Sokszor úgy néznek rám, mint egy űrlényre, amikor a bajban is mosolygok/nevetek, pedig ez fontos, mert oldja a feszültséget. Oké, nyilván én sem tudok minden helyzetben jókedélyű lenni, de amikor csak lehet, teret engedek neki. Egyszerűen jön. Magam is meg szoktam lepődni, hogy egy-egy krízis után pozitívabbá válok, vagy rossz helyzetben mosolygok/nevetek, de belegondoltam 1-2×, hogy ennek az oka vajon mi lehet és arra jutottam, hogy talán kompenzáció. A mai, meg az utóbbi idő eseményei és a mai hangulatom kapcsán írom ezt a posztot. Mostanság nem mosolyrafakasztó sem az állapotom, sem az amiket a doki mondott, sem pedig az otthoni dolgok (mert amikor bejönnek hozzám, elmondják mi a 'stájsz'), ma mégis totál fel vagyok pörögve. Sírásig röhögtem a Tesómmal, meg úgy voltam a rossz hírekkel, hogy úgyis jobbra fordulnak majd a dolgok, egy imát el is mondtam. Ami pedig nem fordul jobbra, azon meg nem fogok keseregni és agyalni, mert csak magammal csesznék ki, ráadásul totál értelmetlen is volna. Csakis rajtam áll, hogy hogyan tekintek a dolgokra és én azt választottam már rég', hogy nem engedem magam megkeseredni, befordulni. Ma, amikor bejött a faterom és a Gabi, megtudtam, hogy otthon gáz van. Bővebben nem akarok kitérni rá, a lényeg hogy családi zűr, anyagi gond, a házban is megint bekrepált valami, szóval van minden, mint a búcsúban és először befeszültem, de aztán azt mondtam, hogy a rosseb idegesítse magát, így nem bírok a gyógyulásra fókuszálni. Itt kezdett a hangulatom rohamosan felfelé ívelni. Az oké, hogy tudatosan nem bánkódtam, de a felfokozott kedélyállapotot nem tudtam mire vélni. Néztek rám nagy szemekkel, hogy mi a franc ütött belém? :-D Én sem tudom, de nagyon jól jött a nevetés és jókedv, mert az jót tesz. Szükségem van nagyon a javulásra, főleg mert mára kiújult a gyomorproblémám is, csak hogy mégkellemesebbé tegye a közérzetemet. Kapok most gyomorvédőt is, meg diéta van - a szokásos kör. Fekve csak egy éhséghez hasonló folyamatos fájdalom van, szóval inkább kellemetlen, mintsem kínzó, de amint felülök, vagy felállok, élesen hasogat a gyomrom és számolom a csillagokat. Utóbbi esetben, meg köhögéskor főleg. Így most már duplán ágyba vagyok kényszerülve, amit nehezen, de betartok, mivel felfogom, hogy ha mihamarabb el akarom hagyni az ágyat (és a kórházat is), akkor nyugton kell maradnom és pihenni. Azt mondták, hogy rossz beteg vagyok. :-D Amint kicsit jobban érzem magam, már kelnék fel, járkálnék. Ez igaz, de most pihenek a saját érdekemben.
Van megnevezhető oka is a jókedvemnek; a névnapom környékére megszervezett számomra a szomszéd egy kis kamionozást. Megtudta az öregemtől, hogy az álmaim közt szerepel a kipróbálása és intézkedett. Rendes! Az is, aki vállalja a furikázásomat. Legalább annyira felspannol a dolog, mintha repülni vinnének. Nagyon várom, tetszenek azok a bazinagy és erős monstrumok, szóval ez is egy motiváció és egy pozitív löket a javuláshoz. Beleadok apait-anyait! A szervezetem egyelőre nem tud lépést tartani a lelkesedésemmel, de remélem nemsokára felzárkózik hozzá és újra élhetem a jobb minőségű napjaimat. Megint hallottam pár aggasztó mondatot a dokitól (amik igazából már nem ismeretlenek, mert tudok mindent, csak megerősítette azt, amit már hallottam 1-2×), de nem fogok begubózni és rettegni, meg figyelni az órám ketyegését. Akkor hol marad az ÉLET? Elmegy mellettem, miközben még élvezhetném. Hülye lennék elpazarolni, meg magamnak és azoknak is letargiát okozni, akik szeretnek, vagy akiknek számítok.
A jókedvem és hitem tehát töretlen, mert én így akarok hozzáállni mindenhez, amihez csak lehet. Ha UFO vagyok, ha nem. :-D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése