Talán javulok

Pár eredményem és a közérzetem is azt mutatja, hogy javult a helyzet.
A folyadék csökkent a mellkasomban, tehát úgy tűnik megúsztam a csapolást, remélhetőleg nem is tér már vissza és a kevés maradék is eltűnik. Ezzel együtt a fájdalom, fulladás és köhögés is enyhült, majd ezek is megszűnnek egyszer.
A hőemelkedés még makacsul kitart, de legalább lázba nem fordul pár napja.
Mint fentebb írtam, a közérzetem is viselhetőbb, bár az egymást érő frontok azért odatesznek neki. A tegnapi nap emiatt visszaeséssel járt fulladás és köhögés szempontjából és a szívritmusom is megint érdekes volt. Az egésznapos migrén koronázta az egészet, ami mint kiderült a felugró (160-as) és lejjebb menni nem akaró vérnyomásomnak volt az eredménye. Egész nap tartott, néha ugyan lejjebb ment az érték, de a kontroll mérések mindig azt mutatták, hogy újra felmászott. A fejem majd' széthasadt, a szemeim is ki akartak ugrani, befigyelt a fülcsengés, tarkótáji és az orrnyergemben állandósuló nyomás is, szóval volt egy adag para a dokik és a magam részéről is, hogy nehogy a szar ereim megadják magukat és valahol elinduljon a Niagara. Bár már rutinos vagyok a teendőkben és tudom mikor-mit szabad/nem szabad, mégis rámparancsoltak a gyógyszerbeadás után, hogy meg ne mozduljak és egy mukkot se szóljak, mivel a beszéd és a mozgás is emeli a vérnyomást. Eszem ágában sem volt ilyesmikre vetemedni, tudom, hogy mi az ábra ilyenkor. Gyakran hallottam és éreztem pattogást hol a fejemben, hol az orrnyergemben, s mindegyiknél arra gondoltam: "csak ne okozzon bajt!" Persze ilyenkor stresszelni is tilos, úgyhogy igyekeztem nem fosni és elkalandozni csupa jó gondolat felé, ami nem volt egyszerű olyan fejfájás közben. Miután az egyik újabb pattogó hang és érzet után, ami az orromból jött, folyadékot éreztem benne, meg a garatomnál, kivert a víz. Nem az orrvérzéstől, hanem attól, hogy mi van ha a következő ér az agyamban adja meg magát? (A Jóisten azonban velem volt, mert a koponyámban nem történt most semmi és az orromban is csak enyhe volt a vérzés.) Akkor még nem tudtam mi lesz, de próbáltam nyugodt lenni, meg persze aludni, azzal is segítve a vérnyomáscsökkenést. Valahogy aztán nagy' nehezen elaludtam és ugyan párszor felkeltem a szobatársak és/vagy ápolók éjszakai neszezésére, meg engem is ellenőriztek, de ájultam is vissza.
Mára jobb lett a helyzet, mert lényegesen enyhébb eddig a fejfájás, a szemem sem akar annyira kiesni és a vérnyomásértékem is barátibb, de még nem oké, az orromban továbbra is fennálló nyomás is mutatja. Remélem később sem durvul be, mivel tegnap is estére kapcsolt rá.
Ezt leszámítva tényleg jobban vagyok. Az első néhány mondatban foglaltak mellett még az erőnlétemet is meg kell említenem, hiszen az is javult.
Hétfőn mérték a súlyomat is és fogalmam sincs hogy' a viharba' csináltam, de tartom a 62 kg-t, pedig jó ideje alig tudok enni. Majd' elfelejtettem a bélésemet is megemlíteni, ugyanis az is mutat némi javulást.
Összességében tehát lépegetek előre, ami jó!
A keringésem is oké, rosszullét miatta azóta sem volt és a Raynaud sem aktív, mert nem fázik-színeződik semmim (de kezem-lábam változatlanul szinte nonstop izzad és nem gyengén, szóval a dokik szerint nem a rossz keringés most az oka, hanem a pajzsmirigyem), pedig gyakran szándékosan, vagy éppen alvás közbeni takaró lerugdosásnál, de kikerül a lábam a takaró alól és nem fázik, pedig nincsen rajta zokni. Mióta itt vagyok (nemsokára 3 hete), talán ha 2× kellett felvennem kis időre, amikor takaró alatt is fázott a csülköm, szóval most jobb a keringés benne, csakúgy mint a kezemben. Sokszor nemhogy nem fáznak, de melegek, ami ritka, úgyhogy talán most hatott az értágító infúzió, meg már egész' kellemes a hőmérséklet is időnként.
Mint megtudtam, otthon rendeződtek valamelyest a viszonyok, legalábbis most nincs "öri-hari" a Gabi és a fater között, valamint a bekrepált vízcsapba is leheltek még némi életet (folyton beint nekünk, mert őskövület, viszont cserélni nem akarja az öreg, mert "úgyis meg lesz szüntetve"), csak addig kb. hetente lehet vizet elzárogatni és szerelgetni. Ez tehát most rendezve lett (kíváncsi vagyok, meddig bírja megint), ám állítólag beázott a konyha felett a tető és egy jó darabon leesett a vakolat, rá a sparheltre. Fasza, még jó, hogy egyiküket sem csapta fejbe, igaz, azt mondták éjszaka történt, a puffanásra ébredtek. Isten akarta, hogy ne napközben történjen, amikor a fater ott főz, meg az öcsém ott melegszik. Az öregem mondta, hogy az unokaöcsém felment pár napja a tetőre a kéményt megnézni és ő mozdíthatta el véletlenül a cserepeket, mivel eddig nem ázott a konyha felett. Majd felmegy valamelyikük és megnézi.