Keresem a megoldást

Mostmár kitálalok, besokalltam. Apám teljesen elhanyagolja a feladatait, nem járna így neki ápolási díj. Nem segít, mikor nem tudok felkelni, nem főz, nem mos, pedig van mosógép, de spórol. Nyáron esővízben mosott. Mondanom sem kell, hogy a ruhák nem lettek teljesen tiszták. 2 hete fekszem, azóta sem mosott. Egyebeket le sem merek írni, pedig nem az én szégyenem. Ő egyhete ugyanazt hordja. Elegem van ebből a mocskos fertőből! A ház mint valami cigányputri. Amikor fel tudok kelni, takarítom a mocskot, elpakolom, amit tudok, de a következő megmozdulásával agyonvágja. Ha neki jó a büdösben, mocsokban, őskori körülményekben élni, tegye, de nélkülem! Bárhová elmegyek ha kell, csak itt ne kelljen maradnom. Nem fogok nem fürödni, de az sem állapot, hogy hidegvízben mosdok. Pesten is igénytelen volt, de most rosszabb, hogy nincs melegvíz, nem tud a Gabinál mosni, meg fa sincs mindig. Ha Pesten elhanyagolta magát, az ő dolga volt, de én kimaradhattam belőle annyiból, hogy tudtam a fürdőben melegvízben zuhanyozni naponta, volt gáztűzhely, meg mikrósütő, tudtam kaját csinálni, melegíteni, volt tiszta ruha mindig, mert mosott a Gabinál. Itt nincsenek meg az alapvető dolgok a normális mindennapokhoz. Nem kérek sokat, csak emberhez méltó mindennapokat. Mikor szóvátettem, hogy hanyag, meg nekem sem segít, meg amikor a Doki megjegyezte, hogy hanyag, az volt a kifogása, hogy egyedül van. Hány olyan ember van, aki egyedül gondoz valakit? Mégsincs elhanyagolva sem ő, sem az ápolt személy és a környezetük sem mocskos. Egy nő 2 súlyosan fogyatékos fiát ápolja - tisztaságban, rendezetten! Ha ő képes ellátni a srácokat tisztességesen, tök egyedül, szegénységben, mellette nem putris a ház, meg tisztálkodik, ahogy kell, akkor 'apám' csak ne sajnáltassa magát! A testi és a környezeti higiénia nem függ össze a teendőkkel. Ha mindenki erre fogná, akkor csomóan putriban, elhanyagolva élnének. Ez csak kifogás. Mondtam tegnap megint, hogy elmegyek. Én voltam a szemét, köcsög, hogy magára hagyom. (Pedig ahogy ő teszi ezt lelkiismeretfurdalás nélkül, én is úgy fogom megtenni.)

1.: 54 éves, cselekvőképes.

2.: Ő hagy magamra engem, nem először, pedig hivatalosan is segítenie kellene.

3.: Ne én tehessek arról, hogy mindenkit elmart maga mellől és nincs senkije.

Ne engem hátráltasson. Én nem akarok vegetálni mellette, főleg élhetetlen körülmények között. A Gyámügy korábban "rászállt" - ahogy fogalmazott - és nemsokon múlt, hogy beavatkoznak. Akkor meghúzta magát, előadta a gondos szülőt és ápolót, amire nagynehezen levették róla a 'nagyítót'. Aztán újrakezdődtek a gondok, de a külvilág felé megjátssza magát. Ha jön valaki, gyorsan kipofozza a házat. Mivel ritkán járnak hozzánk, azt sem látják, hogy ugyanazt a ruhát hordja. Az, hogy ápolatlan biztos feltűnt már sokaknak. A Dokinál, meg mindenhol előadja magát. Senki nem tudja, nem látja mi folyik a ház falai mögött. Nem tudom hogyan kérjek így segítséget. Ha ki is jönne a Gyámügy, gyorsan eltüntetné a putrit, meg előadná a szerető, gondos gondviselőt. Egyedül vagyok az igazsággal. Mióta ideköltöztünk tévézni sem tudok. Ötödik hónapja lesz. Nem volna ez nagy dolog, de sokat vagyok ágyhoz kötve, jó volna lekötni magam. Van net, de jó lenne néha tévézni is. Nincs joga ilyen körülményekbe kényszeríteni és ennyire lekorlátozni sem. Azt is megszabná, hogy mekkora lehet a hajam. Múltkor közölte, hogy 5-6 cm-nél nem lehet rövidebb, ő nem vágja le. Fodrászhoz nem jutok el. Mit képzel?! Ő a hivatalos ügyekben képviselhet, de ilyesmiben szabadon dönthetek. Ma délben evett és kiszóltam, hogy én is kérek (mert nem tudtam kimenni). Mondta, hogy átviszi a szomszédnak a szatyrot, aztán jön és ad kaját. Ez volt délben. Fél 5-kor jött haza.
Annyi minden van még, de nincs erőm leírni. Szétvág az ideg, rombolni tudnék a feszültségtől és megaláztatástól, de tartom magam, mert nem old meg semmit, nem roppanhatok össze. Muszáj kitartani egyben, meg ha szétesem, nem fogok tudni kiutat keresni/találni.

A kutyámért is aggódom. Lett 2 daganata és sokat alszik, meg rosszul szokott lenni. Nem akarom megvárni, amíg kínlódni fog. Dokihoz kéne vinni, de nincs pénz, mert dolgozni azóta sem tudtam elkezdeni, nem jutok le a faluba, mert nincs segédeszközöm... Ha a kutya rosszabbul lesz, elaltattatom. Nagyon haragszom, mikor egy haldokló állatot hurcolásznak dokihoz. Önzés! Ha menthetetlen, akkor akkor kell elengedni, amikor még nem kínlódik, amikor még viszonylag jól van. Ő 13 éves, emiatt sem tenném ki fájdalmas kezeléseknek. Remélem még a Karácsonyt kibírja ebben az állapotban, most még eszik-iszik, végzi a dolgát. Sokszor magas a vérnyomása (bevérzik a szeme), alváskor nagyon fullad, mindig keltegetem, hogy vegyen levegőt, meg szinte egész nap alszik, néha hány, meg van hogy nem eszik, de zömmel egy konyhamalac, kaját kuncsorog, meg fürge még. Látványosan megöregedett rövid idő alatt, de remélem még nincs itt az ideje! Amint lesz pénz, eljuttatom az állatorvoshoz.

A gyomrommal mindig vannak kis gondok, de megszoktam. A reflux miatt szinte mindig ég, morog, meg szokott fájni. Alig van olyan étel, amit befogad anélkül, hogy rossz közérzet kísérné az evést, de már nagyjából kitapasztaltam, miből ne egyek, vagy csak keveset. Egy ideje akkor is fáj, ha eszem. Eddig azt hittem az éhség, vagy a sav az oka, de kajálás után is fáj. Egyszer már volt rajta egy kis seb, legalábbis azt mondta a Doki, hogy a tüneteim enyhe fekélyre hajaznak, mondta hogy ad egy erősebb savlekötőt és azt szedjem a jelenlegivel karöltve egy hétig, meg diétázzak és ha szerencsém van, begyógyul. Kérdeztem, hogy lyukas nem lehet? Mondta, hogy akkor már kiáltoznék. Helyre is jött, mert aztán nem fájt. 2 napja mintha egy késsel vágnák fel időnként a gyomromat és megcsavarnák, néha a mellkasomba felsugárzik az a késszúrásszerű érzés, közben mintha egy heveder összeszorítaná a törzsemet. Majd' becsinálok ilyenkor, lever a víz egy-egy durvább 'rohamnál'. Ha fekszem, akkor egész' jó, de ha felkelek sűrűbben kap el, előrehajolni nem is bírok, egyből jön a kés + szoros heveder és önkéntelenül felnyögök. Most a vacsorát úgy ettem, hogy megtámaszkodtam, hogy ne görnyedjek a tányér fölé, különben minden falatnál fájt. Nem az evéssel van a baj, hanem a mozgással, szóval most ez is az ágyba kényszerít. Gyanítom, hogy megint kicseszte a sav a nyálkahártyát, szólok a Dokinak, hogy írjon receptet arra a savlekötőre, remélem megint helyrehoz.