Itthon

Tegnap engedtek haza a kórházból. 3 nap híján egy hónapig hédereltem ott, szóval ideje volt már, hogy kitegyék a szűrömet. El ne kiabáljam, de jól vagyok!
Itthon nem jó a légkör. Nem jó... mondjuk ki: szar! Folyton feszültség van, meg balhé. Bővebben sem agyam, sem erőm nincs most írni a részletekről, de majd ha egyszer menni fog, leírom őket. Mostanság amúgy is megint kezdek süllyedni pszichésen, amire az itthoni légkör, meg a Gabival kapcsolatos dolgok csak dobnak egy lapáttal. Jelen pillanatban élni is nehezemre esik, meg a gyomrom görcsben van, fáj a mellkasom a kíntól, stb. Mindegy, elkezdek edzeni - nyilván ésszel, de mozogni és a maradék izmokat karbantartani muszáj - aztán majd abba fektetem a keserűségemet. Legszívesebben csak feküdnék és aludnék, de nem hagyhatom el magam, szóval majd igyekszem valahogy kirángatni magamat ebből a letargiából. Bár, ahogy a dolgok állnak és ahogy még fognak, leszek én még szarabbul is, de addig is próbálok jobban lenni. Téma lezárva egyelőre.
Örültek nekem itthon a kis szarzsákok, persze kölcsönös volt a viszontlátás nagy öröme. Az összes kutyát-macskát meg kellett dögönyöznöm, a ruhámat tépve követelték, persze szíves örömest tettem eleget a követelésüknek. A Frici-cicám annyira örült nekem, hogy a karomban fekve szarrá nyálazta a karomat, ahogy fúrta bele a pofázmányát. :-D Amikor elégedett/boldog, annyira ellazul, hogy folyik a nyála.
Egész idő alatt, amíg a kórházban voltam, erre vártam. Csak miattuk jó itthon lenni.
Az Alexnek vettem ma egy játékot, ami nagytestű kutyáknak volt való. Nem viccelek, kb. 3-4 perccel azután, hogy odaadtam neki, cafatokra tépte a labdát és a valaha belefűzött vaskos kötelet is kirojtozta itt-ott. Na, mondom ezért érdemes neked játékot venni...
Voltunk tegnap fagyizni is a kórházból hazafelé jövet, jó volt. Már arra is ki voltam éhezve, meg olyan meleg volt, hogy szó szerint beleizzadtam a tolószékbe. :-D
A farmer is meleg volt, meg nem nyári cipőt hozott be a fater, szóval rohadt melege volt a lábamnak is, mondtam neki, hogy okosabb lett volna rövidgatyát hoznia, meg a szellős csukámat. Előszedtem a rövidgatyákat, már abban tolom és nem fázik a lábam, pacsi a dokiknak, meg az értágítónak.
Kattog az agyam egyfolytában és szinte érzem azt is, ahogy lassan pattannak el a szálai annak a kötélnek, ami a padlóra zuhanást akadályozza meg egyelőre. Nem jó ez így.