Megtudtam, hogy valóban nem dolgozhat 80%-os rokkant, szóval nem csaptak be a melóhelyen. Ennek örülök, de annak nem, hogy így esélyem sincs dolgozni. Dühít, mert így nem tudok elmenni innen, mivel alig van pénzem és rokkantságit nem is kapok (én eddig azt hittem, de kevertem a fogyatékosságival), mert állítólag akinek nem volt munkaviszonya a megrokkanása előtt, annak nem jár roki. Hogyan lett volna munkaviszonyom, mikor iskolás voltam még, amikor leszázalékoltak? Mi van azokkal, akik ovis korban rokkannak meg, vagy úgy születnek? Tőlük is hiányolják a munkaviszonyt? Vicces.
Reméltem, hogy lesz melóm és ha gombokat keresek is, de keresek valamennyit, félreteszem és el tudok innen menni, de a jelenlegi pénzem nem lenne elég albérletre + rezsire + kajára + gyógyszerre (igaz, a közgyógy majd sokat farag ezeknek a költségein) + öltözni és akkor még nem vettem magamnak semmi olyat, ami "nem fontos". Albérletbe amúgy sem mehetnék felügyelet nélkül, de ha nincs elég pénzem, otthonba sem mehetek, ahol segítenek abban, amiben szükséges, mert az is drága. Fogalmam sincs merre tovább, de imádkozom, kérek erőt és útmutatást, közben gondolkodom, keresem a megoldást. Biztos, hogy van. Becsukódott ez az ajtó, de biztos találok olyat, ami nyitva lesz előttem.
Ami a kontrollon hallottakat illeti, kezdenek a helyükre kerülni a dolgok. Kapaszkodom Istenbe, a Tesóm is segít és abba, hogy még keresgélhetek időhúzó megoldást. Mondta a doki a talpmasszázst, de azon már többször voltam és nem hatotta meg a futóműveimet. Mindegy, ez már az a helyzet, amikor számít a legkisebb próbálkozás is, úgyhogy majd elmegyek újra a masszázsra.
Apám rá sem bagózik, vagyis de... tojik rá, hogy a passzív dohányzás is tilos nekem. Pesten megígérte, hogy itt majd kimegy cigizni a teraszra. A lószart! Itt füstöl és az egész házban Omega koncert van. Ha szólok azzal jön, hogy hideg van, nem fog kimenni. Ha éjjel gyújt rá, akkor meg az éjszaka a kifogása, hogy éjjel nem fog kimenni két szál cigi miatt.
A másik a gyógyszerem. Már rég szedni kellene az értágítót. Az a mentségére szól, hogy nem volt és meg kellett várni, amíg rendelnek a patikába, de előtte Pesten még volt, csak azzal jött, hogy drága. Ma Pesten volt, azt mondta kért receptet a Pentoxyfillinre és ha van már a gyógyszertárban, kiváltja. Ha nem mondja a doki, hogy az amputáció felé lépegetek, akkor nem mozdul meg?
Csak azt akartam kihozni ebből, hogy nekem színpadiasnak hatott ez a 'majdnemsírok' dolog az orvos előtt, mert amúgy tojik arra mi árt, vagy mi van velem. Emiatt nem tudom komolyan venni.
Ezt leszámítva legalább nem öltük egymást mostanság, el ne kiabáljam.
Egyelőre az a dolgom, hogy tegyek meg mindent magamért, már csak a Tesóm miatt is, meg legyek hálás minden napért, valamint legyek higgadt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése