Folytatás

Mostanában fel van borulva a napirendem, megint nem alszom, szóval írok tovább.

Ugrok egy évet, 2011-et írunk. Anyunak szívbetegsége volt - gondolom megtette a hatását a sokévnyi testi-lelki gyötrelem, amit az a f@szfej okozott neki. Igaz, a dokik az érszűkületre fogták, amit a láncdohányos mivolta okozott, de azt megintcsak a stressz hozta magával, szóval ördögi kör volt. Évek óta fájt a lába, aztán már jöttek az ilyenkor szokásos tünetek. Már akkor elkezdődött, amikor még vidéken laktunk és azóta fokozatosan romlott, itt Pesten már nehezen járt, kerekesszékes lett, aztán egy idő után a fekélye is leromlott, apám kezelgette, kötözgette. 2011 nyarán volt egy nap, amikor gyengélkedett, aztán másnap is és azután is, amire mondtuk neki, hogy el kéne mennie a dokihoz. "Á, nem kell, jól van." Persze... Kihívtuk a háziorvost, aki egészségesnek nyilvánította, miután alig vizsgálta meg! Tudta a szívbetegségét, de ő akkor úgy ítélte meg, hogy jól van, ehhez képest másnap nem erről kaptunk bizonyosságot, amikor elvitte a mentő. Annyira 'egészséges' volt, hogy 3 nap után meghalt a kórházban. Itt kezdtem folytatni az utamat a lejtőn és a tesómban is valami elszakadt, apámban úgyszintén. Szétesett a család, ami amúgy sem volt összetartó. Mégjobban befordultam és az egészségem is romlani kezdett - ami alapból sem volt teljesen oké. Említettem korábban, hogy időnként hangokat hallok, meg szorongok, hogy követnek, stb. Egy napon mosdóba indultam, de amikor újra 'képben voltam' már nem volt rajtam az ingem. Teljesen meg voltam zavarodva, de nem szóltam. Elmentem pszichodokihoz, hosszas beszélgetések, terápiák, diagnózis: paranoid skizofrénia. (Nem vagyok skizofrén, kiderült, de erről majd később.) Finoman kifejezte, hogy belekattantam a sok fosba. Nem mertem itthon elmondani, hogy mi van, de közben a dolgok nyilván történtek és elég szembetűnőek voltak, azonban nem kaptam segítséget, csak piszkálást, hogy miért vagyok olyan amilyen, szedjem már össze magam. Muszáj volt elmondanom, szóval nagylevegő és felvezettem a témát. Ekkor már a tesóm nem lakott itthon, de aznap áthívtam, hogy vele is meg tudjam beszélni a dolgokat. Azt gondoltam, hogy ő majd mellettem áll, apám meg teljesen ellenem fog fordulni, netán bedug valami diliházba, de a dolog megfordult; apám mellém állt, a testvérem pedig teljesen elfordult tőlem, azóta sem igazán beszél velem, csak egy-két mondatokat. (Azóta az is kiderült, hogy apám sem áll mellettem.) Közben pszichodokit váltottam, aki szerint nem vagyok skizofrén, 'csak' súlyos bipoláris zavarom van (aztán kiderült, hogy nem az, hanem borderline szindróma... ahány doki annyi dg.?) (Apám azóta is előjön a skizoval és csesztet vele.) Eleinte csak a nevemet mondták a hangok - van, hogy apám hangján szólnak - és kommentálták a cselekedeteimet, mostanra már utasításokat kapok, annak fejében, hogy ha nem teszem meg, baj lesz. Időnként azt érzem, hogy egy vendég, vagy apám meg fog ölni, olyankor nem merek neki hátatfordítani, a szobám mindig kulcsra van zárva. Akkor van ez, ha nagyon felpörgök, vagy ha túl sok feszültség ér és kiakad az idegrendszerem. Kezdődött a vetkőzéssel, aztán egyszer majdnem kiugrottam az ablakon (6.-on lakunk). Egyszer minden jó, minden szép, boldog vagyok - akár a semmitől is -, motivált leszek, céljaim lesznek - sokszor olyasmik is, amiket képtelenség elérni, de olyankor elhiszem, hogy sikerül -, képes vagyok nevetőgörcsöt kapni, kapkodok, gyorsan beszélek és sokat, van hogy el sem tudom mondani, amit szeretnék, mert minden összekuszálódik a fejemben, volt hogy 28 órát voltam ébren fáradtságérzés nélkül, stb. szóval pörgök testileg is és hangulatilag is.


Zuhanáskor visszatérő rossz gondolatok vannak és ahogy ok nélkül tud nagyon jó kedvem lenni, így ok nélkül tud nagyon rossz is lenni, kárt szoktam magamban tenni, minden iránt érdektelen vagyok ilyenkor, rengeteget alszom, stb., szóval totál ellentéte a pörgésnek.

Most befejezem a mesedélutánt, vagyis éjszakát. 3:38 van, aludni kéne.