Dokinál

Túl vagyok a háziorvosi kontrollon. Megmért, 58,5 kg vagyok. Jajgatott, hogy elfogyok. Mondta, hogy van most egy új tápszer, 2700 kalória, szóval naponta csak egyet szabad inni belőle és próbáljuk meg. Tesz rá javaslatot, hogy kaphassak. Eddig is ittam Nutridrinket, de ez ütősebb változat. Kíváncsi vagyok, kiváltja-e apám. (A másikat csak néha váltotta ki.) Mért a Doki vérnyomást, pulzust, most jó volt mindkettő. Apámat lecseszte, mert nem váltott ki ezt sem, azt sem, meg a Pentoxifillint sem, holott abban a gyógyszertárban volt, ahová először ment, csak nem akarta kiváltani, mert drága (pedig a Gabi direkt arra adta az 5.000-et) és így meggyorsítja az állapotromlást. Azért is letolta, hogy nem engedi a széket. Megmondta neki, hogy szükséges, el kell fogadnia és azzal, ha menekül csak árt. Én ugyanezt szajkózom, de rám szarik. Megmondta neki a Doki, hogy tegye félre a büszkeségét, meg intézze el, amiket kell, váltsa ki a gyógyszereket rendesen, a segédeszköz is fontos, meg hogy rábízta a gyógyszerek adagolását (adagolom én, de kellene ellenőriznie), mivel veszélyes, ha elfelejtem, vagy rossz dózist veszek be, ezért kérte meg, mondta neki, hogy ő a gondviselőm, meg ő van velem ápolásin, lássa el ezeket a feladatokat. Mondta neki, hogy csak egy van belőlem és legyen gondos, ha vállalt mindent. Keményen kiosztotta. Én is, már hányszor, mégis mindig csak alázni tud, a Doktornőt meg behúzott füllel-farokkal hallgatta. Amilyen színészpalánta, csak előadta a bűnbánó embert. Én nem hiszek neki, 5 perc múlva megint tojik majd mindenre. Tegnap egy ismerősünk szólt, hogy szerzett nekem elektromos kerekesszéket, mennyit tudunk fizetni érte? Apám nem reagált semmit. Ma viszont, miután fejmosást kapott a Dokitól, mintha belátná, hogy kell, kíváncsi vagyok, hogy majd mit mond a Sanyinak a székkel kapcsolatban. Amiatt is lecseszte a Doki, hogy nem megy utána a közgyógynak. Azt mondja nincs ideje, mert ezt intéz, azt intéz, fát szerzett, stb. erre mondta neki a Doki, hogy ez csak kifogás, ugyanis tavaly sem járt utána, pedig akkor még nem kellett tüzelő, mert Pesten laktunk. Apám erre csak vigyorgott kényelmetlenségében. Ugye-ugye... tudja ő, hogy hanyag, így mi' jogon vesz fel ápolásit? Most csak úgy lehet székem, ha veszünk használtan. Kíváncsi vagyok, hogy mit mond a Sanyinak. Ma is láthatta ezredszerre, hogy húztam a lábaimat, a Doki is mondta neki, elegem van, hogy kigyilkoljuk a lábamat, csak mert menekül. Remélem észhez tért.

A Doki visszaállította a Cataflamot, csak mondta, hogy ritkán szedjem a szív- és a véralvadásgátló gyógyszer miatt. Mondtam, hogy amúgy is ritkán vettem be, mert csak akkor veszek be fájdalomcsillapítót, ha anélkül már nem bírom elviselni. Örülök, hogy visszakaptam, mert jól hatott és néha nagyon kell.

Ami feldobott: lehet, hogy nem kell lemondanom a repülésről! Mennénk ki jövő nyáron Kanadába, ott megnéznének dokik, meg egy ismerősünk vendégül látna, de a jelenlegi állapotban megmakkannék a repülőn, mondta a Doki, hogy így kizárt az utazás, ám jövő nyárig tuningolni kell a szervezetemet, próbálni kell ezt az erős tápszert, ennem kell (mondtam Neki, hogy időnként farkas étvágyam van), meg majd az utazás előtt felmérnék, milyen az állapotom. Mondta a Doki, hogy akkor is csak fekve mehetek a repülőn, a földön meg székkel (apámnak kihangsúlyozta), adnának gyógyszert is, ami stabilan tartaná az állapotomat, hogy ne legyen baj. Muszáj kijutni, gyógyítani ott sem tudnak, de a szintentartás állítólag jobban megy.

Összegezve:

+ Rossz hírt nem kaptam
- Romlott a lábam
+/- Stagnálnak a dolgok, de legalább nincs romlás (a lábamon és a súlyomon kívül)
+ Visszakaptam a jól bevált fájdalomcsillapítót
+ Talán lesz magas kalóriatartalmú tápszerem
+ A Doki helyretette apámat (eddig senki sem tudta)
+ Talán kijutok mégis Kanadába és így kipipálva a repülés is
+ Talán lesz segédeszközöm
- Eldurrannak az ereim
- Húzom a lábaimat
+ Most jobban eszem
+ Kicsit több erőm van
+ Egyelőre sikerül még mindig a felfekvést kivédeni

Több a pozitív dolog, ami jó!