Tegnap hívta apámat az Éva, hogy nyáron tudunk-e repülni? Gőzünk sincs, mert fene tudja milyen lesz az állapotom, meg az erősítést sem kezdtük el, mert azóta sem intézte el a tápszert. Mostanában kellene a repülőjegyet megvenni, mert olcsóbb, de ahhoz tudnia kell, hogy tudunk-e menni. Apám össze-vissza zagyvál mindig. Az egyik géppel 2,5 órát repülünk Londonig, ott átszállunk és a másikkal 9-et, Calgary-ba. Akkor lesz időm élvezni. Apám be van tojva a repüléstől. Remélem, kijutunk. Kíváncsi vagyok Calgary-ra, meg hogy mit mondanak a dokik.
Az Ildiék jönnek 16.-án, maradnak 18.-ig. Érdekes ez a nagy közeledés. Persze kiderült, hogy nem puszta szeretet a vezére, hanem megint érdekből keresett fel minket. Apám persze engedi, hogy ezredszer is palira vegyék, én meg már nem szólok, ha neki ez jó, tegye.
Felhúzott. Mikor a kutyámat elaltatták megbeszéltük, hogy nem lesz több állat amiatt sem, mert ha vele valami történik, én otthonba kerülök és oda nem vihetem őket. Erre tegnap beszélgetett az Ildivel és mivel ő Maine Coon-t tenyészt, apámat megkérdezte, hogy kell-e, ő meg kért. Mondom tegnap előtt beszéltük meg a kizáró okokat, erre most agyoncsapod az egészet? Mikor beteg volt a Szutyok és a Margit, mindig hajtotta, hogy nincs miből kezeltetni. Mondom aki nem tud finanszírozni az állatnak egy esetleges kezelést, az ne vállaljon állatot! Most is mondtam neki, hogy fasza lesz ennyi állat (Füge, Margit, tavasszal befogadjuk a Gabi macskáját - mert megunta... az ilyen embernek sem való állat! - meg akkor még akar egy maine coon párt, hogy legyenek kölykök és őket eladva pénzt keressen.) 4 macskát, 1 kutyát + ki tudja hány létszámos almot akar eltartani, mikor még a 3 állatunkra sem futotta, a dokira is mennyit várt szerencsétlen kutyám. Mindezek után tenyészteni akar. Normális?! Mondom neki gondolkodj' már, a tenyésztés nagyon nem játék, érteni kell hozzá + szigorú szabályok vannak és sok pénz is kell hozzá, az állatoknak étel kell, rendszeres oltások, stb., de pénz nélkül hogyan? Ráadásul ha vele valami történik és engem otthonba tesz a Gyámügy, akkor ennyi állatnak hogyan lesz gazdája? Felelőtlen!
Aggódunk a Fügéért, mert borzasztóan bánatos. Alig eszik, egész nap fekszik és alszik, vagy csendben, máskor vonyítva sír a Szutyok után. Teljesen be van fordulva. Simogatjuk, ölbe vesszük, de semmi sem érdekli, csak bambul. Néha futkosik, szimatol, keresi a Szutykot, aztán szomorúan lefekszik aludni. Tegnap bármit csináltunk, 2 órán keresztül vonyított, égnek emelt orral. Talán 3× hagyta abba kb. 5 percre. Addig vonyított a karomban is, míg elhányta magát.
Tegnap beszélt apám a Krisszel, elhozza a tolószékemet! Juhé, mobilis leszek végre! Már csak össze kell egyeztetni vele, meg a nővel, aki eladja, hogy mikor lehet érte menni. Ma ment külföldre, ezért a mai nap kilőve, holnap Mikulás és mondtam tegnap apámnak, hogy hagyjuk azt a napot, ott a kislány a Krisznek, had Mikulásozzon a Hannával. Ha eddig várnom kellett, már kibírok pár napot, meg ebben a csípős hidegben szigorúan megtiltotta a doki a kint tartózkodást, szóval úgysem megyek sehová.
Hiányzik a kutyám, de tegnap - és eddig ma is - vissza tudtam fogni a sírást. Ő sem akarná. Még csak 3 napja ment el, elvileg még "jogom van" hozzá, de muszáj erősnek lenni, mert minél tovább gubózik be és rágódik az ember, annál nehezebb és hosszabb időtartamú a javulás. Néha az embernek erőt kell venni magán, különben az életben nem tápászkodik fel. Nem szabad és nem is vagyok hajlandó nonstop bőgni és kattogni. Nem szabad. Ő már jó helyen van. Rohadtul fáj a hiánya és még mindig sokkolok, de nekünk menni kell tovább. Nem kell Őt elfelejteni, lehetetlen is volna, de nem szabad a padlón fetrengeni.
Remélem, most már jobb időszak fog jönni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése