Minél bonyolultabb, annál jobb, kb. így néz ki a dolog. 'Apám' elment a Kormányhivatalba, hogy elintézze a bejelentkezést és átirányíttassa a pénzeket. 'Természetesen' szívunk, mert miért ne? Megakadt mindkettővel, ma visszament, mert a papírokon értelmezhetetlen, meg egymásnak ellentmondó dolgok is vannak. Amin kínunkban röhögünk az az, hogy most újra akarják futtatni velünk az ápolási díjra vonatkozó köröket, pedig a csaj a hivatalban azt mondta, hogy semmit nem kell csinálni, mert Pestről megkérnek rólam minden adatot és majd ők beadják a papírokat, amik alapján tovább folyósítják a pénzt, immár az itteni Önkormányzattól. A kitöltendő paksaméta egyik papírján viszont ott van, hogy újra kell engem vizsgálni, pedig épp' tavaly volt esedékes a 2 évenkénti ellenőrzés és már csak a papírokkal dolgoztak, mert a szakvéleményre rá van írva, hogy az állapotom végleges, felülvizsgálat nem szükséges. Most mégis végig akarják csináltatni az egész mizériát egy nyamvadt átirányítás miatt, persze addig nuku lóvé és kipróbálhatnánk egy új diétát, a fényevést. Még nem is beszéltem akkor a számlákról, meg a tető és egyéb fontos dolgok javíttatásáról, amiknek tél előtt meg kellene lenniük, de pénz nélkül nem menne. Megpróbálja a szakvéleményben szereplő véglegesített állapotra felhívni a figyelmüket az öregem, hogy ne futtassanak már velünk olyan köröket, amiket ezerszer lefutottunk és minden sínen volt, most meg egy átjelentkezés és pénzátirányítás miatt újrakezdetnének mindent, időt húzva és megakasztva az ellátást, nem kicsit kicseszve velünk. Vicces. Nem unatkozunk megint és az alacsony vérnyomás sem fenyeget bennünket. Az öregem azt mondta ne dühöngjek, mert legfeljebb még nem jelentkezünk be, majd csak januárban, mert nem kockáztatja meg, hogy elhúzzák hónapokig és az ünnepekre pénz nélkül maradunk. Ez szép és jó, de nem csak az ünnepekkor kell enni, meg számlákat fizetni... jaj, de okos. Mitől lesz jobb, ha januártól húzódik el? Nem érti miért vagyok befeszülve. Nem csak a következő 5 percre gondolok, hanem a jövőbeni helyzetünkre is, meg is mondtam, de nem érti, beakadt neki, hogy MÉG nem leszünk pénz nélkül. Tök jó, de nemsokára viszont úgy leszünk, ha nem esik le nekik, hogy mi van a papíromon. Azzal is felhúzott, hogy úgy kell mindent kihúzni belőle. Soha, semmit nem oszt meg velem és ha rákérdezek, hogy mi a helyzet az adott ügyben, akkor is alig akar valamit mondani. A legjobb, amikor az engem, vagy engem IS érintő ügyekben ilyen. Sokszor csak úgy tudom meg a dolgokat/dolgaimat, hogy a Gabival telefonál és neki mondja. Zajlik az élet megint.
A lábam jól van, most már teljesen rendbejött.
A hangulatom is jobb pár napja, amiben erősen benne van a Tesóm keze, mert dőlt belőle a baromság és nem tudtam nem röhögni. Akartam is, mert sosem kényelmesedem bele a mocsárba, nem szokásom elhagyni magam. A Jani is erőt adott, meg rávilágított dolgokra. Persze hol jobb a helyzet, hol megint nagyon sötét, de már az is valami, hogy nem csakis sötét, meg egyelőre elmúltak az önveszélyes gondolatok, az esti kiakadások, tudok enni is és kifejezni is jobban tudom magam. Igyekszem nem visszaesni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése