Beszéljen megint a jegyzettömb tartalma, mert fejből kb. semmit nem tudnék felidézni, vagyis keveset:
Csütörtök (26.-a): Nem voltam túl jól, de azért kicsit járkáltam. Étvágyam nincs továbbra sem, de ettem egy kicsit. Este ismét nagyon rosszul voltam, gondolom most a front tett oda.
Péntek (27.-e): Szédelegtem, meg fájt a gyomrom, mert megint kicseszte a sav. A közérzetem szódával elment.
Szombat (28.-a): Nem voltam jól. Megint itt volt nyugalmi helyzetben is a fulladás, meg sűrűn össze-vissza dobogott a szívem. Gyenge voltam egész nap, így végig feküdtem. Étvágyam semmi, pár falatot erőltettem le, de vissza akart jönni. Este megint erős rosszullét fogott el. Nem olyan, ami 17.-én, annak a keringésem volt az oka. Ez másfajta, de ez is kínzó és mostanra már kb. naponta lecsap, valamiért mindig este tetőzik. Akkor javul, ha oxigént kapok.
Vasárnap (29.-e): Jobban voltam fizikailag, tudtam sétálni is, enni is. "Apám" nem hagy itt sem nyugton, felcseszett, de próbálok kevesebbet stresszelni, mert nagyon sokat árt.
Hétfő (30.-a): Ma jobban vagyok, tudtam enni is, sétálni is. A közérzetem most csak középszar. Ma talán kiderült a gyakori rosszullétek oka, remélem tényleg ez az, mert akkor orvosolható. Azt mondták lehet attól, hogy alig van vas a szervezetemben. Kontráztam, hogy most már mondhatom, hogy egy vasam sincs. :-D Eszem C-, B-vitamint, meg magas vastartalmú dolgokat, pl. szöget, meg ilyeneket. Viccen kívül céklát, stb.-t. Öregem hoz mindig reszelt céklát, mellette tolom a vastablettát is. Azt mondták azért javulok az oxigéntöbbletre, mert mivel szinte nincs vasam, nem jut elég oxigénhez az agyam és olyankor jön a rosszullét.
A keringésem viselkedik, azóta nem volt olyan nagy baj vele.
Kedd (31.-e): Ma gyomortükrözésen voltam, mivel rengeteg a savam és állandó lett a gyomorfájásom, meg nem tudok enni, a hányingerem erős és nagyon gyakori. Enyhe fekélyt látott a doki, diétára vagyok fogva és erősebb savlekötőt kapok, meg a szokásos gyomorvédőt.
Az utóbbi 2 napban enyhébbek voltak a rosszullétek, aminek örülök, mert már kezdem unni a majd' mindennapos gyötrődést.
Szerda (1.-je): Ma megint rosszul voltam, de ez sem volt olyan durva, mint a többi. Tudtam enni is megint és a hányinger sem volt állandó, meg erős. Este befigyelt a régen látott pitvarfibrilláció, erős dobogással, mintha a tüdőmet rugdosták volna és köhögtetett.
Csütörtök (2.-a): Ma először nem voltam rosszul! Tudtam sokat enni, volt erőm járkálni, elfogadható volt a közérzetem is. Este megint kellett az oxigén, meg egy kis időre nappal is, de ezen kívül semmi bajom nem volt. Nem bánnám, ha ez már a gyógyulás kezdete volna.
Tegnap: Jól voltam megint. Este voltam kicsit szarul, de oxigénre megint észhez tért a fejem is, meg minden "funkcióm". Enni is igyekeztem. Eleinte a vacsora erőltetve ment, félre is raktam, de a rosszullét lecsengése után meg tudtam enni.
Ma egyelőre minden oké eddig.
Igyekszem előre tekinteni. Volt pár meleg helyzet, de próbáltam betojás helyett a javulásra fordítani az energiámat és kifizetődött. Sok imát is kaptam, magam is imádkoztam, ez rengeteget számít!
Valamelyik nap kérdezte a Gabi, hogy mit szeretnék Karácsonyra? Őszintén? Azt, hogy jobban legyek, nekem ennyi elég. Remélem így lesz, mert eddig a tavalyit leszámítva néhány éve a Karácsonyokat kórházban, vagy otthon fetrengve töltöttem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése