Ma már 3/4 5-kor

kukorékoltam, köszönhetően egy olyan rémálomnak, amiből felriadtam. Álmomban tűz kezdte felemészteni a bolygót, lángokat láttam az égen terjedni és hőség volt. Mondtam a fateromnak, hogy elég durva így januárban a 33 fok. Mivel stimmelt a hónap, méginkább valósnak hatott az álom, meg a Tesómmal chateltem. Heves zivatar pattant ki a hőség miatt, majd egyszercsak újra verőfényes napsütés lett, néztem a kék eget a fehér felhőkkel, majd ismét terjeszkedő tűztakaró jelent meg, perzselt a hőség és sárgára váltott a tűztől az ég. Mikor a hőtől vérfagyasztó ordításba kezdtek az emberek - én is, akkor ijedtem fel. Megnyugodva konstatáltam, hogy csak álmodtam az egészet, de nem tudtam visszaaludni, mivel még hatott rám, szóval felléptem a 'fészbúkra', figyelmet elterelni. Valahogy csupa tűzzel kapcsolatos hírt adott be az oldal, meg hogy Ausztráliában sárga az ég a tűztől. Na, itt léptem ki, mert állt a hátamon a szőr. 😆 Ha előbb olvasok a tüzekről, meg a sárga égboltról, akkor azt mondom, hogy a tudatalattim visszadobott ezt-azt álom formájában, de előbb álmodtam és csak azután tudtam meg olyan részleteket, amikről álmodtam. Elég para.

Írtam valamelyik előző posztomban, hogy a Gina megellett és lett 5 kölyke. Tegnap elment közülük egy. 😕 Az a bosszantó, hogy megint úgy, hogy feleslegesen szenvedett. Látszott, hogy beteg, epilepsziás volt és nem is fejlődött, mert szopóreflexe sem volt, az utolsó napokban egyre csökkent a testhőmérséklete is, de az öregem megint Istent játszott és "majd ő helyrehozza". Tömködte volna bele a tápszert cumisüvegből, de alig bírt enni a kiskutya. Jól lecsesztem, emelt hangon és emlékeztettem az előző kutyám kölykére, aki szintén beteg volt és akivel szintén kísérletezgetett. 😠 Mondtam neki, hogy nem igaz, hogy nem tanult az ő esetéből, legalább ezt a kiskutyát ne kínozza! Dumálhattam neki. 😠 Az a másik kiskutya egy napig élt (azalatt is meghalt egyszer, de a fater újraélesztette, holott az élet neki szenvedés volt), ez a kiskutya 3 hétig vergődött (mert neki sem volt élet, amiben része volt) és tegnap már egyszer ő is elment, de a fater őt is visszahozta, mert "olyan szép, meg aranyos". Mintha 2016-ba mentünk volna vissza... Ugyanezzel indokolta akkor is, hogy annak a kiskutyának még okozott néhány óra szenvedést, mire elment, persze akkor sem hallotta meg, mikor mondtam, hogy embertelenül viselkedik. Most is hiába veszekedtem vele, ment az önző, csökönyös feje után. Már visított szerencsétlen megállás nélkül, ürített egy csomót és sorozatosan elkapták a rohamok. Leordítottam a fatert, hogy így most biztos jó annak a szerencsétlennek és minek kell nyújtani a kínjait, hagyja már elmenni végre! Megmondtam neki, hogy remélem én sosem kerülök teljesen kiszolgáltatott állapotba, mert a nyakam teszem rá, hogy velem is ezt tenné. Nem tetszett neki, de nem hat meg. Undorító, ahogy kihasználja az erőfölényét a neki kiszolgáltatott élőlények felett! Szereti az állatokat nagyon, ezt nem vitatom, de ilyenkor baromira elfelejti, hogy nem az a szeretet, hogy mindenáron életbentartja a haldoklót, a szenvedőt. Nagyon pipa voltam, hogy az a szerencsétlen azt a rövid életét is végigvergődte és a fater nyújtotta neki. Csúnyán hangzik, de vártam a 'végét', hogy megszűnjenek a kínjai. Tegnap éjjel felkeltem slagolni és akkor már ránéztem a kiskutyára is, mert nyöszörgött. A mellkasomon mindig megnyugodott, szóval leültem vele és a mellkasomhoz fogva simogattam a fejét. Kezdett megnyugodni, aztán egyszercsak levizelt, nagy adaggal. Utána jött a kábel is, szintúgy. Rögtön elkezdte a görcs berántani a testét, aztán elaludt. Nem mertem egyedül hagyni, úgyhogy figyeltem. Mindig elég gyakran ébredt, főleg ha leraktuk, mert szeretett kézben lenni és gyanús volt, hogy nem vonyított nemsokkal azután, hogy leraktam az anyjához. Az anyja amúgy már el sem fogadta az utolsó napokban, ez is jelezte, hogy baj lesz, de a fater ezt sem akarta belátni. Egy idő után ránéztem, mert szokatlanul csendben volt és akkor már nem élt. Az egyik szemem sírt, a másik nevetett, amiért megszűntek a szenvedései. Neki már nem fáj és egyedül ez számít!
Apám meg tehet egy szívességet! 😠
A Gina keresi és nem hazudok, könnyes a szeme! Nagyon sajnálom szerencsétlent.
A többi kölyök jól van, bár van egy, aki kisebb, de figyelve lesz rá, hogy tudjon enni. Megmaradt a tápszer, amit a másik kiskutyának vett az öreg, legfeljebb majd azzal kipótoljuk a kajamennyiségét, ha nem tud eleget enni az anyja tejéből. Haragszom egyébként az Ildire is, mert szaporító. Neki kellettek ezek a kölykök, azért hozta át a Ginát, hogy a faterom kutyája befedezze. Mivel időközben a Ginát lepasszolta végleg és az enyém lett, mondhatok nemet és meg is teszem. Eleinte a fater nagyon lelkesen belement a dologba, hogy az Ildivel "összedolgozik" és akkor ebből is lesz pénz, de szerencsére rájött, hogy ez nem jó a Ginának hosszútávon. Plusz kifakadtam, hogy rengeteg kóbor, meg menhelyi állat van és a szaporítók tőlük veszik el az esélyt azzal, hogy egyes emberek tőlük vesznek kutyát/macskát, nem pedig utcáról/menhelyről fogadják be az árvákat, ezzel pedig az öregem is egyetértett. Meg fog történni az ivartalanítás és be van fejezve ez a tevékenység, mielőtt még elkezdődne. Az állatok nem árucikkek, vagy marionett bábok, akikkel azt tehet az ember, amit akar!

Itt még teljes a csapat:

Itt már csak 4 kölyök él: