2018. november 22., csütörtök

Ma már van

egy vagon fánk, mert az egyik ismerős átjött és láncfűrésszel kivágta a két elhalt szilvafát. Egy darabig nem fogunk fázni, aztán már csak megérkezik a fa, amit igényeltünk.

A sparhelt nagyon jó, jobban fűt, mint a kiskályha, mert nagyobb felületen adja le a hőt. Fel lett avatva a sütője is, az öregem sütött magának húst. Én meg főztem rajta magamnak paprikás krumplit.

A faterom 'ön- és közveszélyes' lett. :-D A múltkor kishíján betörte az orrát egy visszacsapódó faággal, mert nem figyelt. Folyton belerúg valamibe, meg állandóan beveri a fejét, stb. Ma engem intézett el. Leemelte a sparhelt lapját, mielőtt begyújtottam, mert meg akart nézni valamit és én ott álltam mellette, mert pakoltam a fásládába a fát, erre ráejtette a lapot a lábamra. Cipőben voltam, de ígyis csillagokat láttam, mert a kisujjamat kapta telibe az a nehéz szar. Bekékült, bedagadt, nem mozog, ráállni sem tudok, gondolom eltört. Mindegy, rögzítettem, azt' majd helyrejön.

A verset elkezdtem, meglátom mi sül ki belőle, mert körvonalam már van, csak kerek sztorit kell bele tenni, meg rímbe szedni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése