mert zizeg már az agyam, csomót agyaltunk, ötleteltünk és még kell is.
Már röhögtem kínomban, hogy megint költöznünk kell. Nagyjából a 20. alkalom után abbahagytam a számolást, ez lesz már lassan a 27.-28. alkalom, 'saccperkábé'. Egyelőre úgy vagyok vele, hogy ez van, ebből kell kihozni, amit lehet. Persze ötpercenként változik a hangulatom, a gondolataim, a hozzáállásom, szóval ja, fasza az élet. Most megint átkapcsolok túlélő-üzemmódba és agyalok a megoldásokon én is.
A futóművem annyival jobb, hogy az eddig lila részek itt-ott már zöldülnek-sárgulnak, de terhelni még mindig nem esik jól, főleg hőségben, olyankor jobban fáj, meg dagad. A térdeim vizesek és kis mozdulatra is állandóan el-elmozdulnak, szóval ha a bokám nem is lenne bekrepálva, a térdeim akkor is minimális járkálást engednének.
A vesém fáj megint egy ideje, főleg ha úgy mozdulok, meg slagolás után, szóval a vizenyős lábra lehet, hogy az is rátesz.
Ma rohamoztam, de nem volt most durva és csak kettő jött.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése